A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 47. szám - A Berczelly-féle 1880. évi ügyvédi rendtartási javaslat [1. r.]

A J a perrendtartás ujabb iránya, már régi magyar intézmény volt; a telteteles elintézés, sporadice, már Debrecen város krónikáiban is előfordul. A régi magyar egyszerűséget, .sommás, eljárást kell tehát behoznunk ott, ahol lehet. Mi legyen az egyszerűsítés tendenciája és alapelve!? Az, hogy a bürokratikus copfot kiküszöböljük a nélkül, hogy az állami szempontból szükséges hatályos ellenőrzés azért veszélyeztetve lenne. A bíró és a bírósági tisztviselő a fegyelmi törvény erejénél és az 1891. XVII. t.-cikkel megalkotott felügyeleti rendszernél fogva úgyis publicus ellenőrzés alatt áll; az ügykezelésben tehát mindazt a copfot, mely ez elveket nem veszélyezteti, mellőzni, kell. Mellőzni kell a biró minden olyatén elfoglalását is, mely nem par excellence birói functio. Annak az alapelvnek, mely mai bírói szervezetünk princípiuma, hogy t. i. a biró elsősorban hivatalnok s mint ilyen funkcionárius szigorú szervezeti szabályok alatt kell, hogy álljon, nem szabad helyet foglalnia. A birói működés és bírói felelősség nem ilyen ; ez a felfogás, melyet nálunk Maruhalkó János dr. védelmez, nem egyéb, mint a bürokratismus ratifikálása ; ellenkezik az alkotmány szellemével s azonkívül a biró oktalan és célszerülten megterhelésére vezet. Ma a bírák igen nagyrészt igazgatási funkciókat végeznek, amit másként olcsóbb költséggel s tán célszerűbben elvégeztethetne az igazságügyi direkció. Hogy többet ne említsek, itt van a statisztikai adatgyűjtés, a védkötelesek nyilvántartása, pénzbünletési nyilvántartási naplók vezetése, pénzbírságok kezelése stb. Még pénzügyőri működést is biznak a bíróra ! (L. 1894: XXVI. t.-c. 10. és 30. §-ait.) Ez a tevékenység az érdemi birói munkától vonja el a birót, a nélkül, hogy ebbeli teendői elismerésre találnának. Ezeket a teendőket elvégezhetné a kezelő, a saját felelőssége alatt. _ Való, hogy a S. E. T. s az ennek végrehajtásául kiadott S. U. Sz. majd a I. U. Sz. az egyszerűsítés jegyében születtek. Maradtak íenn mégis olyan szokások, melyeket a hivatali idő megtakarítása végett kiküszöbölni kell. A lajstromrendszer célzata az, hogy a biró, jegyzői irodájával együtt, isolálva legyen a járásbíróság többi osztályaitól, hogy egyedül a maga ressortjának élhessen. Ez a szép és szerencsés eszme azonban kis bíróságoknál — és ilyen a legtöbb — tökéletesen alig vihető keresztül. Ott, hol az ügyek több csoportját látja el a biró, ahol a rendes ressortja mellett pl. tlkvi szakban is kényielen dolgozni, megesik, hogy dijnoka, kezelője tőle az ötödik szobában dolgozik, tevékenységét nem szenteli egészen a főnökéül rendelt bírónak, mert más ressortban is igénybe veszik, így a közvetlen érintkezés és ezzel a gyorsaság, a lajstromrendszer legfőbb princípiuma, meghiusittatik, illuzoriussá lesz. Határozottan állithatom azt is, tapasztalatból, hogy a kis bíróságoknál a tlkvi osztály a többi ügynek menetét gátolja. Kis bíróságoknál a tlkvben mindenki dolgozik s igy vagy a tlkv vagy egyéb ressort lesz vontatott, lassú. A tlkvi és a járásbirósági egyéb ressort ügykezelésének különbözősége folytán a két kezelés egymással kapcsolatban meg nem fér. Helyes volna tehát mindenütt — kis bíróságoknál is — a tlkvi osztályt elkülönített személyzettel külön működtetni. Mert ahol a tlkvi ügyszak személyzete (biró, jegyző, kezelőj más ressortban is dolgozik, a 4,068/1. M. III. 904. sz. miniszteri rendelet azon rendelkezésének, hogy a tlkvi ügydarabok egy hét alatt elintézessenek és