A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - Az ipari titok a magyar jogrendszerben. (Népszerű összefoglalás egy felolvasás számára) [1. r.]

A JOG 171 gadotf összeget, ennek erejéig a megbízó számlájának megterhelhetési jogosultsága mellett vállalta magára, ha tehát a váltót beváltani volt kénytelen, mert erre fedezetet nem kapott, köztörvényi uton a megbizó ellen fordulhat; a fedezet megfizetésére tehát a megbízót ugy a kibocsátó, mint az elfogadó kényszerithetik, de egyikük sem váltói uton, mert erre a megbizó magán a váltón kötelezettséget sohasem vállalt. 5. Az elfogadó (kivéve a névbecsülést) nem kényszeritheti a kibocsátót a fizetésre, mivel fordítva éppen ő felelős neki a fizetésért. Ez még akkor is áll, ha a kibocsátó a fedezetet a megbízótól kézhez vette volna. 6. A kibocsátó a rendelvényes és az ezt követő forgatók irányában feltétlenül obligálva van. Ezt annyival is inkább el kell ismernünk, mivel amellett, hogy a bizományi és egyéb váltók között váltójogilag tulajdonkép semmi különbség sincs, igen gyakran még a váltó szövegéből sem tűnik ki, hogy az bizományi váltó, amennyiben a bizományos Kibocsátó megbízóját megnevezni egyáltalában nem köteles, sőt, ha ezt megteszi, bizományról gyakran nem is szólhatunk s igy a rendelvényes és a forgatók nem is tudnák, hogy ki ellen forduljanak, ha a kibocsátó ellen ezen kifogás érvényessége következtében fel nem léphetnének. Az pedig, hogy a kibocsátó az utolsó percben hivatkozhatnék a megbizó felelősségére, azért sem fogadható el, mivel a megbízott lételéről a rendelvényes és követői nem tudhatván, azt esetleg nem is ismervén, már előre a reá való tekintettel a váltóért értéket nem is adhattak, abban a priori meg nem bízhattak. Ez még abban az esetben is áll, ha a megbizó neve a váltó szövegében ki volna téve, mivel ez az értesítés az intézvényezettnek, nem pedig a rendelvényesnek és követőinek szól, tehát arról tudomást venni nem kötelesek.') Ha a kibocsátó nem is vonhatja ki magát a megbízóra való hivatkozás által a rendelvényes és követői által ellene indított visszkereset alól, ebből korántsem következik, hogy ez utóbbiak a megbizó ellen is egyáltalában ne fordulhassanak, bár csak köztörvényi uton és pedig mint a megbizó hitelezőinek — a bizományosnak és elfogadónak — hitelezői, természetes azonban, hogy ebben az esetben a megbizó által a bizományos, illetve elfogadó ellen támasztható kifogásokat is tiirniök kell, ha e kifogásokat a megbizó ellenük mint a bizományos és intézvényezett engedményesei ellen támasztja, mint akiknek jogán, tehát nem önálló jogalapon lépnek ellene fel s éppen e kifogások ellen való védekezés lehetetlensége (pl. ha a megbizó nincs tartozásban^ legtöbbször kizárja a per megindithatását. (Folytatása következik.) Az ipari titok a magyar jogrendszerben. /(Népszerű összefoglalás egy felolvasás számára.) Mrta DÓCZI SÁMUEL dr. budapesti ügyvéd. Az ipari titok törvérybeli kifejezés. Azonban a mindennapi életben sem ismeretlen fogalom, még nálunk sem. Mindenki sejti, hogy ugy körülbelül mi az, amit ipari titoknak, üzleti titoknak, gyári titoknak vagy üzemi titoknak is neveznek. Olyasvalaminek képzeli, aminek tudása használ annak, aki tudja és aminek kilesése, vagy kikürtölése, de különösen