A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 50. szám - A nemi fajtalanság törvénykezési jelentősége [Könyvismertetés. 2. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 50. számához. Budapest, 1906. december W> Köztörvényi ügyekben. Ha a Magyarországon kötött házasság létrejöttekor a férj külföldi állampolgár volt, de utóbb a magyar állampolgárságot nejével együtt megszerezte és igy mindkét fél magyar állampolgár a válókereset megindításakor, akkor a házasfelek vagyonjogi viszonyaira nézve is a Magyarországban érvényben levő jogszabályok alkalmazandók. — Mechanikai tanműhelynek tulajdonosa nem sorozható azon honoratiorok közé, akiknek nejét a magyar törvények szerint közszerzemény nem illeti meg. A budapesti kir. törvényszék: (1906. január hó 30-án 3,823. sz.) A Kolozsvárt, 1879. szeptember '25-én létrejött házasság az alperes hibájából az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontó ok alapján ezennel bíróilag felbontatik és alperes a 85. §. értelmében vétkesnek nyilvánittatik. Alperes azonban közszerzeményi vagyon és nötartási díj megállapítása iránti igénye tekintetében viszonkeresetével elutasitattik. Indokok : .... Alperest a közszerzeményi vagyon megállapítására vonatkozó igénye tekintetében el kellett utasítani: mert eltekintve attól, hogy a K) alatti honosítási okirat szerint felperes csakis 1901. július hó 12-én, tehát a kereset beadása utáni időben lett magyar honossá, alperes pedig az 1902. évi 16,745. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint a felperes által tagadásba vett annak a ténykörülménynek bizonyítására, hogy felperesnek, mint volt porosz állampolgárnak, a porosz törvények szerint volt-e közszerzeményi igénye a házasság tartama alatt felperes által megszerzett vagyonra nézve, bírói kérdés folytán sem vállalkozván, ennek beigazolása nélkül alperesnek, mint volt porosz állampolgárnak a házasságon alapuló életközösség tartama alatt szerzett vagyonra nézve mát csak ezen alapon sem lehet közszerzeményi igénye; alperesnek még abban az esetben sincs közszerzeményi igénye, ha e részben a hazai törvények nyernek is alkalmazást; mert az országbírói értekezlet 13. § a a házasság tartama alatti közszerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények határozatait tartotta fenn, felperes azonban, mint mechanikai tanműhely igazgatója, akinek élethivatását a szellemi foglalkozás is képezi, honoratiornak tekintendő, hazai joggyakorlatunk szerint pedig a honoratiori honpolgárok nejei a honosság tartama alatti közszerzemények iránti igényeikre nézve a nemes honpolgárok nejeivel hasonló tekintet alá esnek, nemesrendü házastársak között pedig nem állapítottak meg régibb törvényeink szerzeményi közösséget s igy az utóbbiak között a törvényből kifolyó vagyonközösség mai napon sem létezvén, alperesnek ez alapon sincs közszerzeményi igénye felperes ellenében, továbbá, mert az A) alatti házassági anyakönyvi kivonat szerint a peres felek közötti házasság Kolozsvárott, vagyis Magyarország erdélyi részében köttetett, ahol mai napig is az ausztriai általános polg. törvénykönyv van érvényben s igy az ország azon részeiben sem szül a házasságkötés ténye szerzeményi közösséget; mivel az ausztriai általános polg. törv.-könyv a magyar közszerzeménynyel azonos jogintézményt nem ismer. Minthogy pedig a házassági vagyonjog körébe eső közszerzemény egységes alapon és egy törvény szerint bírálható el, j jelen esetben helyesen csakis az a törvény, vagyis az ausztriai általános polgári törvénykönyv alkalmazható, amely jelenleg is érvényben van ott, ahol a férjnek a házasság megkötésekor lakhelye volt; e szerint sincs tehát alperesnek közszerzeményi igénye felperessel szemben. De a per adatai szerint közszerzeményi vagyon különben sincs, stb. A budapesti kir. ítélőtábla: (1906. évi jun. 20-án ö,K93. sz.) Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja . . . . az alperes viszonkeresete tekintetében . . az abban foglalt indokok alapján, illetve azért, mert a közszerzemény tényleges létezésének bizonyítása az annak lételét állítót terhelvén, alperes nem tett eleget e kötelezettségének azzal, hogy a felperes által nyújtott adatokat általában kifogásolta, de tartozott volna a törvényszerű bizonyítékok megjelölése mellett oly adatokat szolgáltatni, amelyekből a közszerzemény létesítése és mennyisége a meglevő és a házasság kötésekor volt vagyonértékek összehasonlítása által megállapítható volt volna, ámde ily megfelelő adatokat nem szolgáltatott, [ a felperes által nyújtott bizonyítékok pedig a közszerzemény létezése ellen szóinak. A m. kir. Kúria: (19U6. okt. 23-án 7,65(1. sz.) A másodbíróság ítéletének a házasság felbontását tárgyazó és az alperesnek nőtartás iránti visszonkeresetét elutasító részét helybenhagyja, ellenben az alperesnek közszerzemény iránti viszonkeresetére nézve a Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét részben megváltoztatja, alperesnőnek közszerzemény iránti kereshetőségi, illetve visszonkereseti jogát megállapítja és erre vonatkozólag mindkét alsóbiróság Ítéletének többi részét az 1K68 : LIV. t.