A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 49. szám - A nemi fajtalanságnak törvénykezési jelentősége [Könyvismertetés. 1. r.]

358 A JOG Hogy azután minő szabályozással kellene áttérni a tulajdonközösség álláspontjáról a testületté alakítás, a personirikáció álláspontjára, — oly másodrendű kérdés, melylyel egyelőre legalább — nem is kivánok foglalkozni. Belföld. I képpiség esetét kivéve, - csakis döntvény alapjában alkothasson, mely éppúgy tétessék közhírré, mint a törvény, es csak a közzététel után keletkező jogesetekre alkalmaztassek. A büntetőjogban azt lehet hinni, hogy az 1. §.: ((büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, amelyet a törvény annak nyilvánít)), a bírói jogalkotást teljesen kizárja. Ez az uralkodó tudományos nézet is. Mindamellett az előadó számos példával igazolja, hogy a jogalkotó functio a büntető igazságszolgáltatásban is működik, mégpedig igen sokszor a vádlott terhére is. A büntetőjogban nem ismeri el a birónak azt a jogát, hogy a bűncselekmények definícióit a vádlott terhére kiterjeszsze. A büntetőjogban csakis a vádlottra enyhébb helyzetet előidéző bírói jognak lehet érvénye, a törvényt a vádlott terhére szigorítani semmi körülmények közt sem szabad. Ha az uj életviszonyok ujabb bűncselekmények statuálását kívánják, ezt csak a törvényhozó teheti. Az esetleges jogalkotó judicatura körében foglalkozik a törvény kijátszására vonatkozó joggyakorlattal is. Ez is az irányváltozás esete, mert a biró kezdetben nem ismeri föl a kijátszó szándékot. A magánjogban az in fraudem legis constructio jogosultságát elismeri; ez a relatív igazságosságot nem sérti, mert aki a törvényt kijátsza, az ismeri a törvényt. A büntetőjogban csak az a cselekmény képez büntettet, vagy vétséget, amit a törvény annak nyilvánít. Épp azért, ha a büntető törvény definícióját valaki kijátsza, illetve annak hézagai közt átbuvik, nem szabad megbüntetni, hisz olyasmit tett, amit a büntető törvény nem tilt, sőt pontosabban tartotta magát a büntetőtörvényhez, mint az a becsületes ember, aki nem is ismeri a törvényt. Csak jövőre segíthet magán az állam uj törvénynyel. A biró jogalkotó functiójának e megszorításával szembe állítja a szabad jogért küzdő legújabb jogi iskolát, melynek törekvése a bírót följogosítani arra, hogy bölcs belátása szerint alkalmazza a törvényt, vagy pedig azt mint nem időszerűt mellőzze. E tan nézete szerint akár akarva, akár akaratlanul, az absolutistikus törekvések szolgálatában áll. A nagyérdekii előadáshoz Wittmcmn Ernő dr. és Balog Arnold dr. szólottak hozzá és végül Vécsey Tamás méltatta az előadást abból a szempontból, hogy az a gyakorlati jogélet tapasztalataira szerencsésen alkalmazta a tudomány uj eszméit. A budapesti ügyvédi kör ünnepélyes közgyűlése. A budapesti ügyvédi kör fennállásának 25 éves fordulója alkalmából, november 29-én este nagy és előkelő jogászközönség jelenlétében tartotta meg ünnepélyes XXVI. rendes közgyűlését. A közgyűlésre eljöttek a kör tagjai nagy számban. Ott volt a budapesti ügyvédi kamara választmánya Brüll Ignác kamarai aklnökkel élén. Ott voltak továbbá: Polónyi Géza igazságügy miniszter, Hodossy Imre, Fiilep Kálmán főpolgármester, Morzsányi Károly, Mezei Mór dr., volt országgyűlési képviselők, Székely Ferenc koronaügyész, Fodor Ármin kúriai biró, Traiber Vince szegedi főügyész, Márkus Dezső kűriai biró, stb. A közgyűlést Zsigmondy Jenő alelnök nyitotta meg tartalmas beszéddel, mely után következett Gyöngyösi József dr., a kör titkárának: visszapillantása a budapesti ügyvédi kör 25 éves történetére. Pollák Illés pedig «Az ügyvédség jövőjé»-ről tartott felolvasást. Irodalom. A nemi fajtalanságnak törvénykezési jelentősége. (Die forensische Bedeutung der sexuellen Perversitaet). E cim alatt jelent meg most Salgó J. dr. tanár és a budapesti Margit-kórház rendelő idegorvosának tollából egy összesen 43 lapra terjedő, rendkívül érdekes tanulmány Marhold Károly hallei könyvárus kiadásában (Ára 1 márka 20 f.). Amit első sorban dicsérőleg ki kell emelnünk, — ez azon, a müveit laikus által is megérthető, népszerű nyelvezet, mely e füzet olvasását nemcsak könnyűvé, de egyúttal élvezetessé is teszi. Minden szava világos, ment a művelt jogász előtt ismeretlen, tisztán orvosi terminus technikusoktól. Szerző ismerteti velünk azon bonyolódott, ugy az elmélet, mint a gyakorlat szempontjából még végmegállapodásra nem jutott tant, mely a nemi fajtalanság terén a beszámithatóságot a beszámitbatlanságtól elválasztja és örökös harcot provokál a biró és az