A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 40. szám - Az Egyesült-Államok judikaturájából - Német jogászgyűlés [2. r.]

286 A JOG sorolt javaslatok törvényerőre jutása után első sorban a végleges perrendtartás kerül sorra, melylyel a birói szervezet reformja is össze van kötve. A perrendtartás kérdésénél hangsúlyozta a miniszter, hogy soha nem jutott eszébe a budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszéket megszüntetni. Erről az intézkedésről a képviselőház elé terjesztett eredeti javaslatban sem volt szó, hanem csak az igazságügyi bizottság indítványozta, amelyhez Polónyi már csak azért sem tartozhatott, mert akkoriban képviselő sem volt. O az igazságügyminisztérium eredeti javaslatához ragaszkodik. A végleges perrendtartással kapcsolatban fogja a minisztérium elkészíteni a tőzsdereformot is s Poldnyinak az a szándéka, hogy az említett törvényben a kereskedelmi vétségekre vonatkozó eljárást is szabályozza. A minisztérium egy osztálya már régebben foglalkozik ezzel az ügygyei s Polónyi legközelebb meghívásokat bocsát ki a budapesti áru- és értéktőzsde tagjaihoz az összes kereskedelmi és iparkamrákhoz, az Országos Gazdasági Egyesülethez, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesüléshez, a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez, a Kereskedelmi Csarnokhoz és a gazdasági egyesületekhez, hogy vegyenek részt egy közös tanácskozáson. Az ankéten a miniszter a testületek kiküldöttjeivel közli, hogy a minisztérium több tisztviselőjét s több ügyvédet kiküld Ausztria, Németország, Franciaország, Angolország és esetleg Amerika nevezetesebb tőzsdéi tanulmányozására. A miniszter azt kivánja, hogy az érdekelt testületek ts küldjenek ki delegátusokat hasonló misszióval és azt tervezi, hogy az igy kiküldött szakelőadókból bizottságot fog alakítani, mely a kereskedelem, ipar és földmivelés érdekével egyezően fogja elkészíteni a tőzsdereformot. Előadása befejezéseképpen Polónyi a sajtótörvény reformjáról beszélt: — A képviselőházi felszólalásomban foglaltaknak az az értelme, hogy taxatíve kívánom megállapítani a lapok előzetes lefoglalásának eseteit és ezeket is különös bírósági garancia alá óhajtom helyezni vagyis a fennálló törvényeknek a sajtószabadság érdekében liberális irányú módosítását tervezem (!) Ez az álláspontom nem változott. Azonban az utóbbi időkben oly mértékben fajult el a sajtó hangja, a minden alapnélküli gyanúsításoknak olyan áradata zúdul mindennap az olvasóra, hogy nekem s a sajtószabadság minden igaz hívének attól kell tartanunk, hogy ha ez a kérdés most a törvényhozás elé kerül, a törvényhozás az én szándékaimon tulmenőleg lépne íel (!) Majd csak akkor vesszük elő a dolgot, ha nyugodtabb hangulatot értünk el. Hogy ha maguk a sajtó orgánumai, nevezetesen a hírlapírók egyesületei társadalmi uton vetnek véget e tűrhetetlen állapotnak. Talán a télen, majd ha hűvösebb lesz a levegő, veszem elő a dolgot. A büntetőtörvény novellája a jövő évre marad A központi járásbíróság elhelyezése. A budapesti ügyvédi kamara választmánya a központi járásbíróság felállításának' kérdésében közös értekezletre hívta össze az ügyvédi kamara helyiségébe a törvényhatósági bizottságnak ügyvéd tagjait. Az értekezlet, amelyen Brüll Ignác dr. kamarai helyettes elnök elnökölt, Bihari Mór dr. előadása alapján tárgyalta a kérdést abban az irányban, hogy a központi járásbíróság ugy a jogkereső közönség, valamint az általános igazságszolgáltatási érdekek szempontjából az V. kerületi