A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - Ismeretlen helyen levő elitéltekkel szemben követendő eljárás, járásbiróságok előtti bünügyekben

A JOG H3 A ló. és 16. §§. a fiatalkornak megbüntetését szabályozzák. Az eddig érvényben volt jog négy büntethetőségi korhatárt állapított meg. még pedig 10 éven aluli korban teljes büntetlenség, 15 éves korig feltételes, ezen tul feltétlen büntethetőség; de a 18. életév betöltése előtt a tettes enyhébb büntetésben részesült (büntető törvénykönyv 35 — 37. ??-ai). Az uj törvény ezeket az intézkedéseket megváltoztatja; 14 éven aluli gyermekek egyáltalán nem büntethetők többé. Büntetés helyett alkalmas paedagogiai és javitó intézkedések alkalmazandók, például: megintés, a gyermeknek más helyen való elhelyezése, a nevelési jognak más személyre való átruházása stb. A 14—18 év közötti riatalkoruakra azok a szabályok lépnek életbe, amelyek eddig a 15—18 éves liatalkoruakra nézve voltak érvényben: ezek a fiatalkorúak tehát mindenkor büntetés alá esnek, de büntetésük az eddiginél enyhébb, bizonyos súlyosabb büntetésnemek pedig velük szemben egyáltalán nem alkalmazhatók. Ezzel elesik az úgynevezett feltételes büntethetőség. Jelentéktelenebb esetekben az igazságügyminiszter rendeletére a 18 éven aluli fiatalkorúaknál a vád emelése mellőzhető, ha olyan körülmények között, amelyek elegendő biztosítékul szolgálhatnak, elhelyezhetők és megfelelő időtartamon belül alkalmas felügyelet alá helyezhetők. Ezt a felügyeletet a legcélszerűbben valamely ilyen irányú mi'íködésre alakult egylet gyakorolhatná. A 18. §. a szokásos, hivatásszerű bűntettesekről szól, akik a 4. ij-ban megjelölt, valamint bizonyos, a vagyon ellen irányuló bűncselekmények eseteiben, sokkal szigorúbban büntetendők. A 3. §-ban szabályozott feltételes büntetőítéletnek a pénzbüntetésre, fogházra vagy kényszermunkára szóló ítéleteknél van helyük, amennyiben az életkorból, korábbi életmódból, nyilt vallomásból, a bűncselekmény tárgyának csekély értékéből folyó enyhítő körülmények forognak fenn. A törvény bizonyos mellőzhetlen feltételeket, például büntetlen előítéletet nem követel a föltételes elitéléseknél. A büntetés felfüggesztését maga az itélet mondja ki. A felfüggesztés a sértett fél kártalanításától, vagy az elitéltnek erkölcsi felügyelet alá helyezésétől tehető függővé. Az itélet végrehajtásának felfüggesztése csak abban az esetben veszti el érvényét, ha a feltételesen elitélt 5 éven belül ismét pénzbüntetésnél súlyosabb büntetésre ítéltetik; gondatlanságból elkövetett büntettek eseteiben a bíróság állapítja meg, vájjon a feltételes itélet végrehajtandó-e, vagy sem. A törvény továbbá azokról az esetekről is intézkedik, ha az elévülési időn belül elkövetett bűncselekmény miatt későbben emeltetik vád, vagy ha ujabbi, a feltételes itélet hozatala előtt elkövetett bűncselekmények csak későbben derittetnek ki. A törvény az általános büntetőtörvénykönyv revisiójáig, legfeljebb azonban hat évig marad hatályban. Ezen korlátozó rendelkezés alól a 2. fejezetnek általános határozatai ki vannak véve, ezekre vonatkozólag külön törvény van kilátásba helyezve, mely szabályozni fogja az elbánást, melyben bűnös és elzüllött gyermekek és fiatalkorúak részesitendők. Vegyesek. Ha az utcai verekedés alkalmával a verekedésben résztvevők egymásra lövöldöznek, veszélyes fenyegetés miatt a kbtv 41. ij-a alapján indítandó meg az eljárás s az ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1905. évi