A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 33. szám - A fővárosi rendőrség 1905. évi működése [2. r.]

132 A JOG vételárára csupán 100 K.-t soroztatott, a vételárnak fennmaradt részét pedig, az utóbb bekebelezett saját követelésének részlörlesz^ tésére soroztatta. Ezek szerint tehát a felperes a mindszenti takarékpénztár követelését az idézett törvényszakasz alapján kényszerengedmény utján megszerezvén, azért lép fel az alperesek mint jelzálogi adósok ellen, hogy ezek az alperesek tűrjék azt, hogy a felperes a kényszerátruházás utján megszerzett követelését a jelzálog tárgyából kielégíthesse. Az előadott tényállásból kétségtelen, hogy a mindszenti takarékpénztár követelése váltón alapult, s minthogy a váltón alapuló követelést csak magával a váltóval együtt lehet megszerezni, ebbó'l okszerűen az következik, hogy ha a későbbi jelzálogos hitelező az 1881 : LX. t.-c. 190. §-a alapján valamely bekebelezett váltókövetelést váltott magához, miután az idézett törvényszakaszban emiitett beváltás tárgyát maga a követelés képezi, a váltón alapuló jelzálogilag biztosított követelés, a váltó megszerzése nélkül, átruházottnak nem tekinthető. E jogi álláspontból folyik, hogy valamely váltókövetelést kényszerengedmény utján beváltó hitelező, a kényszerengedmény alapján a váltókötelezettek ellen a telekkönyvi sorrenden kivül csak ugy érvényesíthet jogokat, ha magát a váltót is megszerezte; ebből folyóan tehát a váltóadósnak, a váltókövetelés erejéig zálogjoggal terhelt ingatlanának uj tulajdonosa mint jelzálogi adós ellen is csak ugy léphet fel sikerrel, ha a követeléshez való jogát érvényesen átruházott váltóval szerezte meg, miután több jogot ajelzálogi adós ellen sem érvényesíthet, mint a személyes adós ellen érvényesíthetne és a jelzálogi adós is mindazokat akifogásokat sikerrel érvényesítheti a követelést kényszerengedmény utján magához váltó hitelező ellen is, amelyeket az eredeti jogosított ellen akár ő, akár a személyes adós érvényesíthetne. Ezen az alapon tehát az vizsgálandó, hog> a fentebb kiemelt azok a lényeges feltételek fennforognak-e, melyek a felperest mint kényszerengedményest az alperesek mint jelzálogi adósok ellen a követelés érvényesítésére elfogadható módon feljogosítják. A eredeti jogosított mindszenti takarékpénztár által L. D. ellen lefolytatott végrehajtási ügy iratai azt tanúsítják, hogy a felperes reá érvényesen átruházott olyan váltó birtokában nincs, amely válton M. I. személyes adós, az alpereseknek, mint jelzálogi adósoknak jogelőde, érvényes váltói kötelezettségben állana; jelesül az emiitett végrehajtási iratok azt tanúsítják, hogy a váltói kötelem M. I. személyes adós ellen nem áll fenn. Ez pedig kitűnik abból, hogy a követelés alapját tevő a felperes által a perhez bemellékelni következetesen elmulasztott váltón, kibocsátói és egyúttal forgatói minőségben váltói kötelezettségben állott M. I. váltói aláírásai az eredeti váltón a 768., 1,010., 2,284/tk. 1902. számú iratokból kétségtelenül megállapithatólag törülve vannak, s hogy ez a váltó a kényszerengedmény alapján a felperes birtokába már ebben az állapotban került. A mennyiben tehát az eredeti váltón a M. I. személyes adós váltói kötelezettségét megállapító névaláírások törülve vannak és a váltó ebben az állapotában jutott a felperes birtokába, s minthogy erre a törlésre nézve az a vélelem áll fenn, hogy az már a nevezett személyes adós ellen is kibocsátott sommás végz s meghozatalát és a kielégítési végrehajtás elrendelését követő időben az eredeti jogosított által tétetett, s a felperes nem is állított olyan tényeket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a nevezett személyes adósnak váltói kötelezettségét megállapító váltói aláírásai vétlen esemény folytán tévedésből és nem szándékosan törültettek ; figyelemmel arra is, hogy az eredeti jogosított a végrehajtási eljárás folytatásában az egyedül a L. D. másik váltókötelezett ellen érvényesített váltón alapuló követelésének kényszerengedmény utján való átruházását ellenezte: azt kell megállapítani, hogy a mindszenti takarékpénztár, mint eredeti jogosított, M. I.-t, kényszerbeváltás előtt a kötelem alól felmentette. Minthogy pedig a felperes is csak a váltó alapján érvényesítheti jogait és több jogot nem érvényesíthet, mint maga az eredeti jogosított érvényesíthetett volna, s minthogy az előadottakból kétségtelenül következik, hogy M. L váltói kötelezettségben nem áll, a felperesnek nem lehet törvényszerű igénye ahhoz, hogy az alperesek mint jelzálogi adósok olyan követelés kielégítését tűrjék, amely követelést maga az eredeti jogosított sem érvényesíthetne, a személyes adós ellen sem. Ezeknek az okoknak az alapján tehát az elsőbíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani, s mint pervesztest az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján a per- és az ezzel egy tekintet alá eső, sikerre vezetett felebbezés költségeinek megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria(1906. jun. 7. 3,071. sz. a.) következőleg?'^: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság Ítélete, indokainál fogva s azért hagyatott helyben, mert: felperes a mindszenti takarékpénztárnak jelzáloggal biztosított váltókövetelését, a jogosított hitelező ellenzése ellenére, birói kényszerengedmény utján az 1881 : LX. törvénycikk 190. §-a alapján váltván magához, annak érvényesítésére csak annyi jogot szerzett, amennyi joga a végrehajtási eljárásban a mindszenti takarékpénztárnak volt, amiként ez kifejezést is nyert a telekkönyvi hatóságnak 43,931/1901. számú végzésében, melyben az mondatott ki, hogy felperes a mindszenti takarékpénztárnak a tömörkényi 25. számú telekkönyvi betétben C. 10. és C. 14. sorszámai alatt nyert zálogjogi bekebelezés rangsorába lép, és ez a követelés csak ennyiben ruházhatott át a felperesre; ugy de a másodbiróság által helyesen kifejtett, és a kir. Kúria által is elfogadott tényállás szerint az átruházott váltókövetelés az átruházáskor már csak L. D. végrehajtást szenvedett ellen állott fenn, ellenben az alperesek jogelőde M. I. ellen, a végrehajtás! eljárás során a mindszenti takarékpénztárnak váltókövetelése már nem volt, mert az még az árverés elrendelése előtt kifizettetett, következőleg a váltókövetelésnek kifizetés folytán tortént megszűntével szemben sem a sommás végzés, sem a végrehajtást rendelő végzés a kereset jogalapjául nem szolgálhat; miből folyólag: a kénvszerengedményes alperessel szemben sem M. I., sem ennek jogutódai, az alperesek, dologi adósokká nem válván, ellenük a felperes jelzálogi keresettel fel nem léphet. Bűnügyekben. A B. T. K. 414. §-ának 1. pontja alapján emelt vád ese tén a biróság vádlottat minden figyelmeztetés nélkül a B. T. K. 416. §-ának 4. pontja alapján mondhatja bűnösnek, ha a közvádló a 4. pontban felhozott tényeket az 1. pontban foglalt tényálladék kiegészítő része gyanánt felhozta. A m. kir. Kúria (1906. március 27-én, 3,183. sz. a.) Sch. Bernát vádlottnak és védőjének semmisségi panasza folytán: a semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: Az ügyész ugy a vádiratban, mint az elsőfokú főtárgyaláson előterjesztett vádbeszédében a B. T. K. 414. §-ának 1. pontja alapján csalárd bukás büntette miatt emelt vádat Sch. Bernát vádlott ellen azért, mert a nevezett vádlott azon célból, hogy hitelezőit megkárosítsa, 1,335 kor. értékű árut B. Gusztávnál elrejtett, illetve ebből 732 kor. értéket B. Gusztávnak valótlan követelésének kielégítése címén adott át. Ezen vád támogatására azonban az ügyész Sch. Bernát terhére felhozta azt a cselekményt is, hogy vádlott már 1904. évi május havában 3,003 kor. erejéig be volt perelve és fizetni nem tudott, dacára ennek 964 kor. értékű lisztet és 677 kor. értékű más árukat is rendelt. Az elsőfokban is eljárt törvényszéknek Ítélete ellen az ügyész Sch. Bernát vádlott felmentése miatt felebbezést jelentett be s ezt a felebbezést a főügyész fenntartotta. Ily körülmények közt, tekintve, hogy a B. T. K. 414. t?