A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 30. szám - A bírósági könyvtárak és az igazságügyi miniszter

120 A JOG és A. Istvánné tanuknak vallomása szerint 6 napi szenvedés után 1905. január 24-én meghalt, halálát L. Benedek dr. és M. Károly dr. orvosszakértöknek a boncolásra alapitoft véleménye szerint gyomor- és bélgyuladásból származott szivhüdés okozta, maga a gyuladás pedig lugkőoldat által idéztetett elő. S. Pálné vádlott a főtárgyalás folyamán is beismerte, hogy 4 fill. ára lugköből készített oldatot 120 kor. díjazásért azon célból, hogy azt mint mérget bevegye, Sz. Istvánnénak ő adott, azonban azzal védekezett, hogy nevezettnek halálát nem az általa adott csekélyebb mennyiségű, hanem az a nagyobb mennyiségű lugkőoldat okozhatta, melyet Sz. Istvánné férjének mint hentesnek odahaza készletben volt lugkövéből esetleg bevett és hogy neki szándéka csak arra irányult, hogy Sz. Istvánné megbetegedjen és kínokat álljon ki, ekként későbbi öngyilkossági szándékától visszarettenjen. Vádlottnak az a beismerése, hogy Sz. Istvánnénak iugkőoldatot ő adott és az az állítása, hogy Sz. Istvánné a lugköoldatot öngyilkos célra kérte és öngyilkosság elkövetése végett fogadta el, B. Jónás, B. Jónásné és A. Istvánné tanuknak hit alatt tett vallomásával van támogatva, amennyiben Sz. Istvánné, B. Jónás, B. Jónásné, A. Istvánné tanuk vallomása szerint halála előtti beteg ségében azt hangoztatta, hogy öngyilkossági szándékból lugköoldatot ivott, mely lugköoldatot neki e vádlott szolgáltatta. Tekintve pedig, hogy vádlott azt a védekezésképpen felhozott állítását, hogy a lugkőoldatnak szolgáltatásával csak az volt a szándéka, hogy Sz. Istvánné megbetegedjen, a bíróság valónak el nem fogadhatta, mert vádlott Sz. Istvánnénak a főtárgyaláson felolvasott vallomása, valamint B. Jónás, B. Jónásné és A. Istvánné tanuk szerint Sz. Istvánnénak a lugkőoldat átadása és az ezért kikötött 120 kor. díjazásnak az átvétele alkalmával azt igérte, hogy a lugkőoldattól 10 perc alatt meghal, s igy ha szándéka arra irányult volna, hogy Sz. Istvánné csupán megbetegedjen, a 120 kor.-nak legnagyobb részét elkölteni nem sietett volna, mert gondolhatta, hogy fenti ígérete folytán Sz. Istvánné a pénzt tőle vissza fogja követelni; tekintve, hogy a fent már megnevezett orvosszakértők egyértelmüleg kijelentették, hogy a lugkőből mint olcsó dologból 4 fill. ára mennyiség gyomor- és bélgyuladásnak és ebből keletkezett szivhüdésnek, tehát halálnak az előidézésére teljesen elegendő, s igy vádlottnak az az állítása, hogy Sz. Istvánné nem az általa szolgáltatott, hanem férjének otthon készletben levő lugkőből készített folyadéktól halt meg, annál is inkább megcáfolást nyer, mivel t tekintetben, hogy Sz. Istvánné a vádlott által a neki adott lugkőoldaton kívül még más mérget s igy a férje háztartásában levő lugköoldatot is bevett volna, az eljárás folyamán adat nem merült fel; és tekintve végül, hogy vádlott az által, hogy az öngyilkosságot elkövetni szándékozó Sz. Istvánnénak e célra tudva lugköoldatot adott, mint öngyilkosság elkövetésére alkalmas szert; a B. T. K. 283. §-ának 1. bekezdésében meghatározott emberélet elleni vétséget követte el: vádlottat ebben a bűncselekményben bűnösnek kimondani kellett. A pozsonyi kir. ítélőtábla. (19H5. június 23. 