A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 25. szám - Az izraelita hitközségek közötti külömbségek és azoknak a biroságok előtti képviselete

194 A J melylyel alperes élhet, ha ugyanaz a fél. ugyanazon jog iránt más pert indítana. A javaslat ezekre az intézkedésekre megegyez a mai joggal. Alperesnek perbebocsátkozása előtt felperes elállhat keresetétől s az elállás nyomban megszünteti a perindítás hatályait s felperes az okozott költségben is marasztalandó (192. §.). Ez a rendelkezés lényegileg megegyez a prdt. 69. §-ával. Van azonban a javaslat idézett szakaszának egy külön pontja is, mely a mai perjogban még nem nyert alkalmazást, mely a következőleg intézkedik : «Ha felperes a pert újra megindítja, alperes a perbebocsátkozást mindaddig megtagadhatja, mig felperes a megállapított költséget meg nem téríti». Mai perjog szerint (ptrdt. 70. §.) alperes perbebocsátkozása után a kereset visszavételére egyedüli mód a perletétel (depositio, condescensio litis). A javaslat 193. §. szerint is a pertől való elállás, alperesnek perbebocsátkozása után, csak ennek beleegyezésével mehet végbe; egyéb esetben pedig a felperes kifejezett elálló nyilatkozatához a javaslat azt a perjogi hatályt fűzi, hogy a nyilatkozat ugy tekintendő, mintha felperes a perfelvételi határnapot elmulasztotta volna. (193. §.) A törvényjavaslat 459. §. szerint, ha a perfelvételi határnapot a felp. mulasztja el, az alperes kérelmére az idézés végzéssel feloldandó és a felp. a felmerült költségben, a mennyiben ez iránt még jogerejü határozatot nem hoztak, elmarasztalandó. Ez az uj intézkedés gyakorlatilag be fog válni. A törvényjavaslat a 408. §-t rendeli alkalmazni abban az esetben, ha felp. a keresettel érvényesített jogáról is lemond, vagyis ilyen esetben a bíróság, az ellenfél kérelmére, a lemondás értelmében végitéletet tartozik hozni. Ez az intézkedés felel meg a mai perletétel következményeinek, csakhogy mai perjog szerint perletétel esetén a bíróság nem végitélettel dönt, hanem végzéssel határoz. A javaslat íenti intézkedésében az elvi vonás hívebben van kifejezve, mert alperes perbebocsátkozása után a bíróság már a felek közti vitás kérdést ítélettel dönti el. A hatásköri és illetőségi hiányok, perképesség a törvényjavaslat 142. §. értelmében, a som. elj. 17. §. rendelkezésének megfelelően a bíróság által az idézés kibocsájtása előtt vizsgálandók, a javaslat 141. §-a szerint a fél a keresetlevél hiányai pótlására felhívható. A prtdt. 100. §-ában, a törvénykezési szünnapokra vonatkozó intézkedés, a javaslat 145. §-a által is fentartva van. Az idézés a törvényjavaslat 144. §-a értelmében ugyanoly felhívással megy végbe, mint az a mai eljárásban a sommás elj. 18. §-ban előírva van. A som. elj. 19. §-ába foglalt intézkedést, ajavaslat 144. § a szintén fentartotta. A javaslat 147. §-ban contemplálva van a som. elj. 20. §-nak az az intézkedése, hogy a felek a rendes törvénynapokon idézés nélkül is meg jelenhetnek. A járásbíróság előtti eljárásban fenn van tartva azegyességi kísérletre való idézés is, de csupán abban az esetben, ha az ellenfél a járásbirósági székhelyen megidézhető (140. §.) A kézbesítésre vonatkozólag a javaslat, igen liberálisan jár el, amennyiben mindazon helyeken, a hol postaállomás van, a kézbesítést a postahivatalra, igy állami alkalmazóttakra utalja, akik mindenesetre nagyobb garantiát nyújtanak, mint a községi kézbesítő közeg. Bírósági székhelyen és ahol nincs postaállomás, fentartja az 1875. évi X. t.-c. 1. §-ban szabályozott kézbesítési módot. Végre megengedi alél költségén az 1875. évi IX. t.-c. 3. i?-nak megfelelően végrehajtó által való kézbesítést. A kézbesítési megbízottak intézményét a német perrendnek megfelelően statuálja. A javaslat 159 — 168. §-ainak szabályai a mai judikatura által megállapított elvekhez alkalmazkodnak. Fenntartja a javaslat a hirdetmény által való idézést is, a mai perjognak megfelelőé i ügygondnok alkalmazása mellett. A harmadik cimnek itt tüzetesebben vázolt fejezetei tehát — amint ez a fentebbi ismertetésből kitetszik — ugy szerkezeti rend, mint az elvi tartalom erőtelje.; kidomboritása tekintetében kritikai méltatást érdemelnek. Az izraelita hitközségek közötti külömbségek és azoknak a biróságok előtti képviselete. Irta TÓTH GYÖRGY dr , tanácsjegyző albiró. Az izraelitákra országos törvényeink közül az 1 ,S40: XIX., 1843-: Iir., 1867: XVI., 1895:XLII., XLIII. t.