A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 11. szám - Két bíróság működése - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 3. [r.]

8H A JOG «roturiers», akik a királynak közvetlen polgárai voltak. Ezenkívül a kisebb gentry és a gazdag földmivesek is ez osztályba tartoztak. Angolországban is, miként nálunk az ország főereje a kisebb földbirtokosságon nyugodott. így az angol parliament csakis a lordokés köznemüekbó'l állott. Angliában szorosan véve nemesi rend nem volt, oly értelemben, mint a néptől különálló rend. A megyei lovagok összekötő kapcsot képeztek a zászlós ur és kalmár között. Az alsóházban, hol ugyanazokon a padokon később posztócsinálók, aranyművesek, füszerárusok ültek, együtt ültek a lordok ifjabb testvéreivel. Az angol demokrácia a legarisztokrataibb lett s az arisztokrácia a legdemokrataibb, mely napjainkig is igy van.31) A felsőházban voltak örökös és hivatalos lordok. Az alsóház, mely neve dacára a hatalom túlsúlyát tartja kezében, lassanként az egész nemzetet magában összpontosítja, kivéve a lordok házának örökös vagy személyes jogán nyugvó tagjait. Ez a két testület kiválása nem egy férfiúnak elvi kijelentése alapján, tehát theoria folytán vált valóra. 111. Edward alatt 1339-ben már külön üléseznek, a szétválás teljes volt, majdnem kétszáz évvel megelőzte a magyar országgyűlés különválását. A különválás közvetlen oka az volt, hogy még III. Edward előtt a követek és a főúri küldöttek között egyenetlenség támadt s ezeknek gyakori ismétlődése arra birta a követeket, hogy a commune conciliumot3-) ne tartsák együtt, hanem maguk között válasszanak elnököt. A főúri küldöttek ezt látva, szintén elkülönültek s maguk is megválasztották elnöküket. 1337-ben, II. Richárd uralkodásának első évében aztán véglegesen elválván egymástól, a főurak küldöttei az épület felsőrészében üléseztek, a követek pedig az alsó emeleten s innen nyerte a nevét a felső- és alsóház. Eleinte inkább a lordok háza volt tekintélyesebb, hisz III. Edward' a subsidiumokra nézve csakis a főurak engedélyét kérte s az alsóház csak igy terjesztheti fel kívánságait a királyhoz: «Szegény alsóház isten és az irgalmasság nevében kér és esdekel».33) (vos pawres et humbles communes prient et suplient pour Dieu et en oeuvre de charité). De nemsokára az alsóház bontogatni kezdi szárnyát és vezető szerepének öntudatára ébred s minthogy III. Edivardkedvese is beleavatkozik a törvényszék ügyeibe, oly határozatot hozott a maga kebelében, melyben megtiltja a beavatkozást. II. Richárd uralkodása alatt mcgsokalja az alsóház a király tiszteletlen hangját, melyen az adómegszavazást parancsolja, erre a pártok egyesülnek s hogy akaratukat érvényre juttassák, kijelentik, hogy a parliamentnek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy a magasabb állami hivatalok betöltése körül szavát figyelembe vegyék. A parliament mindig élénk aggodalommal viseltetett a kabinettanács14) tagjainak kineveztetése iránt és habár ezek kinevezésének és elbocsátásának joga a királyra is volt ruházva, a fejedelemnek mégis tekintettel kellett volna lenni arra, hogy a kinevezendő birja-e a parliament tetszését. Ezek gyakran a parliamentben neveztettek ki s előtte tették le esküjöket s a tanács eljárását szabályozó rendeletek gyakran szolgáltak parliamenti vitatkozás vagy törvényhozás tárgyául.35) Ez az oka, hogy II. Richárd alatt a tanácsosok jogos nézeteikhez a király ellenében is ragaszkodtak, mert tudták, hogy felelősséggel tartoznak a parliamentnek. II.Richárd ezt nem tartotta szem előtt. A király feloszlatással fenyegeti az angol parliamentet, amire az alsóház nyugodtan azt válaszolja: «. . . ha jelentéstételük után sem akar a király a parliament tanácsával kormányozni, ez esetben fel van