A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 44. szám - Német jogászgyűlés [5. r.]

A JOG A második ok : a részvények könnyű átruházhatósága, mely gazdasági okokból, épp ugy mint maga a részvénytársaság; nélkülözhető, — viszont a részvények könnyű eladhatását maga után vonja. Ebből ered ama tény, hogy a részvényes a részvény beszerzésében csupán valamely, mindig könnyen változtatható tőkebefektetést lát, nem pedig a részvénytársaságba való belépést; ebből az, hogy magát részvénybirtokosnak, nem pedig részvényesnek, üzlettársnak érzi. De következik ebből még a tőzsdeszerü üzérkedésnek kiterjedése is, mely a részvénytársaságot, 500 éves történelében, mindenütt és mindenkor árnyék gyanánt követte. Mindezen hátrányok továbbra is és mindaddig fennmaradnak, amig maga a részvénytársaság fennáll. Kérdés most már, vájjon nem hárithatók-e el, vagy legalább enyhithetők-e azon károk a törvényhozás közbelépése által, melyek a felügyelőbizottságnak ellenőrzési tevékenysége körül felemerültek ? Itt már nyíltan és feltétlenül beismerendő, hogy a felügyelő bizottság éppen ebben, a törvény által főténykedése gyanánt kijelölt functiójában, a felügyeleti ténykedésében, nagyban és egészben be nem vált. De nem azért, mintha a felügyelő bizottsági tagok kivétel nélkül elmulasztották volna a rendes kereskedői előirt gondosságát, ellenőrzési kötelességeik teljesítésénél szemük előtt tartani, hanem csupán azért, mert még ezen gondossága mellett sem tehet eleget a törvény azon kívánalmának, hogy a társaság üzletvezetésének — és kezelésének — minden ágaiban felügyeljen. Még az igazgatóság is, mely — ellentétben a felügyelő bizottsággal, — teljes idejét és erejét a társulatnak szentelni tartozik, nincs a nagyüzemnek minden perében azon helyzet felől tájékozva, mely a társaság ügyletei tekintetében a kezelés minden ágában fennáll. És ez az oka annak, hogy a nagy társulatoknál az ügyek vezetése több igazgató közt ressortszerüleg lesz megosztva. A törvény tehát a felügyelő bizottságnak teljesíthetetlen feladatot szabott. Fonák dolog volna azonban ebből azt a következtetést vonni, hogy a felügyelő bizottság, mint ilyen, eltörlendő lenne, — amint ezt ujabb időben ismételve hangsúlyozták. A felügyelő bizottság egyéb működésében, tanácsadó szerepében, mely nem contra, hanem praeter legem fejlődött, — rendkívül bevált és ebbeli, a színfalak mögötti tevékenységével lényegesen hozzájárult az utolsó évtizedek nagy iparfejlődéséhez. A felhozottakból kitetszik, hogy a felügyelő bizottság intézménye, mint ilyen, fenntartandó ugyan, de felügyelő működésének eddigi törvényes szabályozása reformra szorul, habár — ami elsősorban kimondandó — a törvényhozásnak közbelépése sürgősnek nem tekinthető. Mert állandóan nem támogatható egy oly törvényes rendelkezés, mely a harmadikban azt a tévedést kelti, mintha a felügyelő bizottságnak a mai visszonyok közt is módjában állaaa a részvénytársaság teljes ügykezelését oly módon ellenőrizhetni, hogy mindenkor és a kezelés minden ágában a társulati ügyek meneteléről tájékozott legyen. Másfelől lehetetlen az a tartós törvényes rendelkezés, mely a felügyelő bizottság felügyeleti kötelezettségei tekintetében mindennemű társulatra nézve ugyanezt az általános formulát használja. Közli: r. I. (Folytatása következik.) Sérelem. A megyei árvaszék gyakorlatából. Három felperes részéről egy közös réten tett kártalanítási ügyben lettem megbizva s a megbízók közül egy a per folyama alatt elhalt s így az elhalt részére megítélt jutalék, valamint a részemre megállapított perbeli költség-előleg nem lett adva — együtt letétbe lett helyezve, mivel az elhalt egyik felperesnek kiskorú gyermekei maradtak. Az özvegyet, mint gyermekei gyámanyját, felszólítottam költségeim kifizetésére, azon értesítés mellett, hogy a letétben levő költség maradjon az árvák részére, mire ő felkért, hogy adjak be a nevében egy kérvényt az árvaszékhez s világosítsam fel, hogy miután a kiskorúak az által, hogy nékem a költségek, ha kiutaltatnak — sérelmet nem szenvednek, tehát ily vélemény mellett keresse meg a járásbíróságot a letétben lévő költségnek részemre leendő kiutalása végett, amennyiben az özvegy készpénzzel nem rendelkezik. Az árvaszék a kérelmet elutasította azzal, hogy majd a hagyatéknak — talán két év multával, — mert már 1 és félév eltelt s még semmi sem történt, — átadása után fog a kiutalási ügyben intézkedni. S mit tehettem, mint a kiskorú gyermekek gyámanyját bepereltem, — igy pártfogolja az árvaszék a kiskorúak s azok érdekét, hogy a vaskalapossága miatt kétszeres költségbe hajtja a kiskorúakat. Szép Gedeon, sátoraljaújhelyi ügyvéd. IrodalomMegjelent : Munkások balesetbiztosítása, tekintettel a törvényjavaslatra. Irta Balog Arnold dr. bpesti ügyvéd, a Jogt. Közlöny