A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 51. szám - Agrarismus az igazságszolgáltatásban

232 A JOG szerint 10,000 K-ra becsült értéke az állítólagos 5,400 K hozományt jelentékenyen meghaladja. De a jelzett körülmény nem szolgálhat alapul arra sem, hogy az ingatlannak a H. I, nevére irt Va részére nézve a H. I. tulajdonjoga töröltessék s arra nézve a tulajdonjog néh. H. I.-né nevére kebleztessék be; mert a kézpénzhozomány a férj kezéhez adásával ennek tulajdonává válván, H. I. az állítólag neki hozományul átadott készpénzzel tetszése szerint rendelkezhetett, s igy jogosítva volt az ingatlannak felerészére nézve a maga tulajdonjogát bekeblezni. Minthogy a kifejtettek szerint a jelzett ingatlannak a néh. H. I.-né hagyatékához tartozó i/2 része nem az elsőés másodrendű alperesektől származó ági vagyon, hanem szerzemény, melyben a végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül, elhalt örökhagyó után az id. törvénykezési szabályok 14. §-a értelmében a hitvestársi öröklési jog az örökhagyót túlélt férjét H. L-t illeti meg; és minthogy ugy erre a vagyonra, mint az ingatlannak H. I. nevére irt másik felerészére nézve a végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül elhalt II. I. után felperesek, mint az örökhagyónak legközelebbi oldalrokonai vannak az öröklésre hivatva, kétségtelen, hogy az egész ingatlanra nézve az örökösödési jog felpereseket illeti meg. Arra az esetre, ha felperes keresetének csak részben is hely adatnék, első- és másodrendű alperes 5,400 K hozomány s jár. iránt viszonkeresetet támasztottak, melyre nézve azonban az alsóbiróságok érdemileg nem határoztak ; minthogy pedig a viszonkereset a keresettel együtt bírálandó el: az alsóbiróságot a rendelkező rész értelmében további eljárásra kellett utasítani. Jogszabályt képez az, hogy a kártérítési perekben, habár a kár mennyisége a kereseti összegnél csekélyebb összegben nyer is birói megállapítást, rendszerint az összes felmerült perköltségért a kárt tevő felelős. (Bpesti kir. tábla 19Ü6 június 1. I. G. 108. sz) Munkás, aki balesete után tovább dolgozott, de utóbb munkahiány okából elbocsáttatott, ha később visszahívás dacara nem áll munkába, főnökétől a balesetből kifolyólag kártérítési igényt nem érvényesíthet. A sérült munkásnak igénye nem terjed ki arra, hogy munkaereje csökkenésének megfelelő tartásdijat munkaadójától csak azért, mert balesetet szenvedett, szolgálat és munka nélkül követelhessen, hanem a munkaadó igényelheti, hogy a munkás meglevő munkaerejét nála értékesítse ; ami mellett a sérült munkásnak igénye csak arra irányulhat, hogy munkaadójától csökkent munkabírása dacára is azt a keresményt kapja meg, amelyben előbb részesült. A sérült munkás az előbbi keresettel való alkalmaztatás mellett még külön valamely kártalanítási összeget vagy az állandó alkalmaztatás biztosítását nem igényelheti, hanem ha a szolgálat, a munkaadó hibája mellett válik lehetetlenné, áll elő a más módon való kártérítéshez igénye. I A m. kir. Kúria 1906 szeptember 5., 1221). sz ) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Biztosítási dijnak postatakarékpéntári cheque-lap utján történt lefizetése esetében, a lefizetés napjául a postatakarékpénztárba történt befizetés napja lévén tekintendő, a biztosítási szerződés hatályát vesztettnek nem vitatható azon az alapon, hogy a társaság a befizetett pénzt utóbb vette kézhez. (Kúria 1906 október 16. 1,198/905. sz. a. IV. polg. t.) A váltóügylet természetéből következik, hogy a váltóhitelező a váltó lejárata előtt fizetés elfogadására nem kényszeríthető. (A. m. kir. Kúria 1906. szeptember 5., 763. sz.) Valamely üzlettel együtt megszerzett céghasználati jog nem a szerző fél személyéhez kötött személyes, hanem olyan jog, mely ellenkező kikötés nemlétében a szerző fél örököseire is átszáll és szerződés utján élők között is átruházható. (A m. kir. Kúria 1906 június 5., r>26. sz.) Ha a biztosítási kötvényben az első egészévi díj nyugtatva is van, de az ajánlattal egyidejűleg arra nézve történt megállapodás a felek között, hogy az negyedévi részletekben lesz fizetendő, itt nem díjhalasztásról, hanem a K. T. 485. §. 4. pontja alá eső visszatérő időszakban fizetendő dijról lehet csak szó. (A m. kir Kúria 1906 szept. 20., 296 906. sz.) Fiumei kereskedő által osztrák honos ellen a fiumei törvényszéknél számla alapján indított perben, ha a számlán a «fizetendő és perelhető Fiúméban > záradék foglaltatik és a számla a vevőnek az árukkal egyidejűleg vagy azt megelőzőleg küldetett és a vevő által kifogás nélkül elfogadtatott, — a fiumei törvényszék mint keresk. bíróság helyi illetékessége megállapítandó. iA m. kir. Kúria 1906 augusztus 28., 724/905. sz.) A bejegyzett cég törlése után egyes tag a cég kötelezettsége alapján a cég volt telepének helyén perelhető. (A m kir Kúria 1Ü06 szeptember 19., 1,117/905. sz) c . . fizetendő a belényesi takarékpénztárba.) a váltónak Belényesen a belényesi takarékpénztárnál való telepítését jelenti es az ekkép telepitett váltót helyesen óvatolták, ha az intézet helyiségében az ott talált segédkönyvelőnél mutatták be fizetés végett. 