igazságügyi negyedben helyezendő el. A vitában résztvettek csaknem az összes jelenvoltak, akik egyértelrnüleg a budapesti ügyvédi kamara választmányának azon álláspontját foglalták el, hogy a központi járásbíróság a jelzett általános érdekek szempontjából célszerűen csakis a többi igazságszolgáltatási intéz^ mények csoportjában helyezhető el. Az értekezlet egy szűkebb bizottságot küldött ki, amelynek feladata a jelzett irányban a megfelelő tevékenységet kifejteni. Külföld. Az Egyesült-Államok judikaturájából. Gsupán kuriózumképpen közreadunk néhányat az északamerikai unió különféle államainak birói határozataiból, melyeket ott, az uj hazában elvi jelentó'ségüeknek tekintenek. Az alábbi határozatok mindenekfelett magukon viselik azt a bizonyos amerikai jelleget, mely olyan közmondásossá vált nálunk a kontinensen. A rochesteri (New-York-állam) Lawyers Co-operative Publishing Company nem régiben egy terjedelmes gyűjtemény alakjában kiadta az amerikai bíróságok elvi jelentőségű legújabb határozazatait *General Digest American and English* cim alatt. Az előkelő angol jogi folyóiratok részletesen ismertették ezt a nagy gyűjteményt, nem mulasztván el bő szemelvényeket adni ezekből, a nem egyszer sajátos jogi felfogásról tanúskodó deciziókból. A new-yrrki felebbviteli bírósághoz valaki perorvoslatot adott be azon a cimen, mert az első fokban tárgyaló bíró által felvett jegyzőkönyv tartalma nem felel meg a valóságnak. A perorvoslatot elintéző felebbviteli biróság helyt adott az előterjesztésnek és elrendelte a megfelelő eljárást a jegyzőkönyv kellő helvesbbitése iránt. A legfőbb biróság azonban keresztül húzta ezt a határozatot s elvileg kimondotta, hogy a felebbviteli bíróságnak nem áll jogában felülvizsgálni a tárgyaló bíró azon cselekményét, melylyel elutasítja a peres félnek az jránti kérelmét, hogy a felvett de tartalmának valóságára nézve kifogásolt tárgyalási jegyzőkönyv kiigazittassék. (Asheville Woodworking Co. - Southwik (N. C.) 26. S. E. 253). A St.-louisi polgári felebbviteli bíróság szerint egy vasútvonal kalauzának első és legfontosabb kötelessége olyan esetben, amikor tudja, vagy legalább alapos oka van felte élezni azt, hogy egy utas közveszélyes elmebeteg, a megfelelő óvintézkedéseket megtenni a többi utasok biztonsága, vagy az esetleges bánta mázasok elleni megvédése céljából. Amennyiben pedig ezt elmulasztaná, kötelessége azon körülményekel, melyekről tudomása van, az utasokkal közölni, értésükre adván, hogy oly kocsiban utaznak, melyben az őrizet nélküli elmebeteg tartózkodik, — ho<ry ezeknek alkalmuk legyen a saját biztonságuk végett a kellő elővigyázattal élni (St.-Í.ouis, I. M. and S. R. Co. — Greenthal; C. C. App. 8. th. C. — 77. Fed. Rep. 150). A boldog Amerikában, ugy látszik, tág tere nyílik az önvédelemnek. A missouri-i törvényszék egyik bölcs határozatában elvileg kimondotta, hogy egy személyszállító vállalat, (kocsisának nem áll jogában kocsijára utas) gyanánt fel nem venni valakit tisztán azért, mert az illető — vak. (Zackery — Mobile and O. R. Co. — 21. So. 246.) A new-haveni főtörvényszék még csak most jutott el arra az elvi álláspontra, hogy egy utazó-kocsi vezetője jogosítva van olyan utas felvételét megtagadni, aki nagyfokú ittasságot árul el s ekként joggal feltehető, hogy ily helyzetében oly cselekményt követhet el, vagy oly nyilatkozatokat tehet, amelyek a többi utasokra nézve árfalmasak vagy bosszantók lehetnek, — noha tényleg nem követett is el ilyen bántalmazó cselekményt s nem