A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 25. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [10. r.]

98 A JOG a bérleményen szenet egyáltalában nem termel, a kitermelés költségére való tekintet nélkül, fizetni tartozik mindaddig, mig a bérleményben olyan minőségű szén létezik, amely szén ebbeli minőségénél fogva a kereskedelmi visszonyokhoz képest általában véve kibányászhatónak és haszonnal értékesíthetőnek jelentkezik, vagyis kitermelt állapotban kereskedelmileg értékesíthető, ha csak annak a szénnek kitermelése erőhatalom által akadályozva nincs; következésképpen az A) alatti okirat 8. pontjában foglalt szerződési megállapodással alperes a bányabér fizetése alól nincs felmentve pusztán amiatt, hogy a bérleményben levő kőszénnek kitermelése többe kerül, mint amit az a szén kiaknázva ér. Megerősíti ezt az A) alatti okirat 16. pontjának fenn idézett tartalma, amely szerint alperes éppen amiatt is, hogy a kutatási munkálatok vájást érdemlő ásványszéntelepek feltárására nem vezetnének, vagy az állandóan fennforgó körülményeknél fogva a bányatermék többé haszonnal el nem adathatik és igy az üzlet valóságos kárral jár, a haszonbérleti szerződést a kikötött idő előtt is egy évi felmondás mellett megszüntetheti, de ezen idő alatt is haszonbérlő a bányabért rendesen fizetni tartozik; azonban a fclebbezési biróság ítéletében tényként nincs megállapítva és az alsóbirósági ítéletekből vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből és ezek mellékleteiből kitetszőleg a felek részéről fel sem hozatott, hogy alperes a haszonbérleti szerződést felmondotta volna. A felebbezési biróság ítéletében foglalt és a S. E. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó tényállás szerint alperes abérleményi területből az 1894. évi szeptember hó 30-ik napjáig bizonyos szénréteget már kiaknázott és ott még van oligocen szénréteg és eocén szénréteg; azonban az oligocén szénréteg kiaknázása lehetséges ugyan, de többe kerülne, mint amit az ekként kiaknázott szén érne; ellenben a felebbezési biróság Ítéletében nincs megállapítva és az alsóbirósági ítéletekből, vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből és ezek mellékleteiből kitetszőleg, a felek részéről fel sem hozatott, hogy az illető oligocen szénréteg nem tartalmaz olyan minőségű szenet, amely szén a minőségénél fogva és a kitermelés költségére való tekintet nélkül, a kereskedelmi visszonyokhoz képest általában véve kibányászhatónak és haszonnal értékesíthetőnek jelentkezik. Ilyen körülmények között, habár a felebbezési biróság az ítéletében foglalt és fenn ismertetett tényekből helyesen következtette azt, hogy a bérleményi területen létező eocén szénrétegre nézve a bányaüzem erőhatalom által akadályozva van ; mégis, minthogy nincs megállapítva az, hogy a bérleményi területen az A) alatti okirat 8. pontjában meghatározott szén egyáltalában nem létezik vagy erőhatalom miatt az ott létező oligocen szénréteg ki nem termelhető; ellenkezőleg az van megállapítva, hogy az ott létező oligocen szénréteg kitermelése lehetséges; minthogy továbbá az a körülmény, hogy ez a kitermelés többe kerülne, mint amit az ekként kiaknázott szén érne, a fenn kifejtettek szerint alperest a bányabér fizetése alól fel nem menti: ezeknél fogva a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy felperest keresetével elutasította ; éppen azért felperes keresetének helyt kellett adni, a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti tőkének és késedelmi kamatának kereseti kérelemhez képest birói letétbe helyezésére és ugyanőt mint teljesen vesztest a S. E. 109., 168. és 204. §§. szerint az összes költségnek felperes részére fizetésére kötelezni. Habár jogszabály az, hogy az örökösök felelőssége az örökhagyó tartozásáért csak a hagyaték értéke erejéig terjed, mindazonáltal alpereseknek nem állott jogában a hitelezők közül egyeseknek, a többiek rovására előnyt nyújtani, hanem kötelesek, ha a hagyatéki vagyont megtartani akarták, az összes hagyatéki tartozásokat kiegyenlíteni, vagy pedig az egész hagyatéki vagyont a hitelezők kielégítésére hagyni. Ha tehát alperesek az előbbi módon jártak el, annak következményeit viselni is tartoznak. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1904. évi június 23-án G. 77. sz. alatt) a m. kir Kúria felülvizsgálati tanácsa (1906. évi május hó ö. G. 7t 5/1905. sz ) Az 1881: LX. t.-cz. 252. §-ának első bekezdése értelmében a zárlati költségeket és a zárgondnoki dijakat olyan esetben, amikor — minta jelen esetben is — zárgondnoki számadásnak van helye, a számadás és az arra adott észrevételek kérdésével egyidejűleg kell megállapítani, azokról tehát ugyancsak a számadásról hozott határozatban kell dönteni Minthogy pedig a végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-cz. 253. §-a szerint, az ezen törvény 75. §-a értelmében elrendelt zárlat esetében e törvény 245—250. és 252. §§-ait megfelelően kell alkalmazni, s mivel ugyanezen törvényszakasz második bekezdése szerint, a törvény 75. S-a értelmében kirendelt zárgondnok dijait és költségeit a végrehajtás foganatosítására illetékes biróság, a jelen esetben tehát az eljárt elsőbiróság állapitja meg: jogszabály megsértésével mondotta ki a felebbezési biróság Ítéletének indokolásában — mert ennek rendelkező részében e kérdésről nem is intézkedett, — hogy a zárgondnoki számadásokkal egyidejűleg érvényesített zárgondnoki dijak és költségek kérdésének eldöntése külön útra tartozik és hogy e költségek megállapítására a felebbezési bíróságnak nincs hatásköre. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1906. évi május hó 1-én I. G. 67f/190ö. p. sz.) Az osztr. ptk 163. S-ban felállított azzal a törvényes vélelemmel szemben, hogy az, aki a törvénytelen gyermek anyjával a fogamzási időszakban közösült, a gyermek nemzőjének tekintendő, a többekkel való közösülés kifogása és az erre alapított feslett élet kifogása helyet nem foghat. (így itélt a m. kir. Kúria 1897. I. G. 162., 1901. I. G. 381. és 1901. I. G 598 sz. a.) A m. kir Kúria I. felülvizsgálati tanácsa. (1906. évi május hó 7. 1. G. 17/1906. p. sz) Jogszabály szerint a férj nejét vagyonához képest köteles eltartani? és eszerint a tartási kötelezettség megállapításánál döntő sulylyal nem bir alperesnek az az ellenvetése hogy teljesen vagyontalan és mint cseléd tartja fenn magát; a biroi gyakorlat szerint, ha az önálló vagyonnal nem bíró fiu az apai házhoz, az apai vagyonba az apa beleegyezéséből vette is noul nejét es a fiu tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában érvényesítette is, az önhibáján kivül különélésre kényszeritett nő férjének apjától tartást csak a nő vagyontalansága és keresetképtelensége esetén követelhet (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (19uG. évi április hó 20-án I. G. 657/1905. p ) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi ügyletekre is alkalmazandó magánjogi jogszabály az, hogy aki a szerződés megkötésénél lényeges tévedésben volt, az megtámadhatja szerződési nyilatkozatát, ha tévedését a másik fél okozta vagy felösmerhette és a sikeres megtámadásnak az a jogkövetkezménye, hogy a tévedésben volt szerződő félnek szerződési nyilatkozata visszahatóan hatályát veszti s a szerződés létre nem jöttnek tekintendő. A lőcsei kir. törvényszék (1904 jun. 4-én 3,283. p. sz. alatt) H. Zs. dr. ügyvéd által képviselt aGrüneberger Werkzeug Werkeactiengesellschaft* cég felperesnek K. J. ügyvéd által képviselt W. J., majd a per folyamán történt alperesek ellen 2,115 K. 80 f. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A C) alatti számlában részletezett áru átadása ellenében kötelesek alperesek a néhai M. J. után rájuk szállott örökség, nevezetesen az 1902. febr. 23-án felvett leltárba 3 — 77. t. a. felsorolt ingók és a gánóci 43. sz., a szepes-szombati 532. sz. és a poprádi 876. s. 696. sz. tjkvekben néh. M. J.