A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 16. szám - Kritikai megjegyzések a m. kir. Kúriának az 1890 XXV. t-c. 13. szakasza alapján hozott XVI. számu döntvényéhez [még nem jogerős itéletek végrehajthatóságának felfüggesztése tárgyában]

A JOG Lám, a nyolcvanas évek törvényhozója is, amikor az 1881. LX- t.-c. í2-ik szakaszát kontemplálta, — az uralkodó egyoldalú gondolkozásmódnak megfelelően csak arra gondolt, hogy miképp mentheti meg a marasztalt felet attól, hogy ez a végrehajtható ítélet kényszere alatt fizetett vagyonértéket el ne veszítse, ha a legfőbb ítélet neki ad igazat. Viszont azonban arra már nem gondolt, hogy az ily módon háttérbe szorított szegény embernek kárpótlást adjon azért, amitől őt épp szegénysége miatt megfosztotta! Ha a nyolcvanas évek törvényhozójának felfogása, gondolkozásmódja, agyrendszere be lett volna rendezve szociális gondolkozásmódra, át lett volna hatva attól az iparkodástól, hogy az állam, a törvényhozás, az institutiók nem egyes osztályok, hanem minden ember javára, sőt eminenter a legszegényebb néposztály javára kell, hogy szolgáljanak, akkor ez a törvényhozó, amikor a 42. szakasz bölcs és szükségszerű intézményét megvalósította, nyomban megtoldotta volna körülbelül ily féle intézkedéssel: «ama perek, melyekben az alsóbbfoku ítélet végrehajthatósága a jelen törvényszakasz alapjáü felfüggesztetett: hivatalból soronkivüli sürgősséggel intézendők.» Mer e nélkül lehetetlen be nem látni, hogy a szegény ember vállaira handicap-terhet raktunk, szemben a módos emberrel és az ő mellének épp a szegénység fegyverét szegeztük, a szegénysége miatt fosztottuk meg egy törvényben biztosított jogától, holott a szegénység nem a ridegebb, hanem ellenkezőleg a humánusabb bánásmódra volna ok és alap. Ha már most a bíróság vezetői, elnöki joguknál fogva rendelnék el az ily pereknek egyszer és mindenkori soronkivüli elintézését: az egyensúly helyre volna állítva, amitől a szegényebb osztályt a módosabb kedvéért megfosztottuk: azért viszont neki kárpótlást is adtunk és a kir. Kúria sem kényszerülne merő jóindulatból nyilvánvalóan a törvénynyel szembe helyezkedő döntvényt statuálni. Az 1893. XVIII. t-c 193. §-a Irta BERGER MÓR dr.j budapesti ügyvéd. A sommás eljárásról szóló törv. 193. §-ának harmadik bekezdése ugy intézkedik, hogy ha a felülvizsgálat elkésettnek mutatkozik, vagy oly határozat ellen van intézve, mely ellen felebbvitelnek nincs helye, valamint ha a felülvizsgálati kérelem a 190. §. kellékeinek meg nem felel, a felülvizsgálati tanács elé terjesztendő, mely a felülvizsgálat visszautasítása kérdésében a felek meghallgatása nélkül határoz. Ezen a törvény imperativ rendelkezéseinek azonban a bpesti kir. ítélőtábla polgári felülvizsgálati tanácsa nem tesz eleget, mert adott concret esetben, amikor felperes 600 K. s j. i. keresetet indított, mely keresetével az elsőbiróság felperest elutasította, és felebbezés folytán a törvényszék mint felebbezési bíróság a keresetnek 200 K.-ra marasztalta alperest és alperes felülvizsgálati kérelmére az iratok a bpesti kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsához felterjesztettek. (A concret eset a Jog mai számában van közölve.) A per substratuma tehát megmaradt 600 K., mint amely összegre felperes keresetét megindította, dacára annak, hogy felperes a felebbezési tárgyaláson keresetét 400 K.-ra szállította le. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálatra tárgyalást tűzött ki, és ennek eredményeként a felülvizsgálati kérelmet visszautasította azon alapon, hogy a per tárgyának értéke 400 koronát meg nem halad, mint amely összegre felperes keresetét a felebbezési tárgyaláson leszállította, sem további jogorvoslat nem használható. Kérdem tehát, nem e kellett volna a kir. ítélőtábla I. felülvizsgálati tanácsának az 1893. XVIII. t.-c. 193. i!-ának megfelelóleg, miután a felülvizsgálat oly határozat ellen volt intézve, a tábla fenti indokolása alapján, mely ellen jogorvoslatnak helye nincs, a felek meghallgatása nélkül visszautasitólag határozni ? ' Nézetein szerint igen is kellett volna a táblának a törvény imperativ rendelkezésének eleget tenni, azon szintén nem helyes és a tábla által decretált jogi álláspontnak megfelelőleg, hogy a felebbezési bíróság előtt leszállított substratum az irányadó. De nem hélyes azon a gyakorlatban mindinkább meghonosulni látszó elv sem, hogy ilyen esetben a per substratuma a felebbezési bíróság leszállított értéke szerint irányuljon. A per substratuma 600 kor. marad, mint amely összeget felperes keresetbe vett és ennek folytán felülvizsgálattal megtámadható a II. bírósági ítélet, akár leszállította keresetét felperes a felebbviteli tárgyaláson, akár nem, mert a felülvizsgálat a S. T. 185. §. a) p. alapján kéretett és ii dokoltatott azzal, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazott. Nem hagyhatom ez alkalommal említés nélkül a bpesti kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsának azon, szintén az eddigi gyakorlatnak meg nem felelő intézkedését