A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 4. szám - A kormánybiztos

26 A JOG A közigazgatást, és pediglen az állami föladatok effektuálását is, az idézett törvénycikk 2. §. b) pontja szerint a törvényhatóság területén a törvényhatóság eszközli; és pediglen nem a miniszter által ráruházott, nem a kormány kegyétől függő, hanem a törvény erején alapuló, tehát magával a miniszteri hatalommal egyforma forrásból fakadó hatásköre folytán. Maga a főispán az administrativ teendők érdemét közvetlenül csak az 1886: XXI. t.-c. 64. >;-ában körülirt kivételes hatalommal történt fölruházása esetén (19., 65., 66, 68. §. d) pontja és 73. §. e) pontja) intézheti, a most idézett szakaszokban megszabott módon és korlátok között és amint e szakaszokból kitűnik, ez a kivételes hatalom csak a főispánt, tehát a kinevezett és hivatalba lépett (fölesketett) főispánt illetheti meg. Kivételes intézkedések kiterjesztő magyarázatának soha sincs helye. A főispánnak ezt a közvetetlen rendelkezési hatalmát pediglen, maga az 1881 :XXI. t.-c. 66. §-a kifejezetten is «kivételes»-nek nevezi, már ez által is kizárva egyszersmindenkorra, hogy uj törvényi rendelkezés nélkül e hatalomnak akár tárgyköre, akár az idézett törvényhelyen megszabott időhatára kiterjesztessék és kizárja azt is, hogy az összes vonatkozó rendelkezések által félreérthetetlenül és egyesegyedül a főispán személyéhez kötött hatalom bárki más imég akár maga a felelős szakminiszter) által is gyakoroltassák. Mert ahogy a kivételes jogosítvány tárgyára és tartamára, ugyanúgy annak alanyára vonatkozóan sem enged meg a törvény betűje és illetve tilt a jognak általános alaptétele minden kiterjesztő interpretatiót. Minthogy továbbá e kivételes hatalom (19. és 64. §.) esetén kivül az állami közigazgatás közvetítését mindig maga a törvényhatóság teljesiti, mint önkormányzati testület, e működési téren nem marad helye, nem akad alkalma a kormánybiztosnak arra, hogy ott végrehajtó vagy bármilyen más közhatalmat gyakoroljon. Ezek szerint nem illetheti meg az ilyen biztost semmiképpen sem a királyi hatalom vagy annak valamely része, mert hiszen ezt az 1867: VII. t.-c. 1. §-ának rendelkezése exclusiv módon szabályozza; nem illetheti meg a miniszteri hatalom sem, mert ez a felelősség elvénél és az 1848: III. t.-c. erejénél fogva más, mint felelős miniszter által nem gyakorolható, de végül nem illeti meg a közhatalomnak az a része sem, amelyet a 1881 : XXI. t.-c. az állami administratió intézésére nézve a törvényhatóságokra, illetve részben és kivételes módon a főispánra ruházott. Fönnmarad még az a kérdés, hogy vájjon a biztos a főispánnak nem kivételes adm nistrativ, de rendes felügyeleti, fegyelmi, elnöki és kinevezési jogkörét gyakorolhatja-e ? A feleletet megint csak a törvényhatósági törvény adja meg, amely e jogokat részben a főispán személyéhez köti, részben (45. és Í N. §§.) törvényes helyettesítéséről gondoskodik az alispán, polgármester vagy főjegyző által. Ha vonatkozó törvényeinket figyelemmel elolvastuk, látjuk, hogy államjogunk szerint a végrehajtó hatalomnak sem rendes, sem kivételes szervei között a királyi vagy kormánybiztos számára hely és ügykör nem marad. Másrészt Ő Felségének cimadományozási jogából és az 181)3: IV. t.-c 1. §-ának utolsó bekezdéséből, valamint ezen törvény 19. §-ában a kormánynak adott fölhatalmazásból folyik, hogy a király kormánybiztosi cimet adományozhat és a kormány a költségvetés keretén belül ilyen cimü valóságos hivatalt is létesíthet. De az ilyképpen létesített hivatalnak létezése nem érintheti bármilyen más hatóságnak törvényszabta jogkörét és minthogy törvényeink a törvényhozó, a rendeleti, a végrehajtó és a bitói hatalom alanyait és orgánumait kimerítően meghatározzák, ez alanyokkal és orgánumokkal a kormánybiztos semmiképpen semkonkurrálhat, teendőiket nem végezheti, jogaikat nem csorbíthatja, mert, amit a törvény adott, azt puszta kormányintézkedés el nem veheti. Még közbenső fokozattá sem válhatik az igy kinevezett biztos a kormány és valamely önkormányzati testület között, mert törvényeink a hatóságok egymásközti visszonyát és érintkezésük módját is imperative szabályozzák. Nem rendelkezhetik a biztos egyesek fölött sem, mert alkotmányos állam polgárai és lakói csak törvényes és illetékes hatóságoknak tartoznak engedelmeskedni. Az egyetlen kör tehát, amelyben, nézetein szerint, a kormánybiztos a törvény sérelme nélkül működhetik, a főfelügyeleti jog gyakorlása. Ez a jog