A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 16. szám - A constitutiv íteletek tana - Színházi jogunk. Törvényhozási intézkedések. 2. [r.]

A JOG 123 el.70) Legbehatóbban kérdésünkkel Héllitítg foglalkozott és pedig főleg kiváló, sok tekintetben úttörő tankönyvében, hol azonban csak vizsgálódásainak eredményét tárja elénk és «Anspruch und Klagrecht»-jében,71) hol az eredményeit mégis okolja. Hölder álláspontja nagyjában megegyezik a Hellwigével\ de a megtámadási kereseteknél a megtámadási jogot, mint kereseti jogot tünteti fel, mire joggal válaszolta Helk^ig, hogy ezen álláspont helytelen ; mert a megtámadási jog magánjog, mig a kereseti jog közjog ; szintúgy helytelen Hölder álláspontja, hogy igény alatt mindig az esedékes szolgáltatás követelésére való jog értendő.73) Vannak irók, kik a constitutiv ítéletek fogalmát egyáltalán nem ismerik el. De ezek álláspontja helytelen, mert a constitutiv és declarativ Ítéletek jogi természete nagyban különbözik, amint ezt már kifejtettem. A magyar perjogi irók közül Plósz Sándor elismeri a constitutiv ítéletek lételét, de csak azon ítéleteknél, melyek az osztási és a határkiigazitási kereseteknek adnak helyt.73) Grosschniid Béni a constitutiv ítéleteket általában elismeri és az ítéletek különös fajának tekinti.71) Magyary Géza is,75) ki helyesen jegyzi meg, hogy a biró a constitutiv ítéleteknél a felek jogi helyzetének teljes kialakulásához saját tevékenységével csak részben járul hozzá. A constitutiv ítéletek köre roppant tág. Példát reá már ;o) V. ö. H e 11 w i g : Anspruch und Klagrecht 57—59. §. és 16. §. Wesen und subiective Begrenzung der Rechtskraft 1. §. Lehrbuch 9., 34., 61., 62. §§.; Seckel: Gestaltungsrechte ; K i s c h : Bcitráge zur Urtheilslehre 45—140, 161—186.. o.; Kipp: Verurteilung zur Abgabe von Willenserklárungen 56. o.; L a n g h e i n e k e n : Der Urteilsanspruch 90. o.Hölder: Pandekt. 355. o.: Zeitschrift f. d. C. P. 29. k. 48. o. ; Wach: Handbuch 12- o.; Schmidt: Lehrbuch 527. o.; S t e i nGaupp: Commentar I. k. 512. o. ; Stcin: Bindendc Kraft 14. o.; Birksmeyer: Enciklopádiájában 1,173. o. ; Schrutk a-R echtcnstamm Grünhut's Zeitschrift 16. k. 169. o.; Oetker: Konkursrechtliche Grundbegriffe I. k. 579. o. ; R o c h o 1 : Rechtsfálle II. k. 134. o.; Seuffert: Kommentár 8. kiadás 347. o. ; Grünhutnál 12 k. 619. o.; Zitelmann: Internationales Privatrecht II. k. 32. o. Flechtheim: Gruchot-nál 44 k. 675 o. Zeitschrift f. d. C. P. O. 25. k. 405. o. 7») 443—513. o. -*) V. ö. C. P. O. 257, 844, 916.: K. O.; 67/5, 154, 156. §§.; H e 11vvig: Tankönyv 217—218, 237—239. o. Ezen szakaszokban a még nem esedékes szolgáltatások iránti igények egyszerűen csak mint igények jeleztetnek. •«) II. k. 215. o. ») 77. o. 75) A perbeli beismerés 152. és köv. 1. a római jogban is találhatunk; de fejlődésük csak a modern perjog vívmánya. A római jogban a constitutiv ítéletekhez tartoznak elsősorban az osztási ítéletek adiudicatorikus functiójukban ; a centumvirek ítélete a végrendelet megsemmisítése tárgyában a querela inofficiosi testamenti esetében.76) H'ólder és követői szerint a querela inofíiciosi testamenti megállapít ás i kereset.77) Constitutiv az