A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 42. szám - A hatóság előtti rágalmazásról - Az 1886. évi XXIX. t.-c. és társai

302 A JOG Ezen szempontok előrebocsátása mellett bátorkodunk Nagyméltóságod elé háromrendbeli inditványt terjeszteni. I. A fővárosban székelő összes bíróságoknál, valamint nagyobb vidéki városokban, ahol ugyanis a telefon be van vezetve (tehát a kir. Ítélőtáblák, törvényszékek és nagyobb járásbíróság] székhelyeken) egy-egy központi telefonhivataí volna szervezendő abból a célból, hogy a bírák és ügyvédek, továbbá az ügyvédek és kezelőhivatalok közvetlenül és a felmerülő szükséghez képest telefon utján érintkezhessenek egymással. Ezen újításnak célszerűsége nem csupán, — sőt nem is első sorban ügyvédi, hanem általános igazságügyi közérdek. Egy pár gyakorlati példa ezt nyilvánvalóvá teszi. Ugy az első fokon, mint a felebbviteli eljárás során a bíróság idejének nagymérvű megtakaritásával járna, ha telefonon lehetne bejelenteni, hogy az ügynek érdemleges tárgyalása elmaradt ; nyilvánvaló formahibák telefon utján könnyű szerrel lennének kiigazíthatók; az ügyvéd telefonon kérhetné a bíróságot a kiadmányokba becsúszott tollhibák kiigazítására, s igy feleslegessé válnának a jogorvoslatokkal vagy a kérvényezéssel egybekapcsolt költségek és kezelési munkálatok. Ezen rendszer mellett meg lenne szüntethető az a boszszantó helyzet, amit az első tárgyalásoknál igen gyakran tapasztalunk, hogy a kézbesitési akadályt az ügyvéddel rendszerint csak a tárgyalás alkamával közlik, minek folytán gyakran az egész délelőtti munkaideje kárba vész. Ki ne tapasztalta volna már a gyakorlati életben, hogy olykor-olykor valamely beadvány tévedésből illetéktelen bíróság iktatójába nyújtatott be ? A biró, s illetve a segédhivatal vezetője telefon utján nyomban felhívhatná az ügyvédet a beadvány visszavételére, ahelyett, hogy végzésileg utasíttassák vissza az ügydarab. Mennyi időt takarítanánk meg ugy a bíróságoknak, mint a feleknek és ily uton gyakran helyrehozhatlan károk lennének megelőzhetők. Az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a tárgyaló felek elfelejtik aláírni a tárgyalási jegyzőkönyvet, s a nagy munkában a biró sem veszi észre ezt a mulasztást. A bíróság telefonon módot adhatna a feleknek ily természetű hiányok rövid uton való pótlására. Különösen gyakorlati jelentőségűnek bizonyulna a telefon a csődbiztos és tömeggondnok közötti érintkezésben. Ez által az eljárás egyszerüsittetnék és sok felesleges feloldásnak elejét vehetnők, ha a kontrovers kérdések már előre megbeszéltetnének. Nem zárkózhatunk el az elől sem, hogy az ily közvetlen érintkezés enyhíthetné azon rideg visszonyt, mely a bíróság és ügyvédek között sok helyütt az igazságügyi érdekek nyilvánvaló kárára még mindig fennáll. Majdnem mellőhetetlen a telefon használata a végrehajtási eljárásban. Minden kartársunk tudja, mennyi alkalmatlanságot, bosszúságot, költséget és időpazarlást jelent az a hiány, hogy adott sürgős esetekben azonnal nem érintkezhetünk a bírósági végrehajtókkal. Sürgetések, jelentkezések, hivatalbóli végrehajtások, árverések meg vagy meg nem tartása iránti tájékozás mint javalják a telefon utján, tehát rövid uton való érintkezést. Meggyőződésünk az, hogy a telefon rendszeresítése gyorsítaná magát az ítélkezést is. Hányszor történik, hogy a felek a tárgyalás folyamán valamely más bírósági aktára