A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 21. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [6. r.]

168 A JOG Nyilt kérdések és feleletek Büntetendő-e a papírpénz szándékos megrongálása ? (Felelet.) E kérdést tette fel a Jogi. évi lP-ik számában Lőcsei József kollégám és egyben azt is kijelenti, hogy nézete szerint az 1879. XL. t.-c. 55. §-a és az 1878. V. t.-c. 210. és 211. §-ai a büntetendőség tekintetében kétséget fenn nem hagynak. Én az ellenkező véleményen vagyok és a kérdésbeli cselekményt nem tartom büntethetönek a következő indokokból: Mivel papírpénz megrongálásáról van szó, első sorban is azt kell konstatálnunk, hogy a papírpénzről a Kbtk. 57. §-a és a Btkv. 210. és 211. §-ai nem intézkednek és e cselekmény büntethetőségénél, elbírálásánál nem e §§-okra, hanem a Kbtk. 55. §-ának 1. és 2., illetve a Btk. 203. §-ának 1. és 2. pontjára kell hivatkoznunk ; mert ugy a Kbtk., mint a Btk. külön felemlitéssel fémpénzről és papírpénzről beszél, tehát a törvénynek az a helye, amely kifejezetten a papírpénzt fel nem emliti, a papírpénzre nem is vonatkozhatik; a Kbtk. 55. §-ának és Btk. 203. >?-ának 1. és 2. pontjai pedig büntetendőnek csak a papírpénz készítését és nagyobb értékűvé való hamisítását írják elő. Mivel tehát a Btkv. a papírpénz megrongálását sehol sem minősiti kifejezetten büntetendő cselekménynek, és mivel a Btkv. 1. §-a határozottan kizárja a Btk. i^-ainak kiterjesztő magyarázatát: a kérdéses cselekmény büntethető cselekményt nem képez. Schmitt Sándor dr., Arad. Vegyesek A titkos vádaskodás és a bírói méltóság. Rendkívül sajátságos jelenség az a magas fokú érzékenység, amelylyel a kir. közjegyző urak feljajdulnak, ha valamely kötelességszegésük miatt a felelősséget viselniök kell. Mikor bizonyos szabálytalanságokat, egy tárgyilagos cikk keretében szóvá tettem, egyes közjegyző uraktól még privát gorombáskodó levelet is kaptam, amelyben azt vetették szememre, hogy furcsán néznénk ki, ha ők is mindazokat a hibákat és mulasztásokat nyilvánosságra hoznák, amit a bíróságok részéről tapasztalnak és csak arra hallgatott el az illető levélíró, mikor tudomására hoztam, hogy magam részéről csak örömmel venném az ilyen közleményeket, mert a bíróságokban van annyi tárgyilagosság, hogy beismerjék : mea culpa ! Ennek a rettentő érzékenységnek az eredménye a Csorba Géza kir. közjegyző ur fenti cim alatt megjelent cikke is, amely a legnagyobb rabulistikával s több szenvedéJylyel, mint tárgyilagossággal igyekszik bebizonyítani,íiogy egy bíróság akkor, amrtcfa közjegyző mulasztását a kamara tudomására hozta . . . spicliskedett! Tárgyilagos kis állitásocska! Csak az a szerencse, hogy cikk szaklapban jelent meg s igy azoknak, akik azt olvassák, leg nagyobbrészt van tudomásuk az 1874. évi XXXV. t.-c. 170. §-áról amely szerint: «A hatóságok és hivatalos közegek tartoznak, a felek pedig jogositvák, a tudomásukra jutott oly tényeket és mulasztásokat, amelyeket közjegyző követ el és melyek a jelen törvény határozatai szerint fenyítést vagy büntetést vonnak maguk után, a kamarának bejelenteni.