A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 18. szám - A bolti áron alul való eladás mint jogellenes cselekmény [2. r.]

140 A JOG dacára, mint nem törvényes eljárás, védelemben nem részesíthető s a törvény szellemét nem fedi. Nem fedi, mert a B. P. minden iránya, mozzanata, kiindulási pontja, a terhelttel szemben humánus és liberális ; mert nemcsak teljesen reá bizza, kiván-e védelmére valamit előterjeszteni, hanem a 184. §-ból kitünőleg a magát «nem bünóSDnek valló terhelthez, ha a vádra nem nyilatkozik, a további kérdések a nem intésendöka, a 135. §. értelmében vallomásának, beismerésének kieszközlése végett nemcsak fenyegetést, erőszakot, vagy kényszert, de még ígéretet, biztatást, ámítást sem szabad használni. A B. P. X-ik fejezete, amely a 134. és 135. §-okat magába öleli, a 96. §. szerint a nyomozó hatóságra is kötelező, ami annál inkább természetes, mert ha a fenti kedvezmények a aterhelH ellen megvannak engedve, a v-gyanusitotlsi irányában, a kivel szemben a vádló tájékozására szükséges adatok beszerzése van még csak folyamaton, a kedvezményeket elvonni vagy szűkebb korlátok közzé szorítani, a dolog természeténél fogva nem lehetett. A B. P.-nak a védelem körül felállított garantiáit ismerve, nem hagyhatunk figyelmen kívül olyan eseteket, amelyekből a nyomozó közegnek a B. P. rendelkezései ellen vétő intézkedései jutnak tudomásunkra, mert ha a felmerült szabálytalanságok előtt szemet hunyunk, a B. P.-hez kötött várakozásunkban csalódni fogunk. Előfordul bizony sajnos ma is, hogy a csendőrök veréssel, félemlitéssel, kényszerrel csikarnak ki vallomást, amelynek értéke később semmivé törpül, az eredmény jogtalan zaklatássá fajul s fölösleges időveszteséget okoz a bíróságoknak. Nemrég egy csendőri jelentésben volt benne, hogy a hivatalból eszközölt nyomozás alatt a csendőr a gyanúsítottat, mert figyelmeztetés dacára felelni nem akart és mert durva, kih:vó magaviseletet tanúsított, megbilincselte. Ez az eljárás ellenkezik a törvénynyel és rendeletekkel, a B. P. szellemével, s arra mutat, hogy a nyomozó közeg némelyike vagy nem ismeri, vagy nem respectálja a törvényt. Mindenesetre a csendőr a B. P. 156. §-ának azt a rendelkezését, hogy a csendőri hatóság a bilincset csakis az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság foganatba vétele alkalmával, ez esetben is csak akkor alkalmazhat, ha ellenállástól, megszökéstől alaposan lehet tartani és ez más módon meg nem akadályozható, figyelmen kivül hagyta s így a gyanúsított ellen oly kényszereszközzel élt, melyet a B. P. kifejezetten tilt. És annál inkább elitélendő ez az eljárás, mert ilyen körülmények között joggal tarthatunk attól, hogy a csendőr más esetben a tanukat, esetleg a sértettet fogja megbilincselni, azért, mert kérdéseire feleletet nem kapott, avagy a feleletadás nem az illem korlátai közt történt. Ezekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a nyomozó közegeknél sok helyrehozandó és orvoslandóval találkozunk, s mindaddig, mig a jogszabályok betartása a kivánt módon meg nem történik, a nyomozás anyaga a megbízhatóság jellegével nem lesz felruházva. . Albolti áron alul való eladás mint jogellenes cselekmény. (Folytatás.) Az 1905. évi december 6-án I. M. 54/05/14. sz. a. kihirdetett Ítélet: Az elsöbiróság ítéletét hatályon kivül helyezi és alperest eltiltja attól, hogy a Reklam-féle «Universal-Bibliothek» egyes füzeteit 20 fillérnél olcsóbban áruba bocsássa. Minden egyes ellencselekvés esetében alperes a végrehajtó bíróság által kiszabandó pénzbirsággal lesz sújtandó. Az ítélet 1,000 márka biztosíték letétele mellett azonnal végrehajtható. Tényállás : I. A felperes : Filipp Reclam Junior lipcsei cég, szerkesztője és kiadója a Reclams Universal-Bibliothek nevü vállalatnak és tagja a «Börsenverein der Deutschen Buchhándler» lipcsei egyletnek. Ezen egylet bir egy 1898. július 1-én életbelépett forgalmi szabályzattal (Verkehrs-Ordnung). Ez kötelező 1. a Börsenverein tagjainak és az általuk képviselt cégeknek egymásközti üzleti érintkezésében. 2. ezeknek azon nemtagokkal és az általuk képviselt cégekkel való üzleti érintkezésében, amelyek egy a Börsenverein elöljárósága előtt tett és aláirt nyilatkozattal azt a forgalmi rendszabályt magukra nézve kötelezőnek elismerték (2. §.). A kiadó szabja meg azt az árat (bolti ár, Ordinaer-ár), mely mellett kiadmányai a közönségnek eladhatók, — épugy megszabja a sortimenterek megrendelését szabályozó feltételeket (4. §.). A kiadó köteles az általa szabott megrendelési feltételeket betartani — hacsak azok megváltoztatását a rendelések foganatba vétele előtt nyilvánosan vagy külön utasítással közzé nem tette (5. §.). Az egylet szerint tagjai nem szállíthatnak «a kiadó akarata ellenére oly könyvkereskedőknek vagy viszontelárusitóknak, akik a Börsenverein elöljárósága, vagy közgyűlése által a Börsenverein intézményei használatától kizárattak (forg. szabályz. 