A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 11. szám - Az állattartási szerződésekről - tekintettel az igényperekre

feuszonötödik évfolyam. 11. szám. Budapest, 1906. március 18. / Szerkesztőség: w y Előfizetési árak: \ .. Rudolf-rakpart 3. sz. JUL 1 I 1 í Helyben, vagy vidékre bér" J[J"Y\ %aíF % .gáF I mentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Vl, Rudolf-rakpart 3. sz. BETIUP AZIGAZSttí ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYARCCYTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI U tiOBtá)ÍAR KOZLöüíE. * ~ 1;} " Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek üfj\e ek. legcélszerűbben bérmentcsen Megrendelések, felszólalások a • postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : Az állattartási szerződésekről, tekintettel az igényperekre. Irta HamarGyula, szakolcai kir. járásbiró. — A birák és az alkotmányválság. Irta Hubert Ottó, b.-újfalvi kir járásbiró. — Tartam-engedmény megítélése agenciák átruházása esetén. Irta G á 1 Lajos, bazini kir. aljárásbiró. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara évi jelentéséből: Állandó sérelmek. - A Magyar Jogászegylet ülése. — A Jogvédő-Egyesület inspekciója.) — Külföld. (Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése. Irta T h ó t László dr. ügyvéd, budapesti tszéki jegyző.) — Nyilt kérdések és feleletek (Kinek van igaza ? Felelet. Irta Zse mbery Gyula dr., budapesti ügyvéd). — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az állattartási szerződésekről — tekintettel az igényperekre. Irta HAMAR GYULA, szakolcai járásbiró. Hogy Magyarországon ily szerződések is léteznek, azt talán a gyakorlat emberei tudják, de hogy helyenként ezek a szerződések tulmennek az emberbaráti szeretet kívánalmain s hogy oly megszorításokkal adják ki az állatot egyes uzsorások a vállalkozónak, hogy a kamat jóval magasabb a megengedettnél, azt nem mindenki tudja. Eltitkolt uzsoráról van itt szó, melyet kinyomozni nagyon nehéz, mert maga a vállalkozó — akár tudatlanságból, akár félelemből — a nyomozás útjában áll, azt meghiusitja. Ismerek vidéket, hol alig van kisebb gazda, hogy idegen állatot reménybeli haszonra ne tartana. A pénzügy emberei — akár besúgók, akár más uton — tudják, hogy az illető nagy kamattal dolgozik s tőlük telhető módon nyomozzák is; de az eredmény rendszerint semmi. A bíróságoknak van legtöbbször alkalmuk ezekkel az ügyletekkel foglalkozni, de mert azok csak egyoldalról — t. i. a tulajdonjog kérdésében — érdeklik, a dolog személyére nem hatolnak s nem is tehetik. Első látszatra azt hinné az ember, hogy az állat kiadása tartásba — reménybeli haszonra — nem is uzsora, mert hiszen a vállalkozó a tehenet — többnyire tehenet vesznek át — használhatja, annak tejét értékesiti s megmarad a trágyája, mi legalább a gazdaság rendes miyelését teszi reá nézve lehetővé. Az állatért semmit sem adott. Átvette azt egy bizonyos összegben, melyet nem kell visszatérítenie, de ha az állat eladásra kerül, akkor az állat tulajdonosa előbb ezt az összeget vonja le s az azon tul megmaradt összegen — mint nyereségen egyenlő fele részben osztoznak. Ha az állat eladás előtt elhullna, nem viseli csak a fele kárt, de meg némelyik ezt sem, mert akad oly vállalkozó is, ki egyenesen kiköti, hogy az állat elhullása esetén a kárt egészben a tulajdonos viseli. Volt már rá eset, hogy a kisgazdát az állat tulajdonosa perbe vonta, mert a közös haszonra kiadott állat a vállalkozónál megbetegedett s igy azt még idejekorán kellett sietve eladni. És a vállalkozó nem is védekezett, oly természetesnek találta, hogy a kárból, — mely az átvett érték és az elért vételár közti különbség — neki a felét viselni kell, hogy a bíróság előtt meg sem jelent, bevárta az Ítéletet, mely csak marasztaló lehetett s azután fizetett, illetve az eladott állat tulajdonosával újból szerződésre lépett s valahogy összeszámoltak. Hogy ezek a szerződések uzsorát képeznek, azt abból lehetne legkönnyebben megállapítani, hogy az olyan tőkepénzes, ki erre adja a fejét, rövid idő — 4—5 év alatt — befektetett tőkéjét megkétszerezi. Hogy ez igy van, arról kézzel foghatólag meggyőződni nehéz ugyan, de