ítélet az előbbi állapotba való visszahelyezés iránt indított kereset esetén, ha a praetor dekrétuma realrestitutiót ir elő, vagy jogi visszahelyezést eredményez78); csak az ítélet által állíttatik helyre a régi jogállapot, tehát a létező jogállapot megváltozik, mire már a név is utal. H'ólder is elismeri, hogy a jogváltozás csak a döntés utján történik és mégis tagadja annak constitutivitását. Ez ellenmondás. A praetor határozott afelett, hogy fennforognak-e az in integrum restitutio feltételei és itt csakúgy, mint a feltételek szabályozásánál, tág hatásköre volt. A querela inofficiosi testamenti és in integrum restitutio esetén az anyagi jogigény megalapítására és annak teljesítésére irányuló keresetek egy eljáráshoz vannak kötve, amint már Kipp kiemelte.79) Azon ellenvetések, melyeket Langheineken emel ezen álláspont ellen, alaptalanok, akárcsak a querela inofficiosi testamenti és a hereditatis petitio kapcsolata elleni ellenvetések. Előző álláspontja ama helytelen felfogására vezethető vissza, hogy mi képezi a constitutiv Ítélethez vezető per tárgyát. Az abnormitás, amit ő Kipp felfogásában lát, nincs meg.1"0) Ez az abnormitás a marasztalásra irányuló keresetnek egy még nem létező igényre való támasztása volna. Kipp álláspontja nincs ellentétben a constitutiv Ítéletek jogi természetéről vallott felfogásunkkal, mert a constitutiv ítélet egyrészt a jogváltoztatásra való jog megállapítását tartalmazza, másrészt a jogváltozást elő is idézi. Kipp álláspontja szerint is csak akkor követ58) 17., 19 D. 6, 2; 50. §. 1 D. 30; Bekker A. : Aktionén I. k. 276. o. ; W i n d s c h e i d-K i p p : Pandekten III. k. 368. o.. 374. o.; Kipp 134. o.; Langheineken 242. o.; Dernburg III. k. 300. o. Ellenkező állásponton vannak Hölder: Pandekten 306. o; Wilm o w s k v-L e w y : Kommentár I. k. 231. §, 393. o. 5., 6. j. ; W á c ht e r : Pandekten II. k. 327. §. 845. o., 328. §. 848. o. ») V. ö. még Ar ndts: Pandekten 599. §. 1,069. o., 605. §. 1,076. o. 78)Kipp 57. o.; Langheineken 257. o.;WindscheidKi pp I. k. 114. §. 524. o. Ellenkező állásponton van Hölder: Pandekten .306, 316. o., szerinte ezen itélet megállapító ítélet. ™) 62. o. »0j V. ö. C. P. O. 627. §. bezáratásán kivül 1,000 K-ig terjedhető pénzbirsággal sújtja. A bezáratás az 5. sz. szerint elnökileg történhetik, a büntetés pedig rövid «szóbeli peruton» — tehát polgári uton —lesz kimondva. * # Közel hat évtized telt el azóta és törvényhozásunk még mindig nem talált időt, alkalmat és kedvet arra, hogy a színházak ügyét alaposan és véglegesen rendezze. Toldoztak, foldoztak egyet-mást, de a leglényegesebb kérdésekben még ma is épp oly nagy az egyptomi sötétség, mint hajdanában. Ezen azonban cseppet sem szabad csodálkoznunk, — hisz a színészet dolgában jóval előrehaladottabb német törvényhozás sem intézkedett eddigelé beható módon. Sajnos, hogy az 1848-iki törvényhozásnak nagy vívmánya : acensura eltörlése is, a későbbi reakciónak esett áldozatul és még mai napig sincs jogaiba visszahelyezve. Liberálisan kezelik ugyan a censurát, de ez kegy és nem törvényes jog; máról holnapra változhatik. Az 1879 : XL. t.