A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 31. szám - A birák minősítése

A JOG 123 A szegedi kir. Ítélőtábla (1905. január 26-án 6,583. p. sz. alatt) következőleg itélt: Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesek keresetükkel elutasittatnak; egyszersmind végrehajtás terhével arra köteleztetnek, hogy a felebbezési járandóság betudásával az alperesnek 133 K. '20 f. perköltséget 15 nap alatt megfizessenek. Indokok : Felperesek az 1872. évi 729,'tkvi. sz. a. bekebelezett zálogjognak törlését a zálogjogi bejegyzésnek eredeti érvénytelensége és a követelésnek elévülése cimén kérték itéletileg kimondatni. A bejegyzés alapjául szolgált s a nagykikindai volt kerületi hatóságtól 729/872. tkvi sz. a. érkezett megkeresésben a zálogjoggal megterheltetni kért ingatlan a tkvi rdt. 122. §-a értelmében megjelölve nem volt, ennek a megkeresésnek az alapján tehát a zálogjog a tkvi rdt. 93. §-ára való figyelemmel esak előjegyezhető' és nem bekebelezhető lett volna; miután azonban ez a végzés a felperesek jogelődének kézbesittetni rendeltetett, s az vele szemben jogerőre emelkedett, az annak alapján foganatosított zálogjogi bekebelezés érvényesnek tekintendő, s e részben felpereseknek a zálogjogi bejegyzés tévességére és eredeti érvénytelenségére vonatkozó állításaik annál kevésbé vehetők figyelmbe, minthogy a felperesek jogelődének felelőssége és kötelezettsége a törültetni kért zálogjog alapjául szolgált közokirattal és a XIX. a. mellékelt közigazgatási iratokkal igazolva van, s ezekkel szemben felpereseket terhelte annak kimutatása és bizonyítása, hogy a bekebelezés tévesen és eredetileg érvénytelen alapon rendeltetett el, tekintetben azonban felperesek a tagadás terén maradván, állításaik igazolására döntő bizonyítékot föl nem hoztak. De nem volt figyelembe vehető felpereseknek a követelés elévülésére alapított kifogása sem, mert bár a felperesek jogelőde azokat a községi, töltési, előfogati és fogyasztási adóalapokat, amelyeknek elszámolásából zálogjoggal biztosított és töröltetni kért követelés keletkezett, az 1867—1869-ik évek folyama alatt kezelte; mégis ellenében az 1871. évi máj. 22-én összeállított számadás alapján a téves összeadásból származott hiány hatóságilag csak az 1872. évi febr. 28-án 849. sz. a. hozott határozattal állapíttatott meg, egyszersmind a felperesek jogelőde nemcsak arra köteleztetett, hogy a kérdésben levő 253 frt. 202/io krnyi összeget a községi pénztárnak 15 nap alatt megtérítse, de egyúttal ellenében az ő ingatlanára a kérdésben levő összeg erejéig a zálogjog az 1872. évi febr. 29-iki elsőbbséggel be is jegyeztetett. Minthogy pedig a fizetési kötelezettség megállapítása és a törültetni kért zálogjog bejegyzése (1872. évi febr. 28., 29.) óta a kereset inditásáig és az ellenirat beadásáig, vagyis az 1903. évi jun. 27-ig, illetőleg az 1903. évi nov. 28-ig az elévülésnek 32. esztendeje még le nem járt, az elsőbiróság a zálogjognak törlését elévülés alapján tévesen mondotta ki. Mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani, s őket mint perveszteseket az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a értelmében az alperesnek okozott perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1906. június 6-án 2,731. p. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja azért indokainál fogva, mert: a megtámadott tkvi bejegyzés alapjául vett hatósági megkeresés szabályszerű kelettel, számmal és aláírással ellátva lévén, a tkvi rdts 93. §-a követelményeinek megfelel, azt pedig, hogy illetékes hatóságtól származott, a XIX. alatti iratok tanúsítják, az a körülmény, hogy ennek alapján előjegyzés helyett bekebelezés eszközöltetett ki, a bejegyzésnek eredeti érvénytelenségét nem vonja maga után; mert végre kézpénzek kezelőinek számadási téritvényei abban az időpontban válnak követelhetőkké, amikor a hiány felfedeztetett illetőleg megállapittatott, ami a kereseti követelést illetően a XXXII. alatt hatósági végzéssel 1872. évi február 28-án történt, minélfogva helyes a másodbiróságának az a kijelentése, hogy a keresetnek szintén alapjául tett elévülés az alperesi ellenirat 1903. évi november 28-án történt beadásáig be nem következett. