A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 7. szám - A házassági ügyekben hozott itéletek formahibája

50 A JOG elválasztó jogerős ítéletnek és az életközösség bejelentett visszaállításának feljegyzését azon lap szélén, melyben a házasságkötés be van jegyezve, a biröi határozat vétele után azonnal köteles foganatosítani. Eme kötelességének az elmulasztása csakis felügyeleti utón nyerhet megállapítást, mig a bíróságnak egyáltalában nem áll módjában az ítélet rendelkező részében foglalt intézkedésének teljesítését ellenőrizni s ellenőriztetni. Felesleges dolgot végez tehát a bíróság akkor és szabálytalanul jár el, amidőn az itélet rendelkező részébe oly intézkedést vesz fel, aminek a teljesítése a törvény által statuált közhatóság hatáskörébe van már a törvénynél fogva utalva. A vonatkozó s már hivatkozott törvényszakasz csak annyit enged meg, hogy az elsőfolyamodásu bíróság az anyakönyvvezetőt, a jogerős birói határozat közlésével hivatalból értesítse. A célt, ami végett ennek történnie kell, a törvény az anyakönyvvezető részére állapítja meg. A feljegyzést az anyakönyvvezető nem a bíróság ítélete alapján, — hanem a törvény rendelkezésénél fogva teljesiti. Ez pedig nagy különbség. Ezt igazolja az a formula is, amit az anyakönyvvezetők használnak. Pld. ez: N. Péter és F. Mária itt bejegyzett házassága a kir. Kúriának 1898. XII/12-ik napján 1,380. p. szám alatt kelt s a dési kir. törvényszék 1898. évi december 24 én kelt 12,508. p. számú végzésével közölt ítélete szerint felbontatott. N. N. anyakönyvvezető. Látható tehát, hogy a bíróságok által «a célmegjelölése nélküls és a cél megjellöése mellett folytatott stílusgyakorlat teljesen céltalan. A II-od és Ill-ad bíróságok tul lőnek a célon akkor, amidőn az itélet rendelkező részében az iiélet közlését - akár cél megjelölésével, akár annélkül — kimondják. Ez az elsőbiróságnak hivatalból eszközlendő kötelessége és a felettes hatóság által eszközlendő felügyeleti vizsgálat feladata azt ellenőrizni, hogy az elsőfolyamodásu bíróság a máijelzett hivatalos, tehát kutyakötelességének megfelel-e vagy nem ! Ne nagyképűsködjenek tehát a bíróságok, hanem az itélet rendelkező részéből a már érintett rendelkezést hagyják ki. Kezdje a Kúria! Csak pár esetben kell ezt kinyilvánítania, mint elvet és az elsőbiróságok azonnal akkért járnak el. Vagy ha nem, akkor kezdjék az elsőbiróságok és ne sokat törődjenek a felsőbb bíróságok correpetitoroskodásával. Az igazságszolgáltatást a formaság nem szabad, hogy megölje. A formaság a szabad gondolkozást megköti, szabad gondolkozás nélkül pedig nincs jó igazságszolgáltatás. Félreértés kikerülése céljából azonban kiemelem, hogy az előirt eljárási formákat sérthetetleneknek tartom. III. Nem mulaszthatom el ezek után, hogy ki ne térjek arra a kérdésre is, hogy az 1895. október 1 -ét megelőző időben kötött házasságokra vonatkozó birói határozatok az állami anyakönyvvezetővel vagy a felékezeti anyakönyvvezetővel közöltessenek-e ? A már fennebb elfoglalt álláspontom szerint az ítéletnek a közlés tekintetében semminemű intézkedést nem szabad tartalmaznia és igy az 1894 : XXXIII. t-c. 67. §-a értelmében kizárólag az első folyamodásu bíróság hatáskörébe tartozik amaz administrativ ténykedés, hogy a jogerős határozat közlésével a megfelelő anyakönyvi feljegyzés végett az anyakönyvvezetőt hivatalból értesítse. Az igazságügyminiszter pedig 1896. március hó 29-én 13,905. szám alatt keltrendeletében (Anyakönyvi Közlemények 189(5. 23. szám) ekkép intézkedik. vAz 1895. évi október 1-je előtt a felekezeti házassági anyakönyvbe bejegyzett házasságokra vonatkozó birói határozatok feljegyzése végett nem az állami, hanem az illető felekezeti anyakönyvvézetöhöz küldendők át.n Ugyancsak e kérdésre vonatkozik a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1898. évi február hó 2-án 5,912. szám alatt, az 1895. évi október 1-éig közhitelességgel vezetett felekezeti anyakönyvekbe vallás- és közoktatásügyi miniszteri intézkedés nélkül bevezethető bejegyzések tárgyában kiadott következő rendelete is : «Ugy, mint 1895. évi október hó l-ig, ezentúl is intézkedésem nélkül foganatosíthatók: 1 a királyi bíróságok által hozott és jogerőre emelkedett Íteletek alapján eszközlendő bejegyzések; 2. a királyi leirattal való törvényesités, valamint a kormányhatóságilag megerősített örökbefogadási szerződés alapján az örökbefogadás tényének s az ezzel esetleg kapcsolatos névátruházásnak bejegyzése a születési anyakönyvbe, az illető királyi törvényszéknek, vagy árvaszéknek a magyar királyi igazságügyminiszter