-t illető ingatlanok értéke erejéig, felperesi cégnek a kereseti 2,199 K. 17 f. tőkét, 2,115 K. 80 f. tőke után 1900. évi dec. 3-ától járó 5°/0-os kamatait, továbbá 1901. évi febr. hó 9-től áru átvételének napjáig naponként 16 f.-t, valamint 642 kor. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett egyetemlegesen megfizetni. Indokok: Felperesi cég alperestől az ez által megrendelt, azonban átvenni megtagadott 6. alatti facturában részletezett vasáruk vételárát (2,116 K. 80 f.), továbbá az átvétel megtagadása folytán felmerült visszfuvarozási s beraktározási költséget (83 K. 37 f.) és 1901. febr. 9-től számítandó raktárdíj címén naponta 16 fillért. Alperes tagadja, hogy az árut ő rendelte meg, mivel azt János nevü fia rendelte saját személyében, amennyiben alperestől erre megbízást nem kapott és az különben sem volt jogosítva nevében eljárni, mivel nevezett fia az üzletben csak segédkezik, önálló rendelkezési joga azonban nincs. Az ügy érdemében alperes az árut ugy minőség, mint mennyiség tekintetében kifogásolja amiatt, hogy fia csak próbamegrendelést tett, holott felperes oly mennyiséget küldött, melyet 5 év alatt sem lesz képes felhasználni, felperes köteles volt az árut franco vasúti állomás szállítani, dacára ennek azonban a vasúti vitelbérrel megterhelve érkezett; mindezek miatt az árut felperesnek rendelkezésére bocsátotta, aki avval rendelkezett és igy azt visszafogadta. A tanuként kihallgatott M. J. vallomásából kitűnik, hogy felperesnél ő rendelte meg az árut s a H) alattit egészben ő irta s aláirta, mely vallomása K. J. tanúnak előadásával is támogattatik; ezek alapján a kir. törvényszék beigazoltnak látván azt, hogy a megrendelést M. J. teljesítvén, a H. alattira nézve kínált főeskü alkalmazását mellőzendőnek találta annál is inkább, mivel alperes a per folyama alatt elhalálozván, jogutódjai a prttás 244. §-ában érintett kérelmet elő nem terjesztettek. Ezek szerint első sorban az a kérdés, vájjon ezen megrendelés kötelezi-e néh. M. J.-et r K. J. vallomása által igazoltatik, hogy M. J. betegsége alatt fia M. J. vezette az üzletet, hogy ezt néh. M. J. ki is fejezte azzal, hogy az üzlet körül fia parancsol, a kir. törvényszék előtt M. J. több rendbeli peréből ismeretes, hogy nevezett már néhány éve halála előtt betegeskedett olyannyira, hogy kihallgatása, illetve megesketése végett lakására birói kiküldetések szüksége merült fel; üzletét önmaga vezetni tehát alig volt képes; M. J. nem tagadja, hogy neki önálló üzlete nincsen, sőt önmaga elismeri, hogy a megrendelést atyja részére teljesítette, ezek alapján kétségtelen, hogy az adásvételi ügylet a ker. törv. 49. §-a értelmében M. J. részére kötöttnek tekintendő. Alperes meg sem jelölte közelebbről, hogy a megrendelt vasáru mely minőségi hiányokban szenved, de erről tudomást nem is szerezhetett, miután azt ki sem váltotta; a mennyiség iránt irányuló kifogása pedig figyelembe azért nem jöhet, mert a megrendelésben az áru mennyisége határozottan meg van jelölve, azon kitételnek tehát, hogy «zur Probe> csak az a jelentősége lehet, hogy alperest a rendelésre mily célzat vezette, ez pedig felperesre nézve közömbös. Különben is joggyakorlatunk értelmében megosztható áruknál, mint a jelen esetben is, a rendelkezésre bocsátási jog az egész árura nem gyakorolható. Azon körülmény, hogy az áru megállapodásellenesen fuvarbérrel terheltetett, szintén nem jogosította fel alperest az átvétel megtagadására, mert ez esetben alperesnek fennmaradt az a jo^a hogv ezen költségeket a számlabeli követelésből levonásba hozza mibé felperes a 7 •/. alatti szerint különben is beléegyezett. Alperesnek a minőségi hiányokra alapított kifogása nem is bir alappal; mert a meghallgatott szakértők nyilatkozataiból megállapítható, hogy