A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 1. szám - Végrehajtás büntető ítéletek alapján

4 A JOG 2. Végrehaj tatónak a jelentékeny végrehajtási összeg behajtása érdekében állhatott, a legcsekélyebb utánjárás mellett is tudhatta, hogy a végrehajtás alá vont ingatlanokat sem a végrehajtást szenvedő, sem ennek jogelődei nem birtokolták s igy alperes a zálogjog szerzése körül jóhiszemünek nem tekinthető. (Kúria 1898. Tvkezés XXXVIII. 33. L) 3. Többször fordult elő oly eset, hogy a tkvi tulajdonos a birtokos ellen pert tett folyamatba s pervesztes lett azon az alapon, hogy alperes birtokos tulajdonszerzést bizonyított. Alperes viszonkeresetének hiányában azonban az ingatlan továbbra is a felperes nevén marad. A felperes perbeli ügyvédje megállapított dijaiért felperes ellen perrel lépett föl s végrehajtást vezetett az adósa nevén álló ingatlanra. Az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt indított perben a felsőbb bíróságok minden ilyen esetben megállapították felperes rosszhiszeműségét. Úgyszintén oly esetben is, midőn büntetőperben bűnösnek talált második vevő ellen az ennek nevére átírt ingatlanra vezetett az őt képviselő ügyvéd végrehajtást. 4. Ellenben nem találta a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (515/904.) a rosszhiszeműség megállapítására elegendő adatnak, midőn felperesnek a végrehajtás kérelmezését megelőző, elutasított tkvi kérvénye a tkvben föl volt jegyezve. A rosszhiszem kérdéséről szólanak még Polg- Tvkezés XXXVI. 1. 1. 1., IV alatt; XUII. 45. 1. XXXVI. 1. 1. III. alatt; XXXVII. 1. 1. és XXXVIII. 51. lapon közölt határozatok. Gyakran fordul elő a bíróságok előtt részvénytársaságok es szövetkezetek rosszhiszeműségének kérdése. Az 1875 : XXXVII. 186. és 241. §-ai értelmében ugy a részvénytársaságot, mint a szövetkezetet az igazgatóság képviselvén, a jó- vagy rosszhiszeműség fenforgása az igazgatóság jó- vagy rosszhiszeműségétől függ. Az igazgatóság pedig több tagból állván, az a kérdés áll elő, hogy az igazgatóság mindenik, vagy hány tagjának kell rosszhiszeműnek lenni; vagy általában minő alapon állapitható meg az igazgatóság rosszhiszeműsége.1 Nézetem szerint ebben a kérdésben nem a tagok száma határoz, mert ha csak egy igazgatósági tag is tudomással bír a rosszhiszeműséget megállapító körülményekről, s azt az igazgatóságnak határozatra képes ülésén bejelenti, — feltéve, hogy nem forognak fenn oly okok, melyek a többi igazgatósági tagot az ellenkezőről győzhették alaposan meg, — s a társaság mégis végrehajtást vezet a végrehajtást szenvedő nevén álló, de nem az ő tulajdonát képező ingatlanra, a társaság rosszhiszeműsége megállapítható. Sőt megállapítható abban az esetben is, midőn a végrehajtást a társaság szabályszerű meghatalmazásával ellátott képvieslő vezeti s ennek rosszhiszeműsége bizonyítást nyer. Ismertetek alább egy pár oly esetet, melyben annak dacára, hogy tkvön kívül álló jogszerző lép föl felperesként, kérdéses, hogy a rosszhiszeműség bizonyítása szitkséges-e a kereset alaposságához ? s illetőleg, hogy a per elbírálásánál vizsgálni kell e a rosszhiszeműséget ? 1. Végrehajtató a végrehajtást szenvedőre tévedésből átírt ingatlanra vezet végrehajtást; a valódi tulajdonos, kinek nevéről az ingatlant elírták s akit erről nem értesítettek, az átírástól számított 6 hónap után, de három éven belül indit keresetet végrehajtás alá vonás megszüntetése iránt; egyebet, azonban, mint a téves átírást, bizonyítani nem tud. Kétségtelen, hogy ha felperes az 1888. évi 947. sz. a kelt I. M. rendelet és a tkvi rts 148. §-a alapján a tkvi bejegyzett ellen a bejegyzés eredeti érvénytelensége okából s ebből folyóan a végrehajtató jelzálogos hitelező ellen is a végrehajtási zálogjog kitörlése iránt törlési pert indit, a tkvi átírást elrendelő végzés felperes részére történt kézbesítésének hiánya folytán nem kell bizonyítani a jelzálogos végrehajtató rosszhiszeműségét s a kereset a végrehajtatóval szemben is eredményre vezetne. A kézbesítés hiánya tehát azt a hatályt szüli, mint az érvénytelen bejegyzést elrendelő végzés szabályszerű kézbesítése után tkvi jogot nyert harmadik személyekkel szemben, a kézbesítéstől számított hat hónapon tul indított perben bizonyítandó rosszhiszeműség, (id. rend. 8. §. tkrts 150. §-a). Azaz a végrehajtató ily esetben a rosszhiszemű szerzővel egyenlő elbánás alá esik. Az, hogy e fentebb idézett jogszabályok csak a kitörlési perekről szólanak, nem