A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 37. szám - A birói függetlenség

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 37. számához. Budapest, 1906. szeptember 16 Köztörvényi ügyekben. Zárgondnoki számadás felett hozott ítélet elleni felebbezés határideje. A nagyváradi kir. ítélőtábla 7. számú polg. határozata. B. J.-nek g. B. D. végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyéből kifolyó zárlat foganatositási ügyében, melyben a nagybuttyini járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság a zárgondnoki számadás felett ezen hatóság által hozott ítélet ellen D. J. dr. zárgondnok által 8 napon tul, de 15 napon belül beadott felebbezést elkésés miatt hivatalból visszautasította, a tábla a járásbíróság ezen határozata ellen D. J. dr. zárgondnok által beadott felfolyamodás folytán az ügynek 1906. május 12-én 356/906. P. sz. a. eszközölt felülvizsgálata alkalmával kimondta és a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: A járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság által végrehajtásból kifolyólag foganatosított zárlat folytán beadott zárgondnoki számadás felett hozott ítélet ellen a felebbezés beadásának határideje 15 nap. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 249. §. értelmében folytatott eljárás mellett a zárgondnoki számadás felett hozott ítélet elleni felebbezési határidőről a törvény ezen szakasza különös rendelkezést nem tartalmazván, erre nézve az általános szabályok alkalmazandók. Az általános jelenleg érvényben levő szabályok szerint a közönséges peres ügyekben az ítéletek ellen ugy a rendes mint a sommás eljárásban a felebbezési határidő egyaránt 15 nap. A zárgondnoki számadás felett a végrehajtó törvény 249. §-a értelmében három bíróság is eljárhat, jelesül a zárlatot elrendelő és foganatosító bíróságok, tehát társas és egyes bíróságok, továbbá a telekkönyvi hatóságok oly esetekben, a hol a törvény értelmében a zárlat foganatosítását és ez azzal járó további eljárást a törvény a telekkönyvi hatóságok hatáskörébe utasítja. A telekkönyvi hatóság, mint ilyen, se nem rendes, se nem sommás bíróság, hanem a hatáskörébe különlegesen utalt ügyek intézésére hivatott bíróság s mint ilyen, különlegesen szabályozott eljárás szerint jár el. A zárgondnoki számadás feletti eljárásnál, ha abban a telekkönyvi hatóság jár el, a telekkönyvi hatóság eljárására irányadó szabály a végrehajtási elj. 249. §-a. Ez a szakasz azt tartalmazza, hogy a biróság a szerint, amint a rendes vagy sommás bíróság a tárgyalást sommás eljárás vagy jegyzőkönyvi uton foganatosítja, aminek az az értelme, hogy ha az eljárás az elrendelő biróság előtt folyik, a biróság az ezen bíróságra vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően folytatja a tárgyaiást. Kérdés tehát, hogy ha az eljáró biróság telekkönyvi hatósági hatáskörében, tehát nem mint zárlatot elrendelő biróság, azonban mégis mint járásbíróság jár el, mily eljárási szabályok szerint kell eljárnia, a sommás vagy rendes bíróságra irányadó szabályok szerint ? A vht. tv. ezen szakasza szerinti eljárásnál az 1893 : XVII. t.-c. 229. §-ának rendelkezése mellett — a birói gyakorlat szerint is — alkalmazható nem lévén, ezen eljárásnál az eddig is fennállott általános szabályok alkalmazandók. Addig, mig a telekkönyvi hatóságot csak a törvényszékek gyakorolták, ennek ítéletei ellen a felebbezés 15 nap alatt volt beadandó. Az 1871. évi XXXI. t.-c. 24. §-a megengedi, hogy a miniszter egyes járásbíróságokat a telekkönyvi hatósággal felruházhasson, de ily ügyekben hármas tanácsú bíróságot rendel a járásbíróságoknál is, tehát csak a biróság lehetett más is, mint a törvényszék, de egyébként az ügyeket azon szabályok értelmében kellett intézni, mint a társas bíróságoknak. Tehát ezen időszak alatt is a felebbezés beadásának ideje 15 nap lehetett. Az 1874. évi XV. t.-c. az előbbi törvényt módosította, kimondta, hogy a járásbíróságok ezentúl a telekkönyvi ügyekben is mint egyes bíróságok járnak el. Azonban az ezen ügyek elintézésénél felmerülő tárgyalásoknál az 1868. évi LIV. t,-c. 145—151. §-aiban körülirt jegyzőkönyvi tárgyalás szabályait tartoznak követni. Az eljárás tehát legalább a tárgyalást illetőleg jegyzőkönyvileg s nem sommás szóbeli uton folyt, hanem ugy. mintha a rendes eljárás szabályai szerint eljáró (törvényszék) bíróságnál folyt volna. Jegyzőkönyvi tárgyalásnak a törv. rendt. 144. és 145. §-ai szerint csak rendes perekben van helye. Az 1887 : XXIX. t-a, vagyis a törvényszékek telekkönyvi hatóságához utalt ügyek egyes birák által való elintézéséről szóló törvény 2. §-a egyes bírákra bízta a törvényszéknél is mindazon ügyeket is, melyekben a vht. tv. értelmében a telekkönyvi hatóságok járnak el. Az egyes birák a 3. §. szerint a hatáskörükhöz tartozó telekkönyvi perek tárgyalásánál a törv. rendt. 