A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - A bizományi váltó [3. r.]

178 A JOG hozandó itélet jogereje kihathat a mellékbeavatkozónak az ellenfélhez való visszonyára is, ilyen esetben a mellékbeavatkozó pertársul tekintendő. Az indokolás példaként azt: az esetet hozza fel, midőn a perfeljegyzés után a mellékbeavatkozó tkvi jogot szerez; itt azonban már az ő helyzete — ha felperes érdekéből történik a mellékbeavatkozást — már túlhaladja a mellékbeavatkozó helyzetét s a mellékbeavatkozó ilyenkor a főbeavatkozó álláspontjára helyezkedik, azért ez a szabályozás, a főbeavatkozó külön helyzetével nincs összhangzásban. Az indokolás szerint ilyenkor a mellékbeavatkozót önálló cselekvési jog (causam agere) illeti meg, tehát a mellékszemélyből nyomban átvedlik főszeméllyé, ami a perben sajátos visszonyátalakulásokat idéz elő, s az ő önálló cselekvőképessége már a bizonyítás külön irányítására is kihat, s mely visszonyátalakulás amiatt is idézhet elő zavarokat, mert igy minden főbeavatkozó felléphet mellékbeavatkozóként. Egyébként a mellékbeavatkozó perbeli cselekvőképességének terjedelmét az esetek különfélesége szerint szabatosabban kellene megjelölni, hogy a törvény rendelkezésében is kifejezésre jutna az, ami az indokolásban a mellékbeavatkozó szerepkörére benfoglaltatik. A törvényjavaslatnak a perbehivás alakszerűségére és hatályára, a perbehivott jogi helyzetére vonatkozó rendelkezései az 1881. évi LIX t.-c. rendelkezéseivel jobbára megegyeznek. Két különálló intézkedés azonban a német birod. perrend mintájára itt is contemplálva van. A javaslat 93. §-a szerint a beperelt adós perbe hívhatja azt a harmadik személyt, aki a követelést a maga részére igényli, s ha a perbehivott belép a perbe, az adós pedig a követelés összegét a visszavétel jogáról való lemondás mellett az igénylők javára leteszi; a perből az adós kiléphet, s ebben az esetben a perbehivott — aki különben íőbeavatkozóként szerepelne — és felperes közt folytattatik a per, tehát ugyanazon perben a hitelezőknek egymásközti jogvisszonya döntetik el. Ez az ujitás az adós érdeke szempontjából igen üdvös, csakhogy nem lehet tudni, hogy nem szolgál-e kárára a hitelezőnek? Nálunk ugyanis gyakori eset, hogy a fél strohmant állit, igy az adós oly egyént hivhat perbe, aki teljesen vagyontalan, s igy felperes a perben költségeit veszélyeztetheti. A javaslat 94. §-a' már ennél is messzebbmenő újítást salvál. Ebben a szakaszban ki van mondva, hogy a dolog birtokosaként perbevont alperes nyilatkozattételre hívhatja fel azt, akinek nevében birlal s az alperes beleegyezésével helyette a másik, a nyilatkozatra hívott léphet a perbe. Az alperesi szerepnek ily önkényes kiosztása a gyakorlati életben sok visszásságra vezethet. A birtokos, aki a gyümölcsöt leszedi, egy vagyontalant alperesként beállíthat, holott kívánatos, hogy a strohmanok alkalmazására mentül kevesebb mód legyen s ne adassék alkalom arra, hogy a jog érvényesülése a perjog alapján furfanggal kijátszassék. Nézetem szerint ez a szakasz ugy lenne módosítandó, hogy alperes csak ugy bocsátható ki a perből, ha ebbe felperes is beleegyezik, esetleg a kérdés fölött a bíróság végzéssel határoz, mely ellen felfolyamodásnak van helye. A javaslatnak az ügyvédi és meghatalmazott általi képviseletre vonatkozó intézkedései lényegükben megfelelnek a mai perjog által szabályozott intézkedéseknek, a 102. §. azonban azt az érdekes újítást tartalmazza, hogy a törvényszék a nála bejelentett általános ügyvédi meghatalmazásokról külön jegyzéket vezet, s azt a járásbíróságokkal is közli. A szegénységi jogra vonatkozó 113. §-nak az az intézkedése, hogy szegénységi jogban a íél csupán akkor részesül, ha perlekedése már előre nem mutatkozik teljesen eredménytelennek, — a mai kor humánusabb felfogásával ellenkezik s a gyakorlatban a szegény perlekedőkkel szemben mostoha elbánásra vezethet. Ennek a pontnak kihagyását szükségesnek tartanám. A som. eljárásnak külföldi felperesek biztosíték adására vonatkozó lényeges rendelkezései a javaslat második címének hatodik fejezetében nyertek megfelelő elhelyezést. A törvényjavaslat második címe alatti fejezeteknek vázlatos kivonata elvi vonások nyomán itt ismertetve van. Igyekeztem főleg azokat a vonásokat különösen kiemelni, amelyek tekintetében a javaslat a mai perjog intézményeitől eltér, igy azoknak — kik a törvényjavaslat tanulmányozásával már most foglalkoznak — figyelmét az elvi különbségek iránt kívántam felébreszteni. A bizományi váltó. Irta BOZÓKY GÉZA dr., egri jogtanár. (Folytatás.)