A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 10. szám - A végrendeletek alaki kellékei
Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 10. szám. Budapest, 1907. március 10. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. :"TILiP AZ A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ÜGY ÉRDEKEINEK KÉrFlSELETÉRE. A MAGYAR ÜCYTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadjá RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvedek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárn Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 e Egész « 1G « v- S. Az előfizetési pénzek »\t \ legcélszerűbben bérmentesen / J postaütalványnyal küidenijők. TARTALOM : A végrendeletek alaki kellékei. Irta Kovács Béla, temesvári kir. Ítélőtáblai bíró. — A B. P. 540., 303., 305. §-aihoz. Irta Koncz Mihály, csongrádi kir. albiró. — A birói ügyviteli szabályok 237. §-ához. Irta Fényes Ákos, belényesi járásbiró. — Az 1881. évi LX. t.-c. 1. §. f) pontjához és a Btk. 277. §-ahoz. Irta Csabay Antal, hajdúböszörményi kir. albiró. — A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta Lévai Tibor dr, Budapest. - Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta R e i c h Péter Kornél, Budapest. — Belföld (A büntető novella. — A budapesti ügyvédi kamara évi közgyűlése.) — Külföld (Külföldi irodalom. li la Thót László dr.) — Irodalom (Szabó Alajos dr.: Rendelet- és döntvénygyüjtemény.) — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A végrendeletek alaki kellékei (Különös tekintettel az 1876. évi XVI t.-c. 8-ik §-ára.) Irta KOVÁCS BÉLA temesvári kir. Ítélőtáblai biró. A végrendeletek alaki kellékeit tárgyazó gyakorlat egyike a legszétágazóbbaknak: ingadozó, máról-holnapra változó, ellentmondással és bizonytalansággal teljes; mondhatni, hogy a jogszolgáltatás széles terrénumának elannyira túlságosan megtaposott mezeje, hogy az ezen visszamaradt, kuszált és összevissza folyó nyomokon eligazodni és azokból a kivezető, biztos útirányt minden egyes esetben megkombinálni igen nehéz. A magánvégrendeletek alaki kellékeinek magyarázata is kétféle : megszorító és kiterjesztő. Nézetünk szerint annak okát, hogy e részben egységes gyakorlat nem fejlődött ki, abban kell keresnünk, hogy az ide vonatkozó jogszabály : «favores amplienda, odiosa restringenda)), sokszor szem elől tévesztetik. Hogy ezt a jogszabályt helyesen alkalmazhassuk, mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy miben áll a végrendelet alakiságainak kedvező és kedvezőtlen (odiosus) magyarázata ? E részben irányadó, hogy a végrendelkező akarata arra irányult-e, hogy a vitás okirat az ő végrendelete legyen és hogy tartalma az ő intencióinak megfelel-e ? Mert ha szorgos mérlegeléssel azt hozzuk ki, hogy az okiratot végrendeletének kivánta tekinteni, akkor az kedvező, ellenkező esetben pedig kedvezőtlen magyarázat. Mármost kedvező magyarázat esetében, amelynek előny adandó, mert elsősorban azon kell lennünk, hogy a végrendelet fenntartassák, ez elől nem térhetünk ki, hacsak az 1876. évi XVI. t.-c-ben megszabott feltűnő és lényeges alaki hiányokban nem szenved, mert ha másképp cselekszünk és alárendelt alaki hiányokból a végrendeletet és ezzel a végrendelkező óhaját megsemmisítjük, nem az anyagi igazságot szolgáljuk, hanem betűkön és szavakon nyargalunk. Ilyen áldatlan szerepre pedig bíróságaink a beléjük helyezett közbizalom megrendülése nélkül továbbra nem is kárhoztathatok és a gyakorlat abból a süppedékből, hogy a lényeget a formának oly sokszor feláldozza, mielőbb kivezetendő. Legfőbb bíróságunk sok esetben a végrendeletek alaki kellékeinek kiterjesztő magyarázata mellett foglalt állást és ebben az irányban gyönyörű judikaturának vetette meg az alapját. Kúriai állandó és egységes gyakorlattal mindazonáltal csak részben dicsekedhetünk. Tudomásunk szerint állandó kúriai gyakorlat: 1- sz'ór: nem szükséges, hogy az alakiságok megtartása külön záradékban tanusittassék és nem szükséges az sem, hogy az alakiságok megtartására nézve a törvény szavai használtassanak : 2- szor: az 1876. évi XVI. t.