A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 11. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [2. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 11. számához. Budapest, 1906 március 18. Köztörvényi ügyekben. Olyan esetben, amikor a törvénytelen gyermek tartására vonatkozó fizetési kötelezettség időtartama a gyermek bizonyos életkoráig biróilag vagy egyezségileg megállapíttatik, ez a körülmény nem zárja ki azt. hogy az anya a tartásdíj fizetését további időre is követelhesse, ha a gyermek abban az életkorban még az anya társadalmi állásához képest magát fenntartani nem képes. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1906. január 26. I. G. 423 1905. polg. sz.) Mutter János dr., ügyvéd által képviselt R. Róza magánzó, helyesen varrónő, pécsi, lakos felperesnek, Hajós Kálmán dr. ügyvéd által képviselt K. Ágoston m. kir. pénzügyigazgatósági számtanácsos, pécsi lakos ellen, törvénytelen gyermek tartásdíjának felemelése és kiterjesztése iránt a pécsi járásbíróság előtt folyamatba tett perében következő ítéletet hozott : Felperes felülvizsgálati és alperes csatlakozási kérelmével elutasittatik. A felülvizsgálati eljárás költsége kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 185. §-a a) és c) pontjai alapján a felperes felülvizsgálati, az alperes pedig csatlakozási kérelemmel támadta meg. A megelőzőleg lefolyt gyermektartási perben felperes a tartást a gyermeknek 14. életéve betöltéséig tartó időre követelte és a felebbezési bíróság abban a perben hozott s jogerejüvé vált ítéletével a tartást a gyermek 12. életéve betöltéséig azért ítélte meg és illetőleg e részben az elsőbiróság ítéletét azért hagyta érintetlenül, mert felperes az elsőbiróság ítéletének az időtartamra vonatkozó ilyen tartalmú rendelkezését nem felebbezte és a felebbezési bíróság ítéleti indokai szerint a tartásdíj összegét havi 8 forintban = 16 koronában erre az időtartamra azért ítélte meg, mert a peres felek megállapodtak abban, hogy a gyermek tartásához ilyen összeggel járuljon. A felperes belenyugvásán és a peres felek kölcsönös megállapodásán alapulván tehát az, hogy a felebbezési bíróság a tartásdíj fizetésének időtartamát a gyermek 12. életévének betöltéséig havi 16 koronában állapította meg, minthogy az 1893. december 19-én született gyermek a 12 éves életkort 1905. december 19-én töltötte be, a felebbezési biróság nem sértette meg azt az anyagi jogszabályt, amely szerint a törvénytelen gyermek tartási és nevelési költségét a természetes apa tartozik viselni és amely szerint a tartásdijnak a változott viszonyok folytán felemelése igényelhető, amikor a tartásdijat a gyermek 12. életéve betöltése előtti arra az időre fel nem emelte, amely időre nézve felperes a tartásdíj időtartamába és összegébe belenyugodott, illetőleg erre nézve megállapodott, mert az anya a törvénytelen gyermek tartásdija tekintetében rendelkezhetvén, a természetes apával szemben létesített megállapodást a gyermek szükségleteinek és az apa^ vagyoni viszonyainak változása alapján sikercsen meg nem támadhatja, hacsak a törvényszerű megtámadási okok fenn nem forognak, ilyenekre pedig tényállás megállapítva nincs. Felperesnek az a panasza tehát, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályok sértésével tagadta meg a tartásdíj felemelését az 1904. szeptember 1-től 1905. december 19-ig tartó időre, alaptalan. A törvénytelen gyermek tartása időtartamára nézve irányadó az, hogy a gyermek mily életkorban válik keresetképessé, ugy hogy önmagát eltarthassa és ennek a ténykérdésnek eldöntésénél nem az apának és nem is az anya apjának társadalmi állása bírhat sulylyal akkor, amikor már maga az anya önállólag valamely társadalmi állást magának kivívott, hanem csak az anya társadalmi állása és a természetes apának vagyoni visszonyai és egyéb körülményei. A felebbezési biróság pedig mégis mérlegelése tárgyává tette nemcsak a felperes anyának származását, hanem ennek önmaga által szerzett társadalmi állását, valamint az alperesnek vagyoni viszonyait s a mérlegelésnek az az eredménye, hogy a gyermek 16 életéve betöltésekor magát anyjának társadalmi állásához képest fenntarthatja, felülvizsgálati kérelemmel csak valamely jogszabály sértése esetében támadhatja meg sikeresen, azonban felperes ilyen jogszabálysértést fel nem hozott. (S. E. 197. §.) Alaptalan tehát felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett volna akkor, amikor a tartásdíj időtartamát a gyermek 16. életéve betöltésén tul is meg nem állapította. A fent előadottak szerint felperes a megelőző perben a gyermek tartási díját csak a gyermek 14. életéve betöltéséig tartó időre követelte s a felebbezési