'A m. kir. Kúria 1906 április 20., 12 906. sz ) A jogellenes utólagos váltótelepités ellen emelt kifogásban benne foglaltatik az óvás szabálytalansága elleni kitogás is. (A m. kir. Kúria 1906 május 15., 905/1905. sz.) A váltónak az a birtokosa, ki a váltó lényeges kellékének kitöltésére a V. T. 93. §-a értelmében jogosítva van, a hiányzó lényeges kellék beírásánál tévedésből elkövetett hibának kiigazítására, mindaddig jogosult, mig a váltót óvatolás utján vagy a bíróság előtt nem érvényesíthette. — Az óvásfelvétel oraja kitétele a váltóóvás lényeges kellékét nem képezi; nincs tehát jelentősége annak, hogy az óvás szövegében az óvásfelvétel órájának megjelölésében igazítás fordul elő. (A m. kir. Kúria 1906 április hó 4, — 189/905. sz.) A felszámolási határnapján a csődválasztmány meg nem alakulása esetében a megtámadási perhez a felhatalmazást nem a csődbíróság, hanem a csődhitelezők adhatják meg. (A m. kir. Kúria 1906 szept. 11., 3,989/905. sz.) A hatálytalanított végrehajtás folytán megtartott árverésen eladott ingónak csak árverési vételárát köteles a végrehajtató a csődtömegnek visszatéríteni, még akkor is, ha ő maga vette meg az ingókat. Köteles azonban az árverési költségeket is visszatéríteni. (A m. kir. Kúria 1906 szeptember 5., 1,706/905.) A csöd hatálya alatt álló közadós által vállalt váltókötelezettségre a csődben létrejött kényszeregyesség hatálya ki nem terjed. (A m. kir. Kúria 1906 szept. 11, 826/1906. sz.) Ipari kihágási ügyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező és igy ügyvédi eljárási és felebbezési költségek nem számithatók fel. A tárgyaláson a vádlott helyett megjelent meghatalmazott ügyvéd vagy más személy, a megjelenéssel járó tényleges költségek megtérítésére igényt tarthat, ha ilyen költségek vádlott személyes megjelenése esetén is fölmerültek volna. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1906. évi 86,877. sz. határozata.) Az üzletszerű beadványszerkesztés és a felek érdekében hatóságoknál való üzletszerű eljárás, a hatóságok előtti üzlet szerű képviselet tényálladékát foglalja magában s ennélfogva az csak ügyvéd által folytatható. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1906. évi 9,177. számú határozata.) Bűnügyekben. A kir. Kiíria határozatát, a Bp. 437. íjának első bekezdése szerint köteles a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekre alapítani. A kir. törvényszék azt fogadta el valónak, hogy vádlott a m. kir. kincstár javára végrehajtásilag lefoglalt ingóságok egy részét elidegenítette, egy részét pedig az árverés előtt elrejtette Minthogy pedig a megállapított tényeknek az a része, hogy a lefoglalt ingóságok egy részét az árverés előtt elidegenítette, figyelemmel a Btk, 359. §-ára, bűncselekmény tényálladékát megállapítja, másrészt a kir. törvényszék nem fogadott el valóknak oly tényeket melyekből arra lehetne következtetni, hogy vádlott a vád alapjául szolgáló tettet kényszerhelyzetben követte volna el, a törvényszék nem tévedett akkor, midőn a Btk. 77. § ában meghatározott, a beszámithatóságot kizáró okot, meg nem állapította. A m kir. Kúria (1906. október 18-án 9,280/1906. B. sz. a.) jogtalan elsajátitás vétsége miatt vádolt K.József elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A kir. törvényszéknek másodfokú Ítélete ellen a vádlott semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 385. §. 1. a) és c> pontja alapján azért, mert a befolyt pénzt az első toglaltató, a házi ur kifizetésére fordította és mert a kényszerhelyzet vitte reá a lettre. Minthogy azonban a kir. Kúria határozatát, a Bp. 437. §-ának első bekezdése szerint ez esetben köteles a kii', törvényszék által valóknak elfogadott tényekre alapítani, a kir. torvényszék pedig egyrészt azt fogadta el valónak, hogy K. József vádlott a m. kir. kincstár javára 102 K. 59 f. és jár, erejéig végrehajtásilag lefoglalt s 239 koronára becsült ingóságok egy részét elidegenítette, egy részét pedig az árverés előtt elrejtette, minthogy pedig e megállapított tényeknek az a része, hogy a lefoglalt ingóságok egy részét az árverés előtt elrejtette, figyelemmel a Btk. 359. v,-ára, ouncselekmény tényálladékát megállapítja, másrészt a kir. törvényszék nem fogadott el valóknak oly tényeket, melyekből arra lehetne következtetni, hogy vádlott a vád alapjául szolgáló tettet kényszerhelyzetben követte volna el, mihez képest a törvényszék nem tévedett akkor, midőn a Btk. 77. 8-ában meghatá rozott a beszámithatóságot kizáró okot, meg nem állapította, ennélfogva a semmisségi panaszt, mint mindkét irányban alaptalant, a Bp 557. §. végbekezdése szerint alkalmazandó 437.í$-ának 4-ik bekezdéséhez képest el kellett utasítani. té«i uí^jt0fíÖrén? ^° §'anak 1 P°ntía szerint fennálló bejelenríni J52l g mmd.-n megin<»tandó lapra nézve fennáll akar K ' \ar nem politikai a lap. A be nem jelentés által elkövebe?i?S 8 28*r°™ ^ éVÜl eL (A m' kir Kúria 1906 szeptcm-