A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 11. szám - A birák és az alkotmányválság - Tartam-engedmény megítélése agentiák átruházása esetén

84 A JOG Midőn az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §, azt rendeli, hogy j az ügyvédnek, ki valamely bíróság, vagy hatóság előtt más fél nevében ügyködik, meghatalmazással kell birnia és köteles minden beadványát sajátkezüleg ellenjegyezni, csupán a hatóságok és az ügyvéd közti viszonyt akarja szabályozni, de nem célja a törvény ezen intézkedésének az ügyvéd és a fél közti viszonyt rendezni. Éppen azért az 54. §. nem kivánja azt, hogy a meghatalmazásnak minden körülmények közt irásba -íoglaltnak kell lenni. Egyes külföldi perrendtartások szerint peres eljárásban sem szükséges, hogy az ügyvéd irásos meghatalmazást mutasson fel; elég, ha az ügyvéd a perben állitja, hogy van meghatalmazása. Szűkkeblűnek kell tehát jellemeznünk bíróságainknak azt a felfogását, hogy ügyvédi dijat csak akkor állapítanak meg az ügyvéd részére, ha a meghatalmazás irásba lett foglalva. Hányszor jár el az ügyvéd bíróságoknál, közigazgatási és egyéb hatóságoknál perenkivüli ügyekben, iratcsomókat tanulmányoz, informál és sürget megbizás alapján, amely nem Írásbeli, ilyenkor az ügyvéd essék el jól megérdemelt munkadijától ? A Kúria egy adott esetben ki-mondotta, hogy az ügyvédnek az a közbenjárása és ténykedése, hogy egy céget reábirjon arra, hogy ez a nála elzálogosított elsőbbségi részvényekre vonatkozó elővételi jogát ne érvényesítse, hanem ez alól a részvényeket felszabadítsa, a szorosan vett ügyvédi jogkörön kivül eső közbenjárás, az azért kikötött díj fogalmi érvényességének elbírálásához tehát nem az ügyvédi rendtartás, hanem az általános magánjogi szabályok az irányadók. (Kúria 689/905.) Nagy a jogbizonytalanság továbbá azon jogkérdésben is, hogy az ügyvédnek van-e költségeire és dijaira vonatkozólag zálog-, iltetve megtartási joga ? Altalános gyakorlat az, hogy az ügyvéd a fele részére behajtott pénzből csupán a részére bíróilag megállapított költséget vonhatja le, de nem a külön kikötött jutalmat (honoráriumot) is. Mégis egy konkrét esetben az 1874. évi XXXIV. t.-c. 66. §-án alapuló eljárásban a kir. ítélőtábla kijelentette, hogy az Írásban kikötött jutalomdíj és a peren kívül felmerült készkiadásokat is levonhatja az ügyvéd, ha a jutalomdij-kötelezést tartalmazó irása határozott. A konkrét esetben azonban a felmutatott dljlevclet nem találta a birósóg elég határozottnak és azért marasztalta a felet a visszatartott tiszteletdíj és készkiadási összegek megfizetésében. Nézetünk szerint a bíróságnak kötelessége az ügyvédek elleni panaszoknál hivatalos vizsgálatot indítani, vagyis a bíró nincs kötve csupán az érdekelt felek előterjesztéseihez, az általuk produkált bizonyítékokhoz, hanem hivatalból nyomozó eljárással beszerezheti mindazt, amit az ügy kiderítése szempontjából szükségesnek tart. Helytelennek kell tehát kijelentenünk a tábla azt a felfogását, hogy külön perre utasította az ügyvédet jutalomdija és készkiadása tekintetében, holott alkalma lett volna az ügyvédi rendtartás 66. §. keretén belül hivatalos vizsgálattal meggyőződni arról, hogy a jutalomdíj valóban létrejött-e, vagy sem ? Vitás az is, vájjon az 1874. évi XXXIV. törvénycikk 54-ik §-a értelmében megkívánt okiratot pótolja-e a váltó ? A Kúria kimondotta, hogy az alaki természetű és a tartozás ténybeli alapját fel nem tüntető váltó nem helyettesitheti ezt az okiratot. (Kúria 