törvényeinkben nincs és nem is lehet kimerítően szabályozva. Igaz. hogy megmondják vonatkozó jogszabályaink, hogy az egyes t ügyágak (pl. a bírósági szervezet, a számvevőségek stb. i fölött (í Felsége főfelügyeleti jogát ki által és miként gyakorolja és a főispáni intézményben megjelölik e joggyakorlásának a törvényhatóságra vonatkozó orgánumát. De maga a voltaképpeni állami főfelügyeleti jog, amely semmiféle rendelkezési hatalommal nem jár, amely semmilyen egyénnek szabadságát és semmilyen hatóságnak körét nem alterálhatja, amely pusztán eszköze a főhatalom birtokosának arra, hogy többi jogainak helyes gyakorlásához a kellő tájékozást megszerezhesse, ez a kevéssé meghatározott és nehezen meghatározható főhatalmi ág olyan tág körű, területe oly nagy, eszközei olyan különfélék, hogy e téren az orgánumok megválasztásában a kormányt megkötni nem lehet, e jog szolgálatában a kormánybiztosi intézménynek akadhat helye. Azonban ilyen értelemben is csak addig nem törvénysértő ez az intézmény, amig szorosan a főfelügyelet terén marad, senkivel, sem hatóságokkal, sem egyesekkel szemben nem intézkedik, sem jogalkotó, sem bírói, sem administrativ hatalmat nem gyakorol, csupán informálódik és informálja a központi TÁRCA. A hadsereg kérdése az 1847/48 évi országgyűlésen. — AJog eredeti tá reája. Irta HORVÁTH JÁNOS dr., egyet. m. tanár.*) (Befejezés.)**) Kossuth Lajos három nagy beszéde (1Hí7. nov. 2,2.,, 1848. márc. 3 és 31-én, melyek az akkori reformokon tényleg is áthúzódnak külön magyar hadsereget nem óhajtanak. Hangsúlyozza Kossuth a magyar lináncia függetlenségét, de már p. o. a diplomatiát közösül ismeri el. 1848. márc. 3-án csak annyit mond a hadügyi kérdésben, hogy honvédelmi rendszerünk nemzeti jellemünknek s a honlakosok különböző osztályai érdekegységének alapján gyökeres átalakítást kiván, — hozzá teszi, hogy ez el nem halasztható, — s még sem történt semmi elhatározó és döntő lépés. Kossuth 181-8. márc. 14. indítványozza, hogy egy bizottság küldessék ki, mely nem napok, hanem órák alatt a hon védelme iránt terjesszen elő javaslatokat. Az indítvány elfogadtatott s ez alkalommal tárgyalás közben gr. Andrássy Gyula (akkor Zemplénmegye követe) ezeket mondá: «A honvédelmi rendszert illetőleg: Magyarország határait megvédheti talán az állandó katonaság, de a magyar nemzetiséget s a belső rendet és szabadságot csak polgári fegyver tarthatja fenn. Nem szabad azonban ezúttal az insurrectio nevetséges hasisán maradni, hogy a (* Előadta 1903. december 1-én. (** Előző közlemény a 3-ik számban. győri ütközetek emléke újuljon meg, hanem nemzeti rendörségre van szükség.*) Nem helyasli azon eszmét, hogy az ifjúság fölfegyvereztessék, nem azért, mintha félne az iíjuságtól, vagy ezen eszmét depopularisálni akarná, hanem azt hiszi, hogy a dolgot ily básison kezdeni nem lehet, az egész népre kell azt alapítani. 1848. márc. 22-én a honvédelmi kérdés tárgyaltatván, Bonis Samu ingerülten felelt Babarczynak, ki a nép fölfegyverzését ellenezte s hasonló értelemben szólaltak föl Ssentiványi és Bernáth. Mire Széchenyi, kétszeri felszólalással engesztelő modorban nyilatkozott : «Tartózkodjunk minden ingerültségtől, most csak frovisoriumról van szó ; később fog a minisztérium kimerítő törvényt kidolgoznia Hogy mennyire nem akart akkor elkülönített hadsereget a törvényhozás, hogy mennyire tartott egy gyors szakítás következményeitől, két egykorú tanúval tudom bizonyítani. Irányi Dániel emliti, hogy márc. 23-án az országgyűlés ujabb tanúságát adta a szigorú törvényességhez való ragaszkodásának, mennyiben elutasított egy mar teljesen kidolgozott törvényjavaslatot, mely a magvar hadsereg teljes elkülönítését az osztrák hadseregtől tárgyalta, a mely az udvar bizalmatlanzáyát fölébresztheti, s mindenkép nagy zavarohra vezetend. (L. id. mű I. k. 179. 1.) Ezeket a történteket Vukovits Sebő emlékirataiben igy irja le : «A minisztérium az ellenforradalmi ármányoknak ürügyeit mindenképen eltávolítani igyekezett. Bemutattatván a magyar hadsereg ujjá rendezése iránti törv.-javaslat Batthyány annak fölvételét ellenezte, nehogy a minisztérium *) Érdekes jelenség, hogy 1866. év folyamán, már a kiegyezési tárgya ások előestéjen, gr. Andrássy Gyula volt az, aki fölismerte a helyzetet a maga tisztaságában, hogy az állandó hadsereg mellé nemzeti vedero, - ma honvédség - szerveztessék. Gr. András sv Gyula nem csak az eszmét adta meg két alkalommal, de a magvar honvédé- ténvegesitése is az o dicsőségét képezi. b "