A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 26. szám - Az ipari titok védelmének szüksége

102 A JOG Az a szerződésileg kikötött tilalom, hogy alperes felperes varrógépüzletének elhagyása után hasonló üzletben tevékenységet kifejteni, vagy önállóan ily üzletet folytatni nem fog, meghatározott időtartamra és meghatározott területre van megállapítva. Alperes a felperesnek Pécsett levő fióküzletéből kilépvén, a neje által ugyancsak Pécsett nyitott varrógépüzletben mint üzletvezető működik, mely szerződésszegéséből nyilvánvaló, hogy felperes üzleti érdekei nagyobb mérvben vannak veszélyeztetve és a kikötött kötbért a felperes a szerződésszegő alperes ellenében érvényesíteni jogosítva van. (A m. kir. Kúria 1906. március 20-án 5,479. 1904. P.) Az oly módon létrejött házasság, melynek kötésekor fenforgott érvénytelenség okáról a házastársak csak egyike is véletlenül nem tud, vélt házasságnak (matrimonium putativum) tekintendő, amelynek hatálya abban nyilvánul, hogy az abból származott gyermekekre nézve a törvény általi törvényesités esete degitimatio ex lege) áll be s ennek folytán reájuk nézve ugyanazok az örökösödésjogi előnyök hárulnak, mintha a házasság érvényes lett volna. Vagyis az ily gyermekek az öröklési képesség szempontjából törvényes származásúaknak tekintendők és igy atyai oldalon is bennmaradnak az öröklési kapcsolatban, kivéve azokat a vagyonokat, melyek családi intézkedések által kizárólag csak a törvényes házasságból származó gyermekek részére vannak fentartva. (A rn, kir. Kúria 1906. május 15-én, 441/905) Az az írásban foglalt megállapodás, mely szerint az alperes édesatyja s maga az alperes a per utján kártérítésül nyerendő összegnek egy negyedrészét felperes részére ügyvédi jutalomdijul az alperes kiskorúságában kötelezték, miután az gyámhatósági jóváhagyást nem nyert, az alperesre nézve nem kötelező. (A m. kir. Kúria 190!!. május lö-én. 2,227. sz.) A munkás, munkaközben bal bokája körül sérülést szenvedvén, később ugyanott gümőkór lépett fel és fejlődött ki s a baleset után egy és negyed év múlva tüdővészben meghalt. Habár az orvosszakértők és az igazságügyi orvosi tanács véleményükben végeredményként azt mondották ki, hogy a halálozás a baleset alkalmával okozott sérüléssel okozati összefüggésbe nem hozható, mégis a bíróság, — tekintettel arra, hogy ezen vélemények indokolása szerint a bal bokaizület megsértése a gümőkór nak a bal bokában való fellépését s az egész szervezetben való kifejlődését, különös tekintettel arra, hogy elhalt a sérülés folytán ágybanfekvő beteg lett, majd kórházba került, ugy a hoszszabb fekvés, mint a tartózkodás folytán kedvezőtlenül befolyásolta és siettette, — az okozati összefüggést és a munkaadó kártérítési kötelezettségét megállapította. (Kúria 1906. április 26. 10,^24. 1905. sz. a.) Szolgálat közben egyrészt a nedves időnek, másrészt a mozdonyból kitóduló forróságnak, gőznek, göztartalmu párának és füstpornak a testi szervezetre való összehatása következtében szerzett agybetegség még abban az esetben sem állapítja meg a vasút kártérítési kötelezettségét, ha az agybántalom, és a végzett munka közt az okozati összefüggés fenforog, mert ezen eset nem sorozható azon balesetek közzé, melyekre az 1874: XVIII. t.-c. a vasutak különleges üzemi felelősségét megállapítja, mert ezen különleges üzemi felelősséget e járművek gyors és pályához kötött menetelésével kapcsolatos veszély indokolván, az csak oly balesetekre alkalmazható, melyek ezen különleges veszélynek tulaj donithatók. (A m. kir. Kúria 1906. május 15. 