A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 48. szám - A Berczelly-féle 1880. évi ügyvédi rendtartási javaslat [2. r.]

220 A JOG gatott tanú meg nem cáfolja, sőt Z. A. tanú még némileg támogatja is, mert ez a tanú is sápadtnak és gyengének mondta a biztosittottat. A M. R. dr. tanú által bizonyított betegség és orvosi gyógykezelés a biztosítás elvállalása szempontjából kétségtelenül fontos körülményt képez; a 2. szám alatt becsatolt ajánlatból pedig kitűnik, hogy a biztosított ezt a betegséget és orvosi gyógykezelést elhallgatva, a 4-ik és 9-ik kérdésekre a valótól eltérő feleletet adott, midőn eddigi egészségi állapotát mindig jónak mondta és azt felelte, hogy orvosi segélyt igénybe nem vett. Feleleteivel a biztosított közlési kötelességét megszegte s így alperes a K. T. 475. §-a alapján a biztosítási szerződés érvényességét sikerrel támadta, miért is felpereseket az előadottak alapján keresetükkel el kellett utasítani s mint perveszteseket a perrendtartás 251. §-a alapján a felmerült perköltség fizetésére is kötelezni kellett. A befizetett dijakat sem követelhetik vissza felperesek, mert a szerződés érvénytelenségét valótlan bemondásával maga a biztosított okozta. (K. T. 486. §.) Nem hivatkozhatnak felperesek a biztosítást megelőző orvosi vizsgálatra, mert az a közlési kötelezettséget meg nem szünteti, azt pedig nem bizonyították, hogy alperes a biztosítottnak előző betegségéről és gyógykezeléséről tudomással bírt: az pedig közömbös, vájjon a biztosított előző betegsége és a biztosítás után bekövetkezett halála közt okozati összefüggés van-e, valamint az sem bir jelentőséggel, hogy a biztosított a betegséget (1901. évit) nem vette komolyan, mert az, hogy orvosi segélyt igénybe vett, olyan körülmény, melyre bizonyára emlékezhetett. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: M. R. dr. tanúnak az 1893: XVIII. t.-c. 64. és 215. §-ai értelmében mérlegelt vallomásával az alperes bebizonyította, hogy J. L. monori tanitó 1901. évi május hóban betegsége miatt és ápolás végett Szentandráson lakó szüleihez, azaz a felperesekhez jött, hogy Szentandráson M. R. dr. orvost hivták a nagy köhögésben és lázas reggeli izzadásban szenvedő beteghez, M. R. dr. orvos a beteget 12 napon át folytonosan látogatta; hogy az alkalmazott gyógyitószerek használata által a betegnek állapota annyira javult, hogy utóbb képes volt ágyát elhagyni s az orvosi kezelés utolsó napján csakis a tüdőcsucshurut maradt meg. A most felsorolt körülmények kétségtelenné teszik : J. L.-nek a most emiitett orvosi kezelés alkalmával önmagára nézve az egészségzavar oly jelenségeiről kellett tudomást szereznie, hogy beteg voltáról nem lehetett tévedésben. Nem lehet tehát kétséges az sem, hogy J. L. a 2. szám alatti biztosítási ajánlattétel idejében, azaz 1902. április hó 18-án, előtte tudvalevő s a biztosítás elvállalására, illetőleg a biztosítási dij mérvére befolyással bíró fontos körülményeket hallgatott el, mikor a 2. szám alatti okiratban foglalt 4-ik kérdésre azt felelte, hogy egészségi állapota mindig jó volt, hogy kóros bántalmakban soha sem szenvedett, a 9-ik pontban foglalt arra a kérdésre pedig, hogy «legközelebb mikor használt orvosi segélyt?* azt felelte, hogy orvosi segélyt igénybe nem vett. Minthogy felperesek is állították, hogy a ]. L. által az emiitett kérdésekre adott feleletek helytelenségéről alperesnek a biztosítási szerződés megkötésekor tudomása volt, az elsőfokú bíróság a K. T. 475. és 506. §-ai értelmében helyesen állapította meg, hogy a közlési kötelességnek a biztosított részéről eképp történt megsértése a biztosítási szerződés érvénytelenségét vonja maga után. Ezeknél fogva az elsőfokú bíróság ítéletét az itt kifejtettekkel nem ellenkező, benne felhozott indokok alapján ugy a per főtárgyára, valamint a perköltségnek melyik fél által való viselésére nézve helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1906 okt. 11. 