A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 16. szám - Nemzeti jog
Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 16. szám. Budapest, 1907. április 21. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. flfllÜP ÍZ IGAZSÁI;C A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) KEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGHÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJEGT2 Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Negyed évre Fél c Egész o 4 koron8 « 10 c RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. m [ ) • Megjelen minden vasárnap.\^-N—-y~^' Az előfizetési pénzek •>/•—legcélszerűbben bérmentesen C tpostautalványnyal küldendők. TARTALOM: Nemzeti jog. Irta Gáthy Bálint,' nagyváradi kir. alügyész. — A konstitutív ítéletek tana. Irta Balog Elemér. — Az árverési vevő jogai. Irta Szilassy Pál, mezőtúri ügyvéd. — Belföld ^Fayer László emlékezete a Magyar Jogászegyletben. — Rabsegélyző egyletek és azok működése). — Nyílt kérdések és feleletek (A hagyományosok jogköre. Felelet. Irta Székely Miklós dr. rózsahegyi tszéki biró). — Sérelem (Kinevezések a VII. fizetési osztályba. Irta egy biró a megelőzőitek közül.) — Irodalom (Fazekas Oszkár dr.: Értekezések az ipari jogvédelem köréből. — Balog Elemér dr.: Veszélyviselés a kereskedelmi vétel esetén. — Hevesi Illés dr.: A jogalkotó judikatura és a fslek. — Lévai Tibor dr. A büntetés végrehajtási individualisatiója). — Vegyes. TÁRCA : Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET : jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Nemzeti jog. Irta GÁTHY BÁLINT, nagyváradi kir. alügyész Ebben a világforrongásban, • ahol eszmék eszmék ellen, népek népek ellen, társadalmak társadalmak ellen, sőt ember ember ellen küzdenek ádáz fegyverekkel és ahol a ma kikiáltott igazság holnap a jograblás gyűlölt címével illettetik, reá akarok mutatni egy igazságra, melyet naponkint sárba taposnak, keresztrefeszitenek és kicsúfolnak, de amely a társadalmak életrendjében mégis azt a kovászt képviseli, melyből erjed az egyéni akaraterő, melytől szárnyat kap a népek ambíciója és amelyből mégis táplálkozik az a jelen, mely a mult romjain építgeti a beláthatatlan jövendőt. Reá akarok mutatni arra, hogy a jogalkotás mezején nélküle alkalmatlan talajba ültetünk jogszabályokat, nélküle az embereknek csak féligazságokat szolgáltatunk és anélkül, hogy tudnánk és akarnánk, legbecsesebb természetadta javait harácsoljuk el az embereknek. Reá akarok mutatni egy létező, láthatatlanul működő és hatni soha meg nem szűnő jogra, mely kisér, megelőz, támogat minket, mely odavarázsolja intézményeink fölé saját jellemünk, természetünk, gondolatvilágunk minden másoktól megkülömböztető vonásait. Egy jogra akarok reámutatni, melynek ebbeli minőségét nem ismerik, de amely mégis az ütközetek homlokvonalában áll erősen és szilárdan, habár a társadalmi mozgalmak hullámverései rajta törnek meg. Csodálatos, hogy e jog, vagy nevezzük fogalomnak, ott él az emberi társadalmak és fajok tudatában, de ugy él ott, mint egy múmia, melyet csak tanulmányozni óhajt kénytelenségből, a multakra való tekintettel az ember, hogy így megtagadván létezésének jogosultságát, hasznosságát és szükségszerűségét, ne bizonyítson vele mást, mint azt, hogy az emberiség boldogulásának akadálya ; agyrém, mit csak a tudatlanság és oktalan bálványimádás tart még ideigóráig lélekzésben. Még csodálatosabb, hogy az egész emberiség sorsára kiható elhatározások, nagy tettek és gondolatok nem is tudnának másként megszületni, mint csak : ha e fogalom tudata önt lelkesedést a szivekbe és forralja fel a vért. Nagy elmék szentelik életüket e fogalom megdöntésére, a tudomány kötetek százait állítja vele szembe, s bizonyítani törekednek, hogy halálra kárhoztatása szükséges és elkerülhetetlen, hogy az emberiség szociális egyenlőségének kivívása miatta késik. E rohammal szemben majdnem védtelenül áll e fogalom és csak a benne rejlő igazság által áll rendületlenül és védi önmagát, védi azáltal, hogy az emberiség nélküle cselekedni nem képes. Mi az oka e támadásnak ? Az, hogy nem ismerik e fogalom jogbeli mivoltát, mely létezését és igazolását az egyetemes világrend szükségszerűségében találja. Bizonyítani óhajtom, hogy az