november 15-én hozott határozata. A kir. minisztérium N. András és társai ellen utcai verekedés és lövöldözés miatt folyamatba tett ügyben a gy—i kir. járásbíróság és a gy—i járás főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott : Ezen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A csendőrségi följelentés szerint N. András és társai gy—i legények azzal vannak terhelve, hogy 1905. évi április hó 2-án összeverekedtek, egymást kővel dobálták és egymásra forgópisztolyból lövöldöztek, miközben a községi jegyző háza falát kődobálással és fával leverték s az ablak rámáját is megrongálták, mert egy lövedék az ablak rámájába fúródott. A gy —i kir. járásbíróság 1905. évi április hó 9-én 1905. B. II. 262/1. szám alatt kelt iratával a följelentést a kih. btkv 75. és 115. ij-ába ütköző kihágás elbírálása végett a gy—í járás főszolgabirájához tette át azzal az indolással, hogy sem a tulajdon elleni, sem a közcsend elleni kihágás nem látszik fenforogni, mert a ház falának megrongálása csak véletlenül, arra irányuló szándék nélkül történt, a lövés alkalmával pedig fenyegetést nem használtak. Agy—i járás főszolgabirája 1905. évi április hó 12-én 173. kih. szám alatt kelt jelentésével az iratokat a minisztertanácshoz való fölterjesztés végett az alispánnak küldte meg, mert nézete szerint X—i András és társai az 1879. évi XI.. t.-c. 127. § ába ütköző tulajdon elleni kihágást követték el. Ezen tényállás alapján az eljárást a kir. biróság hatáskörébe kellett utaini, mert a följelentés szerint a följelentett egyének «egymásra» lövöldözték, ez a cselekményük tehát — amennyiben súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmény nem forog fenn legalább is a kih. btk. 41. i;-ában meghatározott kihágás ismérveivel bir, amely kihágásnak az elbírálása az 1897. évi XXXIV. t.-c. 18. §-a VI. pontjának és 19. §-a 1. pontjának egybevetett értelme szerint a kir. biróság hatáskörébe van utalva. A kir. biróság lesz hivatva annak elbírálására, hogy a jelzett, valamint a főszolgabíró által vitatott tulajdonelleni kihágás valamennyi ismérvei fenforognak-e vagy sem; az a körülmény azonban, hogy egyik vagy másik alkotó elem hiányzik, nem szolgálhat okul az ügynek a hatáskörből való elutasítására, hanem annak következménye érdemi határozatban mondandó ki. Végül megjegyeztetik, hogy a kir. biróság az érdemi tárgyalás során szélesebb hatásköre folytán és az összefüggésnél fogva oly kihágásokat, illetve kihágást is elbírálhat, amelynek elbírálása különben a közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva. Aki kiskorú gyermeke csavargásának megakadályozása végett a házi fegyelem rendszabályait nem alkalmazta, a kbtv 64. i;-ába ütköző kihágást követi el. A m. kir. belügyminiszter 1905. évi 60,834. sz. határozata NJ vármegye közönségének. M. József 35 éves napszámos 13 éves leánygyermekének koldulásra biztatása s csavarogni engedése miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlott szóbeli felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú itélet hozatott: A vármegye alispánja állal 1905. évi március hó 5. napján 5,185. sz. a. a Ny. városi rendőrkapitány elsőfokú Ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető Ítélete büntető részében megváltoztattatik s panaszlott az 1879. évi XL. t.