A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése [1881:LX. t.-c. 168. §. 6. r.]

236 A JOG K. vezértitkár kijelentette, hogy az intézet elvileg egy aláírásra váltókölcsönt nem ad, ezt csak ugy teheti, ha az adós jelzálog- vagy kizárólag biztosítékot nyújt. H. dr. ennek következtében állította ki az A) alatti okiratot, a melynek habár inditóoka csak a solo-hitel kérése volt, csakis óvatosságból állíttatott ki olyképp, hogy a közadósnak nemcsak az ujabban nyerendő, hanem a régi váltótartozásaira is biztosítékul szolgáljon. Az alperesi intézet ennek következtében H. dr.-nak összes ujabb benyujtványait honorálta és pedig közadós elfogadmányára 11,650 K., forgatmányaira 8,035 K., összesen ]4,(585 K.-t hitelezett ujabban, a nélkül, hogy ezzel közadós hitelét kimeritettnek tekintette volna és a biztosíték nyújtása következtében a késedelmes adósok felszólítását is mellőzte. Hivatkozik alperes arra is, hogy az A) alatti kiállításakor már 32,005 K.-val tartozott H. dr. az intézetnek s alperes neki további 14,684 K.-t hitelezett, mely körülmény magában véve kizárja alpereseknek a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányuló szándékáról való tudomását és hogy az ujabban nyújtott hitel folytán a régi tartozásból csak 10.000 K. nyerhetett a jelzálogos bekebelezés által biztosítást. Hivatkozik alperes arra is, hogy arról a körülményről, hogy H. dr. az A) alatti kiállításakor passiv legyen, nemcsak őneki, de senkinek sem lehetett még csak sejtelme sem, mert H. dr. tetemes, mintegy '200,000 K. értékű vagyont örökölt apja után bukása előtt körülbelül 15 évvel, tekintélyes polgárnak a leányát vette nőül, költekező nem volt sohasem, hanem ellenkezőleg takarékos és zsugori ember volt, a társadalomban előkelő állást töltött be, 80,000 K. értékű ingatlanai mindig tehermentesek voltak, köicsönt soha senkitől sem kért, hitelét az összes helybeli pénzintézeteknél csakis ügyfelei elfogadmányainak üzletszerű leszámítolására használta fel, és egyéb tartozásáról, mint amely bolti áruknak hitelben való szokásos vásárlásából származik, soha senki sem tudott. Felhozza alperes, hogy eljárása korrektségének tudatában nem fogadta el 11 J. hitelezőnek, aki H. dr.-t csődnyitási kérvény beadásával fenyegette, azt az ajánlatát, hogy az intézet vállaljon szavatosságot az ő követelése mellett s akkor ő a csődnyitási kérvényt beadni nem fogja. Végül felhozza felperes azt is, hogy magának H. dr.-nak sem volt szándéka az A) alatti kiállításával hitelezőit megkárosítani, mert az Ajalatti kiállítása után a tőle felvett összegből értékpapírokat váltott ki zálogból, több váltót és bolti tartozást, nagymennyiségű adót fizetett ki, tehát oly fizetéseket teljesített, melyekre szorítva nem volt és csakis az A) alatti okiratról való értesülés szerzése után a többi pénzintézetek által történt többoldalú megtámadtatása idézte elő, hogy vagyoni zavarba jutott és bukása bekövetkezett s csakis ezután tudódott ki, hogy az általa az intézeteknél elhelyezett váltók egy nagy része hamisítvány volt, arról azonban senkinek sejtelme sem lehetett. Felperes lömmeggondnok abban a körülményben, hogy alperes a közadóssal élénk üzleti összekötetésben volt és hogy kiállíttatta közadóssal az A) alatti okiratot és dacára annak, hogy az alperes állítása szerint céljuk csak a solo-hitel biztosítása volt, mit egyébként. tagad, az A) alatti okiratot mégis közadósnak összes váltótartozásaira állíttatta ki, látja a bizalomnak alperes részéről közadós iránti megingását és hogy alperes legalább is sejtelmet kezdett érezni a közadós zavart vagyoni helyzetéről, mutatja ifj. S. F.-nek esete, kinek egy oly váltója volt az intézetnél elhelyezve, melyen közadós is szerepelt s mikor az intézet a lejárat előtt S.