orvosi szakértő közt. Nem lesz talán érdektelen olvasóinkra nézve, ha őket e tanulmány közérdekű részével megismertetjük. Kritikát csak annyiban gyakorolhatunk, amennyiben a jogász álláspontja ellentétbe kerül a szakértő-orvosnak jogilag nem indokolt álláspontjával. Ezt ismertetésünk legvégére hagyjuk. A Magyar Jogászegylet-ben december 1-én este Hevesi Illés dr. budapesti ügyvéd tartott fölolvasást A jogalkotó judicatura és a felek cim alatt. Thémája a bírói jogalkotásnak a felekre gyakorolt hatása. Megcáfolja azt az előítéletet, hogy a bírói jogot csak alkalmazza. A példák nagy tömegével bizonyítja, hogy a biró uj jogot is alkot, amire az életviszonyok fejlődése, az uj esetek önként ráviszik. A birói jogalkotás a jogfejlesztés hatalmas tényezője, melynek működésében azonban az a szomorú, hogy a felekre aránytalan terhet hárít és az igazságtalanság tüneteit mutatja. A jogszolgáltatás az absolut igazságot amúgy sem érhetvén el, — mert a modern élet bonyolult forgalmi viszonyaiban csak formai szabályok teremthetnek rendet — legalább relatíve igazságosnak kellene lennie, vagyis összhangban kellene állnia a kihirdetett törvénynyel, hogy igy a jogrendhez való előzetes alkalmazkodás lehetővé legyen. Épp ezt az alkalmazkodást teszi lehetetlenné, hogy a judicatura által alkotott uj jogszabály azonnal visszahat ugy az adott esetre, mint a keletkezése előtti összes még eldöntetlen esetekre is. Van eset, hogy ez a visszahatás fizikailag szükségképpi, midőn olyan teljesen uj kérdés merült fel, amelyre a törvényi jog nem felel, amelynek tehát bármily irányban való eldöntése uj jogtételt alkot. Van viszont eset, hogy a régi jog alapján is el lehetne birálni az ujabbíaita igényt, de csak elutasitólag oly indokolással, hogy ezt az jogigényt a fönnálló jog nem ismeri. De a biró lelkiisn erete ezt a formai döntést nem engedi meg, hanem az ilyen ujabb fajta igényekkel azonban lelki jogérzetdeli szükségből kivételes jogot alkot, amint azt a Kúria tette a munkás-balesetek kérdésében a munkaadó objectiv felelősségének elvével. Itt a visszahatás már fájdalmas a pervesztes félre, akit méltán meglep az, hogy ügyében nem a régi jogot alkalmazzák, hanem kivételes uj jogot. A szükségképpi jogalkotás e 2 esetével szemben áll az esetleges, mely csak az emberi gyarlóságból folyik és a judicatura irányváltoztatásaiban nyilvánul, vagyis abban, hogy a bíróság egyszerre másképp kezdi magyarázni a törvényt, amint eddig tette és ezt az uj magyarázatot alkalmazza azokra a jogesetekre, amelyek a régi magyarázat érvénye idejében és a régi magyarázathoz alkalmazkodva keletkeztek. A birói magyarázat az előadó felfogásában a jogrend kiegészítő része és igy az uj magyarázat visszaható ereje itt is igazságtalan. Az igazságtalan visszahatás megszüntetésére az a javaslata, hogy uj jogot a magánjogban a bíróság, — a fizikai szükségvers és rossz embereket képesek létrehozni. Az uj elmélet a fatalismus apológiája s anathéma a szabad akarat ellen és a delírium végső határa; a társadalmi felelősség, az erkölcsi felelősség nélkül az embernek állati sorba való degradálása; lemondás a hagyományos és három ezredév civilizáló erői által szorgalmasan összehalmozott örökségről. Helytelen dolog alá vetni a szellemet az anyagnak, a psichikai egyéni vonásokat a nemzedékek fisikai szolidaritásának; valóságos megcsonkítása az az embernek, ha megfosztjuk egyik legnemesebb tulajdonságától, attól, amely magasztos erkölcsi parancsként különbözteti meg benne a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a szépséget a csúnyaságtól. Végeredményében, absurdnak kell tartanunk azon törekvést, amely azt az erkölcsi és politikai tudományok köréből kiragadni s a természettudományok körébe áthelyezni akarja azáltal, hogy a bűnös cselekménynyel összefüggő felelősségnek a tanulmányozását a bűntettesek önkényes zoológiai osztályozásával helyettesíti, amely osztályozást a bűntettes állítólagos kisebb, vagy nagyobbfoku veszélyességére alapítja. A salus populi, rendkívüli körülmények között, hathatós védelmezője volt a nagy katasztrófák által fenyegetett népeknek és intézményeknek s az bizonyára a jövőben is ugy lesz; de, mint rendes és csupán azon pániknak az intensitásán alapuló megtorlási eszköz, amelyet a bűntettesek kisebb vagy nagyobb veszélyessége a közhatalomban kelt, mindenkor méltán megérdemelte s fogja is megérdemelni minden művelt népnek a gáncsát, amely a bűntett és a bűntettes elleni küzdelemben a jog, az igazságosság, a tudomány és az emberi méltóság védelmére törekszik.