kiadványoztassanak, eleget tenni nem lehet. Az elkülönítést meg lehet tenni annál is inkább, mert alig van az országban tlkvi hatóság, mejynek ügyforgalma oly csekély volna, hogy nem igényelne külön személyzetet, annál kevésbbé, mert tapasztalati tény, hogy ahol a tlkvi betétek szerkesztése megtörtént, ahol tehát rendezett nyilvánkönyvi jogállapotok vannak, a tlkvi ügyforgalom rendkívüli mértékben emelkedett. Ezenkívül ugy a járásbirósági, mint a törvényszéki ügykezelésben lehet egyszerűsítéseket tenni. A tszéki eljárásban például a pertári megjelenéseket lehetne mellőzni, ugy, hogy a perirat I. példányán az ellenfél ügyvéde elismerné az átvételt, mint ezt a S. T. 141. §-a az előkészítő iratra előirja. A törvényszéki egyszerűsítés megoldása, ugy az ottani kezelésben a lajstromrendszer behozatala a perrendtartás reformjával egyidejűleg kell, hogy történjék. A járásbíróságoknál a sommás eljárásban a S. T. 48. §-a értelmében a jzkveket röviden, a lényeges tényállítások és bizonyítékok contestálásával kell csinálni. Figyel erre a felügyeleti vizsgálatokról szóló 8104892. sz. ig. min. rendelet is, mely a jzkvek tartalmának megvizsgálását, ilktve azt, hogy a jzkvek oda nem tartozó lényegtelen előadások fölvételével el ne nyújtassanak, a vizsgáló felügyeleti hatóság különös kötelességévé teszi. S ettől eltérőleg mégis némely felügyeleti hatóságnak a régi rendszerből visszamaradt gondolkodása, illetve a polg. felebbezési tanácsok kényelemszeretete folytán sok helyütt az az usus kapott lábra, hogy a jegyzőkönyvek egész perbeszédeket tartalmaznak. Ez pedig ellenkezik a S. T. 48. §-ában foglalt intenciókkal. A I. Ü. Sz. 49. §-a előirja, hogy a különös elintézést nem igénylő ügydarabok egyszerűen minden kommentár nélkül iratokhoz csatoltassanak. Némely felügyeleti hatóság megkívánja, hogy az ily aktán is rajta legyen a szignatum : «iratokhoz csatolandó*. Mi értelme van ennek? A kérelmek igen nagy része (kicsomózási, iratkivételi, tanubejelcntési kérelmek) a kérvényre vagy jzkvre vezetett formális végzés által intéztetnek el. Igaz, hogy a I. Ü. Sz. 49. §-a azt, hogy a biró az ezen szakaszban megjelölt ügyiratoknál a rövid utu vagy formális elintézést akar-e, a biró diskréciójára bizza s a rövid utu elintézés módja nem rendelkezőleg, hanem tanácskent van adva: azonban a I. Ü. Sz. szelleme azt kívánja, hogy a lehető legrövidebb, utasitásszerü elintézést kell alkalmazni mindenütt, ahol csak lehet. Mégis azt látjuk, hogy — sokszor éppen a felügyeleti hatóságok kívánatára — az utasitásszerü elintézések mellőztetnek (például felterjesztéseknél, áttételnél, jelentéseknél, idézéseknél stb.) s helyettük formaszerü s fogalmazványként megtartott végzések, levelek stb. készíttetnek. A I. Ü. Sz. 72. §-ához kiadott s az lg. Közi. VII. 288. 1. alatt közölt miniszteri értelmezés szerirrt a hivatalos jelentések lehetőleg mellőzendők s mégis azt látjuk, hogy halomszámra tétetnek és intéztetnek el irásos kezelői jelentések. A levelezések, sürgetések, átiratok is igen röviden volnának elintézhetők. Nézetem szerint nem ellenkeznék a I. Ü. Sz. 49. §-ával, sőt annak szelleme szerinti eljárás lenne, ha ily levelezéseket a kezelő a biró Írásbeli utasítására, a saját felelősségére (a kiadmányt a biró irná alá) intézné el s fogalmazvány egyáltalán nem maradna vissza. A bizonyítás elrendelése tekintetében is mellőzhető lenne a formális végzés. Elegendő lenne ily rövid megjegyzés : «a bíróság a felele kérelméhez képest a bizonyítást elrendelte>. Hisz a bizonyítékok és a bizonyítandó körülmények a tárgyalási jegyzőkönyvben rendszerint úgyis megjelöltetnek, a