egyén igazsága és joga nem különbözik a társadalmakétól, ezeké is azonos forrásból táplálkozik mint a népeké. Bizonyítani kívánom, hogy a jog gyakorlásának korlátai ugyanazon szükségre vezethetők vissza; hogy Lapunk mai száma a társadalmak törekvéseinek sikere annak feltétlen elismerésétől függ, mely szerint a fejlődés, az emberiség boldogsága csak ama jog védő szárnyai alatt lehetséges, melynek a neve: nemzeti jog! Harcba kell itt szállnom azokkal, akik a történelem ítélőszéke előtt meghajolni nem akarnak, hanem azt önkényes kizsákmányolásra kieszelt olyan fórumnak tekintik, melylyel csak az emberiség elnyomására törekvők eljárását lehet igazolni ; akik a történelem tényeit emberi elhatározásokra és nem az egyetemesen ható természeti erőkre vezetik vissza, ennélfogva hazugnak, megbízhatatlannak és a fejlődés tekintetében lerombolandó alapnak minősítik. Harcra kell kelnem azokkal, akik az emberi egyenlőség hangzatos, de még a hangoztatok által is percenkint megtagadott elvét csupán a gyomor tökéletes kielégülése által vélik megvalósíthatónak, akik a gazdasági szervezkedés örökös küzdelmében olyan jelenséget látnak, mely egyedüli regulátora az emberiség tulajdonképpeni célját megvalósítani hivatott tevékenységnek; ellenben elutasítanak minden más érzelmet, mely a szivekben heviti az akaraterőt, a lelkekben eszmények iránt gerjeszt lobogó lángot. Azt kérdezem itt, mely bölcseleti tudással fegyelmezett ész ölelheti át előre a tovafejlődés egész körét ? Avagy dicsekedhetik-e megállapított és többé meg nem dönthető tételekkel csak egyetlen egy bölcseimi rendszer is ? És csakugyan a fejlődés kötelessége-e az emberiség rendeltetése és küldetése, avagy pedig a fejlődés kényszere, melynek méhe az idő, miből születnek az emberek agysejtjei által gondolatok, tények és eredmények? Létezik-e egyáltalában cél az emberiség életében, mint amely felé ama fejlődési kényszer igája alatt haladnia kell pusztán csak azért, hogy habár milliárd éveken keresztül is elérvén ezt a célt, mint a rendeltetés véghatárát, onnan ismét visszaforduljon a kezdés felé? Nem! Végcélok kitűzése nem az ész feladata. A végcél a megismerhetetlen mindenség ekonomiája, mely a szerves élet feltételeit szolgáltatja, pusztít azért, hogy újra teremtsen, átváltoztat azért, hogy öröknek látszó mozgása meg ne szűnjön, erőt erőre halmoz, összeád, sokszoroz és oszt, de soha ki nem von, mert az anyagok és elemek harcában nincsen pusztulás, csak átváltozás. E nagyszerű harc közepette ott áll az ember mint vadorzó, hogy az ellesett eredményeket elfogja, szolgálatába szegődtesse, hasznosítsa, azután átörökítse az utána következő korra. Ott áll a maga pillanatnyi életével, hogy megvívja saját külön harcát nem a megsemmisülésig, csak az átváltozásig, melynek okát adni lángeszű bölcsei se tudják. A természet erői végzik szakadatlanul munkáikat s vájjon ki állithatja fel megdönthetetlen igazság gyanánt, hogy az emberiség haladását az az akaraterő mozgatja, melyet a test nélküli képzeleti erő, az ész végez a kísérletező tudomány utján s nem-e inkább az ész eme megnyilvánulásai is maga azon természeti erő, mely világokat űz tova az űrben s öntudatlan és saját akarat nélküli átváltozásokat hoz létre. Hiszen a mindenség megfejtésénél nem támaszkodhatunk saját magunkra ; tételeket nem állithatunk fel igazságok gyanánt, mikor rajtunk kívül az ismeretlen világok milliói keringenek s egyiknek az élete a másikra gyakorolt hatásoktól függ, vagy látszik függeni. Hol van tehát az a szilárd alap, melyre a végső okok fektethetők volnának abból a végből, hogy megismerhessük a mindenséget avagy csak saját magunkat is ? És amidőn e parányon, a földön élő és nyüzsgő emberiség életét és berendezkedését figyeljük, hol található fel az a valóság vagy pedig erő, melyhez viszonyíthatnánk ezt az életet, hogy bebizonyítsuk, miszerint e berendezkedésben általános igazságok foglaltatnak, melyek igazolják ennek vagy annak a szükségszerűségét. Hiszen a meg nem ismerhető jövendő felszínre dobhat olyan valóságot, mely halomra dönthet minden létező igazságot s hitvallásunkat saját mibenlétünkről összezúzza. Nem lehet megismernünk ama kényszerítő hatalmat, mely a világegyetem munkáját kormányozza, nem létesíthetünk rend12 oldalra terjed.
