A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 18. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [4. r.] - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [1. r.]

A J kormányról, amelynek, tagjai tekintélyük és tudásuk együttes erejével uj életre fogják kelteni hazánk feldúlt közállapotait. Ez a biróság bebizonyította — mondotta — hogy a jogelv uralma a megtámadott alkotmányos rendben a legteljesebben érvényesült. Fel is hangzott a közvélemény kívánsága, hogy a törvényhozás a közjogok védelmében is messzebb terjedő hatáskörrel ruházza fel ezt a bíróságot. A icormány bizonyára fontolóra fogja venni az államhatalmi ágak sértetlensége és egyensúlya érdekében, hogy az a törvény tarthatatlan, amely a birói és közigazgatási hatóságok között hatásköri összeütközések eldöntését a minisztertanácsra ruházza. Ezt a jogi anarchiát jelentő rendelkezést megszüntetni a kormány és törvényhozás első kötelessége, mert intézményes biztosíték nélkül a birói hatalom a kormányhatalom önkényének és szeszélyének van kiszolgáltatva. A beszéd elhangzása után Latkóczy Imre másodelnök egyenként mutatta be a közigazgatási biróság tagjait az uj elnöknek, amire a teljes ülés véget ért. A Kúria uj másodelnökének; beiktatása. F. hó 2-án iktatták be hivatalába a Kúria másodelnökét. Bernáth Géza dr.-t Gottl Ágoston tanácselnök vezetésével háromtagú küldöttség hivta meg az uj másodelnököt a teljes ülésre, amelyen a legfelsőbb biróság és a koronaügyészség tagjai is teljes számban jelentek meg. Az eskütétel után Oberschall Adolf dr. kúriai elnök üdvözölte az uj másodelnököt s kérte, hogy bölcs tanácsával támogassa őt a Kúria vezetésében. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Bernáth Géza dr. megköszönte az üdvözlést. Kétség, aggodalom és gond fogja el, úgymond, vájjon méltóan fogja-e betölteni nagy nevü elődjeinek helyét ? Erőt erre csakis a soha meg nem szűnő kötelességérzetből meríthet. Három évtizeden keresztül, mint birónak alkalma nyílt megismerni az emberek magasztos, nemes, de sokszor alacsony harcát is. Látta a létért való küzdelem sokféle faját, amelyeknek megítélésekor a birónak önmérsékléssel és önuralommal kell lelkiismeretét edzenie. Az igazságszolgáltatás mezején a bíró a vádlót és a védőt egyenlő faktornak tekinti. Jelenlegi munkaköre a büntetőjog gyakorlására szorítkozik, ahol a gyors ügymenet és jogegység megóvása lesz a főgondja, (3 mindig azok élén áll, akik a Kúria ősi hagyományait istápolják. Végül kérte birótársainak és a koronaügyészségnek támogatását és baráti jóindulatát. Az éljenzéssel fogadott beszéddel a teljes ülés véget ért. A Magyar Jogászegylet mult szombati ülésén Gaár Vilmos dr. törvényszéki biró tartott előadást az itélt dolog tárgyi és alanyi terjedelméről. Körülhatárolva mindenekelőtt az ítélet jogerejének tárgvát, oda konkludált, hogy a jogerő kiterjed a keresetbe vett alanyi jogra, a kereseti kérelem korlátai között. Ez álláspont folyományakép tüzetesen cáfolta a birói gyakorlatban néhol mutatkozó azt a felfogást, mely szerint az egész követelésnek keresetbe vett valamely részlete fölött hozott ítélet e részletkövetelés praejudiciuma, vagyis az alapkövetelés fenn vagy fenn nem állása kérdésében is jogerőre emelkednék. Áttérve az Ítélet jogerejének alanyi terjedelmére, kifejtette az előadó az ítélet kihatását a peres felek egyetemes és részleges jogutódaira (a perfüggés idejétől fogva), viszonylatba hozva azt a jóhiszemű dologjogszerzés szabályaival. Ezenkívül azokat az egyes eseteket sorolta fel, amelyekben az ítélet repraesentativ visszony folytán, vagy különleges szabály alapján kiterjed a peren kivül álló egyes személyekre, végül pedig az absolut hatályú (statusperbeli) Ítéletekről emlékezett meg. Az előadáshoz Almási Antal és Fodor Ármin szólottak hozzá s végül az elnöklő Vécsey Tamás foglalta össze az est eredményeit, amelyek az anyagi perjog e nehéz problémáját több szempontból tanulságosan világították meg. Külföld. A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése. Irta THÓT LÁSZLÓ dr. "V (Folytatás.) Castro első követője és tanítványa, Simancas Jakab, II. Fülöp udvari papja és kánoni tanácsadója volt, akinek v-De catholicis itpstitutionibusn cimü munkája, 1569-ben jelent meg Alcalaban. E munkát a szerző tulajdonképpen az uralkodók számára irta, akiknek útmutatást akart adni azon intézmények illetve büntetésekre nézve, amelyeknek a segítségével az eretnekeket kiirtják, ami — szerinte — «a keresztény uralkodóknak a legszentebb kötelességük.)) Az ilyen uralkodók mintaképéül // Fülöpöt ajánlja, mint aki «erre fényes példát ad. Szerinte csupán oly törvényeknek van létjogosultságuk, amelyek az állam nyugalmának a biztosítására szükségesek, a bűncselekmények közül még a közönséges jellegűek sem büntethetők valamennyien a törvény által; ilyen pl. a prostitúció és az egyszerű kerítés és hozzáteszi: «nem