A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 20. szám - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [3. r.]

A JOG 79 successiv átadására tényleg bizonyos határidőket állapit meg, amely határidők betartásának biztosítására kötbér köttetett ki. Alperes azonban viszontkeresetében nem kötbér érvényesítését céloz. Felperes előadásaiból kitűnik, hogy a szállítást az 1902. évi rendkívüli esőzések, illetve az utak rosszasága miatt nem volt képes kellő pontossággal teljesiteni, amint ezt tanúi (H. G-, G. I., K. M-i B. N.) igazolták is. Nem találta meg azonban a kir. törvényszék az okozati összefüggést a felperes pontatlan szállítása és az állított kár között, mert alperes nem bizonyította azt a lényeges körülményt, hogy a bekövetkezett kár kellő gondosság mellett sem lett volna elhárítható, nevezetesen kérdés az, hogy nem előzhette volna meg nagyobb károsodását azáltal, hogy a téglaégetéshez szükséges faanyagot a sármási telephez közelebb eső forgalmi pontokról beszerzi és ekként a téglagyári üzemet fenntartja? Különben is a kár bizonyítására felajánlott kihallgatott H. S. és A. L. tanuk vallomásait, a köztük és alperes között fennálló rokoni összeköttetésnél fogva, aggálytalanoknak elfogadni nem lehetett. Mindezekre tekintettel alperest a viszontkereset elutasítása mellett, de a 378 K. beszámításával, a fennmaradó 1,102 K tőke és járulékaiban el kellett marasztalni. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1905. jan. 10-én 4,908. sz. a.) következőleg itéll: A kir. törvényszék ítéletének a viszontkereset elutasítása mellett alperest marasztaló s az ügyvédi dijakat megállapító része azzal a változtatással hagyatik helyben, hogy az alperes által fizetendő perköltségek összege 147 K. 24 f. leszállittatik. Az ítélet egyébként érintetlen marad. Indokok: A kir. törvényszék ítéletének felebbezett részét a főügyre vonatkozóan az azt tárgyazó s alábbi indokok alapján kellett helybenhagyni, mellőzvén az indokokból az okozati összefüggésre, H. S. és A. L. tanuk vallomására vonatkozóan felhozottakat. Mert a kereset alapjául szolgáló szerződés 4-ik pontjának megfelelő értelmezése nem hagy fenn ugyan kétséget az iránt, hogy a szerzőzdéstől el nem állott vevő alperesnek joga lenne a szállítási késedelem okából kártérítést igényelni; kértérités azonban a fennforgó esetben nem illeti alperest azért, mert nem alapos az az előadása, hogy felperes egyetlen szállítási termimust be nem tartott, azonban a fuvarlevelek adataira tekintettel egyes szállításoknál fordultak elő késedelmek, különösen a szeptember— november hónapokban történt szállításoknál. Az alperes megbízottja és sógora A. Z. tanuk vallomásából is az tűnik ki, hogy a késedelemből eredőnek jelzett kár a felperes által legutóbb igért lő vaggon fa késői szállítása miatt állott elő. Amennyiben a felperestől kifogásolt 2 '. alatti levél valódisága bizonyítottnak lenne is tekinthető, abból csak az tűnik ki, hogy felperes 1902. szept. 28-án arra kötelezte magát, hogy az akkor még hátralévő 15 kocsi fát azon év október 10-ig kártérítési felelősség mellett szállítani fogja. Ezzel a tartalommal szemben nem hagyható figyelmen kivül S. J. tanúnak az a vallomása, hogy felperes akkor, amikor a 15 kocsi fát szállítani igérte, kikötötte, hogy csak akkor teszi, ha kedvező s alkalmas idő lesz. A kir. törvényszék ítéletének indokaiban pedig helyesen van kiemelve a tanuk vallomása által bizonyított az a körülmény, hogy a kérdéses időben Lekencén és vidékén nagymérvű esőzések voltak, melyek a szállítást akadályozhatták. Ha a felperesnek jogilag számbavehető késedelme megállapítható is lenne, nem illeti alperest kártérítés azért, mert általános elv, hogy mindenki jóhiszeműen és a rendes kereskedő gondosságával köteles a szerződésből folyó jogviszonyok rendezésénél eljárni; következően a szerződésszegő ellenféllel szemben is csak