1,585/905. sz. a.) A bányabérleti szerződésben a bérlő meghatározott bérösszeg fizetésére kötelezte magát, tekintet nélkül a kiaknázott szén mennyiségére, mindaddig, mig a bérelt területen a kereskedelmi visszonyoknak megfelelőleg kibányászható és haszonnal értékesíthető szén létezik. A szerződés ezen rendelkezése világosan fejezi ki azt, hogy a bérlő a haszonbérleti szerződést fennállása alatt a bánybért még akkor is, ha a bérleményen szenet egyáltalán nem termel, a kitermelés költségére való tekintet nélkül fizetni tartozik mindaddig, még a bérleményben, olyan minőségű szén létezik, amely szén abbeli minőségénél fogva a kereskedelmi visszonyokhoz képest általában véve kibányászhatónak és haszonnal értékesíthetőnek jelenkezik, vagyis kitermelt állapotban kereskedelmileg értékesíthető, amiért is a haszonbérlő a bányabér fizetése alól nincs felmentve pusztán amiatt, hogy a bérleményben levő kőszénnek kitermelése többe kerül, mint amit az a szén kiaknázva ér. (A mi kir. Kúria 1906. április 3. G. 507/R05. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyékben. Az alpereseknek abban a kifogásában, hogy a váltóból reájuk váltokötelezettség nem származik, mivel felperes nem volt jogosítva a váltót utólag, alperesek tudta és beleegyezése nélkül telepiteni, benne foglaltatik az a kifogás is, hogy a váltó fizetés végett nem kellő helyen mutattatott be, illetve, hogy az óvás a jogtalanul történt telepítés folytán helytelenül vétetvén fel a telep helyén, felperes váltókereseti és visszkereseti joga alperesekkel szemben elenyészett. Ezt a kifogást azonban csak annyiban találta a Kűria alaposnak, amennyiben a váltó, felperes beismerése szerint utólag, a kibocsátó hozzájárulása nélkül telepíttetvén és fizetés végett a jogtalanul reá vezetett telep helyén mutattatván be, felperes ezzel az alperessel, mint elfogadóval szemben, a kereset kézbesítésének napját megelőző időre igényelt kamat, továbbá a szabálytalanul felvett óvás költsége és 1 '8<> 0 váltódíj iránti igényét elvesztette; ellenben a váltótőkének, a kereset kézbesítésétől számított kamatnak és a perköltségnek fizetésére alperes helyesen köteleztetett, mert vele, mint elfogadóval szemben a V. T. 44. g-ának 2. bekezdése értelmében óvás felvételére szükség egyáltalán nem volt, minélfogva e tekintetben, az ő fizetési kötelezettségét a váltónak utólagos jogellenes telepítése nem érinti, Ellenben kibocsájtóval szemben, a váltónak utólagos telepítése felperes viszkereseti jogának elenyésztét vonja maga után, mert a telepítés nem képezvén a váltónak lényeges kellékét, felperes azt csak alperes hozzájárulásával eszközölhette volna, minélfogva a jogellenesen a váltóra vezetett telep helyén felvett óvás viszkereseti jog fentartására nem alkalmas. A m. kir. Kúria (1906. május 15. 905/1905. V. szám) Kasza Ferenc dr. ügyvéd által képviselt Szeged-csongrádi takarékpénztár cég felperesnek, B. Zsigmond ügyvéd I. r. és az általa képviselt B. Malvin II. r., valamint D. szül. J. Nina III. r. alperes ellen 2,238 K. töke és jár. iránt, a szegedi kir. törvényszék, mint váltóbiróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 19U5. évi április hó 13. napján 4,420. sz. a. kelt Ítélettel elintézett, a szegedi kir. ítélőtábla által 1905. évi május hó 10. napján 2,201. sz. a. kelt ítélettel megbírált váltóperben következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét annyiban amennyiben B. Zsigmoud alperes a váltótőkében, ennek 1904. évi december hó 27-ik napjától számított 6%-c-s kamatában, 63 K. 80 f. sommás végzési és 72 K. perköltségben marasztaltatott: helybenhagyja ; egyéb részeiben azonban mind a két alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és a 21,340/1904. sz. sommás végzésnek e részben hatályon kivül helyezése mellett