megbízása folytán intézett megkeresésére; 3. a királyi jóváhagyás alá tartozó, vagyis magyar nemesség, nemesi előnév és cimer átruházásával kötött örökbefogadási szerződés következtében szükséges bejegyzések, a születési anyakönyvbe, a magyar királyi belügyminiszter rendelete folytán ; 4. a családi név engedélyezett megváltoztatásának bejegyzése a születési és házassági anyakönyvbe, a magyar királyi belügyminiszter rendelete folytán.» E rendeletből csak az 1. pont alatti intézkedés vonatkozik szorosan a most tárgyalt kérdésre, azonban teljes szövegében azért vettem fel, mert ez az intézkedés megcáfolja a magyar kir. Kúriának 2,953/896. p. számú Ítéletében elfoglalt s máig is fenntartott amaz álláspontját, hogy az egyházi anyakönyvvezetők működése 1895. október 1-én megszűnt s ezért az 1894: XXXIII. t.-c.-ben előforduló anyakönyvvezető megjelölés alatt kizárólag az állami anyakönyvvezető értendő, tehát az idézett törvény 67. §-a alapján az itélet csakis az illetékes állami anyakönyvvezetővel közlendő.') Ez az álláspontja a m. kir. Kúriának már csak azért sem áll meg a múltra, azaz 1895. október 1-ét megelőző időre vonatkozólag, mert a felekezeti anyakönyvvezetők működése az 1894: XXXIII. t e. 93., 94. §-ai értelmében nem szűnt meg, sőt kihágást követnek el, ha anyakönyvvezetői kötelességüket nem teljesitik. Ez a kötelesség a múltra vonatkozólag természetesen nem állhat egyébből, mint anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatásából és hogy a törvény által meghatározott módon (az eddigi módozatok mellett) közkitelességü (és mondjuk : a valót feltüntető) kivonatokat szolgáltathassák ki: a fentebb közölt miniszteri rendeletben foglalt följegyzések eszközléséből. Nem distingvált tehát a kir. Kúria akkor, amidőn a folyó események anyakönyvi megörökítésétől (anyakönyvezésétől) a már foganatosított anyakönyvezésekre vonatkozó anyakönyvvezetői működést: a kivonat kiadási és utólagos feljegyzési kötelességet nem választotta el. Ez ugyan nem volna megbocsáthatatlan bűn, mert hát errare humánum est, azonban a hiba ott van, hogy a belátott tévedést beismerni nem akarja és makacsul ragaszkodik az egész birói testületet lenyűgöző ósdi formulájához. Es másfelől bosszantó a független bíróságok ama szolgai készsége is, hogy a kir. Kúria szeszélyétől, mondjuk téves álláspontjától el nem tekintene formai dolgokban. Az igazságügyi kormány tehát kénytelen volt a liberális gondolkozás jegyében született törvény intentióját a saját hatáskörében ekként megmenteni: «Az igazságügyi és belügyminiszter egy konkrét esetből kifolyólag abban állapodtak meg, hogy ha a felekezeti anyakönyvbe bejegyzett házasság felbontására vonatkozó Ítéleteket a bíróság mégis az állami anyakönyvvezetőnek küldené meg, az a ny a könyvvezető ne küldje vissza a bíróságnak, hanem saját Iiatáskörében tegye át az illető felekezeti a?/yakö?tyvvezetőhöz.i)-» Ez a kijelentés természetesen vonatkozik az 1894 : XXXIII. t.-c. 67. §-ában meghatározott összes esetekre. A felekezeti anyakönyvvezetők működésben léte mellett tanúskodik tovább a felekezeti anyakönyvekben előforduló bejegyzések kiigazítása tárgyában tett következő miniszteri kijelentés is : «Fölvetett kérdés folytán a kir. igazságügyminiszter a kir. belügyi, valamint a vallás- és közoktatásügyminiszter urakkal egyetértőleg kijelentette, hogy a 1894: XXXIII. t.-c. 76. §-a és az annak alapján 1895. 2,119. I. M. szám alatt kibocsájtott rendelet csak az állami anyakönyvek kiigazítására vonatkozik, ellenben a felekezeti anyakönyvekben szükséges kiigazítások elrendelésére és foganatosítására 1895. évi október hó 1. napja után is ama szabályok maradtak érvényben, amelyek e tekintetben korábban is irányadók voltak (20,963/896. I. M.).» Az 1894: XXXIII. t.-c. 67. §-ában foglalt rendelkezés intentiójának, a törvény helyes magyarázatának s a cél és észszerüségnek tehát csakis az felel meg, amit az igazságügyminiszter idevonatkozólag az 1896. március 21-én 13,905. szám alatt kiadott rendeletében kifejezésre juttatott. ((Felhivom a kir. törvényszéket, -hogy a jelzett birói határozatokat,5) amennyiben ily közlésnek 1895. október elseje előtt is helye volt, a felekezeti anyakönyvvézetöhöz küldje át, mert abban a tekintetben, hogy az 1895. október elsejéig veze•••) Sem V i r á g h Gyula dr , sem S z t e h 1 ó e kérdésben nem foglalnak állást, Raffay a Kúria álláspontján van. *) K a m p i s János dr. Az állami anyakönyvvezetés összes szabályainak rendszeres gyűjteménye (1902). i) (Azaz, amelyek az 1894: XXXIII t.-c. 67. §-ában megjelölve vannak.)