-c. szabályai szerint elbírálandó írásbeli végrendeleteknek külformák tekintetében minden bizonyítékaikat magukon kell hordaniok, tehát: az irásba foglalásnál elkövetett mulasztás, vagy tévedés sem tanúvallomásokkal, sem más bizonyítékokkal nem pótolható; S-szor: a végrendeletben foglalt és megtagadott tényékLapunk mai száma nek és körülményeknek tanúvallomással való bizonyítása azonban kizárva nincs; 4- szer: irni és olvasni tudó tanúnak csak azt lehet tekinteni, aki azt, amit ir és olvas, megérti. A törvény eme rendelkezéséből (1876 : XVI. t.-c. 4. §-a) okszerűen következik, hogy azl a nyelvet, amelyen a végrendelet irva van, a tanuk közül kettőnek értenie kell. Tudomásunk szerint nem állandó kúriai gyakorlat : 1- ss'ór: azt a bizonylatot, hogy a végrendelkező az okiratot végrendeletének kijelentette és azt a tanuk előtt aláirta, vagy már előbb aláírtnak elismerte, a végrendelet szövege csak akkor pótolhatja, ha az a tanuk előtt ismeretes; 2- szor: annak tanúsítása, hogy a végrendelet a végrendelkező által értett nyelven megmagyaráztatok, nem lényeges kelléke a végrendeletnek és a tanuk vallomásával is pótolható; 3- szor: a végrendelet felolvasásának tényét a végrendelet megmagyarázása nem pótolja, s az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-a esetében a végrendeleti tanuk egyike által fel nem olvasott végrendelet érvénytelen. - 4-szer: érvénytelen az a végrendelet, amelynek sem szövegében, sem külön záradékában a tanuk nem igazolják azt, hogy az irni és olvasni nem tudó tanú azt kézjegygyei látta el; 5- ször: a végrendeletre ragasztott (vignet-szerü) címjegy a rendes pecsétet nem pótolja. Pecsét alatt a végrendelkező és a tanú saját pecsétje értendő ; 6- szór: az örökhagyónak ama kijelentése nélkül, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, érvényes szóbeli végrendelet nem jön létre. Ez a kijelentés a fennforgó viszonyok, jelesül az által sem tekinthető pótoknak, hogy az örökhagyós kijelentette, hogy vagyonát N. N.-nek hagyja. Hangulyozva ismételten is, hogy a végrendelet alaki kellékei szempontjából, nézetünk szerint csak ugy lehet szoros magyarázatu és csak ugy eshetik a szigorú magyarázat szabályai alá, ha a fennforgó összes körülmények behatóan boncoló mérlegelésével az a következmény áll elő, hogy az örökhagyó akarata nem a vitás okiratra, mint végrendeletre és ennek megalkotására irányult: ebből az alkalomból közelebbről az 1876. évi XVI. t.-c. 8. §-ával foglalkozunk és azt vizsgáljuk, hogy ennek a §-nak merev rendelkezése ellenére az adott esetben lehet-e oly értelmű tágabb felfogásnak helye, hogy a végrendelet a jelzet1. §-ban előirt alaki kellékeknek egészben vagy részben való hiánya dacára megáll és érvényes? Az 1876. évi XVI. t.-c. 8. §-a igy szól: «ha a végrendelet több ívből áll, ezek zsinórral összefüzendők s a zsinór két vége a végrendelkező — és amidőn ezen törvény értelmében tanuk alkalmazása szükséges, — legalább is egy tanú által pecséttel megerősítendő.)) A kir. Kúria 4,218/1898. és 4,298/1905. számú Ítéleteivel annak kutatása nélkül, hogy az örökhagyó akarata végrendelkezésre s a peres végrendelet alkotására irányult-e, a végrendeletet a 8. §-ban foglalt alaki hiányok miatt érvénytelennek nyilvánítja, kimondván, hogy csak az összes alaki kellékek megtartásával készült okmány képez végrendeletet, amiből folyik, hogy az előirt kellékek egymástól sem el nem választhatók, sem egymás közt nem osztályozhatók és egynek hiánya is elégséges a végrendelet érvénytelenségére. Abban, hogy az 1876. évi XVI. t.-c. 8. §-ának az a célja, hogy a végrendelet egyes idei ki ne cseréltessenek és hogy ne legyen mód és alkalom arra, hogy az ivek kicserélése folytán a végrendelet tartalma megváltoztassák: mindannyian egyet értünk. Megkíséreljük azonban annak kimutatását, hogy tágabb és szabadabb felfogás nincs kizárva akkor sem, ha a 8. §-ban körülirt egyik kellék, a pecsét hiányzik. Az erre vonatkozó jogeset röviden összefoglalva, a következő : N. N. írásbeli magánvégrendeletet alkot. A magán végrendelet két ivből állván, zsinórral összefüzetik, de a végrendelet összefűző zsinórjának két végére a végrendelkező és 12 oldalra terjed.