főmunkatársa. Biidapest, 1906. Frauklin-távsulat. Ara 60 f. A törvényhozáshoz benyújtott törvényjavaslat szövegéhez az összes érdekelt körök megtették bíráló megjegyzéseiket, — csak a jogászok bírálata hiányzott eddig. Ezt a hiányt pótolják szerzőnek a Jogt. Közi. hasábjain megjelent és most különlenyomatban előttünk fekvő fejtegetései, melyek csak a szorosan jogászi vonatkozású részletekkel, különösen pedig a munkaadó és megbízottja elleni kártérítés kérdésével és a balesetekből eredő kárigények érvényesítésének módjaival foglalkoznak. Szerző egész tárgyilagosan kereste az ellentétes érdeküek részéről, homlokegyenest ellenkező szempontból tárgyalt anyagnak összefüggését a magánjog rendszerével és különösen a kártérítés tanával. Szerző irodalmi neve és szavának sulya elég garantia arra, hogy e feladatát sikeresen megoldotta. Vegyesek. Nagy Ferenc 25 éves tanárságának évfordulója. Október 26-án volt 25 éve annak, hogy Nagy Ferenc rendes egyetemi tanárrá kineveztetett; ez idő óta egy egész jogász-generáció nőtt fel az ő vezetése alatt és jogirodalmi működése kereskedelmi jogunk továbbfejlesztését eredményezte. Ez évforduló alkalmából Nagy Ferencet volt tanítványai felkeresték, hogy ragaszkodásuknak kifejezést adjanak és egy emlékkönyvet átnyújtsanak, melyhez mindegyikük egy-egy jogtudományi értekezéssel járult hozzá. A jogirodalmi szempontból is értékes könyv tartalma a következő : Almást Antal dr.: Kereskedelmi ügyletek magánjogi előfeltételei. Ágoston Péter dr.: A zálogjog és tulajdonjog visszonya. Baumgarten Nándor dr.: Vétel és átvétel. Engel Aurél dr.: A részvénytársasági közgyűlésnek fentartott ügyek. Fazekas Oszkár dr.: A szellemi tulajdon jogbölcscletéhez. Helle Károly dr.: Római fideicommissumok. Illés József dr. : Öröklés a női vagyonban. Lévy Béla dr.: A részvénytársaság megalakulása előtt kötött ügyletek hatálya. Mártonfy Marcel dr.: A kereskedelmi ügyletek teljesítésének helye. Meszlény Arthur dr.: Bíróságaink és a kartellkérdés. Szladits Károly dr.: Kellékszavatosság. A munka a legközelebbi napokban az Athenaeum kiadásában fog megjelenni, ugyanabban az alakban és kiállításban, mint Nagy Ferenc közkézen forgó kézikönyvei. Ur-e az ügyvéd ? Ügyvédi körökből vesszük az alábbi sorokat. Ha oly kérdéssel fordulok e lapok utján a jogászvilág nyilvánosságához, mely voltaképen nem is kérdés: — ugy ennek oka nem annyira bennem, mint inkább a bíróságban rejlik. Mi, ügyvédek, akiket bírói körökben akkor, amikor támogatásunkra szorulnak (és ez éppenséggel nem tartozik a ritka esetek közzé), az igazságszolgáltatás egyenjogú tényezőjének szeretik elnevezni, — a bíróságokkal való minden hivatalos érintkezésünkben, megadjuk nékik az őket jogosan megillető címzést és beadványainkban, valamint perbeszédeinkben csak ugy hemzseg a «tekintetes, nagyságos, méltóságos és nagyméltóságú» titulatura, a «mély tisztelettel* való berekesztés kapcsán. Bíróságaink visszont majdnem kivétel nélkül megfeledkeznek az ügyvéddel szemben az illem legprimitívebb szabályairól és őt nemcsak Ítéleteik, végzéseik vagy egyéb határozataikban, de még a kézbesítési külzeteken is következetesen még «.urnak» sem szólítják. Ha ez puszta feledékenységből vagy slamposságból történik, akkor egy szót sem vesztenék e dolog felett, — de a kölcsönös udvariasságok ezen állandó mellőzésében sokkal több rejlik, és ez késztet a felszóljalásra, A bíró — tisztelet a kivételeknek — magát ugy látszik /elsőbb lénynek, az ügyvéd felett jó magasan álló külön kasztnak tekinti és örül annak, ha hatalmát és fölényét az ügyvéddel éreztetheti. Ha Justinianus «non dat opes>, akkor biráinknak legalább az a kis elégtételök jut, hogy az ügyvéd önérzetét toties quoties sérthetik. Ez pedig sehogy sem jó eljárás, -- már azon fegyverbarátságnál fogva sem, melynek kapcsán az ügyvédek mindig vállvetve működtek a bírákkal, — ez utóbbiak anyagi és erkölcsi érdekeinek védelmében, helyzetük javítása érdekében. E tekintetben kamaráinkat is hibáztatom, amelyek eddig még egyszer sem reklamálták ezt a magától értetődő, az ügyvédi kart de jure megillető uri címzést. Azért egyenesen e laphoz fordulok, mely az ügyvédi érdekek hivatásszerű istapolása mellett, a bírói érdekek közel smert lelkes előharcosa. Talán sikerül neki az, ami az egyeseknek eddig nem sikerült, amit a kamarák nembánomság'ukban figyelmükre sem méltatnak. Értesse meg a birói karral, hogy az «ur» cimzés nem a hiúság, hanem csupán az illem és a két társadalmi osztály közti jó egyetértés követelménye, a bíróság és ügyvédség egyenrangúságának kifejezője, — tehát ez utóbbit éppoíy kétségtelenül megillető jog, amint a bíróságnak kijáró különféle cimzés. Furcsán nézné a francia, angol, olasz, német ügyvéd azt a végzést, Ítéletet, idézést, amelyben neve mellé az «ur» szó oda