A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 27. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [11. r.]

106 OG sal és viszontkeresettél élt. Nevezetesen azt állította, hogy M. <>}'• az A) és B) alattiakban és az ezekkel kapcsolatos 3 /. alatti: an vállalt kötelezettségeinek nem tett eleget, amennyiben 609,000 frt értékű törzsrészvény helyett csak 593.900 frt értékűt jegyeztetett. A területek kisajátításánál és az építkezésnél segédkezet igért és nemcsak hogy ezt nem teljesítette, de sőt meggátolta a munkálatokat, minélfogva az A) alattiban kikötött 80.000 frt vételár második fele részét nem követelheti; sőt ő köteles megtéríteni a nem jegyzett törzsrészvények 32,000 K értékét és az építkezés gátlásából folyó 6,819 korona kárt. Azt állította továbbá, miszerint a B) alatti 1. pontja alapján követelt 56,000 K-t és a 3. pont alapján kötelezett 20,000 K-t sem tartozik fizetni, mert az épitési tőke felemelése arányában 35°/0 több törzsrészvény lett volna jegyzendő és azt is M. Gy.-nak állott volna kötelességében jegyeztetni, azt azonban nem tette ; a 3-ik pontban kötelezett 20,000 K-t pedig azért nem tartozik fizetni, mert az a vashíd helyett építendő fahid engedélyezésének kieszközléseért volt fizetendő ; alperes szerint pedig, mikor ezen kötelezettség létrejött, az engedély már meg volt adva, de azt M. Gy. alperes előtt eltitkolta és így őt kötelezettsége elvállalásánál megtévesztette. A vételár (80,000 frt második fele) megítélése esetén beszámíttatni kérte a 2., 3., 4-/. alattiban felszámított összegeket és 419 frt 71 kr. M. Gy. helyett fizetett illetéket. Ezen kifogások és viszontkereseti kérelmekből azonban csak a most emiitett fizetések (részben feltételes) beszámításának lehetett helyt adni; mert: a 325 900. p. sz. alatt lefolytatott perben, már a M. Gy. dr. és Sz. J.dr. között a boldvavölgyi vasút épitési engedélyének átruházásából keletkezett jogügylet érvényesnek mondatott ki és alperes ezen alapon marasztaltatott 130 drb elsőbbségi részvény adására és pedig azért : mert ezen perbeli ítélet indokolása szerint alperes az A. alatti VI. §. utolsó pontjában kikötött visszalépési jogával nem élt, hanem a reá ruházott engedély alapján a vasút építését tovább folytatta és be is fejezte. Ehhez járul azon körülmény, hogy alperes a 8,000 frtos vételár második részére is fizetéseket teljesített, melyet azon perben viszontkeresetbe is vett, de viszontkeresetével elutasittatott, mert érvényes ügylet alapján teljesített kötelezettségnek tekintetett a fizetés. Alperes tehát, ezen perben is alapul elfogadott fenti okokból, az A) alattiból folyó kötelezettségét teljesíteni köteles és azt azon okból sem támadhatja meg, hogy M. Gy. az építkezésnél magatartásával kárt okozott; mert ennek dacára a javára szolgáló kikotményeket mind igénybe vette, amit kétségbe sem vont, tehát saját kötelezettségeit is teljesíteni tartozik. A 325/1900. sz. alatt indított, már megújított perben, hogy alperes az 1., 2., 3. •/• szerint felszámolt fizetéseket és az illetékfizetést ismét viszontkeresetbe vette, nem gátolhatja őt abban, hogy azon követeléseit itt fizetés alapján érvényesíthesse, beszámíthassa, mert azon perben, mint fent említve lett, éppen oda utaltatott alperes, hogy a fizetési kötelességből teljesítenie kellett, és igy a fizetést elsősorban a vételárba beszámolni jogosult. Minthogy pedig alperes T. K. és G. P. tanuk által a 2., 3 ?/. alatti ok'ratok valódiságát igazolta, és az esetben ugy a 4 •/. alattiban felszámolt összegek tényleges fizetését, ugy a C) alattiban elszámolt összegektől való különböző voltát is valószínűvé tette, ezen bizonyítékok teljes bizonyító értéke emeléséhez neki az Ítélet rendelkező része értelmében pótesküt kellett ítélni, és ezen tételek bevagy be nem számithatását ezen alapon rendezni. A 419 frt 71 kr. illeték alperes javára beszámítandó, mert azon illeték f/l. Gy. terhére létt kiróva. Nem lehetett azonban a kártérítés cimén viszontkeresetbe vett 6,819 K kárt e helyült Ítélet tárgyává tenni, mert noha téves a 7,706/903. p. sz. végzésben foglalt azon kijelentés, hogy az ez irányban felhívott tanuk a 325 1900. P- sz. perben kihallgattattak, mert csak a fenyítő perből tett vallomás használtatott, mégis tanuk kihallgatása itt mellőzendő és ezen viszontkereseti kérelemmel alperes ezen perben elutasítandó volt, mert a kárkövetelés nem ezen per alapját képező jogügylettől, hanem M. Gy.