hivatkoznak? Az eddigi gyakorlat szerint ez a hivatkozás rendszerint a tárgyalás elnapolásával jár. A gyakran csak pár lépésre fekvő bíróságtól a telefonikus uton beszerezhető akták a hónapokra való halasztás mellőzésével az ügy azonnali eldöntését tennék lehetővé. A telefon rendszeresítése által az ítélkezés gyorsasága tekintetében jelentékeny javulás volna tehát elérhető. Helyes idő ökonómiával és egy csekély jóakarattal a felesleges formai halasztást elkerülhetnők és könnyedén útját állhatnók a rosszindulatú szándékos perhuzavonának. Hangsúlyoznunk kell, hogy a céghivatallal, letéthivatallal, a büntető bíróságokkal és az előnyomozást vezető közigazgatási közegekkel való rövid utu összeköttetés lényegesen csökkentené a felesleges átiratokat, megkereséseket és az ezekkel járó késedelmet. A kérdés gyakorlati kivitele nem tartozik a mi feladatunk hatáskörébe. Mi felvetettük az eszmét és arra kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék az ügyet fontolóra venni, s a bíróságoknál a telefon utján való érintkezés lehetőségét megvalósitani. Ha a gyakorlati részletkérdések kiviteléről lesz szó, nagyon szívesen állunk Nagyméltóságod rendelkezésére gyakorlati érzékünkkel és tapasztalatainkkal. Felesleges hangsúlyozni azt, hogy a telefonon való értesítésből eredő hátrányok perjogi hatálylyal nem ruháztatnának fel. II. Kiegészíti a telefonikus érintkezést az úgynevezett nyilvántartási levelezőlapok intézménye. Ennek célja az. hogy a jogerőkről könnyebben és célszerűbben nyerjenek a felek értesítést, mint ma. Váltó, fizetési meghagyási, sommás, rendes perekben, de még a telekkönyvi és végrehajtási eljárásban is haszonnal értékesíthető ezen eljárás. Az ügyvéd pl. sommás váltókeresetéhez a szükséghez képest egy vagy több 5 filléres levelezőlapot szerel, melyen az ügyfelek neveinek közelebbi megjelölése mellett az első és többi alperes neveit sorrendben felírja és a címlapokon saját címét kitünteti. Az ügydarab beérkeztével a levelezőlap egyidejűleg a lajstromszámmal, illetve az alapiktatószámmal el lesz látva és a kézbesítő vevények beérkeztével a kezelő a kéznél levő levelezőlapon kitünteti a kézbesítés idejét és a napi postával továbbittatja a nyilvántartási levelezőlapot a címzett nevére. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy ez az újítás, mig egyfelől megkönnyíti a kezelő hivatalok munkáját, amennyiben a feleknek való értesítés-adástól jórészben mentesiti, egyúttal jelentékeny gazdasági előnyt nyújtana az ügyvédeknek. A jogerők utáni ismételt és improduktív szaladgálások, sok időveszteség és költségpazarlás elmaradna anélkül, hogy az újítás a kezelőhivatalokra munkatöbbletet hárítana, az ügyvédek pedig csekélyebb költséggel végezhetnék tisztán technikai és sem a biróság, sem a felek által meg nem téritett eljárásaikat. Ezen levelezőlapokat teimészetesen a kézbesitési vevények mintájára, mint kezelési segédiratokat a bélyegmentesség kedvezményében kellene részesíteni. III. Az ügyvitel egyszerűsítését célozza azon indítványunk is, hogy a postatakaréklap a bírósági illetékek beszedésére és illetve a birói letétek kiaktálására alkalmaztassanak. E végből minden biróság részére külön számla volna nyitandó, s a szakértői, tolmács-dijak, végrehajtási illetékek stb. a fizetési meghagyást tartalmazó végzéshez mellékelt postacheque-lapon volnának befizethetők, továbbá a birói letétek az eljárás jogerejének beálltával postachequeken küldetnének meg az érdekelt feleknek. Valamint a külföldön gyakorlatilag már bevált ezen rendszer, ugy bizonyosnak vehetjük, hogy a mi bíróságainknál is könnyedén megvalósítható és hasznosítható. E helyütt kötelességünk megemlíteni egész általánosságban a bíróságok és ügyészségek pénzkezelésének kérdését is. Az 1890 : XXV. t.