A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 42. szám - Német jogászgyülés [4. r. ]

A JOG 167 ben tehát hatálytalannak nem tekinthető, miután az alperesi jogalap az óvadék céljával összefüggésbe nem hozható. Minthogy tehát a fentiek szerint a csődtömegbe bevont óvadékra felperes tulajdonjoga mególlapittatott és minthogy az 1881 :tXVlI. t.-c. 42. §-a értelmében a tulajdonost a csődtömeggel szemben a visszakövetelési jog megilleti, ez okból a kereseti kérelemnek az ítélet rendelkezéséhez képest helyt adni és alperest mint pervesztest felperes költségei megfizetésére kötelezni kellett. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1906. január 24-én 8. P. sz. a.) következőleg ítéli: A m. kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1906. május 22-én 321. P. sz. a.) következő íteletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét, ide vonatkozólag felhívott indokainál fogva helybenhagyja, a perköltségre vonatkozó részét azonban az elsőbiróság Ítéletére kihatólag megváltoztatja, és a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti, mert a tömeggondnok a közadós nevén álló és ez által letétbe helyezett takarékpénztári könyvecskét a közadós tulajdonának tekintette és jóhiszemüleg leltároztatta. Megtámadási perben a külföldi hitelező azon hely bírósága előtt perelhető, ahol a közadosnak telepe volt. (A bpesti keresk. és váltótszék fölebbezési tanácsa 19U6. jul. 6. E. 291. sz. a.) Az építőmester, ki nagyobbszabásu útépítést végez, kereskedőnek csak akkor tekinthető, ha a felhasználandó anyagot nem kapja az épittetőtől, hanem üzletszerűen harmadik személyektől szerzi be. Az anyagoknak az épületbe vagy az úttestbe való elhelyezése, ingó dolog fel- vagy átdolgozásának (K. T. 529. §. 2. pontja) nem tekinthető, mert az épités által ingatlan keletkezik. (A m. kir. Kúria 1906. július 16. 830. sz.) Bűnügyekben. A Bp. 368. §-a értelmében az esküdtek ama határozatához, amely a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy a büntetőtörvényeknek külön rendelkezései értelmében súlyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, legalább nyolc igenlő szavazat szükséges, minden más esetben pedig egyszerá szótöbbség dönt; a főkérdésnek hétnél több szavazattal történt igenlő eldöntésével az esküdtek a vádlottnak a bűnösségét már megállapították s így a Bp. 368. ij-ának végbekezdése szerint a beszámithatóságot kizáró okokra vonatkozó kérdés tekintetében az egyszerű szótöbbség dönt; ehhez képest akkor, a mikor az esküdteknek erre a kérdésre tett kijelentése ugy alakult, hogy 5 igenlő szavazattal szemben 7 szavazat a jogos védelem fennforgását nem állapi totta meg, egyszerű szótöbbség folytán tulajdonképen az vált határozattá, hogy vádlott javára beszámithatóságot kizáró ok fenn nem forog ; A m. kir. Kúria (1906 okt. 3. 8,828 1906. B. szám) a kir. ügyésznek Berezeli Antal dr. ügyvéd által védett szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt vádolt K. Ferenc elleni bünperében, amelyben a budapesti kir. büntető törvényszék, mint esküdtbíróság itélt, következő végzést hozott: Az esküdtbíróság ítélete a Bp. 384. §. 10-ik pontja alapján a Bp. 437. §. 2-ik bekezdéséhez képest megsemmisittettik és az esküdtbíróság a felek meghallgatása után ujabb . ítélethozatalra utasittatik. Indokok: Az esküdtbiróságnak az Ítélete ellen a kir. ügyész a Bp. 384. §. 10-ik és a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján érvényesített semmisségi panaszt abból az okból, mert az esküdtek tévesen állapították meg a jogos védelem fennforgását, mert továbbá az ítélet rendelkező része az esküdtek határozatára való tekintettel érthetetlen. A panasz alaposnak találtatott. Tekintve ugyanis, hogy a Bp. 368. §-a értelmében az esküdtek ama határozatához, amely a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében súlyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után legalább nyolc igenlő szavazat szükséges, minden más esetben pedig egyszerű szótöbbség dönt, tekintve, hogy a jelen esetben a 2-ik számú főkérdésnek hétnél több szavazattal történt igenlő eldöntésével az esküdtek a vádlottnak a bűnösségét már megállapították s igy a Bp. 368. §-ának végbekezdése szerint a beszámithatóságot kizáró okokra vonatkozó kérdés tekintetében az egyszerű szótöbbség dönt; tekintve, hogy ehhez képpest akkor, a mikor az esküdteKnek erre a kérdésre tett kijelentése ugy alakult, hogy 5 igenlő szavazattal szemben 7 szavazat a jogos védelem fennforgását nem állapította