A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 36. szám - Az 1886. évi XXIX. t.-c. és társai [2. r.]

igazolt betegség folytán ismételhető meg egy ízben. — Tanfo­lyami berendelés alatt a berendeltek a budapesti beosztási hely fegyelmi hatósága alatt állanak. 14. pont. A vizsgálat a tanfolyam előadói közül kisorsolt 5-ös tanács (ílleb e az Írásbeli a tanács kiküldöttel előtt szóbelileg teendő le; magán-, büntető-, kereskedelmi, váltó- és külön jogi szakok­ból álljon. Mindenik szakra, ugy irás, mint szóbelileg 1 — 1 nap, összesen 8 nap forditandó. A vizsgálat eredménye felett a kér­dező előadása alapján a tanács zárt ülésben dönt. A visszautasí­tás kettőnél több szakra: általános; háromnál kevesebb szakra: részleges. Az általános 1 év, a részleges 6 hó multán, de a tan­folyam megismétlése nélkül, — összesen két ízben ismétel­hető meg. 15. pont. A vizsgálatot sikerrel kiálló, vagyis azon képesí­tett jegyző, vagy joggyakorló: «birójelölt» cimmel gépszerüleg előlép a IX. fiz. ^oszt. jelenlegi 3-ik fokozatának megfelelő osz­tályba^ és e minőségben — fegyelmi visszavetést kivéve — 4 évenkénti fokozatossággal gépszerüleg a jelenlegi IX. fiz. oszt. I-ső fokozatának megfelelő osztályba lép. 16. pont. A birójelöltek, ideiglenesen, egész hivatali tárcá­kat önállóan és személyes felelősség mellett elláthatnak; vég­zéseket (hagyatéki, telekkönyvi, váltó, kereskedelmi, büntető ügyekben), mint egyes birák saját nevük alatt hoznak és kiad­mányoznak, — ítéleteket és perdöntő határozatokat azonban csak a beosztási előadó biró együttes felelőssége és ellenjegyzése mel­lett hirdethetnek és adhatnak ki jogérvényesen. Tanácsülésben nem szavaznak, de véleményük mindig megkérdezendő. Intézményesen biztosítandó, hogy ügykörük ne a jelenlegi albirói állás ügykörének helyére fejlesztessék. 17. pont. Joggyakorlók, jegyzők és birójelöltek ugy saját kérelmükre, mint hivatalból is áthelyezhetők, de csak az egyéb ügybeosztási előírások betartása mellett. Joggyakorlók, jegyzők, birójelöltek, ügyészek és bírák minősítése évenkint az illetékes tanácsbiróság teljes ülésében zárt tanácskozás utján, a kir járás­bíróság, ügyészség vezetőjének, illetve az illető beosztási bírónak; üg\észnek vigy az elnöknek véleményező előadása alapján, 1 íz­ben a minősített részéről jogorvoslattal megtámadható határozat­tal állapítandó meg. A határozat csak jogorvoslat esetén indo­kolandó. 18. pont. Az albirói és alügyészi állás megszüntetendő; he­lyükbe a VIII. fiz. oszt. 3-ik fokozatával kezdődő bírói és ügyészi állások szervezendök és ezek első sorban és a 8. pontban írtak­nak megfelelő módon, a birójelöltek sorából nevezendők ki, tel­jes ülésben történt, nyilvános és indokolandó, kötelező jelölés után, az igazságügyminiszter ellenőrzése mellett és előterjesztése alapján : O Felsége a király által. 10. pont. A birák gépszerű előlépési, elmozdithatatlansági, áthelyezési, bercncielési, kirendelési, tanácsalakitási, ügybeosztási, valamint a felsőbb bíróságok önkiegészitési előfeltételeinek és módozatainak körvonalozását az ez idei jegyzői kar a jelenlegi bírói és ügyészi kar tiszteletreméltó testületétől bizalommal és a szabad magyar nemzet állam sugallta eszme irányban, különö­sen pedig a Doleschall Alfréd dr. és Somlyódy István kir. birák által konkréten is kifejtett elvek szellemében várja. 