A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 17. szám - A jogegység megóvása a kolozsvári királyi itélőtáblán

A JOG igazolva van a nemzeti egyéniség kifejtésének, a nemzeti evolúciónak a joga. Am a küzdelem tovább foly. Ejog éppen ugy joga a gyöngébbnek is addig, ameddig a természet fejtegetett nagy törvényével ellentétbe nem jut. De hiába is igyekszik ellenkezésbe jutni, mivel a természet a maga törvényein erőszakot meg nem tür. Éppen azért nem panaszkodhatik jogtalanságról ! Ha tehát egy nemzetté tömörült embercsoport létezését meg nem változtatható természeti erőkre vezetheti vissza, akkor elismertük létezését annak a jognak is, melynek birtokosa amaz összesség: a nemzet. A nemzeti érzés, mely e jogból meriti táplálékát, nem akadálya semminek, hiszen nélküle nem volna miért a társadalomnak küzdeni, hiszen e nélkül holt pontra jutna az emberiség haladása, enélkül csak kóbor duva dak módjára harcolna ember ember ellen a táplálékért, és nagyot és az emberiség ügyére hasznosat alkotni se tudna. Ám hiába is tagadjuk a nemzeteknek az egyetemes világrendben gyökerező jogát, azért mégis ennek a jegyében folyik minden harc ; a szellemi fegyvereknek egész arzenálja csak ennek védelme alatt válhatik közkincscsé, azért mégis e zászló alatt indulnak harcba a szabadságért. A munka szabadsága mit sem ér különben, mert az embernek szive is van, mely az egész emberiséget csak a saját szűkebb körzetén által képes átölelni ; jellemző egyénisége is van, mely másként formálódott ki itt és amott; ösztöne is van, mely ellenállhatatlan erővel vonzza azokhoz a rögökhöz, amik mintegy beszélnek hozzá, felcsigázzák vágyait, reményeit, amely rög nem senkié, nem valamely államé vagy közös táplálkozást lehetségessé tevő közületé, hanem az övé, a családjáé. Valamíg az őserők által létrehozott nyelvek szerint helyezkedik el az emberiség a föld felületén, mindaddig hiába ostromolják tudományos elméletekkel a nemzetek jogát. A nemzetnek akaratszabadsága, amennyire a természet erői megvalósítását megengedik, ugyanazon törvények alatt áll, mint az egyes emberé. Az állami akaratot kijelentő törvény a nemzet egyéniségéből származott és ez az egyéniség ott kell hogy csillogjon minden betűjén, mert hivatását csak ekként töltheti be, mert a boldogulhatásnak eszközévé, a megtámadott jogoknak védőjévé csak ekként lehet. Vajon mik történnek ott tul az óceánon, keletre és nyugatra egyaránt ? Vajon csak államok alakulnak ott ki ? Nem! Nemzetek keletkeznek ott, amelyek kezdik kidomborítani egyéniségüket. Nem anyagi javakért kizárólag, hanem mert ezeket sem tudják megtartani vagy gyarapitani másként. Mint egy üstben kavarog a mindenünnen összehordott emberanyag, látszólag a vagyonszerzés bálványa körül jár őrült táncot, azonban mint a kijegecesedni akaró folyadékot, egy láthatatlan erő tartja bilincseiben, viszi, ragadja egy cél felé, melyet talán még csak sejt, de amely rendeltetésként meg van szabva előtte, ragadja a nemzetté tömörülés célja felé. Á mindenségen uralgó erő rajta is beteljesül. Az emberiség csak határozott nemzettestekben töltheti be a maga hivatását. És fegyvert fog ragadni, bármennyire harcoljon is a tudomány az embert pusztitó oktalan háború ellen, mert az egyesnek ugy, mint a tömegnek eszköze a boldogságra a harc, az összeütközés, a győzelem. A gyönge, a hátramaradott pusztulni fog, mert mint a polip magához szivja az erősebb és a saját életnedvét belébocsátja. (Vége köv.) A jogegység megóvása a kolozsvári királyi Ítélőtáblán. Irta TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. A döntvényjogra vonatkozóan ezúttal csak azt kívánom megjegyezni, hogy a kontinens összes államai között — már amenynyire a rendelkezésemre álló forrásmunkákból megállapíthattam — a magyar döntvényjog a legszétágazóbb és a legrendszerlelenebb. Az 1881: LIX. t.-c. 4. §-ban, valamint az 1890: XXV. t.-c. 13. §-ban foglalt törvényes intézkedéseken kívül a büntető ügyekben hozott kúriai döntvények alapját a vonatkozó rendeletek képezték s bár a szaksajtóban már régen sürgették annak törvényhozási uton való szabályozását, mégis csak az 1907. évi XVIII. t.-c. 3. §-ban nyert ily szabályozást. A szabályozás kritikáját akkorra tartom fönn, amidőn a vonatkozó rendeletek is kibocsátva lesznek, de örömmel üdvözlöm a fölhívott törvény 4. §-ában foglalt amaz újítást — illetve a Kúria határozataira vonatkozóan 1822—-1848-:g, illetve 1861. és 1862-ben fennállott ama gyakorlat fölelevenitését, — hogy az elvi határozatok gyűjteményét hivatalosan fogja nagy sajnálatomra nem a m. kir. Kúria elnöke, hanem az igazságügyi miniszter közzétenni. Ezzel Grill — ez a kétségtelenül kiváló kiadó cég — a nagy jogászok sorából kiesik. Igazán szomorú, amidőn nap-nap után azt látja és olvassa az | ember, hogy a kiváló elméleti jogászok műveinek az idézése helyett I a «modern kor* szaktekintélyére, Grill-re történik minduntalan a hivatkozás. Eme kis kitérés után - eredeti célomat tartva szem előtt — ! első sorban is utalnom kell e lap 1904. évi folyamában megjelent ily j cimü cikkemre: «Az erdélyrészi jogszolgáltatás döntvénytára*, amelyben részletesen ismertettem volt, hogy a kolozsvári kir. Ítélőtábla | elnöke már 1895. évi május hó 18-án kelt intézkedésével elrendelte a kolzsvári királyi ítélőtáblán megfordult és a m. kir. Kúria által i végérvényesen elintézett ügyekben tett elvi kijelentések gyűjtését. Ezzel az intézkedésével azonban Fekete Gábor kir. ítélőtáblai elnök még nem látta a jogegység szükségszerű megóvását eléggé biztosítottnak s elrendelte, hogy a döntvényhozás szükségének a megelőzése céljából is a királyi Ítélőtábla által hozott elvi jelentőségű határozatok is gyűjtessenek Emez intézkedések utasítás alakjában foglalva a következők szerint szólanak. A kir. ítélőtábla által hozott, elvi kijelentést tartalmazó határozatok gyűjtése azt célozza, hogy ellentétes határozatok keletkezését lehetőén kikerülhetővé tegye, és — anélkül, hagy a kívánatos fokozatos jogfejlődést akadályozná, — a jogszolgáltatás egyöntetűségét előmozdítsa. Ennélfogva a következő intézkedéseket kívánom a már eddig is követett eljárás figyelembevételével és ennek kiegészítéseként életbe léptetni: 1. A kir. ítélőtáblai bíró urak — a hozzájuk egyidejűleg intézett fölkérésem folytán - az általok előadott ügyekben és különösen azokban az esetekben, amelyekben a kir. ítélőtábla utolsó fokban határoz, — az ülésben ki fogják emelni, hogy az általuk készített előadmány elvi kijelentést is tartalmaz és ezt az előadói íven is jelezni fogják. A méltóságos elnök urak fölkérésem folytán szintén ügyelni fognak, hogy a vezetésük alatti tanácsban keletkezett elvi kijelentést tartalmazó határozat előadmányi ivére ezen körülmény feljegyeztessék. 2. Az ily határozatok lemásolásakor a kiadóhivatal és a jegyzői iroda kezelője figyelemmel lenni kötelesek, hogy az első bírósághoz, illetőleg sommás felebbviteli bírósághoz leküldendő példányokon felül a gyűjtemény számára — pro domo — a) a polgári és felülvizsgálati ügyekben még két példány, és b) a büntető ügyekben még egy példány készíttessék. 3. A kiadó, illetve jegyzői iroda kezelője a «pro domo» készített példányokat a kiadás alkalmával visszatartja, és egy e célra készítendő számjegyzék mellett minden hó 1-én az addig gyűjtött példányokat át fogja adni, és pedig : a) a bűnügyi határozatokat a büntető tanács mindenkor jegyzőjének, b) a polgári ügyszakokra, illetve a sommás felülvizsgálati szakra vonatkozó határozatokat a mindenkori könyvtárnoknak. 4. A könyvtárnok ur a neki kézbesített polgári ügyszakokbeli, illetve sommás felülvizsgálati határozatokat megosztva tovább adja az I. és II. polgári tanács kézi könyvtárát kezelő tanácsjegyző uraknak, ugy, hogy minden egyes elvi kijelentést tartalmazó határozat mind a két kézi könyvtárban elhelyezve levő gyűjteménybe bekerüljön. Amennyiben a kiadó, illetve jegyzői irodakezelő nem kellő számú példányt kézbesített volna, a főkönyvtárnok köteles a pótlás iránt a nevezetteknél intézkedni. A polgári tanácsok jegyzői a nekik kézbesített határozatokat gondosan átolvassák és az alábbi ügyszakok szerint csoportosítva a gyűjteménybe elhelyezik. A tételes törvény szakasza a határozat előlapján színes irónnal rájegyzendő, igy pl. (1875. XXXVII. t.-c. 172 §.) Ezen kívül egy tárgymutató nyitandó, amelyben az elhelyezett határozatok rövid tartalma, vezérszók alatt, feljegyzendő lesz (Index). A határozatok a következő csoportok szerint osztandók be: I. Polgári anyagi jog: a) az osztrák ptkv. szakaszainak sorrendjében, b) úrbéri és birtokrendezési ügyek, Í) a bányajogi és d) házassági jog és eljárási határozatok a vonatkozó törvények rendszeréhez képpest. II. Polgári alaki jog : a) Perjog. (1868. LIV. alapt.) b) Sommás felülvizsgálati ügyek. (1893. XVIII.) c) Végrehajtási eljárás. (1881. LX.) d) Telekkönyvi rendtartás. e) Örökösödési eljárás. (1894. XVI. t.-c.) III. Hiteltörvényekre vonatkozó határozatok. a) Váltó-, alaki és anyagi jog. (1876. XXVII.) b) Kereskedelmi anyagi és alaki jog. (1875. XXXVII.) c) Csődjog és eljárás. (1881. XVII.) 6. A büntető tanács mindenkori jegyzője pedig a határozatokat a következő csoportokba fogja beosztani : IV. a) Anyagi büntető jog. (1878. V.) /') Alaki büntető jog. (1896. XXXIII. t.-c.) c) Pénzügyi kihágási ügyekre vonatkozó határozatok. Egyebekben ide vonatkozólag az 5. pontban jelzett teendőket szinten végzi.