3. §. 6. p.). A Börsenverein elnöksége továbbá közhírré tette, hogy a kiadó akarata ellenére annak kiadványait oly áruházaknak, amelyek azokat aránytalanul magas árengedménynyel hozzák forgalomba, szállítani nem szabad. A német könyvkereskedők túlnyomó része tagja a Börsenvereinnak s ennek folytán a közölt határozatok betartására köteles. Felperes az Universal-Bibliothek egyes füzeteinek bolti árát, mely a füzetekre reá is van nyomtatva, 20 fillérben határozta meg; a könyvkereskedők 11 fillérért kapjákefüzeteket. A könyvkereskedőkkel való forgalomban felperes oly számlaformulárékat használ, amelyekre, a szállítás «kifejezett feltétele* gyanánt rá van nyomtatva, hogy a szállítmányokat tilos oly kereskedéseknek, áruházaknak vagy bazároknak átengedni, amelyek a Börseverein zénylő szavakon kivül is meglehetősen ne tudjon fogalmazni. Az őrmester csak hadnagyával és kapitányával érintkezvén közv etlenül, minő fonák követelés, mindenik magyar levén, hogy németül adja egyik a parancsot, a másik németül tegye a jelentést! A magyar nyelv és nemzetiség egyik legnagyobb veszélyeztetését látom ebben, még pedig annélkül, hogy katonai szempontból legkevesebbet is nyernénk vele. ... A nyereség a csapatok közszellemére nézve abban állana, ha a magyarországi ezredek nyelvre, a nemzetiség ezen fő éltető elemére nézve is, magyaroknak éreznék magukat. A magyar főkép vitézi önérzete által büszke a magyar névre s ha elvesszük tőle saját nyelvét, ez magában oly érzetet szül, mintha valami korcs fajjá alakult volna át és éppen a hadban, ahol a nemzet vitézi traditiói oly hathatós buzdításul szolgálnának. Ha ezen specificus magyar vitézi önérzet nem volna, nem helyeznék a vitában oly kiváló súlyt a nemzetiségi jellegre a sereg harcképességét illetőleg (179. 1.). A Deák-pix\. azonban nemcsak szavakat hangoztatott, hanem gyakorlati téren is érvényesítette tételeit a hadügyre nézve, az állami és közjogi integritás érdekében. Ily gyakorlati jelentőségű alkotásai és tényei annak a kornak a honvédség szervezése, — a határőrvidék feloszlatása s hogy a Ludovicaakadémia visszaadatott eredeti rendeltetésének. Mindezeket épp a mai kor méltathatja legjobban, mely kor hivatva van, hogy a Deák-pkxt. tradícióit a maguk tiszta eredeti mivoltában visszaállítsa. A honvédségre nézve Percsel Mór az első véderővita folyamában azt a találó megjegyzést tette, hogy ennek birtokában a nemzet véghetetlenebbül erősebb lesz, mint volt 1847. évben, mint volt bármely fásisában az 1848 előtti korszaknak. E nagy igazságot érezte gr. Andrássy Gyula, midőn 1866 tavaszán a honvédség restauratiójának eszméjét fölvetette, — ő volt az azután, ki minden befolyását a mindenünnen támadó bizalmatlansággal szemben arra használta föl, — hogy eszméjének életet adjon. Kerkapoly elmondja 1870. márc. 10-én a képviselőházban : mit tett Andrássy az uj honvédség szervezése ügyében, mily rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie az első újoncozás, a fegyverszerzés és főleg a felszerelés körül s mekkorák máris az elért eredmények. Andrássy teljes buzgalommal működött a honvédség fejlesztésén, távoztakor 1871 őszén a honvédség már 122,310 főnyi gyalogság és 5,472 lovasból állott. A honvédség mai fejlettsége és harckész volta, ennek megfelelő s folyton növekvő politikai és közjogi súlya állandóan visszamutat gr. Andrássy s a Deák-párt igen helyes politikai fölfogására. Tudvalevő, hogy akkortájt rnár célba volt véve a honvédségnek műszaki csapatokkal való ellátása. Bizonyára ez is megvalósul, ha Andrássy továbbra is az ügyek élén marad, ha Deákot súlyos betegség el nem vonja a közügyektől s ha az 1872-től kezdődő közgazdasági fatalitások be nem következnek. Nagy igazságot mond — ezeket tudva — Apponyi Albert gr., midőn 1889. jan. 28-án azt hangsúlyozta, hogy: «ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy az 1867-iki korszak vezérférfiai, az első kormány, mely 1867-ben megalakult, abban az irányban, hogy a kiegyezés erkölcsi oldalát megszilárdítsa és kiépítse; hogy azt a bizalmat átruházza, átültesse ugy az ország talajába, mint mindama tényezők lelkébe, melyekkel dolgunk van: óriási érdemeket szereztek maguknak és óriási eredményeket tudtak felmutatni. Ennek a bizalomnak a gyümölcse volt p. o. az, hogy a koronás király beleegyezésével a véderő egyik ágául, hatalmas honvédség létesült». .. Ezek a súlyos szavak az epochalis véderő vita alatt mondattak, — természetes, hogy annak hátterét épp a hadügyek képezték. Meg nem becsülhető eredmény részünkre, hogy a Deákpártnak sikerült végre a határőrvidéket is, ezt a magyar álla-