-t rendezésre szólította fel, S. megjelent az intézetnél s kijelentette, hogy a váltó hamis. Felhozza tömeggondnok, hogy az egész városban beszélték, hogy H. dr.-nak sok ezernyi tartozása van, alperes tudhatta, hogy magánfelek pénzek visszatartása miatt tettek ellene feljelentést s ezek a körülmények indíthatták és indították alperest, hogy közadóssal szemben óvatosabban járjon el és vele az A) alatti okiratot kiállíttassa. Tagadja tömeggondnok, hogy H. dr. öröklött vagyona 200,000 koronára rúgott; tagadja a H.-féle esetre vonatkozó alperesi állítás valóságát; tagadja, hogy közadós az A) alatti okirat kiállítása után adót fizetett volna és tagadja, hogy közadós csakis mint kibocsátó és forgató szerepelt volna minden pénzintézetnél. H. J. dr.-nak az alperesi intézettel fennállott üzleti összeköttetését illetőleg könyvszakértői szemle foganatosíttatott, mely a következőket eredményezte: H. dr. az alperesi intézettel 1897 február 6-ika óta állott váltóleszámitolási összeköttetésben. I. 1. Az A) alatti biztosítási okirat létrejötte előtt, vagyis 1902 szeptember 9-én H. dr.-nak váltókötelezettsége volt az intézetnél 311,225 K.; 2. ebből beváltottak és rendeztettek váltók öszszeser. 30,496 K. 3. kielégítetlenül maradt 8,729 « II. I. az A) alattiban foglalt jogügylet létrejötte után folyósittatott I-ső váltóra H. dr. részére: a) mint elfogadmány 11,650 K. b) mint kibocsájtmány és forgatmány 3,035 < összesen 14,685 K. 2. időközben beváltatott és rendeztetett ebből 6,725 K. 4. kielégítetlenül maradt 7,960 « Ebből a 14 drb váltóból 7 drb mint uj váltó, 7 drb pedig mint régibb váltónak meghosszabbítása szerepel. A 7 uj váltó közül ötön H. dr. mint elfogadó szerepel 11,650 K. erejéig, kettőn pedig mint kibocsátó és forgató 1,300 K. erejéig, összesen tehát ezek értéke 12,950 K.-ra rug, mig a hét meghosszabbított váltóé kitett 1,735 K.-t. Megállapította a szakértő azt is, hogy a szept. 9-ike után II. dr. részére történt folyósítás ideje alatt rendeztetett beváltás utján a régi váltók közül 3,030 K értékű 4 drb váltó. Hogy kinek kezére fizettetett ki az uj váltók értéke és hogy H. dr. mennvi készpénzt kapott, a szakértő a könyvek alapján' megállapítani nem tudta, de nem tudta megállapítani azt sem, hogy' a beváltott 4 váltót ki váltotta be. Az első körülményre azonban K. Gy. intézeti vezértitkár és K. I. könyvelőmint tanuk nyújtanak felvilágosítást emlékezetük alapján. Ezeknek a tanuknak egybehangzó vallomása szerint a szept. 9-ike után folyósított váltók közül azt a 2,700 K., 3,300 K.,1,200 K. és 450 K.-ás váltót, melyekben H. dr. egyedül csak mint elfogadó szerepel, valamint azt a 4,000 K.-ás váltót, melyen H. dr. mint elfogadó, B. L. pedig mint kibocsátó volt rajta, tehát összesen 11,650 K. értékű váltót maga 11. dr. számitoltatta le az intézetnél. H. dr. azonban maga űzette ki ebből a pénzből a Sz. P.-féle 1,160 K.-ás és S. I.-féle 450 K.-ás, összesen 1,610 K. értékű váltókat készpénzben, tehát kapott II. dr. az A) alatti kiállítása után összesen 10,440 K.-t. Vallják ezek a tanuk azt is, hogy a régi váltók közül azokat, melyek a II. dr. által történt beváltás, illetve rendezésen felül ma már nem állanak fenn, valamint az uj váltók közül a már fenn nem állókat a többi váltókötelezettek rendezték időközben, ugy hogy az intézetnek követelése ezidőszerint H. J. dr. ellenében, mint ahogy azt a szakértő is kijelentette: a régi váltók alapján 8,729 K.-ra az uj váltók alapján 7,960 « összesen 16,689 K.-ra rug. A birói gyakorlat szerint a követelés keletkezésével egyidejűleg adott biztosítékhoz a hitelezőnek feltétlenül joga van és az ily biztosítás meg nem támadható. .Minthogy pedig az A) alatti okirat keletkezése, vagyis 1902 szept. 10-ike után az alperes intézet által közadósnak részint mint elfogadónak, részint mint kibocsátó- és forgatónak 14,685 K. váltóhitel nyújtatott, ebből az összegből ezidőszerint még fennálló 7,960 K. követelés tekintetében a felperes keresetének alapja nincs. Elbírálás tárgyát képezi, hogy a közadós jogcselekményét illetőleg a 25,000 K. biztosítéknak az A) alatti okirat kiállítását megelőző időből származó követelésekre eső részére nézve, amely jelenleg már csak 8,729 K. erejéig áll fenn, hatálytalanitandó-e a jogcselekmény, avagy ellenkezőleg az alperes által felhozott tényekből jogszerűen következtethető-e, hogy alperesnek nem volt tudomása az okirat kiállításakor a közadósnak a hitelezőket megkárosító szándékától. Hogy H. J. dr. közadós az alperesi intézettel élénk váltóleszámitolási összeköttetésben állott, kitűnik a szakértőnek véleményéből, továbbá az alperesi intézet vezértitkára H. Gy. és könyvelője K. 1. által az intézet könyvei és feljegyzései alapján összeállított K.) a. kimutatásból, mely szerint közadósnak az A. alatti kiállítása előtti időben összesen 96 drb váltója volt az intézetnél elhelyezve, amelyek közül csak egy 1,400 K.-ás váltón szerepelt közadós mint elfogadó, a többieken mindegyiken pedig mint kibocsátó és forgató. Hogy közadós a többi nagykanizsai pénzintézetekkel is hasonló összeköttetésben állott, tanúsítják a nagykanizsai kereskedelmi és iparbank 6.777/902. sz. a., nagykanizsai bankegyesületnek 6,833/902. sz. és 6,834,902. sz. a., nagykanizsai takarékpénztárnak 475/904. és 6,767 902. sz. és a délzalai takarékpénztárnak (5,830/902. sz. csődbejelentései, melyek szerint közadós valamennyi intézetnél szintén mint kibocsátó és forgatói minőségben volt érdekelve és csak egyedül a délzalai takarékpénztárnál szerepelt 6000 K. erejéig két váltón mint elfogadó, de ezek közül is az egyik 1902 augusztus végére, a másik pedig az A) alatti okirat kiállítása utáni időre esik. Ezek alapján elfogadható valónak alperesnek az az állítása, hogy alperes abban a meggyőződésben volt, hogy ez az üzletszerű leszámítolás H. dr.-ra jövedelmező üzletet képez és ügyvédi teendőit is fokozza. Az A) alatti okirat keletkezésére nézve alperes által előadottakat K. Gy. takarékpénztári vezértitkár tanúnak esküvel.megerősített vallomása bizonyítja. Ennek a tanúnak vallomásával bizonyítottnak vehető, hogy midőn az alperesi intézet szokásához hiven 1902 aug. havának elején egyik napon, az aug. 10. — szept. 10. közötti időben esedékes váltók tekintetében az igazgatósági ülés elhatározta, hogy többek között néhány oly már többször törlesztés nélkül meghosszabitott váltó elfogadóját is törlesztésre fogja felszólítani, amelyeken II. dr. mint kibocsátó vagy forgató szerepel és a tanú azt barátságból közadóssal közölte, H. dr. azt a megjegyzést tette, hogy mivel a felek nem tudják,, hogy az ügyvédi irodájából kifolyólag tőlük kapott váltókat ő az intézetnek tovább adta, ne szólítsa fel az intézet az ő adósait, ' mert neki szándéka több ily rosszfizető adós váltóját ebben az intézetben és a többi intézetnél is beváltani és kérte egyúttal a tanút, hogy mivel e célból 20.000 K.-ra volna szüksége és nem akar senkit zsirálásra felkérni, eszközölje ki az intézetnél, hogy saját aláírására váltókölcsönt kapjon. Tanú erre azt felelte, hogv egy aláírásra elvből csakis jelzálog- vagy kézizálog-biztositék mellet adhat alperesi intézet hitelt és ajánlotta közadósnak, hogy adjon jelzálog-biztosítékot. Előadja ez a tanú, hogy épp a közadós által kilátásba helyezett beváltás folytán nem szólította fel az intézet azokat a váltóelfogadókat törlesztésre és hogy hetek multak el ezen megbeszélés és azon időpont között, mikor H. dr. az A) a. okiratot kiállította. Habár a tanú vallomásából, de az alperes perbeli előadásából is az tűnik ki, hogy az A) alatti kiállításának indokául az szolgált, hogy közadós úgynevezett solo-hitelt