sem, hogy az ítéletek vagy végzések hiteles kiadványát egyszerűen megtagadja, mert a sommás eljárásról szóló törvény a szóbeliség elvére van fektetve, ebből kifolyólag a birói határozatok is a szóbeli kihirdetést követő 8-ik v. 15-ik napon jogerőre emelkednek, ámde a kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa ezen törvényben gyökerező intézkedést mellőzi, mert — legalább a jegyzői irodában nyert értesítés szerint — hiteles kiadmányt kiállítani nem szabad és meg kell várni, mig a táblai határozat a II. bíróságon át az elsőfokú jbsghoz leérkezik, innen kézbesittetik és csak a kézbesítéstől számított 8 vagy 15 napon tul emelkedhetik jogerőre a táblai határozat. Ezen eljárás nem a szóbeliség elvének kifolyása, hanem a régi írásbeliség és a most még érvényben levő rendes eljárásra emlékeztet. Belföld. A Magyar Jogászegyletnek április hú 7-én tartott teljes ülésén Dévai Ignác dr. kir. ítélőtáblai bíró a homestead-xö\. olvasott fel. Ismertette az észak-amerikai Unió államaiban fennálló homestead-intézménynek (védett családi otthonnak) lényeges tartalmát, keletkezési okait és céljait. Vázolta ezután az európai államokban a mult évszázad utolsó negyedében megindult homestead-mozgalmat s az ennek folyamán felmerült nevezetesebb homestead-tervezeteket. Bővebben tárgyalta a francia és svájci kormánytervezeteket és azután ismertette a kormánymegbizásból készült magyar tervezel lényegesebb határozatait. A magyar tervezet szerint a családi otthon létrejöttéhez a többi között szükséges, hogy az alapítónak családja legyen és hogy az otthonná teendő fekvőségen lakóház álljon, melyben az alapitónak családja állandóan lakjék. A fekvőség értéke nem haladhatja meg a 8,000 K.-t; csak olyan jelzálog lehet rajta, mely amortisatiós vagy pénzjáradéki követelés javára áll fenn. Az alapítás az alapitónak a telekkönyvi hatóság előtt élőszóval tett nyilatkozatával és az otthonminőség telekkönyvi feljegyzésével történik. Az otthon-alapitásnak jogi hatása három irányban nyilvánul: korlátolja az otthonnak végrehajtás alá vonhatóságát, korlátolja az otthon feletti ügyleti rendelkezést és módosítja az otthonnak örökösödést átszállását. A végrehajtásmentesség főleg abban jelentkezik, hogy az otthon az alapitónak az otthonalapitás után keletkezett személyi tartozása miatt rendszerint egyáltalán nem esik végrehajtás alá és hogy a kivételesen megengedett végrehajtás is vagy kizáróan vagy legalább első sorban csak az otthon kényszerkezelésére (végrehajtási zárlatára) szorítkozik. Az ügyleti rendelkezésnél az a korlátolás áll be, hogy az alapító az otthont csak ugy idegenítheti el vagy terhelheti jelzáloggal — amenny iben t. i. e terhelés egyáltalán meg van engedve —, ha ehhez házastársa hozzájárul; ha pedig házastársa nincs, akkor az elidegenítési vagy jelzálog alapítási ügyletnek gyámhatósági jóváhagyása szükséges. Az otthon örökösödési átszállása három tekintetben tér el más hagyatéki tárgyak átszállásától. A túlélő házastárs, akit a hagyaték valamely részére nézve haszonélvezet illet meg, követelheti, hogy neki haszonélvezetül az otthon engedtessék át; ez átengedés az otthon-minőségét fenntartja. A kiskorú kedvezményezett családtag érdekében az örökösödési osztály az otthon tekintetében a legfiatalabb kiskorú kedvezményezettnek nagykorúságáig kizárható, ami szintén fentartja az otthon-minőséget. Végül az alapító lészármazó örököseinek mindenike, valamint a legalább felerészben társtulajdonos házasfél bizonyos sorrendben követelhetik az otthonnak becsáron való átengedését, amely becsár nem a forgalmi, hanem a hozadéki értékre alapítandó ; a föörökösi jog (Anerbenrecht) e körben való elismerésének a célja szintén az otthonnak az alapító családjában való megóvása. Az otthon rendszerint megszűnik, amint az alapitásnál megkívánt előfeltételek valamelyike utóbb elesik, tehát különösen akkor, ha az alapitónak kedvezményezett családtagja (házastársa vagy kiskorú gyermek, illetve kiskorú atyátlan és anyátlan unokája) már nincsen; megszüntethető az otthon lemondással is, aminek hatályához azonban a házastárs hozzájárulása, illetőleg a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A nagyérdekü előadást a megjelent jogászközönség nagy tetszéssel és elismeréssel fogadta. A pécsi rabsegélyző egylet jelentése 1905. évi működésérőt. Post tenebra lux ! A budapesti rabsegélyző egylet sivár jelentése után szinte jól esik ezen egylet működését szemügyre venni. Itt már megszűnik a kritika — itt csak a feltétlen dicséret és elismerés illeti az egylet élén álló elnökséget: Varga Nagy István és Angyal Pál kir. it. táblai bírákat és Hardi Sándor kir. tszéki elnököt, a választmányt és magát a jelentést is. Bezzeg azt nem tákolta össze egy 1,600 kor. működési pótlékot élvező fogházgondnok-titkár, hanem maguk az elnökök, a pécsi társadalom e kiválóságai szerkesztették azt nagy gonddal és elismerésre méltó buzgalommal. Es azért csak kötelességet teljesítünk, midőn ezen jelentés főbb részeit — tudomás és miheztartás végett — lapunk