meg, egyszerű szótöbbség folytán tulajdonképen az vált határozattá, hogy vádlott javára beszámithatóságot kizáró ok fenn nem forog; kétségtelen, hogy az esküdtbiróságnak az ítélete, amellyel vádlottat a vád alól felmentette, az esküdtek határozatának ellentmondó. Ehhez képest az esküdtbíróság ítélete a rendelkező rész értelmében meg volt semmisítendő s a bíróság a felek meghallgatása után, uj ítélethozatalra utasítandó. A koronaügyésznek azt az álláspontját, hogy az ítélet a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján megsemmisíttessék és marasztaló ítélet hozassék, a kir. Kúria magáévá azért nem tehette, mert a bíróságnak azon kijelentése után, hogy az esküdtek a beszámithatóságot kizáró okot állapítottak meg a felek a büntetés ^ kiszabása tekintetében indítványt sem lehettek, illetve védekezést e!ő nem terjeszthettek. A feleknek ebben az irányban való meghallgatása nélkül, ítélet tehát hozható nem volt. A B. P. 556. §-ának 2-ik bekezdése szerint felebbezett ügyben kelt törvényszéki ítélet ellen, ha az elbírálás tárgya mind a vád, mind az ítéletek szerint csupán pénzbüntetéssel büntethető becsületsértés vétsége volt, csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak van helye. A m. kir. Kúria (1906. szept. 13-án 7,582/1906. P. sz. a.) becsületsértés vétsége miatt vádolt K. József elleni bűnügyben következő végzést hozott: A felfolyamodás elutasittatik. Indokok : A kir. törvényszéknek másodfokú ítélete ellen R. I. vádlott azért jelentett be semmisségi panaszt, «mert ő a magánvádlót a panaszolt kifejezéssel nem illette,> az ezt visszautasító végzés ellen pedig felfolyamodást használt. Minthogy azonban a B. P. 556. §-ának 2-ik bekezdése szerint felebbezett ügyben kelt törvényszéki ítélet ellen, ha mint a jelen esetben, az elbírálás tárgya mind a vád, mind az ítéletek szerint csupán pénzbüntetéssel büntethető becsületsértés vétsége volt, csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak van helye, a semmisségi panasz használhatása pedig ki van zárva s igy a vádlott semmisségi panasza a törvénynek megfelelően utasíttatott vissza : ennélfogva a vádlottnak alaptalan felfolyamodását el kellett utasítani. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 1,566/896. I. 3: A telepitett és a telepessel ellátott váltó birtokosa, ha a váltót a telepestől, mint volt váltóbirtokostól, a váltó lejárta után, de az óvásra rendelt határidő lejárta előtt váltja magához és íorgattatja magára, nem bir váltókereseti joggal az elfogadókkal szemben sem, ha a váltót a telepesnél az óvásra rendelt határidő alatt elmulasztja megóvatolni. (Kúria 124/896.) 44. §. Ha a váltó behajtására megbízott egyén egyszersmind a váltón telepesként is van megjelölve, óvás felvétele az elfogadó elleni váltókereset fenntartására nem szükséges. Ez esetben tehát a kereset elutasítására a szükségtelenül felvett szabálytalan óvás alapul nem szolgálhat. 246/1903. Habár szabálytalan a H.-ban felvett óvás, mert a telep helye eredetileg Kolozsvár volt s a telephely önkényesen, jogosulatlanul lett utólag megváltoztatva, mindazonáltal az erre alapított kifogásnak hely adható nem volt. Mert tekintve, hogy a kereseti váltón telepesként T. S. dr. van kitüntetve, aki a keresethez csatolt óvás-levél szerint a váltót megóvatoltatta s igy a telepes, bár mint a váltó behajtására megbízott egyén, egyúttal a váltó birtokosa volt, mely esetben pedig a váltótörvény 44. §. 2. bekezdése szerint az alperes mint elfogadóval szemben óvásra nem volt szükséges igy alperesnek, mint a perelt váltó elfogadójának, a felperes váltókereseti joga ellen az óvás szabálytalansága miatt emelt kifogása a kereset elutasítására alapul nem szolgálhat. (M. kir. Kúria 1902. dec. 30-án 484. sz. a. hozott ítélete). 45. §. Óvásról való értesítés elmulasztása. Az elfogadó fizetési kötelezettsége. 532/896. I. Az elfogadónak, midőn vele szemben óvás felvétele szükséges nem volt, mint egyenes váltókötelezettnek fizetési kötelezettségét az a körülmény, hogy az óvás felvételéről felperesnek előzője kellően lett-e értesítve, vagy sem, nem érinti. Hogy a váltó fejében volt-e ellenérték szolgáltatandó, alperes köteles bizonyítani, ennek hiányában az a körülmény, hogy alperes kapott-e a váltóra értéket vagy nem, az elfogadói aláírása alapján őt törvényszerint terhelő fizetési kötelezettségén mit sem változtat. (Kúria 1,671/894.) 48. §. Nem válik a váltó kellékhiányossá as által, ha a forgatmányos a váltón levő kibocsátói aláírást jogosulatlanul kitörli.