akkor alapos a kártérítési igény, ha a kárt követelő a rendes kereskedő gondosságával járt el s a kárt eme gondosság mellett sem kerülhette el. A késedelmesen szállított 15 kocsi famennyiség megvásárlása nehézségekbe nyilván nem ütközhetett é% aránylag kevés költségbe került volna annak beszerzése. A téglaégetés abbanhagyása s ezzel összefüggően a felügyelő s a munkások munkaerejének ki nem használása, előreláthatóan nagyobb kárral járhatott s az igy előállható kár jóval nagyobb összeget tesz ki, mint amennyibe a késedelmesen szállított famennyiségnek mástól való megvásárlása került volna. Ezek szerint alperes nem járt el rendes kereskedői gondossággal és igy ha bizonyítva is van a kár felmerülte, a felperest megtérítési kötelezettség nem terhelheti még azért sem, mert alperes a szállított famennyiséget utóbb átvévén, az utólagos teljesítést elfogadta és nem is állította, hogy ugyanakkor a késedelemből eredt kárra nézve igényét külön fentartotta volna s e részben csak azt hozta fel általánosságban, hogy minden egyes esetben a késedelmes szállítást kifogásolta. A. 3 7- alatti levélben pedig arra van figyelmeztetve felperes, hogy késedelem esetében a szerződésileg követelt kötbért fogja Kívánni az alperes. A kereskedelmi törvény 353. §-a szerint pedig a vevőnek az a joga, hogy az eladónak a teljesítésében fennforgó késedelme miatt a szerződés teljesítését és a késedelmes teljesítés folytán kárt követelhet, együttesen áll fenn. Amenyiben tehát a késedelmes teljesítést a kárnak egyidejüleges megtérítése nélkül alperes elfogadta, az elfogadáskor jogfentartással kellett volna élnie, avégből, hogy a kártérítéshez külön igénye legyen. Az alperesi védelemnek az 1,102 K. tőkeösszeget meghaladó követelés tekintetében alapja lévén, az alperes terhére a perköltségek összegének csak 2'3-ada állapíttatott meg. A m. kir. Kúria (1906. március 15. 312, P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbirúság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár az a körülmény, hógy alperes a teljesítés elfogadásakor a kártérítéshez való igénye iránt fenntartással állítólag nem élt ; vagy a netáni késedelem megtörténte után felperest a kárigénye érvényesítésére vonatkozó szándékáról esetleg nem értesítette, felperes kártérítési kötelezettségét meg nem szüntetheti, mivel a K. T. 354. §-a csak arra az esetre alkalmazandó, amikor a fél a szerződés teljesítése helyett kiván kártérítést követelni, ellenben a késedelem esetében a szerződés teljesítése és a késedelem miatt kártérítés együttesen a K. T. 353. §-a szerint az erről való értesítéstől és igy fentartástól függetlenül követelhető és e tekintetben jelenleg, amikor alperes a vételár jelentékeny részét még ki sem fizette, mi befolyással sem birhat az, hogy alperes a teljesítés elfogadásakor a késedelmes szállításból támasztható kárigényének érvényesítéséhez való jogát kifejezetten fenn nem tartotta: mégis helyesen utasította el a másodfokú bíróság alperest viszontkeresetével azért: mert eltekintve attól, hogy alperes a felperes által szállított 119 vaggon közül csak 111 vaggonra vonatkozó fuvarlevelet csatolt be és ekként egész pontossággal meg sem állapitható, hogy felperest szerződésileg feltétlenül szállítandó 100 vaggon fa szállítása körül terhelte-e valóban késedelem és ha igen, mily mérvben. Alperes sem ezen 100 vaggon, sem az utólag megrendelt 15 vaggon fa késedelmes szállítása miatt kártérítést nem követelhet, mivel S. J., H. Gy., K. M.j B. N. és M. I. érdektelen tanuknak egybehangzó vallomásából kétséget kizáró módon megállapítható, hogy 1902. év folyamán májustól novemberig nagymérvű esőzések voltak, amelyek a felperes által eladott fának az erdőből való elszállítását a heteken át tartó és elemi csapásnak (vis major) tekinthető folytonos esőzések által járhatatlanokká vált rossz utak miatt hosszabb időn át meggátolták. Minthogy