-nak bűnös tettként panaszlott ténykedéséből, tehát külön jogi alapból származik. Ezen lejárt és nem esedékes igény mellett vitás azon körülmény is, hogy ha ily kár valóban történt, annak megtérítését alperes, vagy az építést átalányösszegért vállalt épitőcég G. M. igényelheti-e? Ezen kérdések vitatása és elbírálása pedig ezen per keretén kívül esik. Alperes terhére kellett elszámolni a B) alattiban kötelezett 56,000 és 20,000 K-t, mert a B) alattira is áll azon fentebb felhozott ok, hogy alperes a szerződéstől nem lépett vissza, hanem befejezte az építkezést, elfogadta a neki járó teljesítéseket, a maga által jegyzett 711 darab törzsrészvényt befizetettként elfogadta, köteles tehát az ellenszolgáltatást is teljesíteni. A 20,000 korona hídépítési különbözet pedig nem M. Gy. leendő szolgálatáért lett kikötve, hanem a nyerendő vagyoni előnyből igért osztalékot képez és mivel ezen előnyt M. Gy. eszközölte ki, az osztalék a nyert előny arányában neki kiadandó; de különben sem tekinthető igazoltnak alperes azon állítása, hogy fahid építése már a B) alatti keltekor engedélyezve volt, mert ennek a vonatkozó iratok ellentmondanak. M. Gy. és Sz. J. egymás között nagymérvű elszámolásban állván, a kamatok csak a kölcsönös leszámolás után járó, fent megítélt tőke után és csak a kereset beadásától voltak megítélhetők, mert habár a kötelezettségek korábban voltak is teljesitendők, illetőleg alperes korábban teljesített is M. Gy. érdekében fizetéseket, a végleszámolásnak és ennek eredménye szerint a még fennálló követelés szorgalmazásának halasztása a kölcsönös követelésben álló felek akaratából késettnek tekintendő, mert az elszámolást mindketten szorgalmazni jogosultak voltak. . A kassai kir. Ítélőtábla (1904. nov. 7-én 2,/40. p. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság itéietét, annyiban amennyiben a kir. törvényszék a kereseti tőke összegéből 113,207 K. 98 filléren felül a felperes részére többet meg nem itélt vagyis ekként a felperest keresetével 839 K. 42 fill. követelésre nézve feltétlenül elutasította, ugy abban a részében is, mely szerint az alperest a kárkövetelés iránt támasztott viszontkeresetével szintén elutasította, helyben hagyja : a felperesi képviselő perbeli járandóságait megállapító intézkedésben pedig fentartja; egyéb részeiben azonban megváltoztatja, felperest keresetének a fentebb kitett 839 K. 42 filléren felüli részével is egészben és feltétlenül elutasítja, a perköltséget pedig kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az elsőbirósági itélet a 839 K. 42 f. illeték cimén követelt összegnek az alperes javára tett feltétlen beszámítására vonatkozó s az alperest a M. Gy. ellen támasztott viszontkeresetével elutasító intézkedésében megfelelő indokainál fogva helybenhagyandó volt. Ellenben ugyanaz az itélet egyéb részére megváltoztatandó s a felperes a fennebb kiemelt összegen felüli keresetével egészben és feltétlenül elutasítandó volt: mert a keresethez A) alatt másolatban csatolt és nem kifogásolt szerződés III. §-ában a boldvavölgyi vasútra nézve nyert engedély átruházása kapcsán felsorolt és az engedélyes M. Gy. részéről az alperes részére átruházott jogok és kedvezmények felsorolásával az átruházó az iránt is kifejezetten jótállást vállalt, hogy a törzsrészvények jegyzésével biztosított hozzájárulási összegek legalább 609,000 frtot ki lógnak tenni. Ugyanannak az okiratnak az engedély átruházása s az átruházó részéről vállalt