A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - Az ipari titok a magyar jogrendszerben. (Népszerű összefoglalás egy felolvasás számára) [2. r.]

180 A JOG mények hatottak a felmentő Ítéletre, megadja az inditványozási jogosultságot a főmagánvádlónak is. De fenntartotta a közvádló és csak a közvádló részére akkorra, ha a vádlott terhére uj tények, uj bizonyítékok alapján kérik az újra felvételt. És ez a törvénynek következetes, a törvényhozó akaratának megfelelő magyarázata. A törvényhozó ismerte jól a B. P. 43. §-nak intenczióját. Tudta, hogy a főmagánvádlót a magánvádra üldözendő bűncselekményeknél a kir. ügyészség jogköre illeti, de azt is tudta (107. oldal), hogy «az egyenlőség a kir. ügyészség és a főmagánvádló jogköre között az ujrafelvételnél megszűnik.» Nyilvánvaló téhát, hogy a B. P. 449. §-ának rendelkezése egészen különálló és az általános jogszabály alól kivett esetet szabályoz. Es ez a természetes is. Az ujrafelvétel indítványozásánál a kir. ügyészség hatósági jellegéből eredő jogköre van érintve, ő a hivatott annak az elbírálására, vájjon a felajánlott uj bizonyítékok elég nyomósak e arra ; hogy a már egy izben felmentett vádlottal szemben szükséges-e az újra való eljárás, e hatóságok akcióba hozása ; nem subjektiv mozzanatok sarkalják e erre a magánvádlót, nem látszik-e feleslegesnek újra mozgásba hozni az államhatalom egy szervét és nem kell-e újra végigjárni annak az esetleg meghurcolt embernek, aki már egy izben elégtételt nyert, a szenvedések kálváriáját? Emellett a főmagánvádló inditványozási joga nem szenved semmi csorbát. Csak közzé és a bíróság közzé odalép a közvádló mintegy közbeeső fórumnak és a jogos vagy jogtalan magánérdek megóvása céljából él azzal a törvényadta jogával, hogy emel uj vádat, vagy elejti azt. Az indítványt természetesen a főmagánvádló emeli, de már — nem miként első izben — a per birájánál, hanem a közvádlónál s ha ez látja megsértett jogrend helyreállításának szükségesséét, közvádlói kötelessége, hogy indítványát a per bírája elé terjessze. Utalok egyébként még arra is, hogy ott, ahol a törvény szava kétséges, azt mindig e vádlott előnyére kell magyarázni. Az ipari titok a magyar jogrendszerben. ?\ (Népszerű összefoglalás egy felolvasás számára.) Irta DÓCZI SÁMUEL dr. budapesti ügyvéd. X(Vése-)* Ha a titoktartási kötelezettség ellen vétő az országos balesetbiztosító pénztár, vagy valamely választott bíróság alkalmazottja, vagy az állami munkásbiztositó hivatal tisztviselője, ugy a jelen törvény 106. §-ában megszabott büntetésen kivül minden szerzett jogának elvesztésével állásától azonnal elmozdítandó. Ha választott személy — elveszti megbízását, és többé meg nem választható, ha orvos vagy szakértő, ily minőségben sem a balesetbiztosító pénztár, sem választott bíróság, sem az állami munkásbiztositó hivatal által ily minőségben többé igénybe nem vehető. Az országos balesetbiztosító pénztár, valamint annak közegei az állami pénzügyi igazgatás részéről semmi irányban sem vehetők igénybe. A 106. §. így szól: «ki a jelen törvény 99. §-ának első bekezdésében körülirt titoktartási kötelezettségét megszegi, akár az által, hogy a tudomására jutott üzemi, vagy üzleti titkokat elárulja, akár az által, hogy a tudomására jutott üzemi eljárást utánozza, három hónapig terjedhető fogházzal vagy 2,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, esetleg mindkettővel büntetendő, fennmaradván a sértettnek a köteles titoktartást megszegővel szemben érvényesíthető kártérítési igénye.» A tervezet indokolása ezekre nézve a következőket mondja : «A 99. §. az üzemi és üzleti titkok megőrzése iránt rendelkezik)). E rendelkezés annyira természetes, hogy külön megokolást sem igényel, mindazonáltal utalnunk kell itt arra, hogy ez az egyetlen rendelkezés, amely ellen vétőkkel szemben vétséget állapit meg, vagyis ennek megtorlását bírói útra tereli. Igen messzemenő anyagi érdekek védelméről van ugyanis itt szó. Magának a balesetbiztosító pénztárnak, igazgatóságának, kerületi választmányainak és bizalmi férfiainak, a választott bíróságoknak, az állami munkásbiztositó hivatalnak, az ezek által igénybe vett szakértőknek, szóval a biztosítás körül igénybe vehető és veendő minden szervnek módjában van az ipari üzemekben megfordulni, tisztviselőknek, munkaadóknak és munkásoknak egyaránt módjukban van üzleti és üzemi titkok tudomására jutni. Megakadályozni ezt nem lehet, mert akkor sok visszaélésnek tétetnék ki az intézmény. Tehát garanciákat kell keresni ezen titkok megőrzésére nézve, miket • Előző közlemény a 22) számban. a tervezet abban vélt megtalálhatni, hogy egyrészt — mint emiitők — vétségnek minősiti