727. sz.) A törvényszék ítéletét részben és pedig annyiban változtatja meg, hogy vádlott főbüntetését egy és fél évi fogházban állapítja meg, az ítéletet egyéb részében helybenhagyja. Indokok : A B. T. K. 283. §-ának 1. bekezdésében meghatározott vétség második nemének törvényes kellékét az képezi, hogy vádlott az emberi élet kioltására alkalmas szereket, eszközöket azon tudattal szolgáltasson az illetőnek, hogy az illető azzal öngyilkosságot szándékozik elkövetni. Az tehát, hogy az öngyilkosságra elszánt ez eszközt vagy szert használta-e, vagy hogy az okozta az illető halálát — a bűncselekmény tényálladékának megállapításánál közömbös. Minthogy pedig a vádlott beismerésével, az öngyilkossá lett sértettnek a főtárgyaláson felolvasott vallomásával és a tanuk vallomásával bizonyítva van az, hogy Sz. Istvánné komolyan elhatározta magát az öngyilkosság elkövetésére és e célból kérte, sürgette és vásárolta meg vádlottól a mérget tartalmazó italt, ugy az is, hogy vádlott erről tudomással birt s biztosította is a sértettet, hogy a neki átadott méreg 10 perc alatt végez vele. Minthogy az orvosi szakvélemény szerint a vádlott által is tudattal szolgáltatott szer az emberi élet kioltására alkalmas volt: nyilvánvaló, hogy vádlott a bűncselekményt elkövette, még ha való volna is vádlottnak az a védekezése, hogy ő azt hitte, miképp az öngyilkosságra elszánt nő a szertől csupán beteg lesz, s az, hogy a halál előidézéséhez még az öngyilkos férje házánál szerzett szer használata is hozzájárult. Ámde vádlottnak ez a védekezése is valótlannak bizonyult, mert az időközben elhalt nőnek a nyomozat folyamán tett vallomásával és B. Jánosné, D. Teréz vallomásával az is bizonyítva van, hogy vádlott a halál előidézésének célzatával adta Sz. Istvánnénak a mérget, az orvosszakértők véleményével pedig az van bizonyítva, hogy az adott méreg a vádlott által állított adagban is elegendő volt Sz.-né életének kioltására. Vádlott bűnössége ezek szerint helyesen állapíttatott meg és helyes a bűncselekmény minősítése. A kir. Kúria. (1906. február hó 7-én. 1,283. sz.) Vádlott védőjének semmisségi panasza folytán: a semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: Vádlott külön védője a tábla ítélete ellen a B. P. 385 S-ának 3. pontja alapján jelentvén be semmisségi panaszt, azt mmt alaptalant'a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében azért kellett elutasítani, mert a vádlott javára felhozott enyhítő körülmények a megállapított túlnyomó súlyosító körülményekkel szemben a B. T. K. 92. §-ának az alkalmazását nem indokolják, a tábla tehát azt helyesen mellőzte. Az alsófoku bíróságok ítéleteinek ama része, melylyel a bűnsegédet a csalás bűntettében mondották ki bűnösnek, a B. P. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott és ugyanazon §. utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok fenforgása miatt megsemmisitendő és nevezett vádlott cselekménye a csalásban való részesség vétségének minősítendő s ugyanő ebben bűnösnek kimondandó volt.mert az alsófoku biróságok a bűnsegédet cselekményeért 3 havi fogházra Ítélték, fogház pedig a Btk. 20. §-a értelmében kizárólag csak vétségekre alkalmazható. A m. kir. Kúria (1906. évi március hó 21-én 727/1906. B. sz. a.) a csalás büntette miatt vádolt, fogva levő H. György és társa elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. Kúria a semmisségi panaszokat elutasítja, mindazonáltal az alsófoku biróságok ítéleteinek Cs. S. vádlott cselekményének minősítésére nézve, a B. P. 385. §. 1. b) pontja és végbekezdése alapján hivatalból megsemmisíti és nevezett vádlottat, a Btk. 20. §-ában foglalt rendelkezésekre való tekintettel, a csalásban való részesség vétségében mondja ki bűnösnek. A kir. ítélő tábla ítéletének többi része érintetlenül marad. Indokok: A kir. Ítélőtábla ítélete ellen H. Gy. vádlott külön védője, védettje csatlakozásával, továbbá Cs. S. vádlott a B. P. 385. §. 