A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 25. szám - A büntető per szakértője és birói szemléje [2. r.]

196 A JOG az egyház kebelében felmerülő vitás kérdések elintézési fórumaira nézve is. A congressusi hitközségek perei az izraelita község kerületi bírósághoz és az orthodox hitközségekéi az orthodox alapszabályzat határozatai szerint alakított választott bíróság hatásköréhez tartoznak; holott a status quo ante és a szefárd izraelita hitközségekben előforduló egyenetlenkedések a közigazgatási hatóságok fokozatos elbírálása alá esnek. De azért megtörtént már, hogy ugy a congressusi, mint az orthodox hitközség a vitás ügyet a felekezeti bíróság mellőzésével szintén a közigazgatási hatóság elé vitte, valamint arra is volt eset, hogy az orthodox hitközségben hitközségi tagok «status-quo-ante alapon álló imaházi egyesület»-té alakultak, csakhogy ezen a cimen a felekezeti választott bíróság fóruma alól magukat kivonhassák.9) E visszonyon azonban nagyban változtat az 1896 : XXVI. t.-c. a közigazgatási bíróságról, mely igen sok egyházi vitás ügyben van hivatva bíráskodni.10) Az egyes hivek magánjogi ügyeiben a fenti egyházi bíróságok csak akkor intézkedhetnek jogereiüleg, ha az 1868 : LIV. t.-c. III. fejezetében foglalt intézkedések betartattak. A congressusi és orthodox hitközségek között a hitköz ségi vagyon tulajdona iránt felmerült vitás kérdések a rendes bíróságok hatásköre alá tartozónak nem tekintetnek. (Kúria 1884. márc. 7-én tartott teljes ülésében hozott határozata). Az izraelita egyházközségek vagyonjogi visszonyaira nézve fontos az 1895:XLIII. t.-c. 6. §-ának az a rendelkezése, hogy a vonatkozó régebbi törvények és jogszabályok változatlanul tentartatnak. Ebből önként következik, hogy a hivatkozott törvénynek az elismert vallásfelekezetek vagyonjogi visszonyára vonatkozó megszorító intézkedései, a fennebb jelzett négy nevezet alatt előforduló izraelita egyházközségekre alkalmazást nem nyernek. A vagyon alanya mindig az egyházközség és éppen az egységes szervezet hiányában nem tartom lehetségesnek, hogy a nevezett hitközségek bármelyik csoportja, mint egyetemes egész — amiként ez a prot. egyházaknál lehetséges és létező, — vagyonjogok alanya lehessen. Az izraelita országos iskolai alap (universitas bonorum) önálló jogalanynak tekintendő, melynek kezelése az erre nézve megállapított szabályzat értelmében történik, tehát a képviseletre is e szabályzat intézkedése nyerhet alkalmazást.11) Az izraelita hitközségek bármelyike az országos törvények értelmében nyilvános iskolákat is állithat fel; az iskola céljaira szolgáló vagyon alanya azonban az iskolafenntartó egyházközség lesz. Kétségtelen mindezekből, hogy az izraelita egyházközségek, mint jogi személyek vagyonjoga, csak a magánjog szabályaiban talál a többi egyházközségeket is kötelező korlátokra. X^A büntető per szakértője és birói szemléje Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti kir. tszéki aljegyző (Folytatás.1)*) X «• A fennálló törvényes intézkedések, amelyek a büntető perrendtartásban plasztikus kifejezést nyertek, jórészt tökéletesek és a szükségletnek, a gyakorlat igényeinek megfelelők. Amik a halottszemle és boncolást a 240—243. §-ban és a mérgezést a 244.§-ban érintik, már ma is összhangzásban állanak a speciális jogforrással, a törvényszéki orvostannal,— ellenben a testi sértés szakértői véleményét tárgyazó 245. §. olyan mértékben szűkszavú, és kizárólag a gyógyulás időtartama kitüntetésének kötelezettségében ad a szakértőnek direktivát, hogy azoknak a végtelenül felületes, gyakran könnyelmű és megbízhatatlan (ezek a legenyhébb kifejezések) orvosi látleletek alaposabbá és részletesebbé tételére nem találunk a törvényben felhatalmazást. Pedig a testi sértésnél ez az orvosi látlelet nemcsak kardinalis fontosságú, hanem az egyetlen minősítési forrás, amelyre e) A hitközségkerületi elnökök 1896. évi jan. 6-iki előterjesztése 16. lap. 10) L. A vall. és közokt. min. 4,501/896. eln. sz. rendeletét. ") Határozat az országos izraelita pénzalap kezelése tárgyában 1. §. Az izr. országos pénzalap egyelőre s addig, mig ez érdemben az izr. egyetemes gyűlés másként nem intézkedik,, a nm. magy. kir. vallás- és közoktatási minisztérium kezelése alatt marad. 2. §. A kezelés ellenőrzése a szerv. szab. 78. §-a a) betűje értelmében a kerületi elnökök gyűlését, vonatkozólag az egyetemes gyűlést illeti. 