tett ily bosszantó kijelentéseket. (Edgerly — Uniun Street R. Co. — 36. Atl. 558.) A jowa-i biróság ' egy felmerült konkrét esetből kifolyólag megállapította (ami fölött nálunk már réges-régen napirendre tértek) hogy egy kalauz az illető vasútvonalon közlekedő utazókocsiról jogosítva van elutasítani az olyan utast, aki a vasúttársaság azon szabályát, mely az utazó-kocsikba kutyák bevitelét megtiltja, nem veszi figyelembe s kutyával utazik, melyet a kalauz megfelelő figyelmeztetése dacára onnan eltávolítani vonakodik (Gregory - Chicago and N. W. R. Co. 69. N. W. 532.) A new-yorki biróság döntése szerint azt az utast, ki egy hajó-kompot oda hagyni készül anélkül, hogy a lába elé tekintene : törvény szerint vétkes gondatlanság terheli akkor, ha az történetesen a komp és kiszálló hely közt levő mintegy 2 lábnyi széles nyitott helyre zuhan, melyet kellő széttekintés után megláthatott volna s a szükséges elővigyázat megtételének semmi sem állott útjában. (Fogassi — New-York C. and H. R. R. Co. 19 Mise. 108 ; 43 N. Y. Supp. 268.) Ugyanezen biróság véleménye szerint a törvény erejénél fogva vétkes gondatlanság terheli azt az utast, aki valamelyik vasúti kocsi oldalajtaján kiugrik, mialatt a vonat mozgásban van s oly sötét van, hogy nem láthatja meg, hol vagy hová ugrik s a talajt hó és jég fedi. Erre nézve feltétlenül van megszabva, hogy a kalauz az illetőt előre figyelmeztesse. Ha a kalauz ezt elmulasztja : természetesen első sorban őt terheli a felelősség, különösen akkor, ha az utas az ilyen veszélyes vállalkozásnál a nyakát szegi, vagy a robogó vonat kerekei alá kerül. Igazán nem lehet csodálni, ha az amerikai vasutvállalatok könnyelmű nembánomsága napról-napra a legrettentőbb vasúti katasztrófákat idézi elő, mikor a fentebbi sorokban jelzett legelemibb óvintézkedések statuálásával is csak most kell bajlódniok az amerikai bíróságoknak. A mi kontinensünkön az ilyenféle deciziókat már legfeljebb — megmosolyogjuk. Zs. B. X Némer jogászgyülés. (Folytatás.) V üzen A modern nagy üéemben az a legfőbb elv, hogy a termelés vezetésének egy helyről kelljen véghez mennie — és mindegy, vájjon ezt a vezetést egyes ember, iroda vagy bizottság (melyben a munkások képviselői is ülnek és szavaznak) gyakorolja-e ? Döntő csupán az, hogy a vezetésnek egy helyről kell történnie, ha a termelés sikeres akar lenni. Ezen erélyes vezetéshez már nem elegendő a puszta felügyelet; az egyes munkára, az üzemteleptől gyakran távoleső vezető helyről, hatályosan nem is ügyelhetnének. Tehát a bérkiszabások módozatai felhasználandók arra, hogy a felügyelet helyett befolyást gyakoroljanak a kellő munkateljesítésre. A munkásoknak minden munka alkalmávali felügyelete helyébe lép tehát minden munkánál a bérköltségek felügyelete (die Ueberwachung der Lohnkosten) — az akkordellenőrzés. Támogattatik ezen döntő fejlődés a munkamegosztás és a csoportképzés által. Az első az egyes munkás illetőségének (Zustandigkeit) messzemenő korlátozásával jár. A munkateljesítmények egyformasága lehetővé teszi a gépek legjobb kihasználását és az akkordrendszerrel járó munkamegosztás megkönynyiti az ellenőrzést. Pár évvel ezelőtt azt hitték, hogy minden haladás a fejlődő munkamegosztáson alapul és lehetségesnek hitték a munkának véghetetlen tág megosztását. De kitűnt, hogy a munkának ily atomizálása nem volna üdvös. Sőt éppen e fejlődő munkamegosztás vezetne a nagy üzemben a csoportképzés szükségéhez. Szükségessé vált több magánmunkást (Einzelarbeiter) a jó összmunkában érde-