1,426/904.) A Kúriának ezt a gyakorlatát sem mondhatjuk helyesnek. Ipari kihágási ügyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező és igy az ügyvédi eljárási és felebbezési költségek nem számithatók fel. A tárgyaláson a vádlott helyett meghatalmazott ügyvéd vagy más személy a megjelenéssel járó tényleges költségek megtérítésére igényt tarthat, ha ilyen költségek vádlott személyes megjelenése esetén is felmerültek volna. így döntött egj konkrét esetben a kereskedelemügyi miniszter 1906. évi január 14-én, 76,877., sz. a. hozott elvi határozatával. Helytelen gyakorlat. Évről-évre emelünk panaszt az ügyvédi költségek szégyenletes megállapítása miatt, ezen állandó kari sérelem azonban a mai napig sem lett orvosolva. Az ügyvédi rendtartás 38. §-a szerint az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a jövedéki vizsgálat során nincs helye ügyvédi képviseletnek és az ügyvéd működése a vizsgálat során mindössze arra szoritkozhatik, hogy a szabad lábon levő terhelttel kihallgatás előtt értekezhetik. A harmincadhivatali utasítás, amely jövedéki büntető ügyekben az eljárást szabályozza, ugyan nem zárja ki nyilt szavakkal az ügyvédi képviseletet a vizsgálat során, de azt rendeli, hogy a terhelt személyes megjelenésre idéztetik. Ebből pedig azt következtetik az eljáró hatóságok, hogy a fél csak személyesen jelenhetik meg és nem képviseletre jogosult és igazolt meghatalmazott által, sem pedig azzal együtt. Az 1886. évi 71,370. számú pénzügyminiszteri rendelet szerint a jövedéki vizsgálat alkalmával vádlott kihallgatásánál ügyvéd jelen nem lehet. E szerint jövedéki büntető ügyekben áz ügyvédi ténykedés csak az ítélet meghozatala után kezdődik, amikor a már elitélt vádlott jogosítva van ügyvédi képviseletet igénybe venni, mely esetben az ügyvéd a vizsgálati iratokat is megtekintheti. Azt hiszszük, nagyon is itt van már az ideje annak, hogy a harmincadhivatali utastás és az ennek szellemében kiadott pénzügyministeri rendeletek megszüntettcssenek és hogy érvény szereztessék az ügyvédi rendtartás 38. §-ának és a bűnvádi perrendtartás azon általános intézkedéseinek, hogy a bünpernek minden stádiumában, tehát az előzetes eljárásban és a vizsgálati eljárás során is a terhelt jogvédelmet igénybe vehet. Évről-évre emelünk panaszt az ügyvédi képviselet korlátozása miatt, ezen állandó kari sérelem azonban mai napig sem lett orvosolva. Régi panasza a karnak, hogy a Kúria oly egyéneket is felvesz a kamarák ellenzése dacára, akik nem oda valók. Egy társkamara választmánya megtagadta a felvételt, mert folyamodó az előbbi helyen többször volt büntetve, legutóbb fel is volt függesztve, most is fegyelmi ügyek vannak ott ellene folyamatban; azon kamara területén, melynél felvételt kér, a kartársakat pénzsegélyért zaklatta, ugyanott bejegyzés nélkül képviselt feleket addig, mig őt a bíróság attól el nem tiltotta. A választmány mindezekből megállapította, hogy a folyamodónál hiányzik a kötelességérzet és a felvételt megtagadta. A Kúria elrendelte a felvételt, mert a felfüggesztés hatálya megszűnt; bünfenyitő ügy a kérvényező ellen nincs, fegyelmi ügyek folyamatban létele pedig, valamint a kérvényező vagyontalansága a felvételt nem akadályozhatja (Kúria 9,958/1904.) A kamara területén elrendelt csődöket és tömeggondnoki kirendeléseket a következő statisztikai adatok tüntetik fel: I. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék által elrendeltetett 49 csőd. II. A budapesti kir. törvényszék által elrendeltetett .11 « III. A pestvidéki kir. törvényszék által elrendeltetett . 