20- pont. Addig is, míg az előző 19. pontban lefektetett eszmeirányzatnak megfelelőleg a kir. bíróságok jelenlegi szerve­zete, egy valóban független és feladata magaslatán mindenkép megmaradható, alkotmánybiztositó, modern magyar szervezetté, — nyomban munkába veendő, de évek szakadatlan és öntuda­tos munkásságát igénylő intézményekkel ujjászerveztetik: addig is, a jelen állapot átmenetinek gúnyolt joggyakornoki, aljegyzői és jegyzői állományában merőben sínylődő valóságos páriáik, noha csak helyi, ideiglenes és részleges, de azonnali segitő be­avatkozást kérnek és a közélet minden nyilvánulásából előkiáltó indokok által támogatott joggal méltán el is vái nak a jogos igaz­ság és közéleti becsület jegyében létre kelt és működő m. kir. kormánytól. Eme — hangsúlyozzuk — csupán ideiglenes és részleges segély, mintegy tüneti gyógykezelésként feltűnő — javítása hely­zetünknek, szerintünk a következő 6 (módosított temesvári) pont­ban felsorolt intézkedésekkel volna elérhető — nevezetesen : a) Ugy a jelenlegi, mint a jövőben kinevezendő joggyakor­nokokra nézve a díjtalanság eltörlése. b) A joggyakornoki segélydij 1,400 és 1,600 K.-ra emelendő. c) A bírósági aljegyző a XI. fiz. oszt. pótlékolt 1-ső fokoza­tába soroztassék. d) A bírói vizsgát tett aljegyző vagy joggyakornok — vissza­menőleges osztályozással s a 4 évi gépszerű előlépés betartásá­val — hivatalból jegyzővé és pedig a X. fiz. oszt: 2. fokozati kez­dettel neveztessék ki. e) A kinevezéseknél a rangsor és az érdemadta jogosult­ság; ne az alacsonyabb, vagy magasabb, hanem egyedül a tör­vényes képesítés legyen irányadó. f) A birói és ügyvédi vizsga adta képesítés mielőbb tétessék egyöntetüvé. Külföld. Küzdelem a jogtudományért. Ezen cim alatt jelent meg nemrég a német könyvpiacon egy alig 50 oldalra terjedő röpirat <Gnaeus Flavius* álnév alatt, — melynek, ha más nem, ugy azon érdeme van, hogy a jogászvilágkét héroszát: Unger József dr.-t, a híres magánjogi írót, egyetemi tanárt és jelenleg a bécsi birodalmi közig, törvényszék elnökét, vala­mint Klein Ferenc dr. osztrák igazságügyminisztert felszólalásra késztette. A nagy feltűnést keltett röpirat merész céljául tűzi a mai jogtudományt és jogszolgáltatást halomra dönteni és helyébe a i - szabad jogkeresés és jogalkotás» elvét helyezni. «A biró — sze­rinte — ma esküjével van kötelezve az egyes jogesetet a tör­vény világos értelme szerint eldönteni. Ettől azonban szabad eltekintenie,, ha a törvény kétségbevonhatlan döntést nem szol­gáltat. •— De vájjon esküt tesz-e a biró — kérdi Unger — csupán a világos törvények figyelembe vételére és nem-e a törvény köve­tésére egyáltalában ? Beh kár, hogy a biró az ilyen eskü által van kötve, — mert nyomban félretolhatná a törvényt és helyébe helyezhetné a «szabad jogot*. És ha a törvény kétes, ugy a bíró­nak annak az egyik vagy a másik értelmezése mellett kell állást foglalnia. De honnét vegye azt a jogot, hogy a törvénynek egyik vagy másik lehető értelmét figyelmen kivül hagyja és saját fel­fogása szerint döntsön ? «A biró — Gnaeus Flavius szerint — eltekinthet másod­sorban a törvénytől, ha szabad és lelkiismeretes meggyőződése szerint nem valószínű, hogy a döntés idejében fennálló állam­hatalom akképp döntött volna, amint ezt a törvény rendeli. Mind­két esetben ugy döntsön, amint a mai államhatalom döntene, ha ezen egyes eset lebegett volna szeme előtto. — De hogy szerezze meg a biró — kérdi újból Unger —ezt vagy azt a meggyőződést ? Hogyan Ítélkezzék az ^államhatalom» szellemében, in animam ? Főleg a mai parlamenti korszakban, amidőn a törvények csak három tényező megegyezése folytán jön­nek létre ? Döntse-e el a biró a fennforgó esetet a képviselőház, a főrendiház vagy a korona vélt akarata szerint.