-c. 04. §-ába ütköző kihágásban mondatik ki vétkesnek s e miatt — tekintettel büntetlen előéletére és vagyoni visszonyaira — 4 kor. pénzbüntetésben s ennek behajthatlansága esetén 12 órai elzárásban marasztaltatik el, mert az iratok nem igazolják, hogy panaszlott kiskoru gyermekét koldulásra biztatta volna, minélfogva ellene az 1879. évi XL. t.-c. 66. ij-ába ütköző kihágás tényálladéka nem volt megállapítható; minthogy azonban panaszlott mivel sem igazolta, hogy gyermeke csavargásának megakadályozása végett a házi fegyelem rendszabályait alkalmazta volna, ennélfogva őt az idézett törvény 64. §-ába ütköző kihágásban vétkesnek kellett kimondani. Az ítéletnek panaszlottat az illetőségi helyre való utasítás és N. város területéről való kitiltásra vonatkozó része azonban az elsőfokú itélet vonatkozó részével együtt törvényes alap hiányában megsemmissittetik, mert panaszlott ellen az 1879: LX. t.-c. 69. §-a nem alkalmazható, az pedig mivel sincs igazolva, hogy panaszlott és családja a közbiztonságra veszélyes volna. Az állam kártérítési felelőssége a csendőr által okozott testi sértésért. A csendőrörsnek egy tömeg eloszlatására irányult sikertelen kísérlete után az egyik csendőr, mikor joggal tarthalott megtámadástól, fegyverét «kész» helyzetbe vette; a fegyver eldördült, a golyó megysértette az 50 lépésnyire sétáló felperest, aki nem tanúsított volt valamely megtorlandó magatartást. A csendőrt az ö bírósága életbiztonság miatti vétség miatt elitélte, a lövés tehát nem történt a szolgálati utasítás értelmében jogosult fegyverhasználatból. A Kúria kimondta, hogy a sérült a kártérítést egyenesen az államtól követelheti, akinek a közege az ő szabálytalan eljárásával okozta a sértést. (1905. nov. 22. I. G. 249. sz. a.) A m. kir. Kúria bűnügyekben a mult évben összesen 440 megsemmisítő határozatot hozott. A megsemmisitő határozatok arányszáma alig változik, amennyiben 1903-ban 427, 19n4-ben 4»>9 volt a megsemmisitő határozatok száma. Ebben benfoglaltatik nemcsak a szoros értelemben vett megsemmisítés, de azon megsemmisítés is, amely az uj itélet hozatalának előfeltétele vagyis az összes megsemmisítések és a megváltoztatások. Ezzel szemben a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényéletbeléptét közvetlenül megelőző 1899. évben a Kúria 1,790 megváltoztató és 39 megsemmisitő határozatot hozott, tehát csaknem ötször annyi esetben talált korrigálni valót az alsóbiróságok ítéletein, mint a törvény életbeléptetése utáni években. Esküdtbirósági statisztika. A budapesti büntetőtörvényszék tízéves fennállása óta 730 esküdtbirósági főtárgyalást tartott. Ez alatt az idő alatt 10,220 esküdtbiró foglalt helyet a bírói tanács mellett. A Bp. életbeléptetése óta 465 esküdtbirósági főtárgyalás volt. Még pedig : A fötár«yalások eredménye száma büntető itélet felmentő ittlét megszüntetés elnap. ált. °/o ált. " „ ált. °/0 1900 38 17 447 li 36'4 3 7*8 4 1901 35 18 51 4 10 285 4 114 3 1902 42 22 öfté U 333 \ 23 5 1903 81 39 48 1 29 358 5 61 8 1904 115 58 52.1 20 17 3 25 21"7 12 1905 154 81 52-6 28 ISI 29 19"3 16 Ebből a sajtó-ügyekben: 1900 20 3 15 0 10 500 3 15-0 4 1901 14 1 7-1 6 428 4 285 3 1902 19 7 36'3 7 363 1 62 4 1903 Í6 18 39 1 18 39 1 3 G\5 7 1904 78 27 346 17 21 9 22 28"2 12 1905 92 35 380 14 152 28 301 Lo Ellenben a közönséges bűnügyekben : 1900 18 14 77 7 4 22" i 1901 21 17 809 4 191 1902 23 15 65'2 7 304 1 1903 35 21 600 11 31-4 2 57 1 1904 37 31 837 3 8 0 3 »•() — 1905 . 62 46 7Í--2 14 22 5 1 1 5 1 Érdekes s a jury ítélkezését igazoló természetes jelenség. hogy az utolsó két évben, mikor a felek kibékülése folytán az