-cikkek onatkoznak. A magyarországi zsidók azonban egységes egyházi szervezettel (u. n. alkotmánynyal) nem birnak, hanem egyszerűen hitközségekre oszlanak. A hitközségek igazgatása minden egyes egyházközség autonóm jogát képezi. A fennebb hivatkozott törvények az izraelita egyházközségek autonóm jogát illetően nem rendelkeznek. Az államhatalom is a zsidó felekezet egyházi, tanulmányi és alapítványi ügyeibe tevőlegesen nem íoly be s csupán az államhatalom érdekei szerint avatkozik be az egyház szervezetébe és működésébe Az államhatalom e beavatkozása abban leli magyarázatát, hogy az izraelita hitközségek az egyházközségen tnl terjedő nagyobb igazgatási vagy egyháztörvényhozási testületekké szervezve nincsenek.1) Az izraelita egyházközségek helyzete az állammal szemben, leginkább megfelel annak a rendszernek, amely a vallásfelekezetekre nézve az észak-amerikai Egyesült Államokban van elfogadva s amely megtestesülése annak a sóvárgott célnak: szabad egyház szabad államban. Az izraelita egyházközségek tisztán az administratio szempontjából megkülönböztethető következő négy csoportra (ágra, szervezetre) oszlanak : 1. kongresszusi, 2. orthodox, 3. status quo ante és 4. szefárd hitközségekre.2) Ide vonatkozólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1877. évi március hó 29-én 7,768. szám alatt az ((izraelitáknak, — amint a kongresszus alapszabályai szerint szervezkedtek, vagy nem szervezkedtek — címezése tárgyában» a következő rendeletet bocsátotta ki: Számos eset fordulván elő, hogy izr. hitközségek, beadványokban, valamint a hatóságok is intézkedéseikben és jelentéseikben a congressusi alapszabályok és az 1871. évi november hó 15-én 29,915. sz. a. kelt itteni körrendelettel közzétett alapszabályzat szerint szervezett hitközségeket, minden megkülönböztetés nélkül egyszerűen és egyaránt csak «izraelita hitközségnek)) nevezik, illetőleg címezik, amiből zavarok, az egy helyen létező két különböző hitközség között félreértések, sőt a címezés miatt versenygések is támadnak, ezennel felhívom a megye közönségét, hogy ugy felsőbb helyre teendő jelentéseiben, mint saját hatásköréhez tartozó intézkedéseiben, a congressusi alapszabály szerint szervezett" hitközségeket ocongressusi izraelita hitközség*, vagy egyszerűen csak «izraelita hitközség» — az 1871. novemberi alapszabályzat szerintieket, az ezen szabályzat 4. §-ában foglalt meghatározáshoz képest «autonom hittörvényhű zsidó hitközség)), vagy röviden «orthodox izr. hitközség)) — s végre azokat, melyek egyik szabályzat szerint sem szervezkedtek újra, hanem most is a congressus előtti állapotukban vannak, «statusquo hitközség)) névvel jelölje, illetőleg címezze és ugyanezt tegye kötelességévé mind saját tiszti közegeinek, mind a törvényhatóság területén levő összes izraelita hitközségeknek. A 7,768/877. sz. V. és közokt. min. rendelet értelmében tehát a) a kongressus által alkotott hitközség neve: ((congressusi izraelita hitközség vagy izraelita hitközség.)) Ezek az úgynevezett neológ zsidók. b) A második csoportba tartozók egyházközségi szervezete : «autonom, hittörvényhű zsidó hitközség)) vagy «orthodox izraelita hitközség)) nevet viseli. c) A harmadik csoportba tartozók hitközsége : «statusquo hitközség)) névvel jelölendő. d) A negyedik csoportba tartozók a «szefard» nevet azért vették föl, hogy a már «Szefard izraelita hitközség)) vagy egyszerűen fentebb megnevezett zsidó hitközségek szervezetét elvethessék és magokat azoktól megkülönböztethessék. A c) és d) pont alattiak különben — az a) és b) pont alattiakkal szemben — együttesen is neveztetnek status quoante hitközségeknek s ez az oka, hogy a fentebbi rendelet is csak három csoportról emlékezik meg. Az 1,191/888 eln. száma vall. és közokt.-ügyi miniszteri rendelet értelmében és az 1895. évi XLU. t.-c. tartalmából is kitetszőleg különben «ugy a kongressusi, mint az orthodox és status-quo-ante alapon álló hitközségek ugy állampolitikai szem') Kmetty: Közigazgatási jog, 48ö lap. 2) a) Barta Lajos: Hitközségi ügykezelés és az izraelita felekezetre vonatkozó törvények és miniszteri rendeletek gyűjteménye. Nagykanizsa 1901. b) Az izraelita közséí ksrületi elnökök gyűlése által a Budapesten 1398 jan. 6 in tartott Ülísb3l Wlassics Gyula dr., vall. és közokt. miniszterhez intézett előterjesztés 11 lap., c) Ugyanigy Kossuthányil. Egyházjog, 1902. 296 lap. De tévesen a legtöbb munkában csak az 1., 2 3 pont alattiak vannak említve. ' •