A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 43. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése. 1881:LX. t.-c. 168. §. [1. r.] - A biztosítéki jelzálog különleges jogi természete

A JOG 307 okozandó kár megtérítésére is engedélyezhet biztosítéki zálogjogot. Tudni kell azt is, hogy áru és váltóhitelnél a bekebelezett legmagasabb biztosítéki összeg keretében a tartozási alap folytonos változásnak lehet alávetve, mégis ugy, hogy minden esedékessé vált követelést a biztosíték a bekebelezés által kitüntetett értékhatárig fedez. Különleges természete a biztosítéki zálogjognak az átruliazhatatlanság. Azon szabály alól, hogy a biztosítéki zálogjog át nem ruházható, nem engedményezhető, kivételt képez az az eset, ha a biztosítéki okiratban előre meghatározott következmények (mulasztás, kártétel, számadási vagy pénztári hiány, kötelezettség nem teljesítése) beállottak. A biztosítéki zálogjog átruházhatatlanságát megértjük, ha fontolóra vesszük, hogy a biztosítéki okirat, valamint a biztosítéki zálogjog még magában tartozási alapot nem képez, illetőleg tartozást nem állapit meg, csak jogot ad ahhoz, hogy egy jövőben esetleg keletkezhető követelését a biztosítéki okirat szerint jogosult fél, a biztosítékból, előre bocsátott bírói eljárás utján (ítélet, végrehajtás) kielégíthesse. Aki a biztosítéki zálogjog korlátlan átruházhatóságát, engedményezhetőségét vitatja, felfogásának tarthatatlanságát be fogja látni az alábbi példa nyomán : N. N. biztosítéki okiratot állit ki és zálogjogbekebelezést enged 10,000 korona erejéig X. Y. javára az X. Y.-tól elvállalt üzletvezetés, esetleg pénztári kezelésnél jövőben netán felmerülő hiányok biztosítására. Kérdezem, vájjon ez esetben lehet-e arról szó, hogy X. Y. biztosítéki zálogjogát engedményezhesse ? hiszen az ily átruházás, engedményezés, tartalom nélküli, mert annak tárgya nincs, mivel X. Y.-nak nincsen átruházható, engedményezhető vagyis jogilag már létező követelése. Ugyanígy áll a dolog a váltó- és áruhitel biztosítására szolgáló zálogjog engedményezésénél is, mert ez is tartalom és tárgynélküli, miután itt sincs jogilag létező, tehát átruházható engedményezhető követelés. Mint már fentebb emlitve van, az átruházhatatlanság szabálya nem áll arra az esetre, ha a biztosítéki okiratban előre meghatározott következmények már beállottak, például a pénztárkezelésből, üzletvezetésből hiány merült fel, vagy ha a váltóilletőleg áruhitel biztosítéki okirat kiállítása és a biztosítéki zálogjog bekebelezése után váltókölcsön folyósittatott, vagy áruhitel adatott, mert már ez esetben bekebelezéssel biztosított jogilag létező követelés átruházásáról van szó. Ugy de a hitelbiztosítéknak a követeléssel kapcsolatos átruházása egyébhez, mint a követelés behajtásához jogot nem ad ; nem ad jogot t. i. arra, hogy az engedményes az elődje javára kieszközölt biztosítéki zálogjoggal fedezhető további váltó- vagy áruhitelt nyújtson, miután a biztosítéki zálogjog csakis a biztositéki okiratban megnevezett hitelezőnek váltó- és árukölcsöneit fedezi, de nem fedezi az oly hitelező kölcsöneit (tehát az engedményesét sem), ki a biztositéki okiratban mint hitelt nyújtó névleg megnevezve nincs. A fentebbi pontban foglaltak helyességét a tkvi. rdts. 52. a) pontja, 81. §. a) pontja, valamint ezekkel egybevetve a Hí-. §. igazolja. Ezekből az tűnik ki, hogy ingatlanra tulajdonjogot, valamint zálogjogot is csak határozottan megjelölt személy szerezhet. Kétségtelen tehát, hogy ha az adós a biztositéki okirat szerint X. Y.-tól vett igénybe váltó, vagy áruhitelt, az X. Y. javára bekebelezett biztositéki jelzálog a biztositéki okiratban névleg meg nem nevezett más személyek áru, vagy váltóköveteléseit nem fedezheti s viszont a biztositéki jelzálogból sem elégíthető ki más személyeknek váltó- vagy árutartozásuk, mint akik a biztositéki okiratban a váltó- vagy áruhitel élvezőiül megnevezve vannak. A biztositéki zálogjog fentebbiekben vázolt természetének félreismerése már több hitelezőnek okozott kárt, kellemetlenséget. Tudok rá esetet, hogy egy takarékpénztár azért veszítette el biztositéki zálogjoggal fedezett 5,000 K és járulékaiból álló váltókövetelését, mert ahelyett a személy helyett, ki a hitelbiztosítéki okiratban a váltóhitel igénybevevőjéül megnevezve volt, az ingatlan vevőjét fogadta el adósául; vagyis a hitelbiztosítéki okiratban megnevezett váltóhitelt élvező egyént kibocsátotta a váltókötelezettség alól s helyette a biztositéki zálogjoggal terheit ingatlannak uj tulajdonosát fogadta el váltókötelezettképpen abban a hitben, hogy az előbbi tkvi tulajdonos ellen bekebelezett hitelbiztosítéki zálogjog, az ingatlan vevője vagyis az uj tulajdonos által 5,000 K. erejéig vállalt váltókötelezettséget is fedezni fogia. A takarékpénztár jogi képviselete annál inkább meg volt nyugodva a váltókötelezettség átvállalásának kifogástalan helyességéről, mert a biztositéki zálogjoggal terhelt ingatlan előbbi tulajdonosa oly feltétellel adta el, a vevő pedig oly kötelezettséggel vette meg az ingatlant, hogy a vevő saját terhéül átvállalni tartozik az eladó 5,000 K.-t tevő váltótartozását. A vevő azonban az ingatlant évrőlévre mindég jobban megterhelte, mignem árverésre került a sor. Ekkor következett be a pénzintézet kára, mert a tkvi hatóság a vételárra vonatkozó sorrendi végzésben a takarékpénztár követelését a hitelbiztosítéki jelzálog terhére el nem fogadta, indokolván azt azzal, hogy ugy a közönséges, mint a biztositéki jelzálog csakis abból a jogvisszonyból eredő követelésnek szolgál fedezetéül, melyre nézve keletkezett, továbbá mert a biztosíték is azért adatott, hogy az előbbi tkvi tulajdonos részére nyújtandó váltóhitelt fedezze, ennélfogva a C) 1. alatt bekebelezett biztositéki jelzálog nem fedezheti az oly személy váltótartozását, ki a hitelbiztosíték bekebelezésének alapul szolgáló okiratban megnevezve nincsen. A fentebbiekben kifejtett álláspont mindenesetre helyes, mert az ingatlan vevője részére nyújtott hitelezés uj jogügylet eredménye, miért is a vevő részéről ujabb hitelbiztosítéki okirat lett volna kiállítandó és ez alapon meg kellett volna ismételni az okirat bekebelezését. A kifejtettek nyomán kétségtelen, hogy amint a takarékpénztár a hitelbiztosítéki okiratban a váltó, vagy áruhitel élvezőjéül megnevezett személy helyett más egyént fogadott el váltókötelezett gyanánt és az eredeti váltókötelezettnek váltóját visszaadta, abban a pillanatban elveszítette a 61. alatti rangsort, melyben 5,000 korona erejéig javára biztositéki zálogjog volt bekebelezve. Meg kell emlékeznünk itt arról, hogy a pénzintézetek gyakran fordulnak a tkvi hatósághoz oly kérelemmel, hogy a