felperest a nevezett alperessel szemben 1904. évi december 27-ikét megelőző kamat, 13 K. 20 f. óvási és '/3°/o váltódij iránt támasztott követelésével, B. Malvin alperessel szemben pedig egészben elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy B. Malvin alperesnek 29 K. 50 f. perbeli, valamint 32 K. 80 f. felebbezési költséget 3 nap alatt fizessen. Indokok: Az alpereseknek abban akifogásában, hogy a váltóból reájuk váltókötelezettség nem származik, mivel felperes nem volt jogosítva a váltót utólag, alperesek tudta és beleegyezése nélkül telepiteni, benne foglaltatik az a kifogás is, hogy a váltó fizetés végett nem kellő helyen mutattatott be, illetve hogy az óvás a jogtalanul történt telepítés folytán helytelenül vétetvén fel a telep helyén, felperes váltókereseti és viszkereseti joga alperesekkel szemben elenyészett. Ezt a kifogást azonban a kir. Kúria B. Zsigmond alperesre vonatkozóan csak annyiban találta alaposnak, amennyiben a váltó, felperes beismerése szerint, utólag, a kibocsátó hozzájárulása nélkül telepittetvén és fizetés végett a jogtalanul reá vezetett telep helyén mutattatván be, felperes ezzel az alperessel, mint elfogadóval szemben, a kereset kézbesítésének napját megelőző időre igényelt kamat, továbbá a szabálytalanul felvett óvás költsége ésVaf/o váltódij iránti igényét elvesztette. Ellenben a váltótőkének, a kereset kézbesítésétől számított kamatnak és a perköltségnek fizetésére B. Zsigmond alperes helyesen kötelezlezett, mert vele, mint elfogadóval szemben a V. T, 44. §-ának 2-ik bekezdése értelmében óvás felvételére szükség egyáltalán nem volt, minélfogva e tekintetben az ö fizetési kötelezettségét a váltónak utólagos jogellenes telepítése nem érinti és mert alperesnek az érték meg nem kapására vonatkozó kifogását az elsöbiróság ítéletének megfelelő indokai szerint helyesen mellőzte. Ellenben B. Malvin alperessel, mint kibocsátóval szemben, a váltónak utólagos telepítése felperes viszkereseti jogának elenyésztét vonja maga után, mert a telepítés nem képezvén a váltónak lényeges kellékét, felperes azt csak alperes hozzájárulásával eszközölhette volna. Ily hozzájárulást azonban maga felperes sem vitat, minélfogva a jogellenesen a váltóra vezetett telep helyén felvett óvás viszkereseti jog fentartására nem alkalmas. Ehhez képest felperes, az alsóbiróságok ítéleteinek részben megváltoztatása mellett, első rendű alperes irányában a kereset kézbesítését megelőző kamat, óvásdij és váltódij tekintetében, Il-od r. alperessel szemben pedig egészben elutasítandó volt. A K. T. 487. §-a szerint a biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek ugyan el, de azon időponttól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna; e szerint a most felhívott törvényszakaszban megszabott egy évi elévülési idő meg sem kezdődik addig, amig az egyezkedési alkudozások befejezést nem nyertek, vagyis a biztosító társaság a biztosítottat a biztosítási szerződésből támasztott igényével végképen el nem utasította. A biztosított csak az előtte tudva levő azokat a körülményeket tartozik a biztositóval közölni, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására beiolyással lehetnek. E szerint nem ítélhető meg az özvegynek olyan eskü, hogy a férje az ajánlat beadását megelőzően szenvedett-e és ha igen, miféle betegségben, msrt ha ezzel a főesküvel bizonyítható volna is az, hogy a biztosított mar az ajánlat beadásakor beteg volt, de az á perdöntő teny, hogy erról a betegségről és ennek a betegségnek a súlyos voltáról maga az ajánlatot tevő is tudomással bírt volna, a toesku megítélése esetében is bizonyitatlan maradna. (A m. kir. Kuna március 29-én, 549/1905. v.)