hatalmazva a parliament a nép megegyezésével a tróntól a királyt megfosztani és arra mást emelni.» Erre II. Richárd könnyelműen kiszolgáltatja a népszerűtlen Suffolkot. II. Richárd alatt az alsóház áz adót en bloc már nem szavazza meg, számon kéri, hogy mire fordítja azt, továbbá ellenőrzi, hogy arra a célra forditja-e, amelyre kérte. A királynál volt a kard hatalma, a nemzetnél az erszényé, de minthogy lehetetlen a rendes és szervezett adórendszer nélkül fegyelmezett hadsereget fenntartani, a parliament a legnagyobb erőfeszítéssel a legszorullabb helyzetben is fentartotta magának adómegajánlási és megtagadási alkotmányos jogát. II. Richárd alatt az alsóház gyakran emel vádat (impeachment) a lordok háza előtt a korona hűtlen tanácsosai ellen.3") Hogy mennyire félelmessé vált a parliament mindenhatósága, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy II. Richárd erőszakos kormányzásának következményeitől való félelmében a parliament előtt 1399. szeptember29-én lemond a trónról, de ezzel a parliament nem elégedett meg, hanem a királyt kormánytettei miatt a tróntól megfosztotta és lancasteri IV. Henriket kiáltotta ki királylyá. II. Richárd a parliament határozata folytán a Pontefract-ba került és ott éhcnhalt. Ily befolyás folytán a parliament oly tekintélyre tett szert, hogy a petitiókat a <right \vises> és «right honerable* címzéssel adják be a parliamentnek. Az alsóház omnipotensnek hihette magát, minélfogva jogot vélt formálni arra is, hogy a király magánügyeibe beavatkozzék. Ez ellen a király a lordok házánál emelt panaszt, hogy a jogtalan beavatkozást torolja meg. A lordok házának elnöke felhívta az alsóház elnökét, hogy nevezze meg az indítványt tevő nevét, ki tudatta azt, akinek a lordok házának Macaulay: I Dl. í. 43. 3Sj G u i z o t: Hist. du gov. repr. II. 188. • «) C o n c h a Győző i. m. 239. 1. — J á n o s i: i. m, G9. :i) Ez elnevezés szorosan véve először 16-ÍO-ben használtatik, (larendon: Ilistory of the Rebeliion. **) T o d d A. : Parlamcntarv Governement in England II. vol. 30G. p. — Nicolas: Proc. P. C. vol. I. p II Di c e y: 12., 17. *•) Hearo: Governement of England. 398. közbenjárása folytán megkegyelmeztek. A parliament 1399 szeptember 30-án II. Richárd letételét proklamálja. A lancasteri herceg a trónon e formulát nyilvánítja:^) .Az atya, fiu és szentlélek istennek nevében én Lancasteri Henrik igénybe veszem ezen An^olország királyságát, mert egyenes vonalban származom le a jó úrtól (lord) III. Henrik királytól s mely emiitett királyság felbomlásnak indult kormányzat hiányában s a jó törvények megszegése miatt*. Ezzel a király a parliamentet birájául elismeri, amely Richárd letételekor nem a királyságot, hanem a királyt büntette. Ezt a jogát tehát itt is elismeri a király. A kormányzatot még a király viszi a főrendekkel kiegészített titkos tanácscsal, ez intézi el a közrendek kérvényét. E kérvényeket utóbb az indítványok pótolják. A kérvényekben mint kérelmezők szerepelnek a közrendek: <By the assent of the prelates, dukes, earls, barons and at the instance and special request of the commons*.3') Akkor még, amikor igy kell kérelmezniük, maguk is érzik ez állapotnak lealázó voltát s ők, amikorbevallják, hogy a felsőház kívánsága szerint szavazzák meg az adót, tudják gyenge voltukat. Erzsébet uralma alatt az alsóház a szólásszabadságot sürgeti, amire a királynő az ezt sürgetőknek azt feleli, hogy az alsóház dolga igent vagy nemet mondani, egyéb semmi. Erzsébet uralma alatt vészit jelentőségéből az alsóház. Bacon, a lord keeper 1591-ben inti az alsóházat, hogy : «ne avatkozzék államügyekbe, mert azokhoz semmi köze». A reform bili behozataláig az alsóház nem tud állandó befolyásra szert tenni s kétségbe vonták, vajon azt a jogkört, melyet