A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 11. szám - Magyar jogi monográfiák

A kiskorú bűntettesekre nézve, különösen két szempontból hívja fel a szerző a törvényhozó figyelmét: követeli velük szemben a halálbüntetés eltörlését és annak kimondását, hogy az ily bűntettesek közmunkákra nem szoríthatók. Mindkét kívánságát főleg arra a pontokra alapítja a szerző, hogy a kiskorú bűntettesek még nincsenek a politikai jogok teljességében és így még incapaces. A bűncselekmény beszámítását kizáró okok közül bővebben tárgyalja az illustris szerző a köteles engedelmességnek, mint mentesítő oknak, a fogalmát, amelyet «a hivatal, vagy jog gyakorlása s a kötelesség teljesítéses gyanánt határoz meg. Az engedelmesség tekintetében, különbséget tesz a katonai és a hierarchikus engedelmesség között. A köteles engedelmesség az erkölcsi kényszer egyik neme, amely kizárja a büntetést ; s amint a polgárok az alkotmányos hatóságoknak, a gyermekek szülőiknek, a tanítványok mestereiknek, a szolgák pedig uraiknak engedelmeskednek, éppen ugy a társadalmi hierarchiákban is vannak személyek, akik parancsolnak és mások, akik engedelmeskednek. Ezen engedelmességnek megvannak a maga határai azon pillanattól kezdve, amidőn nem kétséges a választás két olyan törvény között, amelyek közül az egyik az igazságos dolgokban valamelyik elöljárónak való engedelmességet parancsolja, a másik pedig, mint tiltó törvény, kifejezetten ellenzi azt, amit a felsőbbség parancsol. Ezért szükséges, hogy a parancs törvényes és megengedett cselekményekre vonatkozzék, mert csak így beszélhetünk köteles engedelmességről. Egyes törvényhozások — mint pl. a spanyol — azon alapelvet állítják fel, miszerint a magasabb parancs valamely törvényes előírás világos, tiszta és határozott megszegésének az eseteiben, nem mentésit a felelősségtől és hogy a mentesség csak azokra terjed ki, akik hatósági jogot nem gyakorolhatnak. Vannak, akik különbséget tesznek a közrendben kivánt és a katonai fegyelem által kivánt köteles engedelmesség között. Saravia szerint a katonai engedelmességet is ugyanolyan határok közé kellene szorítani bizonyos esetekben, mint a közrendben kivánt köteles engedelmességet. «Az embert — mondja szerzőnk — nem tehetjük pusztán materiális eszközzé; erkölcsi felelőssége létének a lényeges kelléke ; senki sem kívánhatja tőle, hogy lelkiismeretét föláldozza. Nem foghatunk föl oly kötelességet, amely valamely bűncselekménynek az elkövetését parancsolja, vagy egy oly törvényt, amely — minden előzmény nélkül — emberi áldozatokat kíván. A katonai fegyelem kemény, de szent kötelességeken alapszik : a katona engedelmessége értelmi — nem pedig érzelmi — engedelmesség, amely a haza érdekében történik s amely a társadalomnak is egyik legerősebb biztositéka. A hierarchiai engedelmesség mindenkit illető kötelesség; a felsőbbség rendeletét mindig a törvényesség vélelme kiséri s a rendelet végrehajtói a rendelet által vannak ugyan igazolva, de ezen igazolásnak az oka nem abszolút, mert az megszűnik akkor, amidőn a rendelet krimminális volta nyilvánvaló s midőn a tettes azt nem tarthatta törvényesnek.)) A büntetőjog többi alapvető kérdéseit is hasonló alapossággal tárgyalja az illustris szerző, akinek e munkája méltán sorakozik az amerikai spanyol büntetőjogi irodalom ^öbbLJeles termékei (Vera, Rivarola, stb.) mellé. Ú^ZI T/tót László dr. Ste^\— —= ^ í T< 1 ,%\ Irodalom. \V//- -"Vftíagyar jogi monográfiák. A jogászegylet agilis vezetősége oTy~'vállalkozással lép a közönség elé, melyet hatásában és jelentőségében nem méltathatunk eléggé. Magyar jogi monográfiák kiadásával kiván foglalkozni, sorozatos előfizetés alapján. A választmány e célra dr. Nagy Ferenc vezetése alatt álló végrehajtó bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Balogh Jenő, dr. Nagy Dezsődr. Scfnvartz Gusztáv dr. és az egylet tisztviselői közül l'ámossy Károly pénztárnok, Baumgarten és Szladits titkárok és Meszlény könyvtáros. A jogi irodalom pártolása, mely eddig az egylet céljaként csak a nyomtatott alapszabályokban szerepelt, összeköttetésben az irodalomban mutatkozó hézagok pótlásával: ez az a cél, melyet az uj vállalkozás szolgálni kiván. A számítás egyszerű és világos: a Jogászegylet ma tekintélyes számát egyesíti magában a jogtudomány iránt érdeklődőknek, akik született törzsközönsége minden jó jogi könyvnek. Ha az egylet magára veszi a missiót, hogy az irodalmi szükségleteket felkutassa, az alkalmas szerzőt kiválaszsza s a munka kiadásáról gondoskodjék : tagjaiban rendelkezésére áll már az a törzs-olvasóközönség, mely ennek a kiadásnak a lehetőségét biztosítja. Természetes, hogy az egyletnek nem hivatása oly müvek kiadásának lehetővé tétele, melyek a könyvkiadóknál is könnyen elhelyezhetők. Kppen ebben áll az uj vállalkozás tó'érdeme, hogy egyedül irányadó szempontként veheti figyelembe azt ami a könyvkiadóra csak közvetve tartozik, tudniillik a magyar jogtudomány fejlesztését, és egyáltalán nem kell tekintettel lennie arrl, ami a kiadót első sorban vezérli, tudniillik a jövedelmezőségre. A legtöbb tudományszaknak már megvan a maga orgánuma melylyel irodalmában a tudományos szükségletek kielégítését irányozza. A Természettudományi Társulat, az Orvos-hgyesület a Közgazdasági Társaság, a Társadalomtudományi Társaság és — last not Ieast — a Tudományos Akadémia könyvkiadó vállalata rég működő ily orgánumok. Mint értesülünk, a kiküldött végrehajtó bizottság abban állapodott meg, hogy mintegy CO ivnyi terjedelmű jogi müvek — e tudományszak minden ágából — fognak majd kitenni egy-egy sorozatot, melyre az előfizetés összege egyleti tagok részére 12 K., az egyleten kivü! állók számára pedig 15 K. Az első sorozat programmja, mely már teljesen biztosítva van, legközelebb nyilvánosságra kerül és kizárólag elsőrangú jogtudományi irók monografikus müveit tartalmazza. A bizottság gondot fordit arra, hogy a szerzők tárgyukat ne ama már-már idejét mult tudákos elméleti módszer szerint dolgozzák fel, mely a mi jogirodalmunkban is a németek nyomán túlsúlyra vergődött, hanem hogy a jogtudományt mint kiválólag gyakorlati tudományt fogják fel és hogy ebből folyólag a kiadandó müvekben a gyakorlat emberei a felmerülő kérdések megoldására útmutatást találjanak. Ugyané célra gondoskodni kiván a bizottság arról, hogy a kiadványok kimeritő betűrendes tárgymutatóval és az idézett jogszabályok jegyzékével legyenek ellátva. A programmba felvétetett oly kiváló külföldi müvek lefordítása is, melyek a kulturállamokban fölbukkanó uj eszmeáramlatoknak a magyar jogászvilág gondolatkörébe való bevezetésére alkalmasak; s mivel az ily irányú német nyelvű müvekhez a magyar olvasó különben is könnyen fér, főként a más nyelvű ily müvek lefordítása van tervbe véve. A nevezetesebb külföldi államok