az alattomos kilesése árt annak, aki pecsét alatt szerette volna tartani azt a bizonyos szellemi és test nélküli, de mégis pénzt érő jószágot. A szellemi javak közzé tartozik, mert olyan, mint a szerzői jog, a szabadalom, a védjegyre való jog és mint a cégre való jog. De amellett, hogy szellemi jószág, még test nélküli jószág is, ellentétben az előbb felsoroltakkal, amelyeknél valamennyinek van valami külvilági megjelenési formája, testi hordozója. (így pl. a könyv maga, a szabadalmi oklevél, a cégjegyzék stb.) Hogy az ipari titok miért test nélküli ? Azért, mert mindaddig, amig ki nem derül, addig nem is tudjuk, hogy létezik, hogy van. Es hogy volt, azt is csak akkor látjuk, mikor már nincs. Van egy naiv találós mesénk. 9i Savary is azt mondja (i. m. II. k. 177. 1.): «Serait-il raisonnable, qu un tireur de lettre de changc profitát d'une somme . . . qu'il aurait tiré sur son correspondant )a stb A liqcsei váltójogi konferen cián ugyanazt határozták, hogy a bizományi váltó kibocsátója visszkeresettel nem támadható meg. hanem csak megbizóját köteles megnevezni s csupán ez utóbbi ellen léphetnek fel a váltóbirtokos, illetve forgatók. Mai jogunk értelmében azonban e kereset legfeljebb mint gazdagodási kereset volna megindítható, azonban a V. T. 90. §-ának félre nem érthető' rendelkezései még ezt sem engedik, annál kevésbbé lehet szó váltókereset megindításáról. A kibocsátó tehát feltétlenül felelős a váltó beváltására. A francia Code de Commcrce 115. §-ának 1817-ben módosított szövege világosan kimondja, hogy «le tireur pour le compte d'autrui . . . (est) personncllcment obligé envers les endosseurs et le porteur seulement.s (L. még Lyon-Caen-R e n a u 11: «Traité de droit commerciabi IV. k. 74. 1.) «Még az apja meg sem született, már a fiu a tetőn ugrál Mi ez?» A tüz, mert még nem is ég, máris van árulója: a füst. A tűznek füstje tehát az áruló arra nézve, ami lesz. Az ipari titoknál, illetve általában a titoknál a füst, mikor füstbe megy az egész, elárulja, hogy itt volt valami. Ha tehát valaki azt kérdezné, hogy mi az az ipari titok, azt lehetne válaszul mondani: «Ez olyas valami, ami akkor nincs, mikor van és amiről csak akkor tudjuk, hogy volt, mikor már nincs.» De nemcsak a tréfás oldaláról nézve áll igy ez a dolog. A legkomolyabb külföldi jogtudósok sem tudtak a mai napig kielégítő feleletet adni arra a kérdésre, hogy mi az ipari titok f A külföldi törvények sem határozzák meg a fogalmát. Ez valószínűleg azért van, mert ennél a fogalomnál nem azon van a suly, hogy micsoda? hanem azon, hogy micsoda módon: Ha azt kérdem, mi az ajtó, arra ugy felelhetek, hogy az ajtó a ki-bejárásra való, nyílást betöltő alkalmatosság. De ha azt kérdem, mi a titok, erre csak ugy telelhetek, hogy az, amit titokban kell tartani. Körülbelül igy vagyunk a jó idővel is. Ha azt kérdezné valaki egy gazdaembertől, hogy mi a jó idő, nagyot nézne a gazda. Sose ugyanaz, amit jóidőnek hívunk és a gazda sem ugy kéri az Úristentől : «Adj uram jó időt,» hanem esőt, verőfényt kér a jó Istentől, a szükség szerint mást-mást. Igy van ez az ipari titoknál is. Ami reám nézve ipari titok, az a másodikra nézve nem az, mert reá nézve nem képvisel értéket az, aminek tudása nálam fontos, mi reám nézve igen nagy