A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 2. szám - Külföldi büntetőjogi irodalom

A JOG Az ujabban keletkezett állandó birói gyakorlat szerint a felebbvitel szempontjából az egyesitett pernek értékéül nem az egyesitett egyes perek értékének összesége, hanem az egyesitett egyes perek közül annak az értéke tekintendő, amely valamennyi között a legnagyobb (hasonló értelemben hat rozott a kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa 1903. G 784, 802. 1904. G. 20, 36, 46. 63 118, 79, 119. 122, 124, 1905. G. 541, 565, 599, 652, 659, 681, 676. számok alam (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa: 1905. évi december hő L H. 37/19 5. sz.) A S. E, 65. §-a értelmében a bíróság valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségét a felek által felhozott bizonyítékok alapján, vagy ha ezek meggyőződése szerint megnyugtató eredményt nem nyújtottak, legjobb belátása szerint állapithatja n eg, mihez képest a felebbezési bíróságnak erre vonatkozó ténymegállapítása felülvizsgálat tárgyává nem tehető. (A m kir. Kúria felülvizsg. tanácsa: 1905. november hó 29. G. 290/1905. sz.) Az állandóan követett bírósági gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a törvénytelen gyermek nemzőjének az vélelmezendő, s ennek következtében a gyermek tartására is az kötelezendő, aki a gyermek anyjával a gyermek születésétől visszafelé számítva 182-nél nem kevesebb és 300 na 1 nem több napon belül nemileg közösült - mindenkor beszámítva a közösülés és születés napját is. Ez a vélelem olyan kizárólagos jellegű, mely ellenbizonyítást nem tür és ebből kifolyóan nem foghat helyt annak bizonyítása, hogy a fogamzási időn belül a terhesség mely határozott időpontban vette kezdetét. A tartási igénynyel szemben egyedül az hozható fel. hogy a törvénytelen gyermek anyja a válságos időben feslett életmódot folytatott. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa: 1905. évi« december hó 1. I. G. 292 1905. polg. sz.) esik Az 187G • XXVII. t.-r. 103. $-nak második bekezdése értelmében 'Gergely-naptár szerinti közönséges ünnepeken óvás felvehető nem'lévén, ebből és az április 11-ere nézve kifejtettekből Alperes felhívott tanúval nem azt kívánta bizonyítani, hogy felperes a fogamzási időben a kéjelgést pénzért üzletszerűen, vagy a női szeméremérzet teljes hiányára valló módon folytatta volna, hanem csak azt, hogy este elment hazulról s reggel jött haza hogy éjjel fiatal emberek jártak a felpereshez. Ez utóbbi körülményekből azonban egymagukban az állandóan követett birói gyakorlat szerint a feslettségét jogilag még következtetni nem lehet. Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat szerint jogszabály az, hogy a törvénytelen gyermek nemzőjének az vélelmezendő, aki a gyermek anyjával a gyermek születésétől visszafelé számítva 182-nél nem kevesebb és 300-nál nem több napon belül nemileg közösült s minthogy ez a vélelem olyan kizárólagos jellegű, hogy ez ellen nem foghat helyt annak bizonyítása, hogy a terhesség a fogamzási időn belül mely határozott időpontban vette kezdetét. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa: (1905. évi november hó 30. I. G. 288/1P05. polg. sz) Az állandóan követett birói gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a nő habár férje házától minden jogos indok nélkül távozott el, jogosult férjétől eltartást követelni attól az időtől kezdve, midőn férjével az életközösség visszaállítását megkísértette, de azt a férj jogos indok nélkül megtagadta, vagy magatartása által meghiusitotta. A női önérzetet mélyen sérti, hogy a háztartásban olyan idegen nőt megtűrjön, akivel addig a férj szerelmi viszonyt tartott fenn, következően az életközösségnek ilyen feltétel mellett való helyreállításához hozzájárulni nem köteles; annálfogva a különélés fentartása. alperesnek a házastársi kötelességgel meg nem egyeztethető magatartására visszavezethető. (Á ni. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa: 1905. évi december hó 1. G. 280/1905. polg. sz) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kir. Kúriának 1900. évi márc. 16-án tartott teljes ülésében 69. sz. alatt hozott határozata értelmében az 1898 : V. t.-c. által április havának nemzeti ünneppé nyilvánított 11-dik napjára jogcselekményeknek, tehát a váltóóvás felvételének is e napra eső teljesítése tekintetében, a vasárnapokra és közönséges ünnepnapokra, mint törvényes szünnapokra nézve fennálló jogszabályok alkalmazandók. A szegedi kir. törvényszék (1904. évi május hó 19 én 8,5*4. sz. a.) P. A. ügyvéd által képviselt N. takarék- és hitelintézet részvénytársaság felperesnek, B. D. dr. ügyvéd által képvizelt Zs. (.. alperes ellen 900 K. tőke s jár. iránti ügyében következőleg itclt : Felperes Zs. G. Gligor alperessel szemben keresetével elutasittatik, és arra köteleztetik, hogy nevezett alperesnek 42 K. perköltséget 3 nap alatt megfizessen. Indokok : Előrebocsáttatik, hogy habár felperes szabályszerű megidéztetése dacára a tárgyaláson meg nem jelent és a kereseti váltót és óváslevelet a tárgyalási iratok közzé be nem csatolta ; minthogy azonban ezek az okiratok a felperes részéről 8,499/904. v. sz. a. a jelen perhői folyóan beadott és a mai napon az 1898. évi X. t.-c. 2. §-ában foglalt engedély alapján szintén tanácsülésben elintézett kielégítési végrehajtási kérvényhez csatolvák, azért ez okiratok az ítélet meghozatalánál figyelembe vétettek. Zs. G. alperes a kereseti váltó kibocsátója és forgatója szabályszerű óvás hiánya miatt kéri a felperest keresetével elutasítani. Az óváslevél tanúsága szerint, a kereseti váltóra vonatkozóan, — amely váltó 19<>4. évi április hó 8-án (pénteki napon) járt le, az óvás 1904. évi április hó 11-én vétetett fel. Az 1898 :V. t.-c.-nek abból a rendelkezéséből, amely április 11 -ét nemzeti ünnepnek nyilvánítja, következik, hogy ez a nap törvénykezési vonatkozásokban a Gergely-naptár szerinti közönséges ünnepekkel egy tekintet alá azért ilyen óvás hiánya miatt felperesnek Zs. G. mint a kereseti váltó kibocsájtója és forgatója elleni visszkereseti joga elenyészett. Fbből az okból felperest ezzel az alperessel szemben keresetével elutasítani, és mint pervesztest az 1808 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségekben marasztalni kellett. Az ügyvédi dijakra vonatkozóan tett intézkedés a felhívott t.-c. 252. § án alapszik. A szegedi kir. Ítélőtábla (1904. évi június hó 23-án 3,141. sz. al'att) következőleg itélt: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik, indokainál fogva es még azért, mert a kir. Kúriának 1900. évi március hó IH-án tartott teljes ülésében 69. sz. alatt hozott határozata értelmében az 1898 :V. t.-c. által április havában nemzeti ünneppé nyilvánított 11-dik napjára jogcselekményeknek, tehát a váltóóvás felvételének is e napra eső teljesítése tekintetében, a vasárnapokra és közönséges ünnepnapokra mint törvényes szünnapokra nézve fennálló jogszabályok alkalmazandók. A m. kir. Kúria (1905. évi dec. hó 15-én 1,207. sz. alatt) következőleg itclt ; A másodbiróság ítélete felhivott és felhozott indokai alapján helybenhagyatik. Felperes nem lévén az alperes szövetkezetnek tagja, nincs jogos alapja ama kereseti követelésének sem, hogy a csak a tagsági minőségből őt megillethető üzletrész-könyvecske neki kiszolgáltassák. A zombori