A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 16. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [2. r.]

62 A JOG iránt indított keresetét a felebbezési tárgyalás alkalmával a II. D. 314 3. 1905. sz. tárgyalási jegyzőkönyv szerint 400 kor. tökére és járulékaira szállította le. Minthogy pedig a sommás eljárás szabályai szerint a felebbezési eljárás az elsőbirósági eljárásnak folytatását képezi és ezért a keresetnek a felebbezési eljárás során történt leszállítása ugyanoly tekintet alá esik, mintha az az elsőbiróságnál történt volna, annálfogva a pertárgy értékének meghatározásánál a felebbezési eljárás során történt leszállítás is figyelembe veendő'. A leszállított kereset tárgyának értéke a fentiek szerint (iii) koronát járulékok nélkül meg nem haladván, jelen perben a S. E. T. 181. ij-a értelmében felülvizsgálatnak helye nincs, ennélfogva a felülvizsgálati kérelmet visszautasítani és alperest a S. E. T. 208. és 144. í?-ai értelmében felperes felülvizsgálati költségében marasztalni kellett. Akkor, amikor, mint a jelen esetben gőzcséplögéppel csépeltetésről van szó, minden közelebbi meghatározás nélkül ((szomszéd községek - kitétel alatt azok a községek értendők, a melyeknek határai összeérnek. (A magyar kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 20. G. 470/1905. sz.! A S. E. 197. §. szerint egyedül tekintstbe vehető adatokból nem tűnik ki, hogy felperes felhozta volna azt, hogy a jelenleg megtámadott fizetés az alperesnek nem volt a közadossal szemben valódi és már a fizetés idejében lejárt követelése, és hogy a megtámadott jogcselekmények idejében a közadós ellen a csődnyitási kérvény már be volt adva; ilyen körülmények közt tehát a jelenleg megtámadott jogcselekmények hatálytalanítására a csődtörvény 27. íj nak 2. pontja és ennek is az a rendelkezése irányadó, hogy megtámadhatok a közadósnak a fizetések megszüntetése után keletkezett azok a jogcselekményei, melyek által a másik fél biztosítást vagy kielégitést nyert, feltéve, hogy ennek a biztosítás vagy kielégités elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről tudomása volt; következésképen felperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége az iránt, hogy alperesnek a megtámadott biztosítás és kielégités elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről tudomása csakugyan volt. Az, hogy a kereskedőre nézve a fizetések megszüntetésének állapota beállott, kétségtelenül jogkérdés ; ellenben erre nézve ténykérdés keretébe tartozik ama ténykörülmények valóságának vagy valótlanságának megállapítása, amelyek a fizetések megszüntetésére a perben felhozottak és felmerültek; úgyszintén a ténykérdés keretébe tartozik annak megállapítása is, hogy a megtámadott hitelező azokról a ténykörülményekről egyáltalában és különösen valamely időben tudott-e ? Abból a körülményből, hogy alperes a biztositási végrehajtás elrendelését akként eszközölte ki, hogy a veszélyeztetést egy kielégítési végrehajtásnak csupán elrendelésével igazolta, továbbá abból a körülményből, hogy alperes a biztositási végrehajtás foganatosítása után a közadósnak többé nem hitelezett, még nem lehett következtetni arra. hogy a közadós a fizetéseket megszüntette. (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 21. G. 497/1905. sz.) Habár alperes a perújítást az 1881 : LIX. t.-c. 6J. §. 1. pontja alapján abból az okból is kérte, hogy az ügygondnok a döntő ténykörülményeket tagadni elmulasztotta és habár az elsöbiróság a perújításnak az ügyvédi mulasztás alapján adott is helyet, azonban az ügygondnoknak, akinek jogai és kötelezettségei a megbízott ügyvéd jogaival és kötelezettségeivel azonosak, alapperbeli mulasztása az által, hogy a perújítás az ő mulasztása alapján adatott meg és az elsöbiróság ujitott perbeli ítéletének az a része jogerőre emelkedett, megállapittatván, minthogy az 1881. LIX. t.