A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 17. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [3. r.]

A JOG 67 .szállított és számlázottként több fára nézve is letennie, amely esetben a marasztalási összeg vaggononként 1H(J—ltjo korona toké és ez után járó kamatokkal csökken. Erdekében áll felperesnek a megítélt eskü letétele végett az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt jelentkezni és az esküt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert ha ezt elmulasztja, ugy keresetével elutasittatik és köteles alpereseknek 440 korona perköltséget 8 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok : Felperes keresetét sz. A. a. szerződésre alapította és alperesek a kereseti állításokat tagadva azt adták elő, hogy ők felperes cégét be nem jegyeztethették, a céget nem használták és igy a szerződés feltételei be nem állván, kötelezettségben sem állanak. A cég bejegyeztetése a fenforgó esetben nem tekinthető oly feltételnek, melynek teljesítésétől a szerződés függ, hanem azt kötelezettségként alperesek vállalták magukra. Nem vitás felek közt, de az A) alatti okiratból is kitűnik az, hogy a L. A. és fiai cég már régebben fennállott és igy alpereseknek módjukban állott a céget a keresk. törvény 12. vj-ának megfelelően bejegyeztetni, és ha e kötelezettségüknek eleget nem tettek, a mulasztásukból maguk részére jogokat és előnyöket nem származtathatnak. Alperesek azt, hogy e cég állítólagos sikertelen bejegyzésének megkísérlését felperes céggel közölték és azt tudomással vette és megállapodtak az A) a. szerződésnek ez okból való hatályon kívül helyezésében, mivel sem bizonyították, arra alapított védekezésük figyelembe nem volt vehető. Az A) a. okirat szövegéről, mely szerint a -L. Adolf és fiai» cég használatáért alperesek magukat viszontszolgálatra kötelezték, de a dolog természetéből is folyik, hogy alpereseknek üzleti előnye és vagyoni érdeke fűződött a régebben fennállott «L. Adolf és fiai cég használhatásához. A régi cég használása főkép a vevő közönséggel szemben birván előnynyel, döntő az, hogy alperesek üzleti telepükön használták-e a L. A. és fiai céget feliratként vagy sem. A kihallgatott Sz. 0., B. P., S. J., K. I., és K. N. J. tanuk vallomásaival US> a Q a- községi bizonylattal kétséget kizárólag bizonyítva lett az, hogy alperesek a régi «L. A. és fiai» cégtábla fölé félköralakban iK. és G. azelőtt* feliratú táblát alkalmaztak és igy kétségtelen, hogy az igy kipótolt cimtábla állandó alkalmazása által a <L. A. és fiai céget» alperesek gyakorlatilag tényleg használták. Az a körülmény, hogy levelezéseikben a L. és fiai céget nem használták, a vasúti küldemények alperesek neve által érkeztek és az adók az ő nevükre lettek kivetve és általuk lettek fizetve, a fentjelzett szövegű cimtábla bizonyított használatával szemben figyelembe nem jöhet azért sem, mert a levelek és vasúti küldemények címzése, ugy az adók nyilvántartása, a cégnek egyébként nem használását egymagukban még meg nem állapítják. Az a körülmény, hogy alperesek a - K. B. és társa* cégtől, melynek felperesi cég egyedüli birtokosa V. Gy. fele részben szintén tulajdonosa, évenként több mint 30 vaggon rakomány fát vettek; ebben a perben teijesen közömbös, mert a kereset alapját képező A) a. okirat szerint alperesek a L. A. és fiai cégtől tartoztak bizonyos mennyiségű fát venni és e kötelezettséget az, hogy más cégtől vettek-e és mennyi fát alperesek, nem érinti. Ezek alapján az A. alatti, érvényben tartott szerződésnek megfelelően, alperesek kötelezettségét meg kellett állapítani. A marasztalás összesére nézve az A) a. okirat szerint az 1898—1902. évek alatt