A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 14. szám - Megjegyzések a fedezeti vételről

A JOG 109 Telekkönyvi eljárás Magyar kereskedelmi jog Magyar bányajog Második félév. Magyar magánjog Magyar polgári perrendtartás Csődjog Végrehajtási eljárás Váltójog IV. évfolyam. Első félév. heti 2 óra « 6 « « 2 « Összesen heti 22 óra heti 4 óra « 4 « « 2 « « 2 « « 4 « Összesen heti 16 óra 1. Alkotmányi és kormányzati politika heti 4 óra 2. Magyar közigazgatási jog « 6 « 3. Magyar birodalom statisztikája « 5 « 4. Büntetőjog a magyar büntető törvények nyomán « 5 « 5. Magyar büntetőjog története « 2 « Összesen heti 22 óia Második félév. 1. Magyar pénzügyi jog 2. Magyar bűnvádi perrendtartás 3. Törvényszéki orvostan 4. Jogbölcsészet 5. Nemzetközi jog 6. Ethika Összesen heti 16 óra Ama szoros összefüggés folytán, mely mint fentebb jeleztem, a tanulmányi és vizsgarend között létezik, a tanulmányi rendről szólván, majdnem mindent elmondottam, mit a vizsgarendről szükségesnek tartottam. Mindenekelőtt fontosnak tartom, hogy a vizsgák anyaga, illetve terjedelme közt fennálló nagy ellentéteket megszüntessük, minden vizsga egyformán 3 főtárgyból álljon, emellett lényegtelennek tartom az alapilletve államvizsga elnevezéseket, hisz az alapvizsga elnevezés amúgy sem felel meg az alapvizsga jellegének, mikor tudjuk, hogy a mi alapvizsgánk nemhogy alapismereteket tartalmazna, de tudományos szempontból a mai államvizsgának is felette áll, mert a legnehezebb és legelvontabb tudományos tárgyakat foglalja magában. Mindamellett az alább közölt vizsgarend enged az uralkodó felfogásnak és a két elsó vizsgát meghagyja a jogi tanintézetek belső vizsgájának, a két utóbbi vizsga pedig megtarthatná államvizsgajellegét, ami azonban nem vonja maga után annak szükségességét, hogy azok mindenike a végbizonyítvány elnyerése után tétessék le, amennyiben az államvizsga I. fele a III. évfolyam végeztével, II. tele pedig a IV. évfolyam végeztével volna leteendő, ugy azonban, hogy a végbizonyítvány csak az államvizsga mindkét felének letétele után adassék ki, mert nincs értelme annak, hogy az Alma Mater elbúcsúzzék gyermekeitől, mielőtt meggyőződést szerzett volna arról, hogy tanulmányaikban a kellő előmenetelt tettek-e? Az I. alapvizsga, mely tartalmának megfelelőleg jogtörténeti vizsgának nevezhető, a maitól abban különböznék, hogy az európai jogtörténet elejtésével az egyházjogot is felvenné tárgyai közzé, a II. alapvizsga pedig a már törölt jogbölcsészet helyébe harmadik tárgynak a nemzetgazdászatot és pénzügytant foglalná magába. A III. vizsga, vagyis az államvizsga I. fele a büntetőjog kivételével a mai jogtudományi államvizsga tárgyait foglalná magában, mig a IV. vizsga a politika elhagyásával a büntetőjogot venné fel harmadik tárgynak, igy, valamint a tanulmány, vagy a vizsgarendben is bizonyos egyöntetűség mutatkoznék, amennyiben a 3 főtárgynak egy-egy fél óra szenteltetvén, a vizsgára szánt negyedik fél óra a függeléktárgyak kérdezésére, esetleg az elnök által felteendő pótkérdésekre használtatnék fel. A mai vizsgarend helyett tehát a következő vizsgarendet ajánlanám. I. Jogtörténeti (I. Alapvizsga) tárgyai: a) Magyar alkotmány- és jogtörténet, tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. b) Római magánjog. c) Egyházi jog. II. Alapvizsga tárgyai. a) Magyar magánjog I. fele. b) Magyar birodalom közjoga. c) Nemzetgazdászat a pénzügytannal. III. Az államvizsga I. fele. a) Magyar magánjog (egészen). b) Magyar kereskedelmi és váltójog (1875. évi XXVII. és 1876. évi XXVII. t.-cikkek). c) Magyar polgári perrendtartás. IV. Az államvizsga II. fele. a) Magyar közigazgatási jog, függelékül a magyar közjogból az állampolgári jogok és kötelességek. b) Magyar birodalom statisztikája és a magyar pénzügyi jogi törvények, c) Magyar büntetőjog (az 1878. évi V. és 1879. évi XL. t.-cikkek) és a bűnvádi perrendtartás (1896. évi XXXIII. t.