kir. törvényszék (1904. évi március hó 23-án 2,801/Polg. sz alatt) B. E. dr. ügyvéd által képviselt R, J. S. felperesnek, K. J. dr. ügyvéd által képviselt «Bácsi segélyszövetkezet; cég alperes ellen közgyűlési határozat megsemmisítése és jár. iránti ügyében következőleg itclt: Felperes keresetével elutazistatik, s köteles alperesnek 252 K. 70 f. perköltséget 3 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: Felperes keresetét arra alapitja, hogy a «Bácsi segélyszövetkezet* 190-2. évi február hó 2-án megtartott közgyűlése alapszabály- és törvényellenesen lett összehiva; hogy őt az igazgatóság jogellenesen a szövetkezeli tagok sorából kizárta; hogy betéti könyvét jogtalanul visszatartja; s hogy, noha az igazgatóság kizáró határozata ellen felebbezett a közgyűléshez, felebbezése a tárgysorozatba nem vétetvén fel, nem is tárgyaltatott. ^ Kéri ennélfogva az 1902. évi február hó 2-án hozott közgyűlési határozat megsemmisítését, s alperesi szövetkezetnek arra utasítását, hogy uj közgyűlést hivja össze, hogy az igazgatóság által a szövetkezeti tagok sorából történt kizárása tárgyában hozott határozat ellen beadott felebbezése is tárgyaltassék, s alperes betéti könyvének kiadására, s a perköltség megfizetésére köteleztessék. Alperes tagadja, hogy a közgyűlés nem az alapszabályoknak megfelelőleg lett volna összehiva ; tagadja, hogv felperest a szövetkezeti tagok sorából kizárta, tagadja, hogy' ha felperes kizáratott volna is, ez jogellenes lett volna, mert erre felperes •1- ., 3' . alatti sértő levelei alapján az igazgatóság az alapszabályok 41. §-a alapján jogosult lett volna, tagadja, hogy felperes a szövetkezetnek tagja volt, vagy tagja, mert felperes 11(01 évi május hó 5-én egy részvényt vett ugyan ki a szövetkezettől — mit neki a könyvelő utólagos jóváhagyás reményében ki is szolgáltatott — azonban az igazgató tanács 1901. évi július hó 14-én hozott 5 •./. alatti határozatával felperesnek taggá felvételét megtagadta, s az igazgató tanácsnak erre vonatkozó 6 alatti jelentését az 1902. évi február hó 2-án tartott közgyűlés tudomásul vette. Ezzel szemben igaz, hogy felperes tagsági könyvet mutatott be: a cégokmánytári felcsatolt iratokból pedig megállapítható, hogy az 190]. évi június hó 30-án tartott közgyűlésen is részt vett, s hogy az 1901. évi június hó 30-án kiállított névjegyzékében is a szövetkezetnek tagként szerepel; továbbá E. Ádám és M. János tanuk vallomásával bizonyítva van az is, hogy az a gyakorlat, hogy aki az igazgatótanács által megbizott könyvelőnél a tagsági könyvet kiváltja, az tagnak tekintetik, illetve az alapsz. 4. §. alapján az ily felvételt az igazgatóság rendszerint tudomásul veszi, s felperes is ily módon lépett be. Igaz az is, hogy az alapszabályok 4. i?-a szerint is a szövetkezet tagjai közé való felvétel az igazgatótanácsnál leendő bejelentés utján eszközöltetik, ámde a kereskedelmi törvény 224. § ának utolsó pontja értelmében az egyes tagok belépése a szövetkezetbe írásbeli nyilatkozat- alapján történik. S minthogy felperes maga sem állítja, hogy ilyet adott volna s minthogy az alapszabály hiányos rendelkezése a törvénynyel ellentétben állván, figyelembe nem jöhet, felperes a törvény felhivott §-a értelmében a szövetkezet tagjának nem tekinthető. Minthogy pedig közgyűlési határozat ellen kereseti jog a ker. törvény 174. §-a szerint csak a tagokat illeti meg, felperest, ki a szövetkezetnek nem tagja, keresetével clutasilani, s mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségekben marasztalni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1901. évi augusztus hó I9-én 2,729. P. sz. a.) következő íteletet hozott: