A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 15. szám - A Bűnvádi Perrendtartás reformja

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz» 15. szám. Budapest, 1907. április 14. A JOG Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. DETIUP *Z IGAZSÁOCCT ÉRDESEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÖWÍÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI K1R KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR cir ügyvédek. Megjelen minden vasárnap Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « Egész * 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A Bűnvádi Perrendtartás reformja. Irta Moskovitz Iván, orsz. képviselő. — Az ügyvédi kérdés megoldásáról. Irta A v a r f y Ferenc, aradi ügyvéd. — Elévülés. Irta Székely Miklós dr., rózsahegyi tszéki biró. — Az ingatlan-árverési vevő jogai. Irta Csaplaky Lipót dr., sátoraljaújhelyi ügyvéd. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta R c i c h Péter Kornél, Budapest. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülésed. — Külföld (Külföldi irodalom. Irta Thót László dr., budapesti kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző). — Nyilt kérdések és feleletek (A hagyományosok jogköre. Kérdés Irta M i h á 1 o v i c s Béla dr.. budapesti ügyvéd.) — Irodalom (Baumgarten Izidor dr. : Büntetőjogi tanulmányok. 1882-1907.) — Vegyes. TÁRCA : Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A Bűnvádi Perrendtartás reformja. Irta MOSKOVITZ IVÁN, országgyűlési képviselő. A közelmúlt évek során nagyon sokszor foglalkoztunk e lap hasábjain a Bűnvádi Perrendtartás hiányaival, hibáival. A törvény életbelépte óta hét esztendő múlt el, minden változás, minden reform nélkül; csak most, a nyolcadik év kezdetén került a parlament elé egy, a B. P. némely rendelkezéseit módosítani hivatott rövidke törvényjavaslat. Ez a szükkörü reform, lehetséges, hogy javitott valamicskét valamin, de az a valami, amin javitott, nem a B. P. volt, és azok, amiket megjavított, azok nem a perrendtartásnak komoly, nagy defektusai voltak. A módosítás két főpontban koncentrálódik : 1. a Kúria terhének csökkentésében, az által, hogy a B. P. E. T. által járásbirósági hatáskörbe utalt ügyek elől elzárja a Kúriáig vezető utat, 2. szolgálatot tesz a jogegység theoretikus szempontjának, amikor a kötelező döntvényjogot beleviszi a büntető törvénykezésbe. Az igazat megvallva mindkettő iránt meglehetős aggályokat táplálunk. Bármi fontosnak tartsuk is a Kúria terhének csökkentését, a B. P. által engedett perorvoslati lehetőségeket inkább szűkeknek, mint tágaknak tartjuk és ugy véljük, hogy e perorvoslati intézkedéseket sem a perorvoslat tárgya, sem annak hatálya, sem pediglen annak fórumai tekintetében további korlátok közé szorítanunk nem szabad. Nem akarjuk, de nincs is okunk rá. hogy ítélőtábláink jogászi niveauja és elfogulatlansága ellen kifogásokat tegyünk. De a táblák erkölcsi és törvénykezési érdemeinek teljes épségben tartása mellett, mégis el kell ismernie mindenkinek hogy hazánkban a Kúriának valamilyen tradicionális és minden egyéb fölött kimagasló tekintélye van, és méltányosnak kell tartanunk, hogy ha már van egy ilyen, egészen kiváló, minden egyéb közhatóságot felülmúló tekintélyű bíróságunk, akkor az, akinek szabadsága, politikai jogai és becsülete fölött történik ítélkezés, ügyét «in melius» mindig fölebbvihesse ehhez a bírósághoz. A polgári perek legnagyobb része előtt a legújabb, korlátozó reformok után is nyitva maradt a Kúriához vezető ut. A polgári perekben hozott ítéletek legnagyobb része csak vagyoni kérdések fölött dönt, a