A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 16. szám - Az ingatlan árverési vevő jogai

125 sére való felszólítás.10') Hagyatéki hitelezők nyilvános felhívása 2,001. §, Határidömegállapitási jog kétoldalú szerződésnél -526. §., alternatív obligatióknál 264. §.; választási jog alternatív obligatióknál 262—264. B. G. B. Helyettesithetésijogosultság az ígéret elfogadója részéről harmadik javára kötött szerződés esetén 328, 332, B. G. B. A férj határozati joga a közös házaséletet illető ügyekben 1,354. §.; A szolgálatadó intézkedési joga 618. Az örökös felelősségének korlátolása 1,975, 2,013, 2,062, 2,205, 2,000 1,988, 2,060. §§. B. G. B. Holttá nyilvánított atya joga a szülői hatalom visszanyerésére 1,679. A gondnokság alá helyezettek joga a cselekvőképesség visszanyerésére 6. §. B. G. B. 675-679, 685-687. C. P. O. Visszavásárlási jog 497, 503. Elővételi jog 504, 514; az örökség elfogadási jog 1,943. Az elfogadó joga az ajánlatból 145, 146, 151. i;. Átvételi jog általános és folytatólagos vagyonközösség esetén 1,438, 1,483: az örököstárs joga valamely földbirtokátvételhez 2,049; elsajátítás joga, mint «ius tollendi» esetén, Beleegyezés megadási vagy megtagadási jog 107. 111, 114. 183, 185, 1,304, 1,305, 1,307, 1,331, 1,621, 1,847, 1,395, 1,444, 1,726, 1,746, 2,120, 2,206. Jóváhagyás: 108, 109, 177, 178, 184, 185, 084, 80, 795, 1,643, 1,819, 1,690, 1812. Elismerés: 141, 141, 1,325, 1,337, 2,284, 1,711, 1,753. Pótlás joga a megtagadott beleegyezés esetén 1,308. (Folytatása következik) Az ingatlan árverési vevő jogai. Irta SZILASSY PÁL, mezőtúri ügyvéd. E cim alatt «A jfiog* f. évi 14. számában megjelent közleményemmel a 15-ik számban foglalkozik egyik kartársam s azon eredményre jut. hogy az általam közölt esetben mind a három bíróság feltétlenül helyesen ítélkezett s az én felfogásom helytelen, mert nem teljes objektivitással nézem a dolgot s a kin Kúriánál sem érhettem volna el más eredményt. Ennek dacára is, bátorkodom azon nézetemet fentartani, hogy a közlött esetben az én álláspontom és felfogásom helyes. Ne feledjük, hogy a közlött esetben az árverési vevővel szemben nem bérlő, vagy haszonbérlő érvényesített jogosultságot, hanem egy feles munkás, amilyenről a végrehajtási törvény sehol nem intézkedik, s amely jogosítvány nem azonos a bérleti jogviszonynyal. S éppen ezen distinctión fordul meg a felvetett kérdés sorsa, mert a bérleti és haszonbérleti jogokról intézkedik a végrehajtási törvény, de nem intézkedik a feles munkás jogosultságairól. A lefoglalt ingókra vonatkozó igények érvényesítéséről intézkednek a végr. törv. 84. és köv. tj-ai, ingatlanra vonatkozó dologi jog mikénti érvényesítéséről intézkedik a végr. törv. 168. §-a. A feles munkás azonban a függő termésre nem érvényesítheti igényét a 84. alapján, mert a függő termés reá nézve nem ingóság ; de nem érvényesítheti a 168. §. alapján sem, mert nincs dologi joga, ha pedig van, akkor ez a jog csak birói árverés előtt érvényesíthető, absolut hatály lyal. Még talán lenne egy módja a feles munkás jogai érvényesithetésének, t. i. az árverési feltételek módosításának kérelmezése, ha a végr. törv. 165. £-a nem csupán a 153. $-ban megnevezett érdeklettekre korlátozta volna a módosítás kérelmezésének jogosultságát. Ha ily módon a feles nem érvényesítette, vagy nem érvényesíthette igényeit, akkor nem marad más joga, mint kártérítési igénye, de természetesen csak azzal szemben, aki vele jogviszonyban állott, — de nem egy, az ö jogügyletein teljesen kívülálló harmadikkal szemben is. Hátha a tulajdonos eladja szabadkézből ingatlanát, amelyen semmi idegen jogosultság nyilvánkönyvileg bejegyezve nincs s a szerződés megkötésekor az eladó nem gondoskodik a feles jogainak a megóvásáról — a vevő pedig ilyen jogosultságról nem is tud, hát ugyan tartoznék a vevő a feles jogait respektálni s akadna bíróság az országban, mely a felesnek a vevővel szemben regressust adna ?! En azt hiszem, hogy nem. Ha pedig ez igy áll a magán adásvételnél, akkor még inkább igy kell ennek lennie a bírói árverésem vételnél, ahol válaszoló kartársam is kifejezetten elismeri azon elv helyességét, hogy az árverésen bárki által tett, de az árverési feltételekkel ellenkező kijelentés az árverési veviirc kötelező erővel nem bir. Ha mármost ez helyes, akkor: fiat applicatio. S ha az árverési feltételek minden megszorítás nélkül azt mondják, hogy vevő az árverés jogerősségével azonnal birtokba lép s ez időtől a birtoknak hasznai őt illetik, a birói kiküldött pedig ezzel szemben az árveréskor azt mondja, hogy a vevő a feles «•»; 1,965 2,358. §§. jogait respektálni tartozik : hogy lehessen a végrehajtó ezen ténykedésére azt mondani, hogy ez helyes ?! Erre azt mondja az én cáfoló t. kartársam, hogy azon általános jogszabálynál fogva, mely szerint senki másra több jogot át nem ruházhat, mint amennyivel ő maga bir. Csakhogy ezen a jogszabályon még a magánügyleteknél is sok csorba esik, p. o. ugyanazon dolognak kétszeres eladásánál, ahol a jóhiszemű vevő a törvény védelme alatt áll, s az első vevő nem hivatkozhatik vele szemben arra, hogy az ingatlant ő már előbb megvette, s igy az eladó oly jogosultságot ruházott át a második vevőre, melylyel már nem birt. Ha előbb szerzett tkvi jogot a jóhiszemű második vevő, bizony övé lesz az ingatlan s igy olyan jogot szerzett, melylyel az I eladó tényleg már nem birt. A birói végrehajtásoknál pedig, a maga merevségében, szintén nem nyerhet alkalmazást ama jogszabály, mert lépten-nyomon | más jogszabályokba ütközik, amelyekre hogyha tekintettel | nem vagyunk, azon eredményre jutunk, hogy egy végrehajtást szenvedettnek több szabad, mint más halandónak. Ugyanis : az igatlanra végrehajtási zálogjogot nyert hitelezők jogosultsága kiterjed a tartozékot képező függő termésre is, s ha valamelyik hitelezőnek ugy tetszik, a haszonélvezetre vezetett végrehajtás utján a termést zár- és zárgondnoki kezelés alá is vétetheti (Kúria XII. sz. döntvénye). Ez esetre már nem mondja a törvény, hogy az ingatlan termésének csak a végrehajtást szenvedettet illető része vehető végrehajtás alá, s igy a zárlatnál nyilvánvalólag csak a telekkönyvi jogosultságok jöhetnek figyelembe. S mit tehet ez esetben a tkvi jogosultsággal nem biró feles ?! Vagy tesz valamit, vagy semmit! Ha tesz, akkor majd I tudja az árverési vevő is, hogy mi illeti a felest, ha pedig I nem tesz semmit, akkor az árverési vevő, esetleg a zár! gondnok, elviszik az egész termést annélkül, hogy az árverési j vevő-, esetleg a vételárból kielégítést nyert hitelezővel szemben | a feles követelési jogosultságot nyerne. No hát, hogy ha ez igy áll, ugyan mi alapon illetné több ; jogosultság azon feles munkást, aki nemcsak az árverési feltéj telek módosítása iránt nem tétet lépéseket a tulajdonossal, de egyikük sem jelenik meg az árverésnél sem s a felesség kérdését az árverési aktusnál egyik jelenlevő egyén csupán ötletszerüleg veti fel?! Azt mondja az ellenvélemény, hogy az 1881 : LX. t.-c. 149. §-a alapján, amely szerint az ingatlanokkal együtt csak a végrehajtást szenvedőt illető még be nem szedett függő ter| més adatik el, de nem a harmadik személyeket illető termés is. A telekkönyvi tulajdonost a birtoknak korlátlan használata illeti meg s igy övé annak összes termése is. Amig tehát ellenkező bizonyítva nincs, addig a birtoknak összes termése azé, akié az ingatlan. A fennforgó esetben tehát az árverési feltételek korlátlan rendelkezése mellett, az ingatlannak összes függő termése eladva lett, mert az árverésig arra más! nak jogosultság semmi részben nem lett megállapítva. A felesség kérdésének az árverésnél nem is az érdekelt j felek részéről történt egyszerű felemlítése nem egyértelmű a telességi viszony megállapításával s igy nem lehet azt mondani, hogy a vevő a feles létezéséről tudomással bírva lépett az árverelők sorába, mert ez a tudomás jogilag egyenértékű azzal, | mintha egy magán-adásvételnél, egy jogügyleten teljesen kivül álló harmadik személy beleszól az ügyletbe s azt mondja, hogy nem veheti meg a vevő a termést a földdel, mert felesbe van adva. Az ily belekottyanás idegen ügyletbe egyszerűen semmi. Ha az árverési feltételek nem mondanak mást, a vevőre egyedül és kizárólag ezek az irányadók, s nem a magánkijelentések. Ha ez nem igy van, akkor legközelebb azon fogással áll I elő a végrehajtást szenvedett, hogy az árverésnél előállít egy stróhmant, akit kiad felesének, aki felmutat egy szerződést, mely szerint ő csakugyan feles és pedig olyan feles, aki a termésre már 100 mm. búzát előre kiadott a tulajdonosnak s igy ezé csak az a függő termés marad, ami az előre kiadott termés levonása után neki még kijár s emellett csak a szemj termés lett volna feles, de minden takarmánynemü a felesé, ] akitől a tulajdonos ölenként : 50 K.-val köteles megváltani s ; ezenkívül tartozik még a tulajdonos tűz és jég elleni biztosítást \ fizetni s a feles élő és holt fundus instructusának évi amortisaj tiója fejében kis holdanként 10 K.-át a felesének megtéríteni. S bárminő absurdumnak tűnjenek is fel ezen szerződési ; feltételek, de mert annak ekként lett megkötése igazolható, ; vagy a nagyobb effektus kedvéért közokiratba foglalható I lenne • az árverési vevő e szerződést mégis respektálni s telje-