biztositéki jelzálognál feljegyeztessék, mikép azt jövőre más személy, vagyis az uj tkvi tulajdonos veszi igénybe. A tkvi hatóságnak minden ily kérelmet el kell utasítania és rendszerint el is utasítja azt. Az elutasítás indoka az szokott lenni, hogy uj hitelezési ügylet keletkezett, minélfogva a biztositéki jelzálog bekebelezését meg kell ismételni és ezt a megismétlést feljegyzéssel pótolni nem lehet, annál kevésbbé, mert alapvető szabályt képez, hogy feljegyzés által jogokat szerezni, megváltoztatni vagy megszüntetni nem lehet; vagyis mert felI jegyzés tárgyát csak a tkvi rdts 104. §-ban szorosan meghatározott visszonyok és tények képezik (kiskorúság feljegyzése, atyai vagy gyámi hatalom meghosszabbítása, gondnokság, csőd, zárlat, végrehajtás, árverés, egyetemleges zálogjogok, rangsorozat, per folyamatba tételének feljegyzései) igy annak hatálya nem dologi jog szerzésében nyilvánul, hanem oly jogkövetkezményekben, aminőket a tkvi rendelet 104. §-a a feljegyzéshez hozzáfűz. A fentebbiekben kapcsolatban említést érdemel az is, hogy a sorrendi végzés hozatalánál perre utasítás nélkül szokás mellőzni a hitelbiztosítéki jelzálogra bejelentett váltókövetelés sorolását, ha a felmutatott váltó és hitelbiztosítéki okirat egybevetése után az tűnik ki, hogy a váltóhitelt nem az a személy nyújtotta, ki a hitelbiztosítéki okiratban megnevezve van, vagy hogy a kötelezettség nem azt a személyt terheli, kinek részére a biztosítási okirat szerint a váltóhitel nyújtatott, miután sem egyik, sem másik esetben a biztositéki jelzálog nem fedezi az oly személy váltókövetelését, illetőleg váltótartozását, ki a biztositéki okiratban hitelezőül, illetőleg a váltóhitel élvezőjéül megnevezve nincsen. A biztositéki jelzálog különleges természete hozza magával azt is, hogy a biztositéki összeg után kamat nem köthető ki, minélfogva azon esetben, ha a biztositéki összeg után mégis kamat köttetett volna ki, a biztositéki összeg kamatai tkvileg nem biztosithatók, ha azonban a bekebelezés a kamatra is megtörtént, az ily kamatbekebelezésnek kellő jogi hatálya és értelme nincs,1) mert a kamat és a biztositéki összeg oly különböző valami, hogy ezek fogalmuk alkotó élelmeinek ellentétes voltánál fogva, egymással kapcsolatban nem állhatnak. Mindez a kamat jogi meghatározásából következik, ugyanis a kamat a tőke használatáért, vagy legalább az annak mástól történt elvonásáért járó szolgáltatás, amely határozott időre a tőke hányadában számíttatik ; a tőke használata nélkül tehát kamatról szólani nem lehet, különösen nem lehet szó a biztositéki összeg kamatairól, mert a biztositéki jelzálog mindég csak valamely jövőben keletkezhető követelést fedez s mert a kamat csak a tényleg igénybe vett és használt tőke után jár. Már pedig a biztositéki összeget, mint valamely jövőbeli követelés biztosítására megállapított puszta mathematikus mennyiséget senki sem használja és pedig legkevésbbé használhatja az, kinek Q Imling Konrád dr.-nak «A biztositéki összeg kamatai» cimü s az Ügy védek lapja 1894. dec 8-iki számában megjelent cikke nyomán állitom fel én is ezt a tételt, hogy hitelbiztositéki összeg után kamatkikötésnek, helyes jogi felfogás szerint értelme nincs; bár jeleznem kell, hogy a gyakorlat éppen ellentétes, mert igenis ismeri a biz' tositéki összeg kamatait, bármennyire jogi absurdum is az.