évenként ló, összesen tehát 75 vaggon faárut tartoztak alperesek felperestől vásárolni és minden nem vásárolt vaggon faáru után llMl K. bírságot tartoztak fizetni. Felperes válasziratában keresetét 700 koronával leszállítva, beismerte, hogy alperesek 1898-ban öt vaggon és 1899-ben 12 vaggon faárut vettek tőle. A többi famenyiiyiségre nézve alperesek felperest főesküvel kínálták meg és miután errz nézve egyéb bizonyíték elő nem állíttatott és miután felperes a kinált főesküt V. Gy. cégbirtokos személyében leteendőleg elfogadta: a főeskü megítélendő és a marasztalás összege minden vaggon fa után 100 K. bírságot számítva, a leteendett eskü szövegétől függőkép volt megállapítandó. A perkötségbeni marasztalás a prts. 251. íj-a, az ügyvédi költségek megállapítása a prts. 252. §-án alapszik. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. évi november hó 23-án 2.552 904. V. szám a.) következő ittlétet hozott : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereset alapját képező A. alatti szerződés szerint az alperesek, mint a K. és G. cég tagjai annak ellenében kötelezték magukat arra, hogy a felperes cég tulajdonát képező szolnoki gőzfürészgyárból a szerződés keltétől az 1902. évi december hó 31-ik napjáig évenként legalább 15 kocsirakomány faanyagot vásárolnak, ennek elmulasztása esetén pedig minden kocsirakomány után 100 korona birságot fizetnek, hogy felperes cég beleegyezett abba, hogy alperesek a felperes cégnek megvásárolt dévaványai rióküzletét az 1902. évi december hó 31-ig terjedő időben továbbra is a felperes cége alatt vezethessék. Ezen kétoldalú szerződés alapján felperes az alperesektől teljesítést csak ugy követelhet, ha a szerződést a maga részéről teljesítette. A kereskedelmi törvény 16. S~anak második bekezdéséből azonban nyilvánvaló, hogy be nem jegyzett cég át nem ruházható és hogy igy a kereskedelmi törvénv 12. $-ában foglalt rendelkezések be nem jegyzett cégre vonatkozóan nem alkalmazhatók, ebből pedig okszerűen az következik, hogy az alperesek kötelezettséget csakis annak fejében vállaltak, hogy a felperes cégét. mint bejegyzett céget használhassák, minthogy ez abból is megállapítható,'hogy a cégnek bejegyzését az alperesekkel szemben az A) alatti szerződésben maga a felperes is kikötötte. A ^ felek között az nem lévén vitás, hogy alperesek a felperes megvásárolt dévaványai fióküzletét nem a felperes, hanem «K. és G. bejegyzett saját cégük alatt folytatták, az nem döntő, hogy ennek dacára cégtáblájukon a bejegyzett cégszöveggel ellentétben saját cégük meilett a felperes cégét is az utódlás felfüntetésével használták-e vagy sem? hanem döntő csak az,hogy alpereseknek módúkban állott-e üzletüket a felperes cége alatt, mint bejegyzett cég -alatt folytatni, vagy sem ? Minthogy azonban felperes a perben nem is állította, hogy a dévaványai fióküzlete a cégjegyzékben feltüntetve és bejegyezve volt volna: kétségtelen, hogy felperes amaz engedélyének, hogy alperesek a tőle megvásárolt dévaványai fióküzletet a felperes cége alatt folytassák és bejegyeztessék, törvényes alapja nem volt és hogy alpereseknek ezen engedély alapján nem állott módjukban, hogy a megszerzett üzletet a felperes bejegyzett cége alatt folytassák. Minthogy tehát alperesek a felperest terhelő ellenszogálltatást meg^ nem szerezhették: a maguk részéről sem tartoznak a szerződésben elvállalt kötelezettségüknek eleget tenni, s igy a felperes tőlük a nem teljesítés esetére kötelezett kötbért sem követelheti. .Mindezek alapján az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani és mint teljesen pervesztest az 1868. éyi LTV. t.