A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 10. szám - A gyermekvédelemhez - A birák és alkotmányosság

A JOG 75 táblai birói cim és jelleg nélküli járásbiró is megállapíthatja az absolutismus jelenlétét.* Ne vegye rossz néven kollégám, ha ezért én nem haragszom. Ezen én csak mosolygok, — mert én is augur vagyok! Én nem tértem ki a február i-iki számban adott feleletemben a kérdés elől, de sőt határozottan igennel feleltem, az akkori magyar alkotmányvisszonyokhoz idomított kérdésre és meg is indokoltam, az 1869 : IV. t.-c. 19. §-ával, mely világosan rendeli, hogy a biró a törvények és a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s törvényerejű szokás szerint tartozik Ítélni. Most kollégám is rájön, hogy a kérdést mire kellett volna feltenni, nemcsak rájön erre, de cikkének utolsó pontjában, éppen az én általam hivatkozott törvényszakasz alapján, helyesen meg is felel reá. Idegenek által behozott jogszabályok alapján mi el nem járhatunk, — ez vitán felül áll. De mikor szűnik meg teljesen az alkotmány ? — ez a felvetett ügyben nem tökéletes kérdés. Hát nem rongyokká tépték cikkem megjelenése óta alkotmányunkat ? Ma Rndnay kir. biztos egyszerűen felfüggesztette Pestmegye autonómiáját és az összes törvényhatósági bizottsági jogokat, a legrövidebb uton, megdöbbentő módon, magára ruházta. És kollégám végzi a kötelességét, mert nincsen teljesen még most sem felfüggesztve az alkotmány, vagyis ez még nem absolutismus. Ugy-e igy érvel? Hanem, akkor — mondjon le! Hiszen fegyver, hatalmi erő áll egyfelől és anarchia, demagógia a másik oldalon, együttesen dúlják ezt az országot. De ha ez nem is alkotmányos kormányzás, de annak lenni még most sem ssünt meg teljesen, legalább még ez vitás. Hányan állítják, hogy teljes absolutismus dühöng nálunk és hányan nem hisznek ebben! Kétségtelen, hogy ha a törvények alkalmazása mindenkor egyszerű és könnyű volna, akkor a rossz ítélkezés súlyos hibának volna tekintendő. Különösen a közjogi törvények szövevényei rendkívüli tévedéseket, bonyodalmakat idézhetnek elő, de azt magyar bíróra még sem bízták — ezt hiba lenne be nem ismerni — hogy döntsön afelett, vájjon megszünt-e teljesen az alkotmányos kormányzás ! Lám a bíróság sem fogja megtagadni a Rndnay embereitől hozzá érkezett hivatalos megkereséseket, pedig minden biró törvénytelennek tartja Rndnay egész szereplését. Kollégámnak nem kell fejtegetnem, hogy február 4-én ha nem is rózsás, de más visszonyok voltak mint ma, — azonban feleletem azért határozott volt. Kár volt nekem megmagyarázni, hogy Albrecht főherceg és Benedek kormányzása absolutismus volt! Ezt nem vártam! A korhatáron (nálunk 16 éven) aluli kiskorúak bűnözésének hazája a városi élet. Falun kevesebb a teljesen elhanyagolt gyermek, nagyobb a vallásosság, és akad még ma is a legtöbb községben valaki (pap, hivatalnok, földesúr), aki a szegények gyámolitását bizonyos patriarchális szigorral teljesiti, de meg kevesebb is a bűnözési alkalom. A falusi gyerek pajkos, — meg is próbál, el is követ néha kisebb rendű delictumokat, — de akkor sem igen kerül bíróság elé, hanem egyszerűen megverik. Vagy a sértett, vagy a saját atyja, — néha pediglen maguk a hatósági személyek követik el rajta ezt a jóindulatú és hasznos «a hivatalos hatalommal való visszaélést», — de a biró elé, a fogházba az ilyen falusi delinquens ritkán kerül. A városok bűnöző gyermekei közül a legtöbb : lopás, (jogtalan elsajátítás, tulajdon elleni kihágás, vagyonrongálás) miatt kerül a biró elé. A másik, fiatalkorúak között typicus delictum a gyújtogatás, tüzvészokozás, — de ez rendesen a tetteseknek beteges, maniacus hajlamosságára vezethető vissza és e helyütt éppen ezen okból csak másodlagos érdekű. Ugyancsak nem tulaj donithatunk nagyobb jelentőséget a gyermekek közt gyakran előforduló testi sértéseknek, amelyek egyrészt ritkán okoznak súlyosabb bajokat és másrészt olyan közel állanak a gyermekek rendes játékverekedéséhez, hogy komolyabb figyelmet büntetőpolitikai szempontból nem érdemelnek. Nem vehető nagyon komolyan a kiskorúak között egyébként gyakran előforduló «hamis pénz forgalombahozásának vétségen sem. Az a delictum, amelyre figyelmünket concentrálnunk kellene : a lopás. A lopás pediglen azon tetteknek egyike, amelynek elkövetésében a