-ának I. pontja alapján emelt vád kiegészítő részét a B. T. K. 416. §-ának 4. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségének tényálladékát kimentő cselekmény is képezte ; tekintve továbbá, hogy e szerint sem a vád megváltoztatásáról, sem a vádiratban nem foglalt uj cselekményről, sem a vádirattól eltérő súlyosabb minősítésről szó nem lehet: a tábla nem sértette meg a tettazonosság elvét, nem hozott törvényszerű vád nélkül ítéletet és nem követett el a B. P. 384. §-ának 5. és II. pontjaiban megjelölt semmisségi okot képező szabálytalanságot, amidőn a felebbviteli főtárgyaláson a vádlotthoz a B. P. 316., 317. és 328. i?-aiban foglalt figyelmeztetést nem intézte és vádlottat a B. T. K. 414. §-ának 1. pontjába ütköző csalárd bukás büntette helyett, a kifejtett tényállásnak megfelelően, a B. T. K. 416. §-ának 4. pontja alá eső vétkes bukás vétségében mondotta ki bűnösnek. A tábla által megállapított enyhítő és súlyosító körülmények mérlegelésével, a Kúria ugy találta, hogy a büntetés rendkívüli enyhítésére és a B. T. K. 92. §-ának alkalmazására elfogadható törvényes alap hiányzik. Ezeknél fogva a semmisségi panasz minden irányban a B P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el volt utasítandó. Végre megjegyeztetik, hogy a törvényszerű vád állított hiányánál fogva, a semmisségi panasz Írásbeli indokolásában vitatott, a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjára alapított semmisségi ok sem forog fenn. Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök: A nagyváradi tszéknél Reitzer Gyula nagyszalontai kereskedő ellen, hej. szept. 15, fsz. szept. 29, csb. Szegedy Lajos dr, tg. Rozvány Jenő dr. — A nagyváradi tszéknél Pártos Arnold utóda helybeli cég ellen, bej. szept 10, fsz. szept. 25, csb. Szegedy Lajos dr, tg. Bárdos Imre dr. — A nagybecskereki tszéknél Bergenthal Miksa helybeli kereskedő ellen, bej. szept. 17, fsz. szept. 26, csb. Gramling Kornél, tg. Goldmann József dr. — A nagyváradi tszéknél Mandel Mórné helybeli lakos ellen, bej. szept. 25, fsz. okt. 9, csb. Szegedy Lajos dr, tg. Lánczi József dr. — A győri tszéknél ifj. Krausz Adolf helybeli kereskedő ellen, bej. szept. 24, fsz. okt. 3, csb. Zsitvay Géza dr, tg. Faragó Ödön dr. Pályázatok : A dévai jbiróságnál birói áll. aug 25 (184) — A mezőtúri jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 25 (184). - A temesvári tszéknél birói áll. aug. 26 (185). - A kassai tszéknél birói áll. aug. 26 (185). - A hajai jbiróságnál albirói áll. aug 29 (187). — A budapesti ügyészségnél ügyészi áll. aug. 30 (188). Kúriai és táblai értesitések. Mohács R. B. dr. Keppy-Keppy érk. 3759/906 sz. a. ea. Tódortty, n. e. — Sátoraljaújhely B. B. dr. Egri - Benkő érk. 4019/906 sz. a. ea. Zsembery n. e. - Temesvár Sch. B. Tedeschi Lambertremesvar-Erzsébetvárosi tp érk. 6,961/905 p. sz. a. ea. DebrecenVi, n. e. - Lindner-Lindner érk. ^,020/9u5 sz. a. ea. Tury, n. e - Riszticsal^MTtS érk 51'9j^z. a- ea- Karsa. " e - Poffery-Poffery érk. 6,453/906 p. sz. a. ea. Witt, ne. - Kocsmáros-Leposa érk. 5,736/905 sz. a.£a. Scherff n. e. - Jukuleszku -Karabasérk. 6,970/905 sz, a. ea. Popu, n. e. - Hidegkúti Népbank -Hoffmann érk. 901/9 5 n sz a. ea. Pmkovits, n. e - Marku-Marku érk. 6,503/9,^5 sz. a. ea. Popu, n. e. — Barbosz-Magyanu érk. 7.819/905 p. sz. a. ea Scherff n e PALLA6 RÉ62VÉN»T/lH8Ae/Í0 NYOMDÁJA 6U0APB8T