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az 1898. évi X. t.-c. 1. §-ának végső kikezdése szerint az ügy előadója mint egyesbiró csak az 1—11 pontban fel nem sorolt határozatokat hozza meg, az érintett 1—11. pont alatt felsorolt határozatokat ellenben a kir. törvényszék mint elsőfokú bíróság három tagu tanácsban hozza meg ; tekintve, hogy a Il ik pont értelmében a csődeljárásban hozott mindazok a határozatok, amelyeket a kir. törvényszékek eddig is három tagu tanácsban hoztak meg, az idézett törvény szerint jövőre is háromtagú tanácsban hozandók meg és tekintve, hogy csődügyben valamely birói letét kiutalása iránt előterjesztett kérelem felett az 1898. évi X-ik t.-c. meghozataláig a kir. törvényszék mint csődbíróság a csődtörvényről szóló 1881. évi XVII. t.-c. hatályba léptetéséről 3,328. I. M- E. sz. alatt diadott igazságügyminiszteri rendelet 20. §-a, illetve az ebben felhívott 1881. évi LIX. t.-c. 3. §-a értelmében három tagu tanácsban hozta meg határozatát s igy a jelen esetben is a felperes által előterjesztett kérelem felett a határozat három tagu tanácsban lett volna meghozandó, végül tekintve, hogy a kifejtettek ellenére a felperes által a kir. törvényszékhez mint csődbirósághoz benyújtott kérvényben birói letét kiutalása iránt előterjesztett kérelem felett az ügy előadója mint egyesbiró határozott, a másodbiróság pedig az ekként szabálytalanul hozott végzést felülbírálta, ahelyett, hogy azt a bíróság szabálytalan alakitása miatt megsemmissitette volna: mindkét alsóbíróság hivatalból figyelembe veendő semmisséget követett el. A kecskeméti kir. törvényszék (1906. febr. 25-én 607. p. sz. alatt) Bárctat Gyula dr. ügyvéd által képviselt F. E. felperesnek Molnár Albert dr. ügyvéd mint tömeggondnok által képviselt Cs. és P. cég csődtömeg alperes ellen 19,750 K. követelés valódiságának elismerése és jár. iránti ügyében következő végzést hozott: F. E felperesnek vb. Cs. és P. cég csődtömege elleni 18,750 K. és jár. iránti perében az itélet jogerőre emelkedvén, ezen megítélt követelésre M. A. dr. tömeggondnok által 4,183/1904. sz. végzéssel letétbe helyezett 987 K. 50 fill. felperes részére kiutaltatik. Ugyanazért a kecskeméti kir. adóhivatal mint birói letétpénztár utasittatik, hogy az általa 1904. máj. 27-én 119. cikk alatt (111 nyilvántartási letétnaplószám) átvett és ezen kir. bíróságnak 1904. máj. 30-án 4,183. sz. a. kelt végzésével birói letétbe elfogadott kilencszáznyolcvanhét K. (987 kor.) 50 fillért s annak letételi kamatait netalán előbb szerzett jogoknak sérelme nélkül szabályszerű nyugta mellett B. Gy. dr. budapesti ügyvédnek adja ki. I'énztfelvevő figyelmeztetik, hogy a kiutalványozott letétemény után ezen végzésnek jogerőre emelkedésétől számított 8 napon tul a kincstár kamatot nem fizet és hogy azon összeg a 8 nap eltelte után még csak egy évig fog mint kamat nélküli letét kezeltetni, azután pedig az adóhivatal jelentése alapján az állampénztárba fog elhelyeztetni, fenmaradván a feleknek joguk igényeiket a pénzügyi hatóságoknál az elévülési határidőn belül érvényesíthetni. Ezen végzés jogerőre emelkedése után fog a kecskeméti kir. adóhivatalnak megküldetni, miről a felek külön fognak értesíttetni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1906. ápr. 3-án 883. p. sz. alatt) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest azzal a kérelmével, hogy az alperes tömeggondnok által 1904 március 27-ikén 119. t. sz. alatt birói