144. és következő §-aiban szabályozott jegyzőkönyvi tárgyalást tartoznak követni. Kérdés már most az, hogy mivel a telekkönyvi hatóságokhoz tartozó ügyekben a telekkönyvi hatóság, mint egyes biró jár el, eljárásában azonban a tárgyalásokban a jegyzőkönyvi tárgyalás tartása van előírva, különösen ha ítéletet hoz, csak azért, mert egyes biró jár el, az Ítélet ellen az eddigi 15 napi határidő helyett 8 nap alatt adandó-e be a felebbezés ? s különösen lehet-e különbséget tenni e tekintetben abból a szempontból, hogy az egyes biró a törvényszéknél, vagy a járásbíróságnál működik ? A törvényszékeknél működő egyes birák által hozott határozat ellen a felebbviteli határidő ugyanaz, amely a tanácsban hozott határozatok ellen, tehát 15 nap. A járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, habár mint egyes biróság jár is el, az esetben a felhozottak szerint épp oly eljárást folytat, mint a társas bírósági telekkönyvi hatóság, működése tehát egy tekintet alá esik a társas biróság, illetve törvényszék működésével. Minthogy pedig az ily ügyeket intéző törvényszéki egyes biró áltál hozott ítélet ellen a felebbezési határidő 15 nap, erre nézve különbséget tenni csak azért, mert az egyik eljáró egyes biró törvényszéknél, a másik pedig a járásbíróságnál működik, nem lehet, ezt tenni csak akkor lehetne, ha a törvény ily különbséget az eddig érvényben volt szabályok mellett kifejezetten rendelne, de ily rendelkezést a törvény nem tartalmaz. Hitelesíttetett 1906. évi június 1-én tartott tanácsülésben. Felperes az alperest azon az alapon kérte kártérítésre kötelezni, hogy az alperes ellene szabadalombitorlás miatt alaptalanul tett bűnvádi feljelentést és hogy ennek folyamán kieszközölt bűnügyi zárlattal jogellenesen vétette áruit és eszközeit zár alá, s ezzel őt üzlete folytatásában gátolván, neki kárt okozott. Hogy az alperes ellenében a panaszolt bűnvádi feljelentés és zár alá vételből folyóan a kártérítés megállapítható legyen, felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy a panaszt alperes alaptalanul emelte és a zárlatot jogtalanul eszközölte ki. A budapesti kir. törvényszék (1904 május hó 4-én 15,895/904. sz. a.) Schneider Béla dr. ügyvéd által képviselt G. Ármin felperesnek, Deutsch}. dr. ügyvéd által képviselt «Magyar gázizzófény részvénytársaság* alperes ellen 20,000 K. és járulékai iránti ügyében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 183 K. 60 fill. perköltséget 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: Felperes a keresetében felszámított kárát abból származtatja, hogy alperes ellene szabadalombitorlás miatt bűnvádi panaszt emelt, mely panaszát az eljárás folyamán visszavonta; minthogy pedig a panasz következtében a felperes árui bűnvádi zárlat alá vetettek, ő maga pedig az üzlete folytatásában gátoltatott; alperes az alaptalanul emelt panasz által okozott kárt megtéríteni tartozik. Kétségtelen ugyan, hogy valamely alaptalanul emelt panasz maga után vonja a feljelentő magánjogi kártérítési kötelezettségét, jelen esetben azonban az a körülmény, hogy alperes panaszát visszavonta, a panasz alaptalanságára következtetést nem enged. Nem vitás ugyanis, s a kir. Ítélőtábla feloldó végzése folytán beszerzett fenyitőügy iratai közt levő 1902 november 12-én 384/12. sz. a. felvett jegyzőkönyv tartalmából is megállapítható, hogy a panasz a felek perköltségének kölcsönös megszüntetése mellett vonatott vissza, a nélkül, hogy felperes kártérítési igényét íentartotta volna. Tekintve pedig, hogy a bűnvádi perrendtartás 1896 : XXXIII. t.-c. 482. §-a 2. pontja és 483. §-a értelmében felperes a panasznak ily módon való visszavonásához hozzá járulni nem tartozott, hanem költségei megítélését követelhette volna, azt azonban nem tette; tekintve továbbá, hogy felperes az említett 1902 november 12-én kelt jegyzőkönyv szerint, az ellen sem emelt kifogást, hogy alperes panaszát a vádlott vagyontalansága, s a pernek ennek folytán mutatkozó célszerütlensége miatt vonta vissza; tekintve végül, hogy felperes a fenyítő eljárás folyamán az 1902. június hó 21-én 384/12. sz. a. kelt jegyzőkönyv szerint a szabadalombitorlás kérdésében elrendelt szakértői szemle foganatosítását nem kérte, holott ezt költség nélkül tehette volna annélkül, hogy a fenyítő ügy ezzel nagyobb halogatást szenvedett volna, mint amelyben különben is részesült; tekintve, hogy felperes ezen eljárásával, nyilván kifejezést adott annak, hogy az elrendelt bizonyító eljárás eredményétől a maga részére sikert nem vár: a biróság a körülményeket az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében szabadon mérlegelvén, azt a vélelmet magállapitva látta, hogy felperes az ellene emelt panasz letárgyalását s felmerült költségei megítélését azért nem kívánta, mert a panaszt alaptalannak nem tartotta. Ily körülmények közt meg kellett állapítani, hogy kizáró-