az ez ellen való vétést (106. §.) és három hónapig terjedhető fogházzal, vagy 2,000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel, esetleg mindkettővel bünteti az illetőt, fenntartva ezenkívül a sértettnek kártérítési igényét ; másrészt azt az erkölcsi büntetést is alkalmazza reá, hogy ha az illető tisztviselő, minden szerzett jogának elvesztésével, állásától azonnal elmozditandónak rendeli, ha pedig választott személy, tehát igazgatósági vagy kerületi választmányi tag, bizalmi férfiú, választott bírósági ülnök, munkás-biztosítási hivatali nem állandó tag, vagy orvos, illetve szakértő, akkor elveszti megbízatását és többé meg sem választható, illetőleg szakértőül többé meg nem hívható. A tervezet tehát az ily esetekre a lehető legsúlyosabb anyagi és erkölcsi megtorlás iránt rendelkezik és pedig ugy a titok elárulása, mint az igy tudomásra jutott üzemi eljárás utánzása esetére is. Nem vonható ugyan a titkok elárulásával azonos fogalom alá, mégis ezzel kapcsolatosan kellett a tervezetnek az iránt is rendelkezni, — ide volt ez leginkább illeszthető, — hogy az orsz. balesetbiztosító pénztár vagy közegei az állami pénzügyi igazgatás részéről semmiféle irányban sem vehetők igénybe. Ha az alkotandó törvény ez iránt nem rendelkeznék, félő, hogy az egész intézménynek a munkaadók igen nagy bizalmatlanságával kellene megküzdenie ; igy ez iránt biztosítva, talán csökkenni fog az, jóllehet egészen elenyészni talán soha sem fog, mert népünknek már természetében rejlő sajátsága a bizalmatlanság. Ezt előzékenységgel és tapintattal legyőzni lesz egyik nemes hivatása az égést intézménynek, — az autonóm szervezetnek ugy, mint az állami hatóságnak. Érdekes az indokolásnak az a része is, mely az alkalmazott büntetés megállapítását támogatja. Ez igy szól: «A szabadságvesztéssel való büntetést a tervezet ugy az alkalmazottaknál, mint a munkaadóknál már elvi okokból is kizárja, az üzleti vagy üzemi titkok elárulásának, üzemi eljárás utánzásának eseteit kivéve (106. §.), melyekben ennek a magasabb ethikai alapon nyugvó elvnek alkalmazása már nem volna indokolt, amennyiben igen súlyos, feltétlen rosszhiszeműségből eredő cselekedettel állunk szemben.» A sommás eljárásról szóló 1893. XVIII. t.-c. 86. §-a szerint a tanúságtétel megtagadható, ha a kérdésre adandó felelet által a tanú becsületében vagy vagyonában sérelmet szenvedne, valamely műszaki vagy ipari titkot árulna el. Ehhez simul a most készülő perrendtartás is. A polgári törvénykezési rendtartás javaslatának 303. §-a szerint ugyan: a tanúságtétel megtagadható, ha a kérdésre adandó felelet által a tanú becsületében vagy vagyonában jelentékeny sérelmet szenvedne és ha a tanú a kérdésre adandó felelettel valamely műszaki vagy ipari titkot árulna el. A tanút a kihallgatás előtt, vagy midőn a kérdéses visszony kiderül, figyelmeztetni kell, hogy vallomásának megtagadására fel van jogosítva. Ugyanezekben az esetekben okiratok felmutatása vagy kiadása is megtagadható. Az országos központi statisztikai hivatalról szóló 1897. évi XXXV. t.-c. 15. §-a szerint: «A központi statisztikai hivatal alkalmazottja, vagy a törvény értelmében szolgáltatandó statisztikai adatok gyűjtésével, vagy feldolgozásával megbízott más egyén, ki ily minőségében tudomására jutott egyéni természetű statisztikai, vagy egyéb adatokat, akár alkalmaztatásának vagy megbízatásának idejében, akár annak megszűnte után magánosoknak, vagy oly hatóságoknak, melyek azok átvételére jogosítva nincsenek — elbeszél, kiszolgáltat, felmutat, megtekinteni enged, vagy a törvény ellenére köztudomásra juttat, — amennyiben cselekedete súlyosabb büntetőjogi beszámítás alá nem esik — kihágást követ el és 2 hónapig terjedhető elzárással, valamint 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Fennmarad ezen kivül a fegyelmi felelősség és az okozott kár megtérítésének kötelezettsége. A 184. §. szerint: Iratok lefoglalásánál gondoskodni kell arról, hogy tartalmukról az erre törvény szerint jogosítottakon kivül más ne szerezzen tudomást. Ha az iratok birtokosa, vagy ennek megbízottja, illetőleg a részére kirendelt képviselő átvizsgálásukat vagy elolvasásukat nem akarja megengedni, az iratokat lepecsételve őrizet alá kell venni és a vádtanács határozatát azonnal kikérni arra nézve, hogy átvizsgálandók, vagy visszaadandók-e ? A 191. §. szerint: az eljáró hatóság tagjai vagy közegei, valamint a bírósági tanuk a lefoglalás, házkutatás, vagy személymotozás alkalmával szerzett tudomást csak az eljárás céljaira használhatják fel, illetőleg közölhetik. Egyéb tekintetben az reájuk nézve hivatali titok. A 208. §. szerint: a tanú nem kötelezhető vallomásra,