vagyoni veszteség pediglen, bármily érzékeny légyen is, az erkölcs és az állam szemében meg sem közelitheti annak a fontosságát, ha egy büntető határozat valakit szabadságától és sok esetben szabadságán kívül még politikai jogaitól, hivatalától, (tehát kenyérkeresetétől) és a Lapunk mai száma polgári megbecsüléshez való jussától, erkölcsi existentiájától is megfoszt. Azok között a büntető ügyek közt, amelyeket a módosítás értelmében a Kúriához többé fölvinni nem lehet, sok olyan van, amelynek büntetése 1 évig terjedhető fogház, a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése és hivatalvesztés. Van köztük olyan, mint a lopás, tulajdon elleni kihágás, sikkasztás és csalás, amelyekben egymaga a bűnösnek kimondás, még a legenyhébb pénzbüntetés alkalmazásának esetén is erkölcsi pusztulást, becsületvesztést jelent. Ilyen ügyek elől a legfőbb forumot elzárni nem szabad ! Ott van köztük, a Btk. 480. §-ába ütköző, három hónapi fogházzal és a viselt hivatal elvesztésével büntetendő hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége is, tehát az a delictum, amelylyel — közjogi nézeteltérések alapján — könnyen vádolhatók éppen azok a köztisztviselők, akik helyesen fogták föl hivatali kötelességüket. Ezt a tettet sem volna szabad a Kúria judikaturája alól elvonni. A jogegység érdekében a kötelező döntvényjog alapját vetette meg a reform. Az 1890: XXV. t.-c. 13. g-a ugyan magában hordotta ennek az újításnak a magvát, de a B. P. e magvat csirájában fojtotta el, amikor a jogegység megóvása tekintetében más módon, és pediglen a büntető biró függetlenségének sokkal megfelelőbben intézkedett. A B. P. értelmében a táblák sohasem voltak utolsó fokon itélö büntetőbíróságok, a jogegység érdekében való perorvoslatot pediglen a 441. §. csak olyan ügyekben engedte meg, amelyekben a kir. Kúria még érdemlegesen nem határozott. Ez által ki volt zárva, hogy akár a jogegység érdekében határozó tanács, akár a teljes ülés föléje emelkedjenek a rendes kúriai büntető tanácsnak. Az eljárás fölfüggesztésének kötelezettségéről, kényszerítő elnöki vagy tanácselnöki ingerenciáról nem volt szó. A bírósági gyakorlat pediglen mégis fejlődött. A döntvényjog tekintélye természeténél fogva erkölcsi jellegű és egészséges, igazán jogot javító, az élet változó, fejlődő igényeihez igazán alkalmazkodó felsőbirósági judikatura szerintünk csak erkölcsi tekintély alapján a kötelezőség szabályozása nélkül fejlődhetik. A büntetőjog terén pediglen éppen mellőzhetetlen követelmény, hogy a bírót a törvényen kívül semmiféle írott jogszabály ne kösse. Elismerjük tehát e refoimok részleges és gyakorlati értékét, — a perorvoslatok korlátozása jó a Kúriának, a döntvényjog törvényes tekintélyének megalapítása jó a rossz bíráknak, judicium nélküli kapkodóknak, akik azonban a mi birói karunkban, — elégedetten mondhatjuk, — nagyon is kevesen vannak. Érdemben aggályaink vannak e módosítások ellen és ezek az aggályok arra késztetnek, hogy a Bűnvádi Perrendtartásnak gyökeres reformját sürgessük. Az előkészítő eljárás s a perorvoslati rész azok, ahol a revisio munkájának a leggyökeresebbnek kell lennie. Főként a perorvoslati formalismust, — amely a jogtudatlan vagy a könnyen zavarba jövő ügyfélre olyan súlyosan nehézkedik rá a mai praxisban, — kell tövestől kiirtanunk. Sokat lehetne és kell még tenni, a nyomozati eljárásnak garanciákkal való környezésére, a törvényszéki ügyekben való előkészítő eljárásnak gyorsítására, és nézetünk szerint okvetetlenül bele kell vonni a reformmunkába a ma nem bíróságok elé utalt kihágásokra vonatkozó eljárást is. 12 oldalra terjed.