letétbe helyezett s az eljárt kir. törvényszéknek 4,183/1904. sz. végzésével bírói letétbe utalt 987 K. 50 fill. készpénz javára kiutaltassék, ezúttal elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi öt, hogy alperesnek 30 K. felfolyamodási költséget 8 nap alatt megfizessen. Indokok: Felperesnek az alperes által képviselt csődtömeg ellen bejelentett 19,750 K. tőke és járulékai iránti követelése a folyamatba tett külön perben hozott jogerős Ítéletek szerint csak 18,750 K. tőke és járulékai erejéig is csak annyiban mondatott ki valódinak, amennyiben felperesnek megítélt követelése a közadós által neki kézi zálogul adott árukból kielégítést nem nyerne. Minthogy pedig alperes a 4,183/1904. sz. kérvényével birói letétbe helyezett összeget nem avégből tette letétbe, hogy az felperesnek feltétlenül kiadassék, továbbá minthogy felperes a kiutalás iránt előterjesztett kérvényében mivel sem igazolta, de még csak nem is állította, hogy követelése a közadóstól kézi zálogul kapott ingókból kielégítést nem nyert volna, ilyen körülmények között pedig a kiutalási kérelemnek hely nem adható: ennélfogva az elsőbiróság végzését megváltoztatni, felperest kiutalási kérelmével elutasítani és ennek folyományaként az alperesnek okozott, a sikeres felfolyamodással felmerült költség viselésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1906. június 12-én 617. p. sz. a.) következőleg végzett: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság végzését hivatalból megsemmisíti s a kecskeméti kir. törvényszéket, mint csődbíróságot utasítja, hogy a F. E. felperes által hozzá, mint csődbirósághoz 1,918/1906. sz. a beadott kérvényben előterjesztett birói letét kiutalása iránti kérelem felett háromtagú tanácsban határozzon. Indokok: A F. E. felperes által a kecskeméti kir. törvényszékhez mint csődbirósághoz 1,918/1906. sz. a. benyújtott kérvényben birói letét kiutalása iránt előterjesztett kérelem magából a csődeljárásra tartozó csődügyből kifolyó kérdést tárgyaz. Tekintve, hogy az 1898. évi X. t.-c. 1. §-ának végső kikezdése szerint az ügy előadója mint egyesbiró csak az 1—11. pontban fel nem sorolt határozatokat hozza meg, az érintett 1—11. pont alatt felsorolt határozatokat ellenben a kir. törvényszék mint elsőfokú bíróság három tagu tanácsban hozza meg; tekintve, hogy a 11-dik pont értelmében a csődeljárásban hozott mindazok a határozatok, amelyeket a kir. törvényszékek eddig is három tagu tanácsban hoztak meg, az idézett törvény szerint jövőre is három tagu tanácsban hozandók meg ; és tekintve, hogy csődügyben valamely birói letét kiutalása iránt előterjesztett kérelem felett az 1898. évi X. t.-c. meghozataláig a kir. törvényszék mint csődbíróság a csődtörvényről szóló 1881. évi XVII. t.-c. hatályba léptetéséről 3,328/1. M. E. sz. alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 20. §-a, illetve az ebben felhívott 1881. évi LIV. t.-c. 3. §-a érelmében három tagu tanácsban hozta meg hitározatát s igy a jelen esetben is a felperes által előterjesztett kérelem felett a határozat három tagu tanácsban lett volna meghozandó, végül tekintve, hogy a kifejtettek ellenére a felperes által a kir. törvényszékhez mint csőbbirósághoz benyújtott kérvényben birói letét kiutalása iránt előterjesztett kérelem felett az ügy előadója mint egyesbiró határozott, a másodbiróság pedig az ekként szabálytalanul hozott végzést felülbírálta, ahelyett, hogy azt a bíróság szabálytalan alakitása miatt megsemmissitette volna: mindkét alsóbiróság hivatalból figyelembe veendő semmisséget követett el: miért is mindkét alsóbiróság határozatát az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. 1. •/. pontjának a csődügyekben is alkalmazandó általános rendelkezésénél fogva megsemmissiteni s az elsőbiróságot a fent megjelölt eljárásra utasítani kellett.