érdekeket jelent. Teszem azt Magyarországon csak nálam kapható olyan árucikk, amit egy újfajta anyagból kell készíteni. Az anyag beszerzési forrását az egész országban csak én tudom. Ez az én titkom. Tehát titok én reám nézve, üzleti versenytársaim szempontjából. De nem titok például az anyag külföldön levő gyártójának szempontjából, mert az is tudja, hogy én hol vásárlom az anyagot, hisz nála készül. Ez a példa csak arra szolgál, hogy megvilágítsa az ipari titok meghatározásának nehézségeit. Azonban a való életben sem könnyebb annak a munkája, aki rá akarna vezetni valakit az ipari titok szó tartalmára, lényegére. Természetes dolog, ha valakinek van üzleti titka, az nem tesz melléje ilyen felírású cédulát: «Ipari titok! Veszélyes! Ne tessék hozzá nyúlni!» Én például azt hiszem, hogy amikor egy műhelynek vagy gyárnak bejárása felett az áll : ^Idegeneknek tilos a bemenet*, ez a felírás, bár azért is van, hogy ne lábatlankodjék ott olyan, kinek nincsen ott keresni valója, de alighanem kutya is van ilyenkor a kertben, a gazdának titkolni valója is lehet. Hogy milyen lenge formában jelentkezik a valóságos életben az, amit ipari titoknak nevezünk, azt szintén egy, az életből vett példával akarom megvilágítani. Az eseiet ugy adom elő, a hogyan azt nekem egy jó ismerősöm elbeszélte. Arról volt szó, hogy milyen kényes dolog az üzleti titok. Néhány évvel ezelőtt — igy kezdte — magam is, még pedig akaratlanul majd megjártam. Egy papirosmunkagyárat mutogatott nekem a gazdája. Nézegetés közben olyan géphez jutottunk, amelyik olcsó 4—5 krajcáros, levélpapírhoz való borítékokat gyártott. Ezt a cikket rendesen vásáron sátor alatt árulják, négy krajcárért kínálnak tíz papirt hozzávaló tiz borítékkal. A tartója cifra képekkel van teli. Ennél elmagyarázta a gyáros, hogy eddig Bécsből hozták ezt a portékát, de ő most itt csinálja magyaros képekkel és azt hiszi, hogy jó vásárt csap vele. Azzal én kezembe veszek egy olyan félig kész borítékot, illetve a hozzávaló kész papirt, hogy megnézzem, micsoda képek vannak rajta és megyek vele gyanútlanul a másik gép felé, dicsérve a gyáros élelmességét. De még mielőtt megfordulhattam volna, más tárgyról szólva, szép szerével kivette a gazda kezemből és mintha éppen az az egy hiányzott volna a munkaasztalon levő 10 vagy lö ezerből, szépen odaillesztgetve visszatette a többihez. Ekkor ugy éreztem, hogy itt majdnem indiszkréciót, tapintatlanságot követtem el. Szóba sem hoztam többet a dolgot és mindjárt arra gondoltam, hogy itt most egy húsból és vérből való ipari titokkal kacérkodtam, tűzzel játszottam. A gazda t. i. félt. Ha én azt a papirt elviszem egy konkurrens iparoshoz, elmondom neki azt, amit én ott hallottam és láttam, akkor a konkurrens kapja magát, lerajzolja egy kis változtatással, vagy annélkül ugyanazokat a képeket, azután sietve elkészíti az árut és egyszerre vagy még előbb kínálja a nagykereskedőknek ugyanazt a cikket, esetleg még olcsóbban, mint az a gyáros, akinek agyában a pompás gondolat megszületett. És ez ellen a kár ellen nincs az országnak az a prókátora, ki meg tudná védeni a szemmel láthatólag megkárosított gyárost. Hasztalan van szabadalmi törvény, védjegytörvény, mustraoltalom, cégjogvédelem, ebben az esetben egyik sem válik be.