hozhatók önmagukban jobb és tökéletesebb törvények, hanem csak olyanok, amelyek a tudatlan sokaságnak megfelelőek ; mert a tökéletesebb törvényeket, ha elviselhetetlenek, rosszabbaknak kell tartani.» A világi hatalom nem büntethet minden cselekményt, mint. az egyház, hanem csak azon ártalmas cselekményeket helyezheti büntetőjogi sanctió alá, amelyek igen súlyosak s amelyeket — a társadalom Iétezhetése érdekében — büntetéssel kell sújtani. A büntetés célja — szerinte — nemcsak a bűnös megjavítása és a társadalom megvédelmezése, hanem a sértett félnek való elégtételadás és az elrettentés is. A társadalom megvédése a közhatóságnak, a bűntettesek megbüntetésére kizárólagos jogot ad, ellenben az egyházi jellegű büntettek megbüntetése az egyházat illeti. A halálbüntetést szintén a társadalom érdekében tartja szükségesnek. Hevesen védelmezi azok nézetét, akik azt tartják, hogy az atyák bűneiért a gyermekek is megbüntethetők, mert — szerinte — ezt Isten kifejezetten megengedte s mert az minden országban általános szokás s végül mert azáltal befolyásolni lehet sok embernek a bűnös elhatározását, ha azok tudják azt, hogy bűnös cselekményük hatása gyeimekeikre is ki íog terjedni. A büntetést megszüntető okok közül különösen kiemt li az öngyilkosságot; azonban az eretnekséget kivételnek tekinti, mert ott túlvilági (lelki) büntetésnek is helye van. Simancas volt az első, aki a spanyol jogi irodalomban fölvetette azon, az őt követő spanyol irók által sokszor tárgyalt kérdést, hogy vájjon szükséges-e a bűntettesek ellen lefolytatni a formális bűnvádi eljárást? A kérdést igenlőieg oldja meg, sőt hozzáteszi azt is, miszerint a bünpernek a bűntett illetékes birája előtt kell lefolynia s hogy a védelemtől még a legvilágosabban bebizonyitottnak látszó bűncselekménynél sem szabad eltekinteni, mivel «egyetlen bűncselekmény sem lehet olyan evidens, amelyet egészben, vagy részben védelmezni, vagy igazolni ne lehetne.» Emhtésreméltó Domingo de Soto dominikánus szerzetes, salamancai egyetemi tanár és udvari gyóntatónak Salamaneában 1'566-bán uDe justitia et juret) cimen megjelent munkája is, amelyben a szerző büntetőjogi nézeteket is fejteget. Szerinte a törvény aktusa négyféle, u. m. a parancsolás, tiltás, megengedés és a büntetés. A megengedést kivéve, a többi aktus a büntetőtörvény körébe tartozik. Az emberi törvény tárgya azonban nem lehet minden olyan cselekmény, amely az erkölcsi törvény uralma alá tartozik. Ezen, az aquinói szent Tamás doktrínájából származó s a moralisták által elfogadott alapelv képezi az erkölcs és a jog között létező különbségnek az alapját s a legtöbb büntetőjogi kérdés megoldásának a kulcsát. Mig az erkölcsi törvény mindazt tiltja, ami rossz, addig a büntetőtörvény nem működhetik ezen a területen, mert annak azon egész emberiség természetéhez és állapotához kell alkalmazkodnia, amelynek a tagjaira nézve törvénykezik s amelyeknek különböző csoportjai vannak. A törvénynek csupán azon cselekményeket kell tiltania, amelyeket mindenki elkerülhet s csupán azon cselekményeket kell büntetnie, amelyek az államot a békétől és a nyugalomtól megfosztják, mint az emberölés, a rablás, a csalás, a házasságtörés, stb. Vannak olyan erkölcsileg rossz cselekmények is, amelyeket a jog büntetlenül hagy azért, hogy a nagyobb bajoknak elejét vegye- Ilyen pl. a prostitúció és az uzsora. (Folyt, köv.) Irodalom. X Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta Stiller Mór dr. Budapest, 1906. Benkő Gyula Grill-íéle udv. könyvkereskedése. Ára 1 korona. A történelem az élet tanítómestere, — és sok bajtól szabadulna a világ, ha a történelem könyveit megforgatná, tanulságait kellően megszívlelné. Szerző is ily történelmi tükörképet állit elénk. Nyolc lazán összefüggő, az angol alkotmánytörténetből merített korrajzban egy szerves, saját közvisszonyaink meglepően hü mását visszatükröztető tanulmányt nyújt, mely már előzőleg egy fővárosi napilap hasábjain történt megjelenése alkalmával méltó feltűnést keltett. A cikksorozat megjelenése óta politikai visszonyaink lényegesen változtak. Az absolutistikus, államcsínyre kész kormány visszalépett és helyét a parlamenti többség kebeléből alakult kabinet foglalta el. De bár nem is bírnak többé ezen dissolving wiews (ködfátyolképek) az előbbi aktuális jelentőséggel, — mégis ma nem kevésbbé érdekfeszitők és vajmi kevés olvasója akad majd e füzetkének, aki azt egyhuzamban végig olvasni ne kényszerülne. Nagyobb dicséret egy munkára pedig alig képzelhető. Szerző kétségkívül bizonyos politikai célzattal dolgozott, feladatául tűzte, angol példák nyomán, élénkbe tárni azon hazaellenes törekvések és azok gyászos eredményének tükrét, melyek hajdan Angliában és az utolsó időben nálunk is az állam hajóját zátonyra jutással fenyegették. Nagy olvasottsággal és photografiai hűséggel mutatja be a kormányok élén állott angol államférfiakat, —