-c). Dolgozatom végéhez jutva, kénytelen vagyok beismerni, hogy erőmet felülhaladó nehéz kérdést választottam tanulmányom tárgyául, de vállalkozásomra az adott bátorságot, hogy mi a gyakorlati téren működő jogászok legjobban érezzük, és magunkon tapasztaljuk elméleti jogi oktatásunk összes hátrányait. Megengedem, hogy egyes kérdéseket illetőleg tájékozatlanságot árultam el, de ha dolgozatom alapgondolata helyes és a szakkörök figyelmét sikerült jogi oktatásunk egynémely sarkalatos hibájára felkelteni, ugy törekvésem nem volt hiábavaló. ^(Megjegyzések a fedezeti vételről. Irta SPITZER JÓZSEF dr., budapesti ügyvéd. A kereskedelmi élet hűségen és bizalmon alapul; e kettő tette lehetővé a hitelnek kifejlődését, ami ismét a kereskedelem nagy elterjedését és felvirágzását eredményezte. A hűség és bizalom jegyében működő kereskedelem azonban nem elégedhetik meg a közönséges gondossággal, hanem a gondosság oly fokát igényli, mely megnyugvást nyújt arra nézve, hogy az aki gondossággal tartozik, ezen gondosságot a lehető legnagyobb körültekintéssel fogia kifejteni. A kereskedelmi élet meg is teremtette a maga igényelte különös gondosságot, az u. n. rendes kereskedői gondosságot (Keresk. törv. 271. §.). A dolog természete szerint ezen gondosság nemcsak a szerződéshez hű féllel szemben, hanem a szerződéstszegő féllel szemben is alkalmazandó. Maga a törvény egyes helyeken kifejezetten intézkedik arra nézve, hogy szerződésszegés esetén mit követel a rendes kereskedői gondosság a szerződéshez hü féltől, igy például a 347-ik §-ban az eladó szerződésszegése dacára a vevőt az áru megőrzésére kötelezi stb. Joggyakorlatunk tanulmányozása azt mutatja, hogy a kirKűria nem minden esetben tartja szem előtt a rendes keres, kedői gondosság kívánalmait. A legélesebben kitűnik ez a kereskedelmi törvény 353. §-a alkalmazásánál. E szakasz szerint az esetre, ha az eladó az áru átadásával késik, a vevőnek jogában áll — egyebektől eltekintve — a teljesítés, helyett a nem teljesítés miatt kártérítést követelni. A kártérítés tárgyát a piaci és tőzsdei árral biró árukra nézve a 356. szakasz 2-ik pontja állapítja meg, miután joggyakorlatunk helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen szakasz intézkedése a vétel minden nemére alkalmazandó. (Grill-lé\e Döntvénytár IV. köt. 1,537. sz. eset) Minden egyéb, piaci vagy tőzsdei árral nem biró árura nézve a kereskedelmi törvény a 353. §-ban foglalt általános kijelentésen kívül útmutatást nem ad arra nézve, mi értendő a kártérítés tárgya alatt, ugy hogy szükségkép felmerült az a kérdés, vájjon ezen piaci vagy tőzsdei árral nem biró áruknál a kár mire terjed? A 356. §. 2. pontjának analógiája alapján azt kellene gondolni, hogy ily esetekben a kár : a vételár és a tényleges beszerzési ár közötti különbözet és az esetleges nagyobb káron alapul, ami természetesen feltételezi azt, hogy a vevő fedezeti vételt eszközölt és hogy csak akkor, ha ily vétel megejthető nem volt, követelheti vevő tényleges kárát és elmaradt hasznát. Joggyakorlatunk e kérdés megoldásánál nem helyezkedett erre az álláspontra, hanem állandóan azt az elvet vallja, hogy a vevő kártérítési követelésének nem alapja az, hogy a maga részéről fedezeti vételt eszközölt legyen, hanem egyedül eladó szerződésszegése, ugy, hogy kárigénye a fedezeti vételtől független (1. legújabban a kir. Kűria 1905. nov. 11-én kelt 364/1904. számú ítéletét és a Grill'-féle Döntvénytár IV. köt 1,476. sz. alatt felsorolt eseteket). Nézetünk szerint joggyakorlatunk ezen álláspontja helytelen, mert sérti a rendes kereskedői gondosság elvét. A kir. Kúriának annyiban igaza van, hogy a törvény sehol sem irja elő azt, hogy a vevő fedezeti vételt eszközölni köteles és a kártérítési igényt ettől függetlenül állapítja meg. Azonban kétségtelen, hogy a vevőt ténykedésénél nemcsak a törvény ereje köti, hanem az általános jogszabály ereje is; mivel pedig általános jogszabály, hogy a szerződéses visszonyban állók egymással szemben a rendes kereskedői gondossággal tartoznak eljárni, bizonyos, hogy esetünkben is a vevő