3 « IV. A kalocsai kir. törvényszék által elrendeltetett . . 2 « Az összesen elrendelt 65 csőd kiosztatott 51 ügyvéd között és pedig: 42 ügyvéd kapott 1—1 csődöt 42 6 « « 2—2 « 12 1 « 3 « 3 2 « « 4—4 « ... . . 8 összesen: 65 Mind a 9 eset, a midőn egy ügyvéd több csődöt kapott, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél fordult elő, minek oka az, hogy némely csőd vagyonhiány miatt megszüntettetik s a tömeggondnok készkiadásai sem térülnek meg, miért is az illető ügyvéd egy más csődöt kap rekompensációképpen. E helyütt is panaszosan kell konstatálnunk, hogy az intéző körök még mindig nem akarták ezt az égető kérdést szabályozni és rendezni. Majdnem minden évben panaszkodtunk az iránt, hogy az ügyvédi kar a birói kinevezéseknél mellőztetik. Részletesen fejtettük ki ezen sérelmek következményeit. Ez alkalommal csak utalunk a már ebben a kérdésben kifejtettekre, uj érveket nem hozhatunk fel. Ezen esetek is mind olyanok, amelyek miatt az ügyvédi kar állandóan és indokoltan panaszkodik, annélkül, hogy ezek orvoslása tekintetében egy lépés is történt volna. A Magyar Jogászegylet f. hó 10-iki fölolvasó ülésén Márton Miksa dr., a Színpadi Szerzők Egyesületének ügyésze tartott előadást a szerzői jogról. Márton Miksa dr. az 1884. évi XVI. törvénycikk hibáit sorolta föl. A törvény mai szövegében nem felel meg fejlődött irodalmi életünk körülményeinek. A szerzői tulajdonjog védelme nem elég hatályos, a törvény intézkedései hézagosak, szövege rendszertelen, hézagos és statisztikai szempontból is erősen kifogásolható. Már a szerzői jog tartalmának meghatározása sem kielégítő. Nagy hiba, hogy a kiadás-ügyleteket rendező kereskedelmi törvény tiz évvel előbb készült, holott a rokon-kérdések elintézése csak együttesen, egymással kölcsönhatásban és harmonikusan volna helyes és áldásos. A fordítói jognak szabályozása rendkívül sérelmes a mi törvényünkben. Csorbítja a szerző jogát és szövegezésében homályos és érthetetlen. A társszerzők jogainak gyakorlása, a színpadi müvek és fordítások s nevezetesen a zenemüvekre vonatkozó szerzői jogok szerzői jog szellemével. Az gyakorlati élet követelményeivel és a meghatározása ellenkezik a előadó külföldi törvények idevágó rendelkezéseinek és praxisa több esetének ismertetésével találóan illusztrálja azt a bizonytalanságot, mely törvényünk fogyatkozásai miatt judikaturánkban uralkodik és azzal az eredménynyel jár, hogy csaknem minden esetben a legfelsőbb bíróságok döntését kell provokálni. Az előadó még az elévülést, perjogi intézkedéseket s a külfölddel való viszonosság kérdéseit tárgyalta, végül pedig ajánlotta egy ankétnak kiküldését, amelynek a szerzői törvény novellájának elkészítése volna a hivatása. Kenedi Géza dr. a szerzői törvénybeni s jogalkotásunk azt a gyakran ismétlődő hibáját látja, hogy oly külföldi törvényeket recipiál, melyek ott már régóta elmultak. Szerzői törvényünk reformját a haladó műveltség követeli; emellett az uj technikai haladásnak 3 oly találmánya, melyet a régi szerzői törvény még nem vehetett figyelembe: ezek a telefon, fonográf és a moigófényképek. Emellett a reformot szükségessé teszi a jogtudomány ujabb fejlődése, mely az eszmei javakat oltalmába veszi és a bitorlások agyafúrtsága, melyek az elégtelen törvény intézményeit megkerülik. Tökéletlen a bitorlás körülirása és különösen annak meghatározása, hogy kicsoda a mű tulajdonosa, ha a szerző azt