-c. (btk. a kihágásokról) 77. §-a 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti azon szintársulati igazgatót, aki «a belügyminisztertől nyert jogositvány nélkül, vagy habár azzal, de a hatóság engedélye nélkül, szini előadást tart, vagy a nyert engedélyt megszegi.» Visszaesés esetében a büntetés 300 frtig felemelhető, ha utolsó büntetése kiállásától 2 év nem mult el. Az 1884. évi XVI. t.-c, a szerzői jog keretében szükségképp a színmüvek, zene- és dalművek törvényes oltalmával is foglalkozik. A szerző kizárólagos joga, a jog tartama és a büntetések, valamint az elévülés iránt a törvénynek (1 — 41. §§.) ugyanazon szabályai irányadók, mint amelyek a többi írói művek tekintetében fennállanak. A 45- 48. §§. a zeneművekről intézkednek és itt némely eltérő intézkedést tartalmaznak. A III. fejezet (49—59. §.§.) tárgyalja «a színművek, zeneművek és zenés színművek nyilvános előadását». Ennek kizá- j rólagos joga a szerzőt illeti (49. §.) ésaző vagy a jogosult bele- < egyezése nélkül azok akkor sem adhatók elő, ha nyomtatásban í megjelentek és áruba bocsáttattak is (50. §.). Zeneművek a j jogosult beleegyezése nélkül nyilvánosan előadhatók, ha szerző j a címlapon az előadási jogot magának fenn nem tartotta (51. §.). I Ha a műnek több szerzője van, az 1. §. 1. és 3. bekezdése. (Az irói mű közzététele a szerző kizárólagos jogát képezi. Ha a szerzők részei elkülöníthetők, az elkülönített részek közzétételéhez az illető szerző beleegyezése szükséges) azon eltéréssel alkalmazandó, hogy a szöveges zeneművek és zenés színművek előadásához elég a zeneszerző beleegyezése, amelyre viszont nincs szükség, ha a mű zene nélkül lesz előadva (52. §.). Az 53 — 54. §§. intézkednek a jogosult és jogosulatlan fordításról. Előbbi, előadása tekintetében védelemben részesül, utóbbi a szerzői jog bitorlásának tekintetik. A fordításnak, a 7. §. 3. p. 2-ik bekezdése szerint, színműveknél az eredeti megjelenése után 6 hó alatt kell befejeztetni. Ugy a megkezdés, mint a befejezés a törvényes határidőn belül, beiktatás végett bejelentendő. Az iktatás módozatait szabályozzák az igazságügyminiszternek 1884 június 16-iki 1,686. sz. és a keresk. miniszternek 1905. október 1-én kelt 63,715. számú rendelete és utasítása. Az előadás jogának tartamára nézve a 11 —18. ^.alkalmazandók. Álnév alatti, vagy névtelen művek, amennyiben közzétéve még nem voltak, az első előadás napjától 50 évig részesülnek védelemben (55. §.). Szerzőnek — az ellenkező tényállás igazolásáig — az tekintendő, aki az előadást hirdető jelentésben, mint szerző neveztetett meg (56. §.). Az 57. és 58. §§. a kártérítést tárgyalják. Végül még a 78. §. az általános határozatok sorában azt tartalmazza, hogy a tv. hatálybalépte előtt jogosan előadott szín-, zene- és zenés színművek ezentúl is előadhatók. A szerzők jogainak védelmét tartalmazzák még a Francia-, Olasz-, Németországgal és Nagybritanniával kötött államszerződések a szerzői jog oltalma tárgyában. Első sorban a Franciaországgal 1866. dec. 11-én kötött államszerződést ratifikáló 1879 : III., az 1887 : IX. (Ausztriával kötött szerződés a szerzői jogok oltalmára), az 1891: III., 1894 : X, 1901 : VI. 1879:111., az 1887 : IX. íAusztriával kötött államszerződés s t.-cikkek) stb.