3 §. Az izr. orsz. pénzalap jövedelmének hováforditása iránti I intézkedési jogot kizárólag az izr. egyetemes gyűlés gyakorolja. *) Előző közlemény a 22. számban. az egész tárgyalás támaszkodik, amely az Ítélet alapját képezi. És ez a 245. §. 2-ik bekezdésében felsorolt személy által kiállított okirat, a gyakorlatban oly mérvű hiányosságokat tartalmaz, hogy ezt csak egy törvénypótló, illetve magyarázó rendelet szabályozhatná. Ezt a rendeletet a törvényhozás az igazságügyi orvosi tanács, mint legfőbb szakhatóság véleménye alapján bocsáthatná ki és ez magában foglalná azokat a részletkérdéseket, amelyek a testi sértés megállapításának fontos jogi és ténybeli ismérveit képezik. Maradjunk a törvény korlátai között. A B. P. 245. §-a a gyógyulás időtartamáról beszél. Mit értünk ez alatt, a seb teljes beforradását-e ? a teljes fisikai in integrum restituciót? vagy csak a szerv működési képességének visszatérését ? Az anyagi és az alaki törvény nem oldják meg ezt a problémát, a Kúria praecis kifejezésformája — az « egészségháboritás » — igen. Ugy értsük ugyanis a kérdést, hogy gyógyultnak tekinthető a sértett abban az esetben, ha a sértett szerv szokott életműködését, illetve működési képességét visszanyerte; ha a karral visszaesés veszedelme nélkül dolgozni lehet; ha a homloksérülés a levegő és a természeti behatások iránti kóros érzékenységet elvesztette, vagyis az egészségháboritás megszűnt. Tehát nem tartozik a sérülés gyógytartamához az az idő, mig a hegnyomok eltűnnek, vagy a sérülés minden külső képe eloszlik, hanem mikor a sérült szerv beteges jelenségei, a fájdalom, bénulás és a munkaképességet akadályozó indispozició megszűnik. A törvény kifejezetten gyógyulásról beszélvén, ez a kitétel feltétlenül involválja a gyógykezelést. Nem számithatók be tehát a vádlott terhére, a sérülésben infekció vagy külső behatások következtében beálló zavarok és rosszabbodások, amelyeket a rendes gyógykezelés (kötés, a seb tisztántartása, orvosszerek használata) mellett, feltétlenül el lehetett volna kerülni. Az orvosszakértői véleménynek tehát feltétlenül tartalmazni kell azt a kitételt, hogy a sérülés rendes gyógykezelés mellett mennyi idő alatt gyógyul. Ez természetszerű, a jogrendszer minden területén érvényes szabály. Amint a magánjogban az okozott kárért való in integrum restitucióba helyezés kötelezettsége, a károsult részéről megkövetelheti, hogy ez olyan magatartást tanúsítson, amely a kárt szabályozni és korlátozni törekszik ; amint a kereskedelmi törvény a biztositottói megkívánja a kár bekövetkezte esetén a mentési kötelezettséget, — azonképen a büntetőjog is megkövetelheti a sértettől, hogy a sérülés bekövetkezte esetére tegyen meg mindent, hogy annak a gyógyulási tartama rövidebb legyen. Az orvosi látlelet és vélemény tehát mindenekelőtt állapítsa meg a tényállást akkép, hogy mikor jelent meg nála a sértett és mit adott elő sérülése indokául. Ha a sértett első előadásában az orvosszakértő zavart, homályosságot vagy elmekór tüneteit észleli, ugy ezt feltétlenül jegyezze meg annak indokolásával, hogy ezen állapotot a bántalmazás idézte-e elő. Ezután adja meg pontos részletességgel a külső látleletet és végül adjon véleményt arról, hogy a sérült szervben a sértés által okozott egészségháboritás, mennyi idő alatt szűnik meg rendes gyógykezelés mellett? Természetszerűleg a vélemény első sorban azt tartalmazza hogy a sértést mi idézte elő és amennyiben a sértett megjelenésekor, vagyis a vizsgálat megejtése előtt elmondotta a sérülésnek ténybeli előzményeit, az orvosi véleménynek nyilatkozni kell arra nézve is, hogy a vizsgálat, a sérülések természete, valószinüsiti-e sértettnek azok eredetére vonatkozó előadását és végül tartalmaznia kell az orvosszakértő által kiállított látlelet és véleménynek azon klausulát, hogy a sértettet gyógykezelés alá vette, kötést alkalmazott, orvosságot rendelt vagy pedig, amennyiben a sérülés enyhébb természetű, hogy az gyógyítást nem igényel! Még tovább is kell mennünk az óvatosságban és ennek a végtelenül gyakori és kardinalis fontosságú perbizonyiték megbízhatóbbá tételében. A járásbirósági eljárásban ugyanis nem honosodott meg általánosan az a gyakorlat, hogy a testi sértés eseteiben a látleletet kiállító orvos megidéztessék. Ugy hogy a biró a gyógyulási időtartam, vagyis a minősítő körülmény tekintetében, kizárólag, a sérülés közvetlen bekövetkezte, az első segély pillanatában a sértett — fájdalom vagy dühtől befolyásolt — bemondása, az eruptív vérzés, vagy az esés okozta infekció folytán is nehezen felismerhető sértés benyomása alatt készült orvosi