- Megengedi ugyan a névtelen szerző, hogy «ha ily meggyőződést magának nem alkothat, akkor a szabad jog szerint határozhat", — de minek kellett akkor ez a nagy kerülő, hogy ezt az eredményt elérje? • Végre, — Anonymus szerint — kétségbeesetten bonyolódott vagy csak mennyiségileg kétes esetekben, mint p. o. kártérítés­nél eszményi, immaterialis károk fejében, — kell és köteles a biró önkényüleg dönteni*. Önkényüleg? — mennyivel óvatosabb a tételes törvény! (a német ppts. 287., az osztrák ppts. 273. §§.). • Mindenkor azonban jogában álljon — Gnaeus Flavius szerint — a polgári per feleinek, közös előterjesztéssel a bírót bármely állami jogszabály figyelembe vétele alól felmenteni». Ez talán a legszélsőbb, «eltérő lépés az uttól>. A feleknek tehát közös előterjesztéssel jogukban álljon minden törvényt magukra nézve hatálytalannak nyilvánítani és a biró köteles legyen, esküje dacára, ennek meghódolni! Nincs tehát többé kötelező jog! A felek akarata suprema lex-értékü. Evvel tehát p. o. a korlátlan «egyetértő elválás» is válnék lehetővé és a válásnak mai gordiusi csomója egyszerre meg volna oldva! «A subjectivitás kihágásaival szemben, — Gnaeus Flavius szerint — elegendő védelmet nyújt a társas bíróságok kiegyen­lítő többfejüsége és a felebbviteli bíróságok*. De mire való az, ha minden biró újból csak «szabad joga* szerint ítélne; ahány biró, annyi szabad jogforrás! Ez uton az ellentmondó határozatok okából —a még ugyanazon birói fórumnál sem tulnagy, és mégis annyira megkívánt jogbiztonság teljesen hajótörést szenvedne. Gnaeus Flavius ezen javaslatai által az egyén fölébe helyez­tetik a. törvénynek, az egyéni akarat az állam akaratának. Szerinte oly időben élünk, «mely mindenütt hatalmasan érvényre juttatja az egyéni tényezőt. És ezért korunkat «a haladó individualismus korának» nevezi. Eddig persze azt hittük, hogy a 20-ik század sociális, vagy ha ugy tetszik sociálistikus. kollektivislikus század lesz. Ily körülmények közt talán jobb volna, ha többé nem fára­doznánk törvények alkotásával és tartalmuk tudományos feldol­gozásával, — midőn birák és felek magukat «mindig* a törvény fölé helyezhetik. A ferde lejtőn tovább haladva, Gnaeus Flavius végül odáig jut, hogy a bíráknak svájci módon a nép általi választását java­solja, — Unger nem is akarja fejtegetni azt a kérdést, vájjon a Svájcban tett tapasztalatok oly fényesek és sokatigérők-e.- Angliá­ban azonban fenntartják a birák kinevezését és ugyanerre tértek vissza Franciaországban is, a forradalom alatt a bírák választása körül tett keserű tapasztalatok után". Amúgy is a választások hypertrophiájában szenvedünk. Nagyok és alaposak az aggályok, hogy választott bírák nem bírnak az oly parancsolóan megkövetelt tárgyilagossággal és részrehaj­tatlansággal, hanem a politikai és sociális pártok engedékeny közegeivé válnak és magas tisztüket pártoskodóan gyakoro!ják ! Érvényesüljön-e talán ez a ^szabadság* a büntető, az alkot­mány- és a közigazgatási jog terén is? Kétségkívül létezik egy terület, melyen a szabad jogalkotás jogosult, sőt kötelező. Ez ott van helyén, ahol a törvénynek hézagai vannak. Mivel az adott jogesetnek el kell döntetnie és a biró nem várhat addig, míg alkotva lesz az «ebbeli* tör­vény — ezt a «törvényüres» tért kell a bírónak quasilegislatorius tevékenységével kitöltenie és a konkrét esetre alkalmazandó objectiv jogot alkotnia. Nem szabad contra legem ítélkeznie, I de praeter legem jogot saját hatalmából alkothat. Erre azonban j csak akkor van felhatalmazva, ha minden más mód és eszköz meghiúsult arra nézve, hogy e döntést magából a törvénxből merít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom