A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 1. szám - A lengyel büntetőjogi irodalom fejlődése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 1. számához. Budapest, L907. január (>. Köztörvényi ügyekben. Házassági kötelék felbontása iránt inűitott perben külön bontó ok hivatalból megállapítható nem lévén : a házasság, az esetben, ha annak felbontása egyedül az 1894: XXXí. t.-c. 77. a) pontja alapján kéretett, s felperes keresetének eme jogalapjától el nem állott, — az idézett t.-c. 80. i;-anak a) pontja alapján még az esetben sem bontható fel, ha a házastársi kötelességek súlyos megsértésének ismérveit magukban foglaló tények a perben felhozattak. Felperes az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján alperes hibájából a vele kötött házasságot felbontani kérte, mert alperes öt jogos ok nélkül elűzte és birói határozat ellenére az életközösséget igazolatlanul vissza nem állította, utóbb még előadta a felperes azt is, hogy az alperes több rendbeli végrehajtás alatt állott összes bútorait lefoglalták, e mellett magát teljesen a legkönnyelmübb, részeges és erkölcstelen életre adta, rendszerint korcsmákba és bordélyházakba járt, sőt egy cselédleánynyal viszonyt folyatott, azt mint ágyasát kitartotta és evvel a magaviseletével a házassági együttélést különben is tarthatatlanná tette. Alperes a kereset elutasítása mellett viszonkeresetében a felperessel kötött házasságát az 1894 : XXXI. t.-c. 8Ü. §. a) pontja értelmében felperes hibájából felbontani kérte, mert felperes a háztartáshoz mit sem értett, de azzal különben sem törődött, gyakran heteken át távol volt a szülőinél és emellett folyton részegeskedett s gyakran magáról annyira megfeledkezett, hogy még a nyilt utcán is botrányt okozott és midőn hazatért, rajta az ittasság minden következményei kitörtek. A szegedi kir, törvényszék (7,918/905. p. sz. a.) a peres felek házasságát az 1894: XXXI. t.-c. 8U. §. a) pontja alapján mindkét fél hibájából felbontotta és az id. t.-c- 85. §. értelmében mindkét felet vétkesnek nyilvánította, mert habár nem vitás, hogy a peres házasfelek 1901. évi május havában az életközösséget tényleg megszakították, hogy az alperes az életközösség visszaállítására irányuló birói meghagyásnak eleget nem tett és igy szakadatlanul különváltan élnek és habár az alperes kijelentette azt is, hogy a felperessel a házaséletet jövőben sem hajlandó folytatni, sőt a házasság felbontását viszonkeresetileg ő maga is kérvén, a felek között a kibékülés utja teljesen elzártnak tekintendő, még sem volt felbontható a felek házassága a keresetben felhívott s az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja aláeső bontó ok alapján, mert az id. 77. §. a) pontja esetében a törvény által megkívánt alaki feltételek mellett feltétlenül megkívántatik az is, hogy a felhívó házasfélnek komoly szándéka és akarata legyen a házaséletet folytatni, ha arra a felhívott házastárs kész, minthogy azonban a felperes a per folyamán az alperes terhére oly tényeket hozott fel és őt oly színben tüntette fel, amely teljesen kizárja, hogy a felperesnek a birói meghagyás kibocsátása utján a házasélet folytatása őszinte és komoly szándékában állott volna, ennélfogva felperes keresetének ez alapon hely adható nem volt. Ellenben fel kellett bontani a felek házasságát a felperes keresete és az alperes viszonkeresete folytán az 1894 : XXXI. t.-c. 80. & a) pontja alapján mindkét fél hibájából és mindkét fél vétkessége miatt, mert a felperes által felhivott tanuk egybevetett vallomása alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az alperes szerényebb jövedelme dacára igen gyakran mulat, korcsmákban dőzsöl, gyakran lerészegszik és reggelenkint oly ittas állapotban tért haza, hogy a saját erejéből még a lakásába vezető lépcsőkön sem volt képes felmenni és ezzel az alperes jövedelmével arányban nem álló életmóddal járó költekezés következménye volt az, hogy az alperes örökös pénzzavarban volt, a felperest folyton kölcsönszerzésre zaklatta, ingóságaira több izben végrehajtást vezettek, és igy a háztartás szükségleteit fedezni képes nem volt; egv alkalommal részeg állapotában egy nőcselédet zárt bérkocsiba magához vett, azzal korcsmákba és cukrászdákba betérvén, őt megvendégelte s mikor a felperes otthon nem volt, az alperes ezzel a nőcseléddel együtt hált s igy megállapítható, hogy alperes evvel a nővel állandó szerelmi viszonyt folytatott; mert viszont az alperes által felhivott tanuk vallomása alapján megállapítható, hogy a felperes már hajadon korában szerette a bort és ha az édes atyja a háztól távol volt, oly mértéktelenül ivott, hogy rajta az ittasság teljesen felismerhető volt és továbbá, hogy a felperes a háztartáshoz nem értett, azzal i nem törődött, gyakran leittasodván, magáról ann\ira megfeledkezett, hog\ a nyilt utcán dülöngélve járt, a járókelőkbe ütközött és igy valóságos botrányt okozott, emellett a vendégeskedés és múlatás a peres feleknél napirenden volt. Mindezekből megállapítható, hogy ugy a felperes, mint az alperes önmagukról és társadalmi állásukról megfeledkezve, állandóan oly életmódot követlek és a házastársi kötelezettségeket kölcsönösen oly gyakran " és szándékosan megsértették, hogy ez a magaviseletük az 1894. XXXL t.-c. 80. §. a) pontja alá eső házassági bontó oknak mindenben megfelel s minthogy a most felsorolt okok következtében a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a további életközösség mindkét félre nézve elviselhetetlenné vált, a felek házasságának a felbontása az Ítélet értelmében indokolt. A szegedi kir. ítélőtábla (3,013/905. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta indokainál fogva és azért, mert sem az ismételten megk'sérlett békéltetések, sem az ágytól és az asztaltól való különélés elrendelése a felek kibékülését nem eredményezték, sőt a per adatai szerint közöttük a békés házasélet visszaállításának lehetősége teljesen kizártnak tekinthető. A m. kir. Kúria (1906. ápr. 25. 8,659/905. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítéletének azt a részét, amely szerint a felek közötti házasság a felperes keresete folytán az 1894:XXXI. t.-c 80. a) pontja alapján felbontatott, megváltoztatta és felperest keresetének a házasság felbontása iránti részével elutasította, többi részeiben azonban a másodbiróság Ítéletét helybenhagyta, mert felperes az alperes részéről támasztott viszonkereset előterjesztése után alperes ellenében oly tényeket is hozott ugyan fel az együttélés idejéből, amelyek megállapítás esetében a házastársi kötelességek súlyos megsértésének ismérveit foglalják magukban, de az egész per folyamán sem az 1894 : XXXI. t.-c. 77. £-ának a) pontjától, mint keresetének jogalapjától el nem állott, sem a 80. §-ának a) pontjára nem hivatkozott, sőt az itéletileg elrendelt 6 havi különélés letelte után beadott kérvényében is kifejezetten csupán azért kérte a házasság felbontását, mert az alperes az életközösséget nem állította vissza. Ezek szerint figyelemmel arra, hogy külön bontó ok hivatalból nem állapítható meg. a felperes keresetének elbírálásánál az a döntő kérdés, hogy alperes ellenében az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontjában meghatározott bontó ok fenforog-e ? Minthogy pedig felperes a per során nem is állította, hogy az alperest ennek iránta tanúsított sérelmes magaviselete miatt hagyta el, hanem fentartotta azt a nyilatkozatát, hogy alperes áltál elűzetve, kénytelen volt szüleihez menni, de ezt az állítását alperes tagadásával szemben, az ennek kinált főeskün kivül egyébként bizonyítani meg sem kísérelte, a bontó okra vonatkozólag pedig a peres házastársak egyike részéről leteendő eskü általi bizonyítás helyt nem foghat; az volt megállapítandó, hogy a felperes jogos ok nélkül szakította meg az. életközösséget és ezekből az okokból felperest az 1894: XXXI. t.-c. 77. ij-ának a) pontjára alapított keresetével elutasítani kellett. Másrészt az előrebocsátottak szerint a felperes jogos ok nélkül szakítván meg az életközösséget, ezzel a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette, miért is annak folytonosságánál fogva ellenében helyesen állapították meg az alsóbiróságok az 1894 : XXXI. t.-c. 80. >j-ának a) pontjában meghatározott bontó okot, melynek támogatásául a 84. §. alapján, a felpereseknek az együttélés ideje alatt tanúsított magaviselete is figyelembe veendő volt, miért is a másodbiróság ítéletének az alperes viszonkeresetére vonatkozó része az abban felhivott és felhozott, a fentiekkel nem ellenkező indokokból helybenhagyandó volt. Az itélet indokai ellen is van felebbezésnek helye, ha azokban határozat jellegével biró oly kijelentések foglaltatnak, melyek felebbezés hiányában jogerőre emelkednének. Oly megállapodás, mely szerint az ügyvéd csak az ellenfél ellen megállapitott költségek ellenében tartozik a pert vinni, csak akkor érvényesíthető, ha az írásba lett foglalva. A m. kir. Kiíria (1905. 1,461. szám V.) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria felperes felebbezésének a másodbirósági itélet indokai ellen intézett részét visszautasítja, a másodbiróság ítéletét helybenhagyja stb., a saját ügyében eljáró felperes részére pedig a mostani felebbezés dijának és költségének megállapítását mellőzi. Indokok: Felebbezésnek az itélet indoklása ellen csak annyiban van helye, amennyiben az indoklásban határozat jellegével biró oly kijelentések foglaltatnak, melyek felebbezés hiányában jogerőre emelkednek. Ilyen kijelentést azonban nem képez a kiderített tényállás jogi következményeinek megállapításával alkalmazott jogszabály. Felperes felebbezését tehát annyiban, amennyiben a másodbiróság ítéletének indokai ellen van intézve azon az alapon, hogy ezekben nem lett kimondva, hogy az alperes által vitatott az az állítólagos megállapodás, mely szerint felperes abban az esetben, ha a felmerült költségek az ellenféltől be nem hajthatók, alperestől csak készkiadásainak megtérítését követel-