kötelezettségek, ugy az átruházónak mindennemű kiadása megtérítése s fáradozásai dija fejében fizetendő 80,0 0 frt vételárnak a meghatározása s a fizetési módozatok iránt intézkedő V. §-ában kiköttetett, hogy a vételár második fele az engedélyokiratnak az alperes nevére leendő kiadása után 3 hó múlva, de csak a M. Gy. által 609,000 frtban biztosított, részben már biztosított, részben ő, az átruházó közbenjöttével azután biztosítandó törzsrészvények lefizetése avagy biztosítása után 15 napra lesz lefizetendő; a VI. §. végpontja szerint pedig a kikötött határozmányok teljesítése feltételéül a hozzájárulási összegeknek a III. §. intézkedésének megfelelő biztosítása lett kikötve. Az okirat e kiemelt tartalmának az egybevetéséből tehát nyilvánvaló, hogy az átruházó M. Gy. a kikötött 80,000 frt vételár ellenében nemcsak az engedmény és a vele járó már megszerzett jogosítványokat, hanem az okiratban vállalt kötelezettségeket is áruba bocsátotta, jelesül a törzsrészvényeknek a 609,000 frt értékből még hiányzó részét az ő közbenjöttével befizetni, avagy biztosítani ellenszolgáltatásként kötelezte. Hogy pedig ez a jogügylet lényeges kikötött feltételét képezte, már abból a tényből is okszerűen következik, hogy a vételár második részletének a kifizetése a biztosított összegű befizetés vagy biztosítástól lett függővé téve. Az e tárgyú szerződéses kötelezettség teljesítésének, az elmulasztása igazolására, megszüntetésére vonatkozóan a felperes részéről felhozott körülmények pedig nem szolgálhatnak indokul arra nézve, hogy az alperes a mulasztás következtében nem szolgáltatott ellenérték összegét a vételárba be ne számítsa, mert tény ugyan, hogy az A) alatti szerződés kiállításakor még nem jegyzett 711 drb törzsrészvényt az alperes a megalakult részvénytársaságtól természetben elfogadta, minthogy azonban a felperes nem is állítja, hogy M. Gy. az e részvények biztosítása s azoknak az ő közbenjárása mellett leendő jegyzése iránt bármi lépést is tett és hogy igy a szerződés vonatkozó fellételét teljesíteni meg is kísérletté volna, nyilvánvaló, hogy az alperesnek a fenmaradt részvények jegyzése iránt a vállalat lebonyolítása érdekében a részvénytársaság szabályszerű megalakítása céljából gondoskodni s a jegyzés nélkül maradt részvényeket önmagának jegyezni kellett. Továbbá, mert, amint maga a felperes is keresetében előadja s amint ez a csatolt alapszabályokból is kitűnik, az alperes a részvénytársaság részéről a kiépített vasút ellenértékéül az egyes törzsrészvényekre befolyt és befolyandó értéket a természetben átadott törzsrészvényekben kapta. Már pedig figyelemmel az alapszabályok 10., 13. és 37. §§-nak intézkedésére, ugy az alperes részéről kimutatott, a felperestől nem tagadott ama tényre, mely szerint a vasút jövedelme az elsőbbségi részvényekre megszabott törlesztési hányad és osztalék kielégítésének a fedezésétől is távol áll és hogy még az elsőbbségi részvények is a névérték 50%-át alig meghaladó értékben fogadtatnak el, a kérdéses 711 drb. részvénynek természetben való kiadása avagy azok névértékének készpénzben kifizetése, illetően biztosítása az alperesre nézve ugyanazonos jelentőséggel éppen nem bir, sőt a két állapot között az a lényeges különbség van, hogy mig a kérdéses részvényeknek a M. Gy. kikötött közreműködése mellett esetleg megtörtént jegyzésével az alperes a névértéknek megfelelő tényleges vagyon értékéhez jutott volna, emígy a nála maradt részvénypapirok reá nézve ma még mi tényleges értéket sem képviselnek. Ami pedig a felperesnek az elsőbírósági ítéletben is méltatott azt az érvelését illeti, hogy abból a tényből, mely szerint az alperes az A) alatti szerződés megkötése után M. Gy.-ért a vételi ügyletből folyóan fizetéseket teljesített, váltói jótállásokat vállalt, a G., H., alatti okiratokban ujabb szolgáltatásokat kötelezett. Igy tehát, amidőn a M. Gy. részéről vállalt kötelezettség teljesítése nélkül is az alperes, az