-c. 108. S-a alapján feloldja és utasítja a törvényszéket, hogy a felekkel jegyzőkönyvi tárgyalást tartson stb., az alperesnek közszerzemény iránt támasztott viszonkeresete felett uj határozatot hozzon. Indokok : A másodbiróság ítéletének a házasság felbontására és az alperes nőtartás iránti viszonkeresetének elutasítására vonatkozó része, idetartozó indokolásánál fogva és a felebbezésben felhozottakra vonatkozólag még azért hagyatott helyben, mert stb. Alperesnek közszerzemény iránti viszonkeresetét az alsóbiróságok első sorban kereshetőségi jog hiányában azért utasították el, mert a házasság megkötésének idejekor a felperes - a férj — porosz alattvaló volt, alperes pedig nem bizonyította azt, hogy a porosz törvények szerint a nőt közszerzeményi jog illeti meg, ezenkívül a házasság Kolozsvárt, az ált. polg. törvénykönyvnek hatályossági területén köttetett, tehát a magyar törvényeknek a nő közszerzeményi jogára vonatkozó rendelkezései az alperesre nem alkalmazhatók, de ha ezek kiterjednének is. alperesre, a felperes állásánál fogva alperest, mint a nemeseikkel egy tekintet alá eső honoratior nejét, közszerzemény iránti jog nem illeti meg. A peres házastársak magyar állampolgárok, akikre az 1894: XXXI. t.-c. rendelkezései kötelezők és ezen törvény 73. §-ának b) pontja szerint bii ói felbontással a házasság megszűnik, a 134. §. szerint pedig a házasság felbontása esetében, a házastársak vagyonjogi viszonyaira, amennyiben ezen törvény mást nem rendel, az érvényben levő jogszabályok alkalmazandók és ez utóbbiak szerint a közszerzemény iránti jog a házasság megszűntével érvényesíthető. Tekintve már most, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. 114. §-a szerint magyar állampolgárok házassági perében csak a magyar bíróság ítélete hatályos és az eljárásra az 1868 évi LIV. t.-c. 36. i?-a szerint, figyelemmel az 1894 : XXXI. t.-c. 136. §-ára, azon törvényszék illetékes, amelynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt, amelytől eltérésnek az 1868. évi LIV. t.-c. 53. í?-ának c) pontja szerint helye nincs; tekintve továbbá, hogy a jelen perbeli peres házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk Budapesten volt, tehát házassági perükben az eljárás a budapesti törvényszék hatáskörébe tartozik és ekként vagyonjogi viszonyaikra nézve is a Magyarországban érvényben levő jogszabályok alkalmazandók, mert az 1894. évi XXXI. t.-cikk olyan rendelkezést nem tartalmaz, mely szerint az utóbb magyar állampolgárokká lett külföldiek által Magyarországban, illetve az 1894 : XXXI. t.-c. hatályossága területén kötött házasságok felbontásánál, a vagyonjogi viszonyok, a peres házastársak korábbi hazájában avagy a házasság kötése helyén érvényben levő törvények szerint birálandók el; tekintve végül, hogy a felperes iparos, aki a 37,692/902. szám alatt beérkezett szerződés szerint egy mechanikai tanműhelynek tulajdonosa, mint ilyen a kormánytól nyert államsegély ellenében iparostanoncokat szakmájában gyakorlatilag kiképezni és őket elméleti oktatás céljából az állami mechanikai és órásipari szakiskolával kapcsolatos szakirányú tanonciskolába járatni köteles, nem sorozható azon honoratiorok közé, akiknek nejét a magyar törvények szerint közszerzemény nem illeti meg: mindezen okoknál fogva, alperesnek a közszerzemény iránti kereshetőség, illetve viszonkereseti jogát megállapítani kellett Minthogy azonban a perben eddig kifejtett ténykörülmények a közszerzemény mennyiségének megállapithatásához nem elegendők, erre nézve mindkét alsóbiróság Ítéletét feloldani s a törvényszéket további eljárásra, valamint uj határozat hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Valamely közkereseti társaság feloszlása esetében a tagok egymás iránti igényei felszámolás nélkül is tisztába hozhatók lévén, nem gátolja a felek közötti vagyoni igényeknek elintézését az a körülmény, hogy alperes az általa folytatott üzletet fel nem számolta. A pozsonyi kir. törvényszék (1905. február hó 1-én 696 905. kk. sz. a.) Kozma Gábor dr. ügyvéd által képviselt S. J. felperesnek, ]rellisch Samu dr. ügyvéd által képviselt T. A. alperes ellen 4,311 K. tőke s jár. iránti ügyében következőleg itclt : A peres felek között a dunaszerdahelyi kir. közjegyző előtt 1900. évi augusztus hó 12-én 312 900. ügysz. alatt létrejött társa-