1. a) pontja felhívásával azért jelentettek be semmisségi panaszt, mert a vád alapjául szolgáló tett, bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja. Ezek a Cs. S. vádlott részéről írásban is indokolt semmisségi panaszok azonban alaptalanok. Ugyanis a kir ítélő tábla tényként azt fogadta el valónak, hogy vádlottak előzetes egyetértése és megbeszélése folytán Cs. S. vádlott P. J. sértettet azzal a hitegetéssel, hogy Zsablyán van egy ember, aki kevés jó pénzért sok hamisitott, de használható pénzt ad, 1904. évi március hó 10-én Zsablyára hívta H. Gy.-höz, ki ugyanily tartalmú Ígérettel és azzal, hogy azt is megmutatta, hogy miképp kell hamis 5 koronásokat készíteni, a sértettet reá vette, hogy a magával vitt 400 koronát neki átadja; amely összegen aztán vádlottak megosztoztak és a sértett elől megszöktek anélkül, hogy annak az igért 5,000 koronát átszolgáltatták, illetve a 4(10 koronát visszaadták volna. Minthogy ezekből a tényekből a kir. ítélő tábla helyesen vonta le ezt a következtetést, hogy H. Gy. vádlott, abból a célból, miképp magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, P. J. sértettet ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette, s ily módon annak 100 koronát meghaladó kárt okozott; továbbá helyes a kir. it. táblának az a következtetése is, hogy Cs. S. vádlott H. Gy. vádlott cselekményét, annak előbb emiitett célzatát ismerve, szándékosan előmozdította és könnyítette; minthogy ebből folyólag vádlottak cselekménye bűncselekménynek, jelesül H. Gy. cselekménye a Btk. 379. §-ában meghatározott és a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettének, Cs. S. cselekménye pedig a csalásban való részességnek ismérveit kimeríti: annálfogva a semmisségi panaszokat, mint alaptalanokat, a B. P. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. Mindazonáltal az alsófoku biróságok Ítéleteinek ama része, melylyel Cs. S.-t mint bűnsegédet a csalás bűntettében mondották ki bűnösnek, a B. P. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott és ugyanazon §. utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok fennforgása miatt megsemmisitendő és nevezett vádlott cselekménye a csalásban való részesség vétségének minősítendő s ugyanő ebben bűnösnek kimondandó volt, mert az alsófoku biróságok Cs. S-t, cselekményeért 3 havi fogházra itelték, fogház pedig a Btk. 20. §-a értelmében kizárólag csak vétségekre alkalmazható. Kivonat a Budapesti KözlÖny-bőL Csődök: A szekszárdi tszéknél Leipnik Ferenc tolnai kereskedő ellen, bej. szept. 12, fsz. okt. 10, csb. Mirth László, tg. Beöthy Károly dr. — A budapesti keresk és váltótszéknél Weiner és Jakabovits helybeli cég ellen, bej. aug. 18, fsz. szept. 15, csb Beck Károly dr.. tg. Kelemen Lajos dr. — Az újvidéki tszéknél Ligeti Ignác helybeli kereskedő ellen, bej. szept. 15, fsz. szept. 23, csb. Sántha Ármin, tg. Gavanszky Tivadar dr. — A budapesti keresk. és váltótszéknél Wünsch Róbert helybeli cég ellen, bej. aug. 22, fsz. szept. 20, csb Mezey László dr., tg. Brückler Mihály. - A kolozsvári tszéknél Helios helybeli közkereseti társaság ellen, bej. aug. 31 fsz. szept 18 csb Jékey Dániel dr , tg. Perl Alfréd dr. - A kalocsai tszéknél Kohn Lipót dunapataji kereskedő ellen, bej. aug. 31, fsz. szept. 24, csb. Péter Ferenc tg. Fazekas Lipót dr. / MCePály,áZat0k : A kézdivásárhelyi tszéknél aljegyzői áll. aug. ( ' r AVZ fgn ügy^ség^l alügyészi áll. aug. 4 (166). - A kassai ügyészségnél alügyészi all. aug. 7 (168). PALLM RÉaZVÍNVTÁJWMAO NYOMDÁJA BU0APE6T A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mor dr V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf rakpart 3.