zárja ki, hogy azok az ugyanazon jogkérdés eldöntését igénylő másnemű perekben is alkalmazást nyerjenek. A fentebb jelzett tényállás alapján az 1881 : LX. 168. g-a alapján indított perben is az döntendő el, hogy tuajdonosnak, tekintendő-e felperes ; azaz érvénytelen-e a nevéről lvaló átirás s ez a végrehajtató alperesre minő kihatással van ? Erre a kérdésre tehát a fentiek alapján a döntés csak az lehet, hogy a jelzett tényállás mellett, azaz oly esetben, mely törlési perben a jelzálogos hitelező rosszhiszeműségének bizonyítását nem igényelné, — a végrehajtató rosszhiszeműségét bizonyitni nem szükséges, s a kereset anélkül is alapos. A fentiekből azonban az is következik, hogy a hibás és érvénytelen átírástól számított három éven tul — illetőleg a bejegyzést elrendelő végzés szabályszerű kézbesítését követő hat hónap múlva indított per során a végrehajtató rosszhiszeműségét bizonyítani kell. 2.) Hasonló a helyzet akkor, midőn a végrehajtás alá vont ingatlan a végrehajtást szenvedő nevére az 1892: XXIX. t.-c. alapján tényleges birtoklás folytán jutott. Mert a most idézett törvény 8. §-ának 2-ik bekezdése értelmében a tényleges birtokos javára történt bejegyzés ellen a törlési keresetet oly hatálylyal, hogy az időközben nyilvánkönyvi jogot szerzett harmadik joghátrányára szolgálhasson, azok, kiknek a bejegyzést elrendelő végzés saját kezükhöz szabályszerűen kézbesittetett, a kézbesítéstől számított két hónap alatt, más esetekben pedig a bejegyzés alapjául szolgáló jkönyvnek a tkvi hatósághoz beérkeztétől számított három év alatt adhatnak be. Ha tehát időközben végrehajtató a tényleges birtoklás alapján bejegyzett ellen végrehajtást vezet, a fentebb emiitett két hónapon, illetőleg három éven belül végrehajtás alá vonás megszüntetése iránt indított perben sem kell bizonyítani a végrehajtató rosszhiszeműségét. Ily értelemben döntött a kir. Kúria is (Grecsák «Magyar Döntvénytár)) III. k. 177. 1. 1,960/903. sz. Ítélet). Lehetne vitázni afölött, hogy törlési perben a nyilván könyvi jogot szerző harmadik személylyel (végrehajtatóval) szemben a törlés azért bir joghatálylyal, mert a bejegyzés érvénytelensége a bejegyzettel szemben megállapítást nyer. Ennek az érvnek a megállhatósága csak látszólagos ; mert a bejegyzett elleni per sikeres eredménye még nem szüli a harmadik jogszerző elleni hatályt a bejegyzés érvénytelenségének megállapítása a harmadik jogszerzővel szemben is szükséges ; és mert a jelzálogos hitelező végrehajtás alá vonás megszüntetése iránti perben ép ugy előterjesztheti védekezését, mint a törlési perben. (Folytatása következik.) Végrehajtás büntető ítéletek alapján. Adalék a Bünv. Prdts, és Végi", törvény revíziójához. Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ dr. borosjenői aljárásbiró. Sarkalatos hibája törvényhozásunknak, hogy a törvényelőkészítés nagy munkája kevés kiválasztottak kezében van, mint mondani szokás, törvényeink a zöld asztal mellett készülnek, olyan egyének közreműködésével, kik a gyakorlati jogélet igényeit nem ismerik, igy jönnek létre azután törvények, melyek a gyakorlatban életképteleneknek bizonyulnak. Másik hibája törvényhozásunknak, hogy a vidéki élet speciális igényeit figyelemre nem méltatják nálunk. Ezúttal egy jelentéktelennek látszó részletkérdéssel kívánok foglalkozni, amely azonban éppen mindennapiasságánál fogva nagy jelentőségű. A B. P. 479. §-a szerint a bűnügyi költségeket, kivéve azokat, melyeket a magánvád és a terhelt képviselete, illetőleg védelme okozott, megtérítés fentartásával az államkincstár előlegezi. Ugyané §. első bekezdése pedig felsorolja és meghatát rozza, mit ért a törvény bűnügyi költségek alatt, eszerins bűnügyi költségek alatt értendők a nyomozástól a végrehajtábefejezéséig az eljárás folytatásához szükséges mindennemű költi ségek és kiadások, tehát a tanudijak és magánvádló utánjárásköltségei is. A törvényhozás e törvényszakasz alkotásánál nagyon magas régiókban járt, talán olyan hatalmas, gazdag államkincstár lebegett szeme előtt, mint az angol, de mindenesetre nem volt tudatában annak, mily óriási terhet ró az államkincstárra e szakasz által. E törvényszakasz lelkiismeretes alkalmazása mellett egy 40 ezer lakosságú hegyvidék büntetőjárásbirája a legszolidabb számítás szerint is évenkint 20—30 ezer koronát utalna ki a bűnügyi átalányból; mit szólnának ehhez az igazságiigyminiszteriutn számvevőségénél ? Pedig a járásbiró is a fövények és törvény-