*) X nHa a megbízó csődbe jut s a bizományos kibocsátó az elfogadó nem fizetése folytán a váltót kifizetni volt kénytelen, a megbízó csődtömege ellen mint csődhitelező léphet fel, feltéve, hogy törvényes zálogjogának gyakorlására, az esetleg • kezei közt lévő, illetve rendelkezésére álló, megbízói vagyontárgyak csekély értéke vagy teljes hiánya miatt sor nem kerülhetett. Ha azonban a megbízó a csőd fennállása alatt vagy oly időben fizette ki a váltót, mely a Cs. T. 27. illetve 29. §§-ai szerint megtámadási perrel kifogásolható, a bizományos a felvett összeget a tömegbe befizetni s csupán azzal a hányaddal megelégedni lesz kénytelen, mely reá mint csődhitelezőre esik. Megtámadhatatlan a váltóra történt fizetés a Cs. T. 30. §-a szerint akkor lesz, ha a bizományos mint váltóbirtokos a fizetés elfogadására a többi váltókötelezettek elleni visszkeresetének különbeni elvesztése mellett a váltótörvény szerint kötelezve volt, azaz ha a váltót nem kibocsátói minőségében irta alá, hanem forgatta a megbízó érdekében, mert mint kibocsátó, kinek előzője nincs, a fizetés felvételére nem volt visszkereseti jogok elvesztésének terhe alatt kötelezve. Természetesen ugyanez áll az előzők kötelezettségnélküli forgatása esetében is. Megszabadul ellenben a kibocsátó bizományos a vagyonbukott megbízó által kifizetett váltóösszegnek a tömeg javára leendő visszatérítése alól abban az esetben is, ha a Cs. T. 30. §-a szerint kimutatja, hogy a váltó egy harmadik érdekében, ki a váltó továbbadásakor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomással birt, adatott tovább. Előfordulhat, hogy az elfogadó is a megbízóval egy időn belül csődbe kerül; ilyenkor a bizományos kibocsátó mindkét csőd ellen bejelentheti követelését. Az intézvényezett csődtömege azonban a bizományosnak kifizetett osztalékot érvényesítheti a megbízó csődtömege ellen, amennyiben a megbízó a váltó kifizetésért is felelős lett volna. A bizományos a megbízó érdekében elfogadó gyanánt is szerepelhet a váltón, pl. ha a megbízó őt áruk eladásával bizza meg s az általa elfogadott váltót a megbízó az áruk eladásáig leszámitoltatja. Felmerül ilyenkor a kérdés, vájjon a bizományos köteles-e a váltót, lejáratkor akkor is beváltani, ha a bizományi árukat még el sem adta vagy pedig a váltó beváltását addig halaszthatja, mig a neki törvényes zálogul szolgált árukon önmaga is túlad Az idegen váltóbirtokossal szemben a lejáratkor való beváltáshoz az elfogadó feltétlen fizetési kötelezettsége alapján szó sem férhet. Ha azonban váltóbirtokos a kibocsátó megbízó volna, vele szemben a bizományos megbízó a fizetést joggal megtagadhatja, illetve magát a bizományi árukból fedezheti. Ha pedig a megbízó rosszhiszeműen forgatja át a váltót, hogy ennek alapján a forgatmányos léphessen fel az intézvényezett ellen, a bizományos a dolus folytán szintén kifogást tehet.10) Módosulhat a megbízó és bizományos között ez a visszony olyan alakban is, hogy a megbízó a bizományosnak eladás végett elküldött árukért fedezeti váltót kér s ugy egyeznek meg, hogy a váltó lejárata arra az időpontra essék, melyen belül az áruk előreláthatólag a bizományos által értékesíthetők lesznek; ha mármost a megbízó e váltót a lejárat után a bizományos nem fizetése esetén perelni óhajtja, jóllehet a bizományos még nem adott tul az összes bizományi árukon, kétségkívül a fedezeti váltónak csakis olyan összege ítélhető meg, mely a bizományos által tényleg eladott áruk vételára után, levonva a költségeket s esetleges bizományi dijat is, a megbízót megilleti. Ilyenkor a váltóbirtokos megbízó tehát részletezni lesz köteles, hogy az eladott áruk vételára, illetve az érvényesíthető különbözet fejében mennyi jár neki s a fedezeti váltó teljes összegét csak az esetben perelheti, ha a bizományos az árut feltétlenül megvette, illetve annak feltétlen eladására vállalkozott, vagyis az alperessel szemben neki kell bizonyítani, hogy közöttük nem bizományi, hanem szabályszerű adás-vevési szerződés jött létre s hogy a váltó nem fedezeti váltó, hanem teljes összegében feltétlenül érvényesíthető.11) Ellenkező esetben a váltó elutasítandó, mint amely az alapul szolgáló ügyletben történt kikötések alapján érvényesithetővé nem vált, mert bármennyire önálló jellege van is az *) Előző közlemény a 22. számban. «•) L. Kúria?79/1902.rsz.*határozatát. ") Kúria 642'90ó. Keresk. Jog. III. évf. 9. sz.