1,226,1905. sz.) A másodbíróság Ítéletét indokai alapján és azért is helybenhagyja, mert a 2. alatt csatolt ajánlat 9-ik kérdésének az a tartalma: «Iegközelebb mikor és mi okból használt orvosi segélyt ?» félre nem érthető módon felvilágosítást kíván arról, hogy az ajánlatot tevő az ajánlattételt megelőzően mikor vett orvosi segélyt igénybe s mert ennélfogva alaptalan az a felperesi érvelés, hogy ezen kitétel : «legközelebb» alkalmas volt arra, hogy az ajánlatot tevőt tévedésbe ejtse, aki joggal azt hihette, hogy csak az ajánlattételt megelőző rövid idővel — tehát legfeljebb néhány héttel előbb igénybe vett orvosi segély vallandó be. Balesetbiztosítás esetében az okozati összefüggés akkor is megvan, ha a biztosított esemény a biztosítottat nem ugyan az üzem vagy szolgálat gyakorlása közben, de az alatt érte, mig az üzem vagy szolgálat céljából az üzem telepén vagy a szolgálat helyén tartózkodott. (M. kir. Kúria 1906. szeptember 12. 1,120/905. sz. a.) Biztosítottat a korcsmában, ahol szolgálata teljesítése céljából tartózkodott, érvén a halált okozó golyó, a baleset hivatásszerű szolgálata közben következett be; minthogy a szóban forgó baleset a biztosítottat, ha a korcsmában szolgálatot nem teljesít és ebből a célból ott nem tartózkodik, nem érhette volna a szolgálat teljesítése és a baleset között az okozati összefüggés fennforog. Az a körülmény, hogy biztosított a nyomozást a korcsmában esetleg nem engedett módon teljesítette, a biztosított ellen fegyelmi vétség alapjául szolgálhatott volna, de szabadságolva nem lévén, a rendőri szolgálati működést nem szüntette meg. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. (1904. január hó 25-én 105,051. V. sz. a.) Hirmann Ferenc dr., tiszti ügyész által képviselt kiskorú H. Mária felperesnek, Rózsa Vilmos dr ügyvéd által képviselt Nemzeti baleset biztosító részvénytársaság alperes ellen 2,000 K tőke és jkai iránti ügyében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett 240 K 90 f. perköltséget fizessen. Indokok: Az A) alatti csatolt biztosítási kötvényhez fűzött általános biztosítási feltételek 1. §-a szerint, a biztosításból eredő összes jogok a szerződő felet illetik ugyan, aki ezen feltételek szerint egyszersmid kedvezményezett; minthogy azonban a szerződő fél, az A) alatti kötvényből eredő jogait az E) alatti nyilatkozat szerint felperesre átruházta: ennélfogva alperesnek a felperességi jog ellen emelt kifogását el kellett vetni. Az A) alatt csatolt biztosítási kötvény kiegészitő részét képező általános biztosítási feltételek 2. §-a szerint, ezen kötvénnyel a biztosítottakat hivatásuk tényleges teljesítésével érthető testi balesetek ellen elvállalt biztosítás hatálya arra az esetre terjed ki, ha a biztosítottat a reá bizott hivatásszerű munka közben és annak következtében éri baleset. Tehát kell, hogy egyrészt forogjon fenn a két körülmény, t. i. hogy a baleset a hivatásszerű munka közben és annak következtében érje a biztosítottat. Mert, ha a biztosítás bármelyik esetre kiterjedne, a két körülmény «közben» következtében «vagy» szóval és nem «és» szóval volna egybekötve. Eszerint tehát nem terjed ki a biztosítás arra az esetre, midőn a biztosított rendőröket, nem a reájuk bizott hivatásszerű teendők teljesítése közben, vagy e közben ugyan, de nem annak következtében éri baleset. Ezekből következik, hogy felperes csak abban az esetben követelhetné a H. J. bogyáni rendőr halála esetére biztosított összeget alperestől, ha a halált okozó baleset az emiitett rendőrre bizott hivatásos teendő teljesítése közben és a hivatás teljesítése folytán következett volna be. Azonban a felperes által felhozott bizonyítékok az emiitett döntő tények megállapítására elegendő alapot nem szolgáltatnak. A nem vitás tényállás szerint a baleset ugy történt, hogy H. J.