* Fényes Vince, kir. tszéki bíró A Nemzeti Szinház tagjai és a végrehajtási törvény. Érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott e napokban a m. kir. Kúria, mely az érdekelt köröket bizonyára nagyon fogja érdekelni. A tényállás a következő: Egy budapesti ügyvéd végrehajtást vezetett a Nemzeti Szinház egyik tagja ellen s azon a napon, midőn azt nyugdíjazták, végrehajtás alá vette nevezettnek a Nemzeti Szinház nyugdíjintézetének pénztárából járó nyugdiját. A nyugdíjpénztár azonban a bírói utalványra sem fizetett, mert áttették hozzá azon letiltó rendelvényeket, amelyek még az adós művésznek a Nemzeti Színháztól húzott fizetésére vonatkoztak. Ezért bírói letétbe helyezte az első három havi nyugdijlevonás összegét. Megindult tehát a vita az V. ker. kir. járásbíróság előtt, hogy kit illet a levont nyugdijrészlet, azt-e, aki a nyugdíjazott fizetését foglalta le. vagy azt, aki a nyugdijat vette végrehajtás alá? Az V. ker. kir. járásbíróság a végrehajtási tömeget azon hitelező javára sorozta, aki a végrehajtást szenvedett fizetését időrend szerint elsőnek foglalta le. A budapesti kir. ítélőtábla a járásbíróság végzését megváltoztatta, indokul a következőt hozta fel: Az 1881 : LX. t.-c. 00. §-a szerint a fizetésre kieszközölt végrehajtás a nyugdíjra is hatálylyal bir. E rendelkezés azonban természetesen csak ott nyerhet alkalmazást, hol a végrehajtást szenvedettnek a fizetést adó szolgálatadójától nyugdíjra is van igénye, de nem jöhet figyelembe ott, hol a szolgálatadótól független és önálló intézetben, külön belépés és díjfizetés mellett megszerzett nyugdíjjogosultság folytán részesül nyugdíjban a végrehajtást szenvedett. A Nemzeti Szinház tagjainak csupán szerződésszerű fizetést, de nem nyugdijat ad, tagjai ugyan az 1883-t>an megalakult, budapesti Nemzeti Szinház nyugdíjintézetébe — bár efre-i-köte-^ lezve nincsenek — beléphetnek, de e nyugdíjintézet a Nemzeti Színháztól teljesen független és különálló intézet, amely az- alapszabályok 7. §-a szerint nem is kizárólag a Nemzeti Szinhá^ tagjairól, hanem bizonyos feltételek mellett, a vidéki színhazaknál alkalmazott színészekről is gondoskodik. Minthogy tehát a Nemzeti Szinház tagjainak nyugdijat nem ád s minthogy a végrehajtást szenvedett külön szerzett nyugdíjjogosultságot a Nemzeti Szinház nyugdíjintézetnél, a végrehajtást szenvedett a Nemzeti Színháztól 'járó szerződésszerű fizetésére e kieszközölt végrehajtásoknál, az 1881 :LX. t.-c. 60. §. rendelkezése alkalmazást nem nyerhet s e végrehajtások a végrehajtást szenvedettnek nyugdijára ki nem hatnak. A m. kir Kúria e napokban helybehagyta a kir. Tábla ítéletét. Néphivatal Szegeden. A szegedi ügyvédek elhatározták, hog) néphivatalt szerveznek, mely a szegedi ügyvédi kamara vezetése alatt áll. A néphivatal szegény feleknek teljesen díjtalanul tanácscsal és útbaigazítással szolgál és a szükséghez képest eljár, illetve közbenjár, igen sürgős esetekben beadványt készit adó, jövedéki, katonai, rendőri, iskola és tandijmentességi, anyakönyvi ügyeiben, munka-és ipari visszonyaiban felmerülhető eseteiben, betegsegélyző pénztári, szegényügyi és más enemü közigazgatási ügyeiben, vadházasságok törvényesítése és okmányok beszerzése körüli dolgaiban és útbaigazítással szolgál peres ügyekben. Nemzetközi iroda a külföldön elitélt rabok gyámolitására. A mult évben október 1-én egy nemzetközi iroda nyilt meg Lilieben Franciaországban: «Bureau International des Oeuvres de Patronage des Libérés et des Enfants abandonnés> cim alatt, amely a külföldön elitéit, illetve elbocsátott rabok, továbbá elhagyott gyermekek és egyéb hasonló segélyre szoruló szerencsétlenek gyámolitását, ideértve a megkegyelmezés, szabadlábra helyezés közvetítését és a hazájukba visszatérni akaróknak kedvezményes uti jegyek kieszközlését, szóval a minden rendelkezésre álló módon való támogatást és oltalmat tűzte ki célul. A nemzetközi irodát, amelylyel németül is lehet levelezni, egyes egyleti tagok és a különböző