-c. 70 t;-a paraucsolólag rendeli, hogy a mulasztás által a perújításra okot szolgáltató ügyvéd, ha a mulasztás alapján a perújításnak hely ad tik, a mindkét félnek okozott költségek megtérítésében elmarasztalandó, ebből jogszerüleg következik, hogy a volt ügygondnok az ujitott perben a maga részére költséget jogosan egyik peres féltől sem igényelhet. (A m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa 1905. évi december 6 I G 316/1S05. p. sz.) Olyan esetben, midőn a törvényes származású kiskorú gyermek vagy unoka érdekében a szülő vagy a nagy szülő elleni tartási igény érvényesítéséről van a szó, az 1877. évi XX. t.-c. 11. S-a értelmében a tartásdijat a gyámhatóság állapítja meg, a felebbezési bíróság tehát jogszabályt sértett azzal, hogy a bírói hatáskör alá nem tartozó ennek az ügynek érdemi elbírálásába bocsátkozott. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának 1906 évi február hó 3. I G. 442'1905. p. sz.) Csak a törvény alapján érvényesített tartásdij követelésénél vehető figyelembe az a jogszabály, mely szerint a gyermek tartásdija iránt más férfi addig perbe nem vonható, mig a gyermek jogerős birói ítélettel törvénytelen származásúnak ki nem mondatik. Az alperes által tett annak a kötelező ígéretnek, hogy a gyermeket mindig elfogja tartani, más értelme nem lehet, minthogy addig eltartja, mig a gyermektartásra szorul, vagyis mig keresetképessé nem válik. Arra nézve, hogy valamely gyermek milyen korban tekintendő keresetképesnek általános megállapított jogszabály nincs, hanem ez a tény minden egyes esetben a fennforgó körülményekhez képest állapittatik meg. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 190ó. évi december hó 15. I G. 325 n 1905. sz.) A S. E. 1. §. 5. 1: pontjának perbeli alkalmazására nézve az a körülmény nem bir befolyással, hogy az idézett 1) pontban említett jog bekebelezéssel volt-e biztosítva avagy nem. Az sem tesz különbséget, hogy az átengedést nem a perbeli felperes, hanem esetleg telekkönyvi jogelőde tette, mert a telekkönyvi tulajdon megszerzésével az uj tulajdonosra átszáll minden a korábbi telekkönyvi tulajdonost megilletett jog, és igy a viszszakövetelés iránti jog is ; a felebbezési bíróság tehát nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a fennforgó ügyet a S. E. 1. §. 5. 1) pontja alá esőnek minősítette, és azt ekként bírálta meg. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának 1906. évi február hó 7. 1. G. 461/1905. sz.) Ha a bérlő a bérleményt ennek végrehajtási elárverelése esetében elhagyni és üzlete folytatására más helyiséget bérelni kénytelen, és ebből kifolyóan azon az alapon is kártérítést igényel, hogy az uj helyiségben üzletét a korábbi terjedelemben nem folytathatja, akkor a kártérítésre kötelezettre hárul a bizonyítás terhe arra nézve, hogy a bérlő üzletének a korábbi terjedelemben folytatására alkalmas helyiséget találhatott volna. A fennálló jogszabály szerint a bérlő, ha bérleti joga telekkönyvileg bekebeleztetett is, a bérleménynek végrehajtási elárverelése esetében az uj tulajdonosnak engedni köteles, amikor pedig az árverési feltételekben a bérlet fenntartásáról gondoskodás nem történt, a felperesek abban a bizonytalanságban voltak, hogy üzleti helyiség nélkül maradhatnak, és az iránt sem voltak bizonyosságban, hogy a vételárból kártérítést nyerhetnek-e. Ha a felperesek ilyen körülmények közt uj üzlethelyiséget béreltek ki, amely tényükkel már a nagyobb károsodást elhárítani igyekeztek, ennek megtörténte után nem tekinthetők mulasztással terhelteknek a miatt, hogy az árverési vevőnek azt az ajánlatát, hogy a részéről szabott terhesebb feltételek mellett a bérleményben továbbra is megmaradhatnak, el nem fogadták, és az uj i üzlethelyiség iránt kötött szerződéstől esetlegkártérités fizetése mellett el nem állottak. (A m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa 1906. évi január hó 31. I. G. 447/1903 sz.) A dolog természeténél fogva az épület elkészülte után, annyi idő alatt, amennyi erre elegendő, az átvételnek meg kell történnie, és felperes erre nézve nem bizhatja magát a miniszteri közeg tetszésére, és ha bármeddig is a minisztérium az átvételt nem eszközli, addig felperes várni tartozzék a befejezett építkezés árának kifizetésére. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi január hó 2't. I. G. 43J/1905. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A múlt számunkbán közölt kereskedelmi jogeset befejezése Ezek szerint felperes követelése a) 1899. évi február— áprilisi fizetése fejében 2,400 K., b.) 1900. évi május 1-től 1903. szeptember l-ig járó fizetése fejében 32,80(1 K., c) készkiadásai fejében 4.425 K. 98 f. Összesen: 39,625 K. 58 fillérben állapittatik meg. Nem lehetett helyt adni alperesek beszámítási kifogásának sem, mert az A. alatti szerződés fennállása alatt a havi fizetések felperesnek kiadandók, tekintet nélkül a francia szabadalomnak terhére irt vételárára; alpereseknek csak a társaság feloszlása és a végleszámolás esetén lévén joguk felperesnek az emiitett szabadalom vételárából eredő tartozását követelésébe beszámítani. Minthogy a havi fizetések esedékességük napján lejártak és azok fizetésével alperesek e napokon késedelembe estek, a kamatot e lejárati napoktól kellett megítélni. A felperes által előlegezett készkiadások után a számla keltének napjától a K. T. 71. §-a értelmében kellett kamatot megítélni. Az ekként megállapított összegeket felperes a közkereseti társaság pénztárából követelheti, miért is azok kifizetésére I. r. alperes közkereseti társaság volt kötelezendő. Felperes e lejárt követelésekre nézve a társaság hitelezőjévé lett: ennélfogva a K. T. 88. §-a értelmében egyetemlegesen felelősek II. ét III. rendű alperesek is a közkereseti társaságnak ezen tartozásaiért. Minthogy azonban a közkereseti társaság még fennáll, és annak ugy felperes, mint II. és III. r. alperesek tagjai ; minthogy az A. alatti szerződés értelmében a nyereség és vesztesség a társtagot mindegyikét Vs részben illeti, ennélfogva az egyes tagok tartozásának megállapításánál e társasági visszonyt kellett szem előtt tartani. E szerint pedig ha felperes az I. r. alperesi társaságtól hajtja be követelését, a társtagoknak egymás között fennálló jogvisszonya alapján a részére kifizetett összegnek 1/3 része í az ő számlája terhére irandó, egy-egy harmad részével pedig II. és III. r. ajperesek számlája terhelendő meg. Felperes tehát, mint az I. r. alperesi közkereseti társaság tagja, nem követelhet társtagjaitól az őket terhelő egyetemleges felelősség alapján többet, mint a mennyi azokat a megejtendő végelszámolás esetén terhelné, mert különben olyasmit követelne, amit a társtagjaival eszközlendő végelszámolás alkalmával visszatéríteni tartoznék. Ennélfogva ki kellett mondani, hogy II. és III. r. alperesek a marasztalási összegek egy-egy harmadrészét tartoznak megfizetni, és hogy ez a kötelezettségük I. rendű alperes közkereseti társaságéval egyetemleges. Egymással szemben kötelezettségük egyetemlegességét nem lehetett megállapítani, mert az A. alatti szerződés szerint a társtagok a nyereségben és veszteségben egy-egy harmadrészben részesülvén, a társtagok egymás közötti visszonyában a maguk egy harmadrészén felül őket más kötelezettség nem terheli, és egyiknek */« részéért a másik társtaggal szemben a többi társtag nem felelős. A túlnyomó részben pervesztes I. rendű alperest a prdt. 251. §-a értelmében a perköltség fizetésére kellett kötelezni; II. és III. rendű alperesek pedig tent megállapított felelősségük alapján e költségek egy-egy harmadrészét is viselni tartoznak.