magának vindikál, nem-e bitorolja. Ha az okot kutatjuk, könnyen rájövünk. Ugyanis a lovagok kivételével, akik függetlenek voltak, a városok képviselői kötve voltak részbeni utasitáshoz. A városokat a király lekötelezi, mert mindig több és több kisebb városnak ad részvételi jogot. Továbbá vegyük egy [. Károly király alatt összeült képviselőházi tag nyilatkozatát3*): «Szerencsém volt e helyen (t i. az alsóházban) ülhetni, egy ideig a hosszú parliamentben is és ez idő alatt azt a tapasztalatot merítettem, hogy mindazok, akik valami nyugdijat húznak s az államtisztviselők legnagyobb része, mindig egy irányban (a király mellett) szavaznak, mintha valamely magasabb állami tisztviselő által arra volnának utasítva, hogy e házban ugy szavazzanak, hogy nyugdijaikat és hivatalaikat megtarthassák, nem pedig hogy küldőik számára jó törvények alkottassanak. Hogy mennyire felhasználhatók az ily egyének a kormány támogatására az által, hogy a fejedelem és népe között meglevő egyetértést toyábbra is fentartani igyekeznek és hogy másfelől veszélyes dolog ez uton az önkényes hatalom és «popery» eszközeit a házba hozni: azt megítélni mindenkinek józan eszére bízom.» (Folytatása következik.) Belföld. Az országos ügyvédgyülés állandó választmányának ülése. Az országos ügyvédgyülés állandó választmánya f. hó 13-án Szivák Imre elnöklésével ülést tartott. Az ülésen résztvettek Budapestről Pap József dr. kamarai titkár, Somogyi Miksa dr., Wolf Vilmos di\, Gyöngyösi József dr., Szóhner Lajos dr. és Stern Samu dr., a vidéki ügyvédek közül Zakariás János dr. országos képviselő (Brassó) és Várady József dr. (Székesfehérvár). A választmány összehívásának inditó oka az volt, hogy Polónyi Géza igazságügyminiszter lemondása és Giinther Antal, kinevezése folytán az igazságügyminisztérium vezetésében változás állott be. Minthogy Giinther Antal igazságügyminiszter még programmotnem adott, az ügyvédségnek nincs ez idő szerint alkalma a kormány igazságügyi politikájával szemben állást foglalni. Szivák Imre elnök fölveti a kérdést, szükségesnek tartja-e a választmány ily körülmények között a legközelebbi időben az országos ügyvédgyülés összehívását. A kérdés körül élénk vita fejlődött ki, amelyben részt vettek az összes jelenvoltak. Végül határozatba ment, hogy az összes ügyvédi kérdések közül az ügyvédi nyugdijkérdés, mint legfontosabb, kikapcsolandó a szőnyegen forgó ilyen kérdések komplexumából és az állandó választmány, illetőleg az országos ügyvédgyülés első kötelességének ismerje minden lehetőt elkövetni arra, hogy a különben is teljesen előkészített ügyvédi tervezetet a képviselőházba bejuttassák. E célból az állandó választmány elhatározta, hogy először is körlevelet intéz az országgyűlésnek összes ügyvédtagjaihoz pál tkülönbség nélkül és fölhívja a figyelmüket arra, hogy a legközelebbi napokban tárgyalandó ügyvédi rendtartási novellánál sürgessék meg az ügyvédi nyugdíj ügyét. Másodszor az állandó választmány fölkéri Szivák Imre dr., Nagy Dezső dr.', Nagy Emil dr., Horváth Gyula dr., Zakariás János dr. és Pleininger ' Ferenc dr. ügyvédeket és országgyűlési képviselőket, hogy a képviselőháznak tagjait pártkülönbség nélkül egy közös konferenciára hívják össze, amely hivatva lesz előkészíteni a Ház ügyvédtagjainak állásfoglalását a nyugdíj kérdésében az ügyvédi novella tárgyalása alkalmával, harmadszor pedig Szivák Imre vezetésével az állandó választmány budapesti tagjai tisztelegni fognak Giinther Antal igazságügy miniszternél és sürgetni fogják, hogy az igazságügyminiszter a nyugdíj kérdésében az ország ügyvédi egyetemével 37) Laugel Ágost: I. m. VII. 3. M) Stubbs: I m. II. v. 61.'. III v. 503. p **) Hats: Prec. v. IL p. fi7- - T o d d A.: Parlamcntarv Gowcrncmentin England II. 338.