biróság abban a perben a felperes belenyugvásával alperes fizetési kötelezettségét csak a gyermek 12. életéve betöltéséig állapította meg és pedig a felek megállapodása alapján havi 16 koronában. Minthogy pedig a felebbezési bíróság azt a megállapodásszerű tartásdijat a gyermek 12. életéve betöltése előtti időre fel nem emelte, ennélfogva alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság az egyezség egyoldalú megmásithatlanságára vagy az itélt dologra vonatkozó anyagi jogszabályt sértette volna, tárgytalan és alaptalan. Olyan esetben, amikor a törvénytelen gyermek tartására vonatkozó fizetési kötelezettség időtartama a gyermek bizonyos életkoráig biróilag vagy egyezségileg megállapíttatik, ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy az anya a tartásdíj fizetését további időre is követelhesse, ha a gyermek abban az életkorban még az anya társadalmi állásához képest magát fenntartani nem képes. Ugyanazért felperest sem gátolta jogilag a gyermektartási díjnak a 12-ik életéven tuli időre vaió követelhetésében a korábbi pernek az az eredménye, hogy a tartásdíj akkor csak a gyermek 12. életéve betöltéséig Ítéltetett meg, ha a gyermek akkor még magát fenn nem tarthatja és e részben alaptalan alperesnek az a panasza, hogy jogszabályul állana az, hogy a gyermektartási kötelezettség csak a gyermek 12 éves koráig tart. Ha a felebbezési biróság az anyának a törvénytelen gyermekre is kiterjedő társadalmi állását s a természetes apa vagyoni viszonyait mérlegelve, tényállásként azt állapította meg, hogy a gyermek a 12. életév betöltésével magát még fenn nem tarthatja és ez a képessége csak a 16. életév betöltésével következik be, akkor nem sértett jogszabályt azzal, hogy a tartásdijat a korábbi pernek tárgyát nem is képezett további időre is megítélte. Ez a rendelkezése pedig nem esik a tartásdíj felemelésének fogalma alá, mert a korábbi pernek tárgya csak a gyermek 12. életéve betöltéséig fizetendő tartásdíj volt és amidőn a feltebbezési biróság a tartás időtartamát 12. éven tul meghosszabbitandónak találta, a meghosszabbított időre járó tartásdijat függetlenül a korábbi itéletbeli megállapítástól a szükséghez képest önállóan állapíthatta meg, ennélfogva a felebbezési biróság azzal a további időre követelt tartásdijat már nem havi 16 koronában, hanem az apa vagyoni viszonyainak kedvezőbbre változtával és ennek mérlegelésével havi 25 koronában állapította meg, ezzel jogszabályt szintén nem sértett, mert az a kérdés, hogy valamely társadalmi állásnak és vagyoni viszonyoknak milyen összegű tartásdíj felel meg, ténykérdésre vonatkozik, amelyre vonatkozó ténymegállapítás sikeresen csak valamely jogszabály megsértése esetében támadható meg, ily jogszabálysértés pedig alperes részéről fel nem hozatott és a felebbezési biróság ennél a ténymegállapításnál mérlegelte az irányadó körülményeket, jelesül az anya társadalmi állását és a természetes apa vagyoni viszonyait. Felperesnek az első és felebbezési bírósági perköltségnek csak részben való odaítélésére vonatkozó panasza is alaptalan, mert felperes nemcsak a tartásdijnak a 12. életév betöltése előtti időre való felemelése tekintetében és nemcsak a tartásdijnak a további időre bírói megállapítás alá eső összege tekintetében, hanem a további tartásdíj időtartama tekintetében is részben pervesztett volt, nem ütközik tehát a S. E. 110. §-a rendelkezésébe az, hogy a felebbezési biróság az elsőbirósági és a felebbezési költséget csak részben ítélte meg felperes javára. Sem a felperes felülvizsgálati, sem pedig alperes csatlakozási kérelme sikerre nem vezetvén, a felülvizsgálati eljárás költzége a S. E. 110, és 204- §-a alapján kölcsönösen meg volt szüntetendő. A napszámos a munkaadótól a munkaközben keletkezett sérve okából kártérítést nem követelhet, ha ez nem a munkaadó vétkessége folytán állott elő. A budapesti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes alperes kártérítés iránti kötelezettségének megállapitását azon az alapon kérte, hogy ő mint alperesnél alkalmazott napszámos szolgálata teljesítése közben egy nehéz tárgy emelése folytán lágyéksérvet kapott, mely munkaképességét jelentékenyen korlátozza. Felperes az alperes által tagadott azt a körülményt, hogy a sérülést szolgálata teljesítése közben kapta, tanukkal, részleges munkaképtelenségét pedig szakértői szemlével kívánta bizonyítani. Minthogy azonban az a Körülmény, hogy felperes a sérülést szolgálata teljesítése közben szenvedte, az alperes hibájának, vagy az őt a munkások életbiztonsága és testi épsége tekintetében terhelő gondosság elmulasztásának bizonyítása nélkül, alperes felelősségét egymagában meg nem állapítja, felperes pedig