mellőzést pedig úgyis meg kell indokolni az Ítéletben (S. T. 121. Bp. 828. §. t még perrendt. jav. 405. §-át). E helyett sokszor félivekre terjedő bizonyítást rendelő végzéseket hoznak, holott az említett egyszerű és a célnak teljesen megfelelő eljárással sok idő, tinta és papiros megtakarítható lenne. A végrehajtási eljárásban, ha a végrehajtás az ítélet és a kérelem értelmében rendelendő el, elég volna egyszerű kezelési utasítás avagy a végrehajtást elrendelő utasításban az összegnek rövid megjelölése, ugy, mint ez Ausztriában van. Még jobb lenne, ha a végrehajtás az Ítéletben rendeltetnek el (mint a bagatell pöröknél) s a félnek jelentkezésekor egyszerű s rövid utasítással adatnék ki a végrehajtónak. Meg lenne takarítva a végrehajtáskérési költség. E szempontokra, ugy tudom, az irányadó tényezők figyelemmel vannak a végr. törv. novellája tervezeténél. Általában iratok kiadása, beadása alkalmával a külön kérvények és jelentések alkalmazása teljesen felesleges. Mindezt lehetne rövid uton, az aktára való feljegyzéssel, vagy a lajstromba való bejegyzéssel eszközölni. Mindezekből csak azt akartam kihozni, hogy igazságügyi ügykezelésünknél és peres eljárásunknál is lehet még egyszerűsítéseket keresztülvinni. Persze át kell hatni az irányadó tényezőket annak a gondolatnak, hogy a közhivatalnok az állam funkcionáriusa, aki tudatával bir (és kell, hogy birjon) az áilami céloknak. Fölösleges tehát a sok ellenőrzés, statisztikázás. Lett volna ennek értelme akkor, mikor igazságszolgáltatásunk még nem állott a kor színvonalán ; akkor azonban nem tették. Kiváló, modern tisztviselőinket azonban ma körülövezik a legszigorúbb bürokratikus ellenőrzés vasbékóival, holott pedig erre most nincs szükség. Nagy kontingensét teszik felügyeleti hatóságaink tevékenységének a különféle rendeletek gyártása, statisztikázás, ügykezelések, működések nyilvántartása, holott mindezeket is igen egyszerűvé lehetne tenni. Ama kétségtelenül mutatkozó ténynyel szemben, hogy az államigazgatás feladatainak szaporítása macával vonta az államhivatalnokok szaporítását, olyannyira, hogy a tett szolgáltatásokból a nemzetre háruló haszon alig látszik arányban lenni azon financiális teherrel, amelybe ily nagy szervezet ellátása kerül: eme ténynyel szemben a kormányzat kötelessége a hivatalnoki erő céltudatos kímélése végett az ügykezelést lehetőleg egyszerűsíteni, a hivatalnokot a bürokratismus copfjaitól megszabadítani, amibe úgyis csak kénytelen-kelletlen tud beletörődni. A jövő fejlődés képe, ugy látszik, az állami tevékenység még szélesebb kiterjesztése és akkor, ha az állami feladatok még bővebbek lesznek, az államigazgató gépezet egyszerűségével lehet és kell a jó államigazgatást elérni és azt elkerülni, hogy a legképzettebb erők ne vonassanak el más, a nép jólétére olyannyira fontos foglalkozási ágaktól. Belföld. A Berczelly-féle 1880. évi ügyvédi rendtartási javaslat Most, amidőn minden szaklap széles alapon bírálgatja a Nagy és Pollák-{é\n tervezeteket: midőn nemsokára az országos ügyvédgyülés is hatalmas szavát fogja emelni azok elfogadhatósága tekintetében — némi szolgálatot vélünk tenni a bíráknak ugy, mint a jogászközönségnek, midőn egy előző, még 1880-ban Paitler minisztersége és aegisa alatt megjelent javaslatról is megemlékezünk. E javaslat szerzője Berczelly Jenő, akkori min. osztálytanácsos és jelenleg a kassai kir. ítélőtábla nagy érdemű elnöke volt. Sajnálatunkra az eredeti tervezet és annak indokolása nem állanak többé rendelkezésünkre és igy utalva vagyunk az «Ungarische Gerichtshalle» 1880. évfolyamában e sorok irója