-c. 25. §-a felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a kir. Ítélőtáblákat és főügyészségeket számvevőségekkel lássa el. A felhatalmazással kilátásba lett helyezve egyszersmind, hogy ezen számvevőséggel kapcsolatban a bíróságok és elsőfokú ügyészségek pénzkezelése is reformáltatni fog. A kir. ítélőtáblák és főügyészségek ujabbi szervezése óta 15 esztendő folyt le. A számvevőségek tekintetében még egy lépéssel sem haladtunk előre, pedig általános igazság, hogy a bíráknak és ügyészeknek semmi közük se legyen a pénzkezeléshez. Az ő hatáskörüket egész más irányban jelölik ki törvényeink, melyek legtávolabb állanak azon gondolattól, hogy a bíróságok és ügyészségek vezetői munkásságuk javarészét mindenféle számadásokra és ezekkel együttjáro teendőkre fordítsák. Az ügyész és biró csak ugy felelhet meg magasabb hivatásának, ha felmentjük őt minden segédhivatali, kezelői, számviteli munka alól. Érthetetlennek tartjuk, hogy mily okok késleltették eddig is az ily kézzelfogható alapos reformok keresztülvitelét. Nézetünk szerint költség nem játszhat ily fontos reformnál szerepet, már azért sem, mert jó munkamegosztás mellett az esetleges munkatöbbletköltség úgyis megtérül. Ha az igazságügyi kormány mielőbb az egész vonalon számvevőségeket létesítene a bíróságok mellé, az igazságügyi adminisztrációt jobbá és olcsóbbá tenné, az ítélkezés színvonalát pedig feltétlenül emelné. A kifejtett okoknál fogva ajánljuk ezen indítványainkat Nagyméltóságod jóakaratú figyelmébe. Budapesten, 19(15. június 23-án. A budapesti ügyvédi kamara. Külföld. Osztrák bírósági mozgalmak. Azt olvassuk az osztrák bírósági lapokban, hogy Ausztriában a közeljövőben «Richterverein», — «birák egyesülete* alakul és az ezen szervezet megalakulására irányuló mozgalmat élénk rokonszenvvel fogadja ugy az osztrák birói és ügyészi kar, mint a sajtó s közvélemény. A «Richterverein» az osztrák birói és ügyészi kar számos, nagyfontosságú, jogos érdekének megvédését és kivívását tűzte ki céljául és az eddig történtek azt mutatják, hogy nemcsak az érdekelt birói és ügyészi kar, sajtó s közvélemény támogatja ezen egyesület létrejöttét, hanem a vezető orgánumok sem nézik rossz szemmel a higgadt és méltóságteljes tömörülését ezen érdemes karnak és eddig még nem gyakorolták a nálunk annyira szokásos «szelid nyomást* a tömörülés elfojtására. Az uj egyesület első sorban a bírákat és ügyészeket illető mindennémü kari és gazdasági érdek képviseletére leszen hivatva, programmját képezi azonkívül az előléptetési visszonyoknak rendezése, (a kari szellem fejlesztése a társas érintkezés utján, és végül — ami különös figyelmet érdemel — a bírák és ügyészek ínségbe jutott családjainak és árváinak felsegitése. Sok, életbevágó, jogos és méltán védendő érdeket lesz hivatva szolgálni az osztrák Richterverein ! Olvasva és hallva ezeket, bennünk élénk reflexiók támadnak és felvetjük azon kérdést, hogy nálunk a közel múltban mi is történt ? r I A magyar birói és ügyészi kar jogos érdekeinek megvédé-