országokban levő tagul belépő társegyletek tartják fenn; az évi tagsági díj 20 márka. Az iroda első sorban ugyan a tagul belépett egyének és egyleteknek áll rendelkezésére, de meg vagyunk róla győződve, hogy oly egyleteknek is ád felvilágosítást, és kezére jár, amelyek tagul be nem léptek, amit, tekintettel a nálunk már óriási arányokat öltött kivándorlásra és arra, hogy honfitársaink, ha bajba kerülnek, külföldön még jobban rá vannak utalva a segélyre, nem tartottunk feleslegesnek a társegyletek figyelmébe ajánlani. Szép dolog lenne, ha Magyarországról is sikerült volna az irodának tagokat kapni. Gyám (közgyám) számadásáról hozott árvaszéki marasztaló határozattal szemben gyám által indított kártérítési kereset. Felperest mint közgyámot az árvaszék, a számadást elintéző határozatban, a miatt, mert egy követelés behajthatlanná vált és számadási hiány miatt fizetésre kötelezte; a marasztalási összeg a jogerőre emelkedett határozat alapján végrehajtás utján behajtatott. Felperes per utján kártérítést, illetve a tőle behajtott összeg megtérítését követelte, mert a szóban levő követelés az árvaszék hibájából vált behajthatlanná és mert a marasztalás egyébként is helytelen volt. — Az alsóbiróságok a keresetet elutasították, mert a gyám számadásainak elbírálása az 1877. évi XX. t-c. szerint az árvaszék hatáskörébe tartozik, a hivatkozott törvény 191. §-a szerint a jogérvényes gyámhatósági határozatok ellen birói uton csak a törvényben (12., 22., és 130. §§-ok) megjelölt esetekben lehet birói uton orvoslást keresni, ezen esetek közzé pedig a számadások kérdése nem tartozik; továbbá — a kártérítési igényre nézve — azért, mert az 1886. évi XXI. t.-c. 89—91. §§-ai értelmében a vétkesen okozott és jogorvoslattal el nem hárítható kárért elsősorban a kárt okozott tisztviselő, másodsorban a törvényhatóság felelős. A Kúria (1905. dec. 6. 35., 10. sz. a.) azt a kérdést, hogy a jogerős árvaszéki határozattal szemben a jelen esetben birói uton kereshető-e orvoslás, nem érintette; kimondta, hogy a vármegyei összesített árvaház mint ilyen, felelősségre egyáltalában nem vonható, esetleg kártérítési felelősség első sorban a törvényhatóság eljárt tisztviselői ellenében volna megállapítható ; ezek ellen is az 1886: XXI. t-c. 89, és 91. §§-ai értelmében csak annyiban, a mennyiben akár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt: minthogy felperes az árvaszéki határozatot jogerőre hagyta emelkedni a nélkül, hogy a törvény által megengedett jogorvoslatokat kimerítette volna, birói uton kártérítési igénynyel nem bir. baleset folytán. szakértők vélea felperest ért »É9ZVF*.T|B Lappangó betegség korábbi kifejlődése a Az elsőbiróság elutasította a keresetet, mert a ménye szerint «nem lehetetlen* ugyan, hogy baleset a munkaképtelenségét okozó tüdőbántalom kifejlődését siettette, de minden valószínűség szerint felperes a tüdőbántalom folytán akkor is munkaképtelen lett volna, ha baleset nem éri. A felsőbíróságok megállapították az alperes vasút kártérítési kötelezettségét, mert a szakértők véleményéből is — bár a szakértők a felperes alapbetegségének a tüdőgümőkórt tartják — megállapítható, hogy a baleset oly befolyást gyakorolt a lappangó tüdőbántalomra, hogy az gyorsabban jutott kifejlődésre, ez pedig megállapítja a baleset és a testi baj közötti közvetlen okozati kapcsolatot: a vasútnak az a védekezése, hogy a sérülés nem egyedül okozta a munkaképtelenséget, jogos alappal bírónak el nem fogadhatóJICúria 1906. jan. 22.6,999/905. sz. a.) AASAO NYOMDÁJA PtKiAPEAT