a felperes nem váltójogi átruházás folytán jutott a kereseti váltó birtokába, hanem akképen, hogy a saját rendeletre szóló kereseti váltót kibocsátóként aláirta s ezzel rendelvényesnek is önmagát jelölte meg, és minthogy az állandó birói gyakorlat szerint az, aki az e részben üresen kapott váltóba önmagát rendflvényesnek irja be, hogy a kibocsájtói névaláírásra nézve kitöltetlen saját rendeletre szóló váltót kibocsájtói névaláírásával látja el, az első váltóhitelezőtől különböző harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak nem tekinthető, tehát a váltóadósnak az eredeti hitelező, a fennforgó esetben ama közelebbről nem ösmert eladó elleni kifogásait tűrni tartozik ; annálfogva a póteskü letétele esetén a felperes keresetével el volt' utasítandó. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék (1904. október 13-án 13,388. V. sz. a.) Haas Bertalan dr. ügyvéd által képviselt L. Sándor felperesnek, Lukács Géza dr. ügyvéd által képviselt V. János alperes ellen 20 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg ítélt: A kir. törvényszék a 9,092 904. v. sz. a. kibocsátott sommásvégzést hatályában fenntartja, s a S.-A.-Ujhelyben 1904. évi ápr. hó 7-én 20 K.-ról kiállított kereseti váltó alapján, mint elfogadót arra kötelezi V. J. alperest, hogy 20 K. tőkét, annak 1904. évi július hó 7-étől járó 6°/0-os kamatait és a sommás végzés költségeinek hozzáadásával 39 K. 80 f. perköltséget L. S. cég felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Felperes tagadja, hogy a magát L. S.-nak nevezett s a per adatai szerint ismeretlen személyt a kereseti követelésnek li K. kifizetése ellenében való elengedésével és ezen összeg felvételével megbízta; ugyancsak azt is, hogy ez összeget megkapta. S minthogy alperes a megbízást nem bizonyította be, abból magából pedig, hogy az ismeretlen személy esetleg a felperes által adás-vételi ügyletek kötéseivel s azzal kapcsolatban a vételári előlegek felvételével is meg volt bízva, a megbízás terjedelme meg nem állapitható és nem következik, hogy a megbízás vételár vagy váltókövetelés elengedésére, vagy ezek beszedésére, felvételére is kiterjedt, és hogy az ügylet megkötése után is hatálylyal biró bármely jogcselekményre is vonatkozott, s minthogy az alperes az állítólag fizetett 12 K.-nak B. M. tanú bizonysága szerint azonban csak 7 K.-nak felperes által történt felvételét, vagy felperes kezéhez jutását szintén nem bizonyította: a kir. törvényszék alperesnek azt a kifogását, hogy a kereseti követelés elengedés folytán megszűnt, figyelembe nem vehette még a 3-ik személynek teljesített fizetés összege erejéig se. Mivel pedig alperes nem állítja, hogy felperes a váltó birtokához jogtalan uton jutott: felperest a jogszerű birtoklás alapján a kereseti jog megilleti s ez alapon, mivel az a kérdés, hogy a felperes a váltó harmadik jóhiszemű birtokosának tekintendő-e, vagy pedig puszta átadással szerezte azt meg, e perben közömbös, mert a váltószerződés létrejöttének helye, erre vonatkozó megállapodás hiányában nem korlátozza a váltóbirtokost a fizetési helynek tetszés szerint való kitöltéseiben és megállapodás hiányában a váltó többi törvényes kellékeinek kitöltésében se, alperes pedig azt, hogy e tekintetben bármi megállapodás jött volna létre, nem bizonyította be. Ugyanis a B. J. tanú által bizonyított ama körülmény, hogy a vételárat másfél év alatt sem részletekben kellett az alperesnek fizetnie, nem jelenti egyrészről a váltó fizetési idejére kamathozó kikötést; másrészről a fizetési részletek fizetésének elmulasztása folytán felperesnek a váltó fizetési ideje kitöltésének és perlésének a joga is bekövetkezett. A tanú vallomásait különben a kir. törvényszék a tanú írástudatlansága miatt is nem találta megnyugvást keltőnek, s arról győződött meg, hogy tudatlansága miatt a bizonyítani kivánt körülményeket nem is tudhatta.