volt már rá eset, hogy a polgári biró az elért hasznot számszerűleg állapította meg s ebből kiszámíthatta, hogy ha több ily üzlete van a tőkepénzesnek, akkor mily haszonra dolgozik. Leggyakoribb, hogy a vállalkozó átveszi az állatot egy bizonyos összegben s arra kötelezkedik, hogy azt bizonyos I JLapoxik mai száma időn át, p. o. 4 évig tartani fogja. Nagyobbára tehenet vesznek át azzal a kötelezettséggel, hogy az első borjú az állat kiadójáé lesz egészben, a második borjún a szerződő felek egyenlő fele részekben osztoznak s a harmadik borjú lesz a vállalkozóé. A harmadik borjú után a tehén alkalmas időben el lesz adva s ekkor a nyereségen osztoznak. Számokban kifejezve : az állat kiadója, ki egy megfolyatott üszőt ad ki közös haszonra, melynek értéke 150 K volt, kap érte egy év múlva a borjúért 60 K-t. Ismét egy év múlva 30 K-t. A következő évben a tehén eladásra került, Kaptak érte 300 K-t. Igy az állat tulajdonosa a befektetett 150 K-ért kapott összesen 315 K-t. Mindezt 3, illetve 4 év múlva. Nem kell hozzá további kommentár. A kamat tetemesen nagyobb a megengedettnél. Van ezeknek a szerződéseknek egy másik árnyoldala is s ez az, hogy az állat kiadója az állatot valóságos értékénél nagyobb értékben adja át a vállalkozónak, ki abban a hiszemben, hogy az állatért nyomban pénzt ugy sem ad, nem nagyon vizsgálja az átvett értéket, mert abban bizakodik, hogy ha az állat már most oly szép értéket képvisel, mennyit fog majd akkor képviselni, ha jól kifejlett s ugy kerül a vásárra? Azt sem kell bővebben indokolni, hogy a vállalkozó itt rosszul okoskodik. Az állat kiadóját csak az mentheti, hogy a vállalkozó szorult anyagi helyzetét nem használta ki s hogy oly helyeken, hol a közös legelő még felosztás alá nem került, az átvett állat minden nagyobb fáradság és befektetés nélkül nőtt pénzbe. Azzal is védekezhet, hogy a vállalkozó a felvidéken az átvett tehenet igában használta s igy annak nagy hasznát vette, anélkül, hogy valamit be kellett volna fektetnie. Hogy a szegényebb gazda szokott ily vállalatokba bocsátkozni, az nagyon természetes s igy természetes az is, hogy a végrehajtási ügyekkel foglalkozó birák kezén fordulnak meg leginkább az ily természetű ügyek. A vállalkozó, akár könnyelműség, akár szerencsétlenség folytán megszorul, nem bir fizetni. Meglátogatja a bírósági végrehajtó, kinek szeme azonnal a tartásba átvett állaton akad meg s azt össze is irja. A rendes 15 napon belül jelentkezik az állat kiadója s kéri annak zár alul való feloldását. A szerződés és nagyobbára a községi elöljáróság nyilatkozata alapján a bíróság rendszerint feloldja zár alul a lefoglalt állatot s a végrehajtatónak a reményen kívül, hogy majd csak megborjazik valamelyik tehén s akkor vigan foglalhat — egyebe nem marad. A végrehajtási törvény 67. §-ában a gazdáknak nyújtott kedvezményt a vállalkozó igénybe nem vehetné, mert a lefoglalt állat nem az övé. De az állat kiadója ellen vezetett végrehajtás esetén sem alkalmazható e §, mert hiszen a végrehajtás alá került állatkiadó nem gazdálkodik, vagy ha igen, nem azokkal az állatokkal, melyek a foglalás tárgyát képezték. Azt a gyakorlatot, mely szerint a bíróságok a vállalkozó ellen vezetett végrehajtás esetén az állat kiadójának igénykeresetére az állatot a zár alul feloldják, az anyagi igazsággal megegyezőnek nem találom. Vegyük azt az esetet, mikor a vállalkozó az állatot már a harmadik évben birja. Eddig — ugy szólván — csak dolgozott az állatra — mert a hasznot eddig csak az állat kiadója húzta s csak most következnék el az ideje annak, hogy az állatból valami hasznot húzzon. A végrehajtató ezt a reménybeli hasznot le nem foglalhatja, de nem is léphet a végrehajtást szenvedő vállalkozó helyébe. Az állat zár alul való feloldása által teljesen elesik a kielégítési alaptól. Szinte hallom az ellenvetést, hogy az állat kiadója beigazolta, hogy az állat az ő tulajdonát képezi s igy a bíróság a zár alul kénytelen volt az állatot feloldani. Ámde a pactum reservati dominii esetén a gépet eladó gyáros ellen vezetett végrehajtásban, ha ki is tudódnék hogy i a gyáros gépet adott el, melynek tulajdonjogát fenntanotta L 12 oldalra téried.