igazságügyi szervezetét és igazságszolgáltatását eredeti forrásmunkák után készült tanulmányok fogják ismertetni. Nem kétkedünk benne, hogy a magyar jogászvilág örömmel és lelkesedéssel fogja felkarolni ezt a vállalkozást és hogy különösen minél számosabb jelentkezés utján annak gyakorlati keresztülvitelét biztosítani fogja. Jelentkezést a bizottság tisztviselő tagjai már most is elfogadnak. A sorozat első száma a folyó év szeptember havában fog megjelenni. Vegyesek. A Magyar Jogászegylet által kitűzött pályázatok határideje márc. 1-én lejárt. A magánjogi pályakérdés a következő volt: íHatároztassanak meg a telekkönyvbe vetett bizalom oltalmának határai, különös tekintettel a többszöri eladások eseteire és a törvényhozásnak e tekintetben való feladataira*. Erre 3 pályamunka érkezett a következő jeligék alatt: 1. Qui bene distinguit bene docet. 2. Brevitas. 3. Decipimur specie recti. A büntetőjogi pályakérdésre, mely a semmisségi panaszra vonatkozott, nyilván az idő rövidsége folytán, egy pályamunka sem érkezett. Valószínűleg az egylet Fayer László emlékére, aki ezt a pályakérdést kitűzésre ajánlotta, újból fogja ezt a kérdést pályázatra kiirni. A beérkezett pályamüvek megbirálására a jogászegylet választmánya legközelebb küld ki bizottságot. Biroi lefoglalás a bitorlási ügyekben. Az igazságügyminiszter 44,540/1906. lm. III. szám alatt következő leiratot intézte a Magyar Iparjogvédelmi Egyesülethez: «A szabadalom- és védjegybitotlási ügyekben az előzetes biztosítási intézkedéseknek az ezt elrendelő biró által leendő foganatosítása tárgyában az 1906. évi augusztus hó 10-én 553. szám alatt kelt beadványában foglalt azon sérelmezett eljárás tekintetében, hogy a bíróságok a szabadalmi és védjegybitorlási ügyekben az előzetes biztosítási intézkedéseket nem maguk foganatosítják, hanem ennek eszközlésére rendszerint a rendőri hatóságokat veszik igénybe, a legtágabb körű vizsgálatot megejtettem és ennek eredményeként az ország összes Ítélőtáblai elnökeinek meghallgatása után arról győződtem meg, hogy habár e tekintetben a vidéken még állandó gyakorlat az esetek szórványos voltánál fogva ki nem fejlődhetett, a tekintetes Magyar Iparjogvédelmi Egyesület által előterjesztett panasz több bíróságra vonatkozólag alappal bir. Annakelőrebocsátásával, hogy miután a szabadalmi és védjegybitorlási ügyekben elrendelt biztosítási intézkedések foganatosítására alkalmazandó 1896. évi XXXIII. t.-c. 180. §-ának rendelkezése szerint a lefoglalás szükség esetében rendőri hatóságokkal is foganatosítható és igy a rendeleti uton a törvény azon intézkedése, hogy kivételes esetekben biztosilási intézkedéseket a csendőrség is foganatosíthat, nem korlátozható és miután annak megállapítása, hogy a törvény által megengedett kivételes szükség esete mikor forog fenn, birói hatáskörbe tartozik, értesítem a tekintetes Magyar Iparjogvédelmi Egyesületet arról, hogy felügyeleti hatáskörömből kifolyólag csakis annyiban intézkedtem, hogy a bíróságok figyelme felhivassék arra, miszerint a Bpt. 180. £-anak valamint a szabadalmi és védjegybitorlási ügyek természetének az az eljárás felel meg, ha a biztosítási intézkedéseket rendszerint maguk a birák foganatosítják és csakis a legkivételesebb esetekben veszik a rendőri hatáságot e célból igénybe. Budapest 1907 február hó 28-án. A miniszter helyett;InilL s. k. államtitkári." 3 * X'OMOÁJA >UCWH1