-c. 251. S-a alapján az alpereseknek okozott perbeli és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségek viselésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1906 évi március hó 20-án 250. P. sz. a.i következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. A semmisségi panaszoknak elbirálhatása szükségessé teszi, az alsófoku bíróságok által figyelmen kivül hagyott, ama lényeges körülménvek megállapítását, hogy vádlott mikor, hol, kiknek jelenlétében, mi okból és miféle körülmények között, mit állított fömagánvádlóról, s ez mikor szerzett tudomást a vádlott panasz tárgyává tett állításáról ? Eme ténymegállapítások végett tehát mindkét alsófoku bíróság ítéletének megsemmisítésével, uj eljárást kellett rendelni. A m. kir. Kúria (1906. évi március hó 21-én 10,882 191)5. B. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt G. Miklós elleni ügyben következő végzést hozott: Mindkét alsófoku birósái; Ítélete a Bp. 437. §-ának ötödik bekezdése értelmében megsemmisíttetik, s az elsőfokban eljárt kir. járásbíróság uj szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: A kir. törvényszéknek másodfokban holott ítélete ellen védő, — a vádlott csatlakozásával, — a Bpt. 385. íj. la. és C) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okok alapján jelentett be semmisségi panaszt. Ezeknek a semmisségi panaszoknak elbirálhatása szükségessé teszi, az alsófoku bíróságok által figyelmen kivül hagyott ama lényeges körülmények megállapítását, hogy: vádlott mikor, hol, kiknek jelenlétében, mi okból és miféle körülmények között, mit állított T. Miklós fömagánvádlóról, s ez mikor szerzett tudomást a vádlott panasz tárgyává tett állításáról r Eme ténymegállapítások végett tehát mindkét alsófoku biróság ítéletének megsemmisítésével, uj eljárást kellett rendelni. A Bp. 19. ij-ának rendelkezésére tekintettel pedig, ezen ügy egyesítendő lesz-e G. M. ellen ugyancsak rágalmazás vétsége miatt 1905. B. 627. sz. alatt függőben levő bünügygyel. Az esküdtbíróság enyhítő körülmények gyanánt: a vádlott fiatal korát, büntetlen előéletét és a szeszes italtól felhevült lelki állapotát állapíttatván meg, ezek a körülmények arra való tekintettel is, hogy súlyosítók fenn nem forognak, anyira nyomatékosak, hogy a Btk. 92. §-a alkalmazásának helye van. A védő az elnöki fejtegetésnek a jogi kérdésekre vonatkozó részére annak jegyzőkönyvi felvétele iránti kérelmet nem terjesztett elő és a miatt azonnal perorvoslatot be nem jelentett, az elkésett kijelentés tehát helyesen utasíttatott vissza. A m. kir. Kúria (1906 március ti-án 2,318 1900. B. sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt vádolt ifj. V. János elleni bűnügyben következőleg itélt: A BP. 385. §. 3-ik pontja alapján bejelentett semmisségi panaszoknak hely adatván, a kir. törvényszék mint esküdbiróság ítéletének a fegyházbüntetés tartamára vonatkozó része a BP. 385. §. 3-ik pontjában meghatározott semmisségi okból a BP 437. S. ha rmadik bekezdéséhez képest megsemmisíttetik és ifj. V. János vádlott a Btk. 281. §. 3-ik bekezdése alapján a Btk. 92. §-a alkalmazásával, a vizsgálati fogság beszámítása iránt tett intézkedés fenntartásával 3 (három) évi fegyházra ítéltetik. A védőnek és vádlottnak a visszautasító végzés ellen bejelentett felfolyamodása elutasittatik. Indokok: A kir. törvényszék mint esküdtbíróság ítélete ellen a védő és a hozzá csatlakozott vádlott a BP. 384. §. 5-ik pontja és 385. § 3-ik pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. I A semmisségi panaszoknak a Br. 384. §. 5-ik pontjára vonatkozó j részét a kir. törvényszék mint esküdtbíróság visszautasította, a visszautasítás tárgyában hozott végzés ellen a védő és a vádlott