kívülről ható, kényszerítő vagy legalább is indító A mi esetünkre én jobb példát hozok fel. Itt van : A francia biró a legkritikusabb időben is megtartotta függetlenségét, pedig azt egy Vtllele, Peyronet, egy Polignac akarták megtörni. (Nálunk ki akarja megtörni r) Emlékezetes e független bíróság magatartása az államcsínnyel szemben. December 2-án Páris arra ébredt fel, hogy a törvényhozó testületet feloszlatták, a nyilvános tereket katonasággal töltötték meg, a törvényhozó testület kapuját őrizet alá vették, a tábornokokat és befolyásos polgárokat fogságba vetették. Az igazságügyi palotának egy termébe ez alatt a semmitőszék öt birája és két pótbirája lépett be, élén az elnökükkel. A felségsértés, melyet az alkotmány 68. cikke szabályoz, világos volt. Kötelességüket jöttek teljesíteni. A legfőbb ítélőszék megalakult, kijelölte az ügyészség tagját, akit megkerestek a tiszt elvállalásara, aki elfogadta azt és december 3-án megjelent vádat emelni. E percben egy rendőrfőnök jelent meg és szétoselásra szólította a legfőbb bíróságot. Nem engedtek, de katonasággal verték szét őket. A hatalom a törvényt letiporta, az ítélet erőtlen maradt. A törvény hü őrei az ítéletet az elnökük lakásán hozták meg — igaz, hatály nélkül! Ilyen a jól szervezett független bíróság! És ezt a példát kellett volna felhozni kollégámnak, nem azt, amikor még ilyen bíróság csak álmainkban volt meg — nálunk. Hol állunk még a francia eseményektől ? Minket még senki sem bánt, csak magunk kezdünk fészkelődni. Ez a baj. Erre mutattam. Mi még hallgathatunk! Erre értettem az augurokra való célzást, hiszen én 30 éves szolga vagyok, tehát magunkat nem bánthattam. Csak jó értelemben idéztem és azt tudni kell, hogy még Július Caesar alatt is a 16 augur igen előkelő ember volt. Hogy a jogok a nemzettől vagy a koronától származnak-e, azt nézéssé meg kollégám a törvényszéki biró kartárssal, az majd megfelel. Én csak szoboszlóiasan - mert kollégám nagyon lenéz — azt állítom és ha kell, be is bizonyítom, hogy a jog a hatalmasabbtól származik. Mert hiába mondjuk azt, hogy az ember vele született joga ez meg ez; ha ennek érvényt szerezni képtelenek vagyunk, olyan az, mint a rátótiak háza, a melyen elfelejtettek kaput vágni. Minthogy pedig a lényegben, a kolléga cikke utolsó pontjában, mégis egyetértünk, engedje meg nekem, hogy azzal a kívánsággal zárjak, hogy kollégám is legyen mielőbb — ha nem Lányi alatt is, ha igy nem akar — kir. ítélőtáblai biró — ha cim- és jelleggel is ! körülményeknek rendesen nagy a részük. Elvégre is — az evidens, még a laikus által is fölismerhető elmebetegek, kleptománok kivételével, — nagyon kevés vagyonos, jó módban élő tolvaj akad. Mig a sikkasztás, csalás, okirathamisitás itt-ott olyanok között is előfordul, akiknek van miból megélniük és a kiknek szellemét, lelkét magasabb műveltségük, válogatott környezetük jóra idomíthatta volna, addig a lopás a szegény, az alacsony légkörben élő embereknek typicus delictuma. A tolvajok nagy része azért lop, mert éhezik, hajléktalan vagy más okból absolute rászorult erre a keresetforrásra. Másik része pediglen azért, mert olyan környezetben él, olyan alacsony az életének gazdasági és erkölcsi niveauja, hogy szegénységében ezt a gyakran könnyűnek látszó szerzésmódot, ha nem is absolute szükségesnek, de kívánatosnak találja. A gyermek a legtöbb esetben azért válik tolvajjá, mert még mielőtt rendes munkára képes volna, elhagyottá válik, a sorsa kiveti őt az utcára, ahol koldulásból él. Ha azután a koldulás nem képes az ő szükségletminimumát fedezni, vagy ha őt abban rendőri intézkedések, az idő viszontagságai vagy egyéb okok meggátolják, akkor rátér a lopásra, — erre az annyira könnyű, annyira természetesnek látszó delictumra, amelynek rudimentumait még az állatvilágban is meg tudjuk állapítani. A gyermekkori tolvajok másik kathegoriáját a saját családjuk, a saját környezetük viszi rá a bűnre. Ennek ismét két módozata van: 1. a direct buzdítás, ha a gyereket lopni küldik, ha a tolvajságra mintegy rendszeresen kitanítják, 2. ha olyan elégtelenül látják el, olyan rosszul bánnak vele, hogy a becsületes munkától elveszik a kedvét és hogy ezáltal arra kényszeritik, hogy szükségleteit más uton elégítse ki. Az előbbire csak a züllött, bűnös, alkoholicus családok-