-t a korcsmában, a hová rövid idővel a baleset bekövetkezte előtt betért és ahol az asztal mellett kártyázott, a korcsmán kivül, a máig ismeretlen tettes által elsütött fegyvernek az ablakon át a korcsmába hatoló golyója ölte meg. Emellett felperes S. I., M. A. és E. P. tanuk vallomásával bizonyította, hogy mivel a haláleset napján H. J. segédletével foganatosított végrehajtások miatt a községben izgatott hangulat uralkodott és a végrehajtót többen meg is fenyegették, a személyes biztonságot veszélyeztetve látó S. I. végrehajtó kérte fel H. J.-t a hangulat kipuhatolására és a korcsmában való megjelenésre is. Bizonyította továbbá, hogy H. J. feladatába tartozott a korcsmák ellenőrzése s igy hogy H. J.-nak rendőri működéséből kifolyólag a községben haragosai voltak. Ebből meg lehet ugyan állapítani, hogy H. J. rendőri hivatásánál fogva tartózkodott a baleset bekövetkeztekor a korcsmában, vagyis hogy ekkor szolgálatot teljesített. Ámde a balesetnek különben nem vitás körülményeiből és a felperes által bizonyított körülményekből nem lehetett megállapítani azt, hogy a halált okozó lövés H. J.-t a szolgálat teljesítése következtében érte, vagyis, hogy a lövés és az elhalt rendőrnek működése között okozati összefüggés volna. Az előadottak folytán tehát felperest keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. május 16-án 380/905. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak, egyedül felperes által felebbezett Ítéletét a foglalt indokok alapján annyival inkább helybenhagyja: mert az A) alatti biztosítási kötvényre vezetett szerződési feltételek világos meghatározása szerint, a biztosítás kifejezetten arra az esetre van korlátozva, amidőn a biztosítottat nem csupán rendőri szolgálata közben, hanem egyszersmind a szolgálat következtében érte a baleset; már pedig az utóbbi körülmény megállapithatására a perben egyáltalán mi adat sem merült fel. A m. Kúria (1906. szeptember hó 13-án 1,120. V. sz. a.) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest arra kötelezi, hogy 2,000 kor. tőkét, stb. ennek 1901. évi augusztus hó 9-től járó 5% kamatát, 302 K. 50 fill. perbeli és 44 K. 30 fill. kétrendbeli felebbezési költséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, kiskorú felperes javára Bács-Bodrogh vármegye árvapénztárába fizessen. Indokok: Az elsőbiróság, az ítélete indokolásában megállapított tényállás alapulvétele mellett, a kihallgatott tanuk vallomásai alapján helyesen állapította meg, hogy biztosított H. J. rendőri hivatásánál fogva és hivatásszerű szolgálatának teljesítése céljából tartózkodott a baleset bekövetkeztekor a korcsmában. Minthogy pedig biztosítottat a korcsmában, ahol szolgálata teljesítése céljából tartózkodott, érvén a halált okozó golyó, a baleset hivatásszerű szolgálata közben következett be; minthogy továbbá a szóban forgó baleset a biztosítottat, ha a korcsmában szolgálatot nem teljesít és ebből a célból ott nem tartózkodik, nem érhette volna, a szolgálat teljesítése és a baleset között az okozati összefüggés annyival inkább fennforog, mert a tanúvallomásokkal megállapított tényállás szerint, biztosítottnak rendőri működéséből kifolyólag és S. végrehajtónak is — aki biztosítottal ugyanazon korcsmában tartózkodott — haragosai voltak, ezeknek a tényeknek mérlege-